Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-06-22 / 50. szám
50 szám. „ í Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyi'rgyön a ref. kollégium épületében, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó hivatal : j^OLLÁK JAÓ R könyvnyomdája és könyvkereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendok. Sepsi-Szentgyörgy, 1870 Vasárnap junius 22 IX. évfolyam Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és vasárnap : ! Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. ELŐFIZETÉSI KELTETEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. ©s fetkíircp« Előfizetési felhívás a IX. évfolyamának II. felére-------у.. - — I»...... • -------El őfizetési feltételek : Juliim — szeptember .... 1 frt 50 lír Jqliits—december.......................3 frt — к Г Kü lföldre tél évre.......................4 frt — kr Az előfizetési pénzek a ,Nemere“ kiadóhivatalának Fóliák Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo- mattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. A nagy szünidő. A tisztelt ház eloszlott ; a Sándor-utcai palota kívül belül csöndes lett. Nincsenek egetverdeső dikciók; nem hallszik többé az „ó nép!“ keserves jajveszékelése, Madarász nem interpellál, Csa nády nem utasittatik rendre, Apponyi eloquentiája nem teszi tönkre a Szilágyi Dezső syllogismusát, Tisza Kálmán nem hazaáruló pár hónapig s Ver- hovayból megint okos ember és nagy hazafi lesz pár hónapra. Szóval az országház néma. A házel- nok szerepét átveszi a házmester s a pirosbársopyos és zöld üléseket hébe-hóba megtörüli a portól s tíztán megint ott hagyja a „néma házat“ magára. A képviselők pedig- „re bene gesta,“ hazatakarodtak. Az édes otthon megszerzi számukra a nyugalmat, azt az áldott pihenést, a mi olyan jól esik az embernek munka, harc után. Ettől az országgyűlésig időszaktól nem vártunk sokat ; az egyesűlfÖgllenzék semmit, a szélső-baloldal plane roszat. S most az ülésszak végén mégis kénytelenek beismerni, hogy a kormány, a mennyire az oppositió mérge engedte, mégis helyes irányban vezette a törvényhozás hajóját s ha azaz áldott „hazafiság“ az opponens párt részéről engedte volna, még nagyobb, még szebb eredményekkel kötött volna ki egy esztendei hánykődás, politikai szélvészek, neki vadult viharok után a törvényhozás hajója. Már most túl vagyunk úgy, ahogy. Az ülésszaknak vége van ; kritizálni lehet. Csakugyan, ha a lefolyt parlamenti vitákra gondolunk, ha visszaidézzük emlékünkben azokat a nagy szóharcokat, melyek egy-egy kérdés, vagy törvényjavaslat elvi ágai felett lefolytak : bizony azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy a magyar csak s z ó és nem a tett embere. Nem tetszett s. törvényjavaslat, nem mivel az ország érdekeivel ellenkezett, hanem mivel az a fatális kormány diktálta azt. A praktikus élet szempontjából tehát egészen objektiv vitája kevés volt az országháznak. Annál inkább előtérbe nyomultak a pártok kérdései, azok szenvedélyes harcai, a lét és nemlét feletti merész küzdelmek. Eehet-e csudáin! tehát, ha az ülésszak nem dicsekedhetik annyi munkával, mennyit vártunk volna tőle. Pedig, ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy a teendők ropant halmazából Látogatás AMerában. — Ellesett pletykák. — II. Még nem találtak fel olyan rendőrségi szervezetet, mely által megközelithető volna azon eredmény, a mit a pletykarendszer képes kisütni költség nélkül. Főtitka abban rejlik, hogy a maga dolga senkinek sem titok. Siet dobra ütni, mert a honnülés mestersége rettenetesen unalmas egy mesterség s olyan jól esik a gond egy részét közlékenység által mással megoszthatni. A szoros hallgatás záloga alatt megsugotta- kat villanysebességgel viszi tova a vibráló nyelv, melyről Jean Paul azt mondja, hogy olyan természetes szellőző készülék a lakásban, mint a szellő által lebegtetett levél a fa törzsére nézve. Papla- nyosiné például, mindig a szomszédban kereste azt, a mit otthon msgtalált volna ; meg is lakolt érette, mert férje Dunyhásinénál sokkal Kényelmesebb otthonra talált. L>y mondják a „jól értesült körök.“ lévedne a ki azt hinné, hogy a szelid emberszólás nem bir társadalmi létjoggal ; hisz az a társalgás egyik általános pótolhatatlan fűszere, csak ne váljon rágalmazássá ! Szerencsére az abderai pletyka a szelidebb fajtából való s Abdera annyira csacska, hogy hangja veszne pletyka nélkül, aleg- kiállhatatlanabb, unalmasabb ember pedig ott az, a ki e nemes (?) mesterségben nem jártas. — Eltanulni azonban nem nehéz, a „jól értesült köröktől“ nehány leckét véve, zúdíthatja bárki a saját „azt mondják“ ját olyan bőségben, mint a Niagara ontja vizét. — Dörgős urnák feltűnt, hogy a Rajongósi kisasszony tömérdek sokat imádkozik, a „jól értesült körök“ azt hallotta Csendes úrtól, hogy : „Szűz Máriához könyörög erőért, Mivel legjobban nők dolgához ő ért.“ „Pletyka kit nem ért, hisz a világ oly álnok, mostoha ! Paplanyosiné szerint másokért is kell imádkoznia, mert többen (ő tudja is, hogy kik) lehetnének ájtatosabbak! Kecses kisasszony kerül sorra. Nagyon halványan néz ki, bizonyosan beteg szegény !“ „Dehogy ! — mondja a kis „jól értesült körök,“ csak a Ravissante-tól oly fehér !“ Csendes urnák igen érdekes párbeszédről van tudomása : „így tovább nem mehet a dolog, vagy elveszen szép szerével, vagy megmutatom, bogy m u- s z á j ! “ „Csendesebben kisasszony ! Úgy hiszem kvittek vagyunk!“ Hahahahaha! — Ugyan mondja meg kedves Csendes ur, hol hallotta ezt? kérdezi Paplanyosiné asszony. „ A „m e s t e r“ (t. i. pletyka) beszélte. — Óh de kedves ember ! Nem is nevetnénk, ha ő nem volna.“ A „mester“-t aztán elragadja buzgósága, s nehogy az elismerés csökkenni találjon, teljes erőfeszítéssel igyekszik, hogy mindig legyen készen valami pikáns újsággal. Ha nincs, gyárt ő maga. Abdera számtalan ferdeségei közt nem is kelt különös feltűnést, hogy ott a hiúság a legérzékenyebb tulajdon. Mindent elszenvednek csak annak megsértését nem. A hiú vágyaknak feláldoznak sok mindent, még a kényelmet is. Szó nélkül a világért sem hagyja, mikor Kendősinét uj divatu, a rezidenciából hozatott felöltőben látja meg Duny- hásiné. Kifejezést is ad tüstént véleményének. — Nem foghatom fel, hogy lehet mindennel elérni, azt mondják ismét fürdőre készül, tán kin eset találtak. Azt persze Dunyhásiné már elfeledte hogy a múltkor azt mondta volt : ; „Kendősiné maga az örök tavasz, mindig ugyanabban a z ö 1 d mezben virít.“ Mikor Kendő- sinének tudtára jutott drága barátnéja hízelgő nyilatkozata, sértett hiúságában azzal tromfolt visza, hogy: könnyű a dolga kinek két pénztár áll rendelkezése alatt. Ez aztán elég volt arra, hogy a jó barátnék közt ádáz viszály emeljen áthatlan gátat. — Az egyetértést feltalálod ugyan Abderában, de nem ott, a hol érdekközösség vagy a természetes viszonyok kívánják: ott szó sincs megférésről annál kevésbé ragaszkodásról, ellenben jól csattogó nyelvek — talán, hogy egymást kíméljék, s egyesitett hatálylyal törjenek apróra közös ellentelet, — úgy vonzzák egymást,, mint dele jó adagot dolgozott le a törvényhozás. Ha mindjárt az első pár hónap meddő is volt eredményekben, annál szebb, annál nagyobb volt munkaköre s végzett munkája az utóbbi időkben. Nem akarunk mi ezzel bókot mondani a kormánynak, de kifejezést adunk ezzel azon elismerésnek, mely a kormányt a nehéz időkben tanúsított erélyességéért kitartó munkásságáért méltán megilleti. Csakhogy ezzel aztán vége is van mindannak, a mit a törvényhozás működéséről a gyakorlati élet, a reális cselekvés szempontjából mondhatunk. Az országgyűlés meghozta a törvényt, a többit „majd eligazítja a kormány.“ Nem veszik maguknak a képviselők azt a fáradságot, hogy belenéznének egyszer egyszer az élet nagy könyvébe s megtanulnák onnan, hogy mit követel a törvény, vényhozástól a gyakorlati él^t. Vájjon a megalkotott törvények minő arányban állanak az élet szükségleteivel, vájjon a közvélemény, melyet minden képviselő otthon elleshetne, mennyiben érti s ha megértette, mennyiben sympathiroz az uj törvénynyel. Elleshetné a képviselő otthon saját népe gondolkozását, akaratát,óhajtásait, szükségleteit s mint valódi „atyja“ választókerületének, a bizalmasság legbensőbb korlátái között szerezne magának tapasztalatokat mindazon dolgokról, a melyeket még nem tud s a melyeket ő képviselni akar. Fájdalom azonban, ezen bizalmas viszonyról képviselő és választó közönség között ma már szó sem lehet. A képviselők — tisztelet a kivételeknek — csak addig ismerik választóikat, mig szavazatukat megnyerték, azután az uj választásig nem gondolnak kerületeikre. Hogy egy befejezett ülésszak után összehívná valamelyik a választópolgárokat s előttök beszámolna az országgülés addigi jek ellentétes sarkai. — Proprium, humani ingenii odisse quem laeseris ! Elkeseredett állítás volt bizonyára, hogy Ab dera szépeivel nem lehet társalogni, csak udvarolni lehet nekik. Bizonyosan valami rideg bölcselő állította volt ezt legelőszőr, de hogy mégis van állapja állításának: az bizonyságát leli mások egyértelmű vé eményében. Az abderita nő bátran beszél a tudomány bármely kényes kérdéséről csak azért, hogy szellemesnek látszassák, bámulást keltsen s az okos melléknevet kiérdemelje. Elismerés illeti meg a jó abderitálcat gyöngédségükért, hogy gyávaságig alázattal hajolnak meg kézzel fogható képtelenségek előtt, mert nő állítja. — Jaj volna annak, a ki kockáztatni merne valami szelid ellenvetést ; legalább is csiszolatlan, bárdolatlan s általában semmiféle eszközzel nem simított minőségről hallana egyhangú véleményt valamennyi irányból. Ha azonban pinkanteriákkal szolgál fel, biztosan számíthat türelmes hallgatóságra, még akkor is, midőn elegendő ok volna a rendreutasításra, az illem kívánalmainak hanyag figyelembevétele miatt. A helyesen társalgó leánynyal azonnal elfeledteti mamájának egy tüzes oldalpillantása a felvett tárgy folytatását, ha ellenben épen leányhoz illő módon, nagy hangon, sok szóval, de kevés tartalommal ö adja a ton-t: boldogságtól ragyogó arccal kiált fel a jó anya: ah ! milyen jókat mond az én pipikém ! Szegény anya ! Hát majd midőn tollat vált a „pipi“ ke s a látszatot nem látják oly szépnek a formaság levetkezi bölcsességét ? !.. A kedves kis csibe nagy szárnyassá fejlődhetik. A ferdeségelc okait kutatva kitűnt,' hogy a magán elfoglal tatások mellett nem találtak elég hatáskört tevékenységük kifejtésére. A közcélok előmozdítására hiányzott az ut és mód. Erezték e hiányt s el lett határozva segíteni a bajon. Azonban a kezdeményezés szerencsétlenségre nem attól eredt, a ki egyedül tartotta magát hiva* tottnak és képesnek efélében a vezérszerepet vinni ; felhasznált tehát minden eszközt, hogy az ősi Abdera szokásai, menten minden átalakítástól épségben és teljes visszásságban fenntartassanak. Abderában soha sem jöttek rá arra, hogy a ki magából juhot csinál: megeszi a farkas.
