Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-01-12 / 4. szám
4. szám. jjszerkcsztöaégi iroda: Főpiac, Csulak-féle ház, havi a lap szellemi részét ' illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal Pedlák Mór könyvnyomda;:* ko.á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentcsen intézendő1*. к háT^mszéki — Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, január 12. IX. évfolyam. Kim Kciszer: ^иашрам a, tars IV « sP ádaiiui, szépirodalmi és közgazdászat! lap. csütörtökön és тазаг«:;}» Előfizetési fell ételek : Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 fit — W. Kél évre . . . 3 frt — W. Negyedévre . . i frt 5» kr. Hirdetmények fiija : 3 hasábos petit-sorért, гл*у annak helyéért 6 kr. Bélyegdlj külön 30 kr. Kyilttér sora 15 kr. U' ipsi-szeßtggftpgyi ö:akéai|t8.s tüizölÉé-egfíei13 tiiVataías käzSon^s. i ilőíize4' °si 5А/ ■if Ck llí a IX. é\ fol y a mára. Előfizetési feltételek : jan. — márc/. in . . 1 frt 50 1er. jan— j ind us ............................. jan — dçctntber ....................... . G írt — kr Külföldre egéfz évre . . 8 fit — kr. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Г о î 1 á к Mór könyvnyomdájába Sepai-Szentgyörgy га к il Idei (lök Előfizetőinkéi szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyoma itat hátim к. A „Nemere“ kiadóliivatala. Báró Kemény Gábor körlevele, A napokban közölték a lapok Kemény Gábor körlevelét az ország törvényhatóságaihoz, melyet lapunk a körlevél njigy terjedelme nra't nem vehetett át Ezen körlevél, mint a jN. H « mondja, valóságos prograirmja az uj miniszternek. Az uj kereskedelmi miniszter uj formákat törekszik meghonosítani Korábbi minisztereink a parliamentben szokták elmondani programmj'-iikat, néha — mint például Tisza Lajos — csak távoz.lsükkor s pour fair regretter les adieux«, mások --- mint gr f Zichy Jó zsef mindjárt beléptűkkor ; báró Kemény Gábor szakított e tradíciókkal. Főbb eszméit körvonalazta tisztviselői köreben s most részletes programmot ad a törvényhatóságoknak. Gyermekkori I. emlékek A ír.ul'al cl nem t-'fili lioldfíg cinlék soha; Az is fáj, a mit elvett, Az. is, mit níegli.gwa. 15r. Eötvös. Bizony rég volt az, a miről itt Írni akarok. A kort Bach-korszaknak nevezték és úgy nevezik ma is, a kik emlékeznek még rá. Meglehet, hogy sokaknak keserű emlékű, én azonban édesen emlékszem vissza e korra, mint gyermekéveim legszebb napjaira. Mint öntudatlan gyerrm ■k nem erezhettem az absolut rendszer nyomasztó hatását ; rám nézve tökéletesen mindegy volt, akármiféle kormányforma létezett is Magyarországon. Egyet azonban feledni nem fogok : az akkori fináncok, vagyis a modern republikánusok azon odaadó buzgöságát, melylyel az absolut kormány rendeteit végrehajtani igyekeztek. Eleven emlékezetemben van, hogy egy alkalommal szomszédunk miként tréfálta meg őket. Keresték a „forrózást“ mindenfelé, a nélkül, hogy ráakadtak volna. Egy hely volt csak, melyet még ki nem kutattak, t. i. a „hiju“, hova máskor legelőször szoktak felmenni. Létrát hozattak tehát s a diadal biztos reményében haladtak azon „fog“-ról „fogra“ felfelé. Szomszédunk bajusza alatt mosolyogva nézte az egész jelenetet s midőn már fönn voltak, a létrát megfogván, a következő szavak', d vitte ki az udvarra: „Ha nem kaptok, kaptok!“ Nem is kaptak biz azok semmit egyebet annál, mit a gazda Ígért. Ez ugyanis ki adta a rendeletet a h á z b e 1 i e к n e k, hogy a biztos helyre eldugott „forrózást“ azonnal „fel kell tenni“ s kifőzni a finánc urak szemeláttára. 0 maga is dolga után látott. Naplement körül a „fenn feledett“ fináncok megunván a sok „szekéren mentezést“, könyörögni kezdettek, hogy eressze le őket íüstós Úgy tetszik, nekünk, a miniszter ur okoskodása ez alkalommal egészen jó helyre van adreszálva. A nagy Közönség s első sorban a törvényhatóságok urai azok, a kikre a hazai közgazdaság modern alapra fektetésének nehéz föladata>>iiár,^Nagy fájdalom, hogy ez így van; mert őszintén mondhatjuk - mi nem nagyon vérmes reményeket füzünk a megyei urak reform-törekvéséhez A foldmivelési minisztériumnak nem is ez az első kísérlete. Ez előtt egy évvel már adott ki egy körrendelefet Trefort ur, a melyben a közigazgatási bizottságok ily irányú tevékenységét szabályozta. Úgy látszik, a maga magában üdvös rendelet azonban a papíron maradt, legalább eddigelé nem hallottuk seholsem az igy kezdeményezett mozgalom megindítását. Sőt jövőre sem füzünk hozzá túlságos reményeket. A korábbi kísérletek, a statistik.ai megbízottak, a gyakorlati téren keresztül vitt kísérletek, házi ipar kérdés, borkezelés, sajtké szités stb. mind felig-meddig sikerültek csak s ha leplezetlenül akarjuk bevallani, saját magunk előtt bevallani állapotainkat : nem lehet mást mondanunk mint azt, hogy oly prókátor nemzet vagyunk, a melynek nincsenek képzett jogászai, és oly agriluiltur állam, a melynek nem csak az állami, de a társadalmi térén is legelhanyagoltabb gyermeke épen maga a földmivel és Báró Kemény Gábor érzi a vádat, mely az igazságban tízévi államháztartásunk eredménye- kép nehezedik az ál a'a vezetett tárcára. Ereznie is keli Minisztériumának legkitűnőbb szakférfiú г A kultúrmérnökök meghonosításáról * szólva a nyi vánosság előtt nagyon is leplezetlenül mondotta ezt ki. A fö’dmivelés áll-нтfenntartó fontossága van mékányolvn az uj miniszter köriratában, és még egy más mélyre ható momentum, a mely okvetlenül szemébe tűnik mindenkinek, ki hazai közgazdasági v'szo' yaink nyomorúsága felett va’aha komolyan gondolkozott börtönükből. Hanem a tréfás gazda ott hagyta to* vább is, ott hagyta a hivatalos 48 óráig. Szegényeknek ekkorra a szemök egészen ki volt dagadva a sok füsttől s hozzá még oly éhesek voltak, hogy alig tudtak a létrán levánszorogni. Soha életemben nem láttam szebdebb két embert ezeknél. Hozzá is láttak csiki cséplő módra az elejökbe helyezett jó ebédhez és a fogságuk ideje alatt kifőzött jó mézes pálinkához. Ez volt utolsó látogatásuk helységünkben. Történt pedig ez az eset úgy 1854 körül. O11 mm tudom oly biztosan, mert ezen then kaptam én is meg a „sulykot“ s a tőlem annyira szeretett és imádott első fanyelű bicskot, mint tilinkó- és bukszán*) készítési vágyaimnak netovábbját. De kérdhetné az eddigiek által bizonyosan ki nem elégített olvasó, hogy hát mi volt tulajdonképen az a „sulyok“. Elmondom azt is. Istenben boldogult szegény mostoha apám (ki csak a világ előtt, de előttem soha sem volt- mostoha) az említett év őszének egyik napján a a következő hírrel lepte meg anyámat : __]\T0 hallod-e, a legényt holnap iskolába kell küldeni, különben meg fognak büntetni. Az a „legény“ én voltam. A „legénynek“ címzés kiváltsága volt mostoha apámnak élete utolsó órájáig. Midőn haldokolt szegény, távol voltam a szülői háztól és utolsó szava is az volt : „életemben P4x* csak meg egyszer lathatom vala meg azt a legényt.“ .Szerettem az öreget, mert jósága által elfeledtette velem az árvaságot ; nélkülözött, csakhogy engem szerencsésnek, boldognak láthasson. A szeretet, melylyel hozzá ragaszkodtam, benne is hasonló érzelmit ébresztett irántam. Legyen áldott emlékezete ! Anyámat ezen bír kissé meglepte tálán, mert egyetlen gyermek voltam a háznál, kivel napestig #) Ш rímeken igen elterjedett gyermekjáték, melynek sfizonj* leginkább őszre esik. A vámközösség Ausztriával, a hogy i SóS- ban stipuláltatott, nem alterálta Magyarország közgazdasági helyzetét Egy szabad kereskedelmi alapon álló közös vámterület Magyarországot közgazdaságilag egyenlő helyzetbe hozta minden, szabad kereskedéssel biró, félig fejlett állammal és mind a jövőre nézve teljesen biztosította az analogs helyzet minden áldásos és minden ártalmas következményeit egyaránt. — Teljesen utat mutatott más államok történelme és nem lehet tagadni, hogy úgy az 1873-ig terjedő terjeszkedés, mint az ez útin bekövetkezett összehúzódás oly tökéletesen hasonlítottak más áhamok közgazdasági válságainak történetéhez, mint egyik tojás a másikhoz. Az 1878-iU kiegyezés azonban lényegesen megváltoztatta a helyzetet A szabad kereskedelmi vezérelv elejtetett s az uj formák közt Magyarország az ipar terén nem egyszerűen, de kettősen passziv helyzetbe jutott. Ezt érzi báró Kemény Gábor s ezt érzi az egész ország. De az uj foldmivelési miniszter még érez és tud többet is Minden s *rából kitetszik, mennyire elborzad a leverő látványtól, mely közgazdasági viszonyaink áuekmtésekor megragadta elméjét Tiz év alatt rlig történt valami ez irán)ban Az egész nemzet más útra vetette magát és most — hosszú tiz év csalódása után — kiderül, hogy a nemzet összes közgazdasága azon tényezőre van utalva, melynek emelésére semmi sem tétetett. Vájjon képes lesz e igy felvenni, megáliani a heves küzdelmet az u , napról napra erősebb verseny fellel szemben, mely Amerika és Oroszország sivatagairól szab vele szemben ? És ha nem : mi lesz e nemzet jövője, melynek politikai sorsa, hogy ne mondjuk, po'itikai végzete az volt : elveszíteni közgazdaságának virágait,gyümölcseit s utoljára hosszú csa'ódás keserű fájdalmával fordulni vissza azon tényezőhöz, melyet kellőleg fejlesztem', kellőleg ápolni elmulasztott ? oly éélesdeden el tudott gyügyögni, — vagy mert nem látta helyes dolognak azt, hogy egy üt éves gyermek télviz idejére beléphessen a múzsák templomába. Azonban engedett a kényszer helyzetnek s miután csizmáimat úgy a hogy, rendbe hozatta s a „rokkocskán is egy kicsit segített“, nehezen bár, de mégis beleegyezett, hogy másnap iskolába menjek. A családi határozat nekem is tudtomra adatott azon hozzáadással, hogy holnap 6 órakor talpon legyek, mert akkor utánam fog jőni a néni leánya, kinek kalauzolása mellett meg fogom találni a „calassist“. Calassisnak nevezték akkor és némely helységben ma is igy nevezik az iskolát. A székely nyelvjárás nem jószivvel tűri a mássalhangzók összetorlódását, azért a hol lehet, közbe ékelt magánhangzók által lágyítja meg a szav ilcat. így lett a latin „classis“ szóból a caíassis, mely szóban a két s-et a világért sem mondaná sz-nek a székely, hanem meghagyja a maga valóságában magyar S- nek. így tanították ezt mindenütt a reform, fa'usi iskolákban a jó öreg kántorok, azon időkben, mikor a latinnyelv vaía ott is a mindenható. Csúfolták is őket más hitfelekezetüek, a nélkül hogy be tudták volna bizonyítani, hogy, vájjon Cicero hatalmas órádéiban az s-et a metsző, vagy a zápfo- gaiti ejtette-ki ? Ezen időből származhatott azon latin vers is, melylyel a következő napi temetést a mester tudtára adá a múzsáknak : Audite pueres ! Ibi mus ad funeres. Vos ibitis bis, bis, bis, Ego ibo post vobis. Valamint ez is : О sillgo, siligo, Ego plus non dilig'o. Rettenetes szegénység A teleki mesterség. Természetes dolog, hogy sehol sz-et ejteni nem szabad. Az iskolába menetel már eddig is forró vá
