Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-12 / 4. szám

14

Szomorú gondolatok ezek egy jóakaratu, Öntudatos miniszterre nézve Ls e szomorú gondolat húzódik át az egész körlevelén l enni valamit, tenni mindent, — de hogyan ? Az állam fiskális érdekei, mint valami éhes szörnyeteg, kívánjak propter vitám vivendi perdeie causas és pénz nélkül hiábavaló a jóakarat, a buzgalom. Az állam nem tehetvén semmit, a miniszter buzdítani akarja a társadalmat Teljes joga van hozzá ; kötelessége az. A társadalom megteheti jó nagy részét annak is, a mit az áildm elmulasztott.

És ezért van jó helyre adresszálva Kemény báró körlevele A megyék urai pedig valószínűleg ismét nem fogják inasnak tekinteni az egész körlevelet, mint stylgyakorlatnak ; tetszeni fog nekik némely pointirozottabb hely, különben pedig marad minden úgy, a hogy volt : ősi rendetlenségben, ó'si schlendriánban, — mig régi nemes családaink nagy részérek udvarán megszólal a dob, mint hosszú mulasztások visz- hangja s uj földesur lép a régi helyébe, a ki lesz modern, igyekező, takarékos, becsületes, de ta!án — nem magyar.

* Phillipovics táborszernagy, mint Becsből távirják, Fabine alezredes kíséretében legközelebb odaérkezik, magával hozva kézen egy hadtudományi dolgozatot a boszniai megszállásról. A táborszernagy bécsi időzése a Mária Terézia rend-káp tálán egybeülésével is összefüggésben áll, a mely rendjelért eddigclé már 27-en folyamodtak.

A francia szenátor-választás eredménye, melyről a táviratok már meghozták a végleges hireket, a legjelentékenyebb eseménye a napnak s kétségtelenül örömmel fog fogadtatni mindenütt, ahol Franciaország viszonyainak megszilárdulását óhajtják. Egyik nevezetes tényezője az európai politikának most végkép megszabadult a veszélytől, hogy belső egyenetlenség bénítsa erejét; a képviselőház és a szenátus most már azonos elveket valló többséggel bir s Európa ezentúl csak azt kívánhatja, hogy a nagy köztársaság, mely bent oly bölcsen és erélyesen tudja folytatni újjá szervezése anyagi és szellemi fölvirágoztatása nagy müvét, a nemzetközi kérdésekben is érvényesítse hagyományos befolyását, melyet Európa az utóbbi években annyira nélkülözött. A mi a választás részleteit illeti, az eredmény fölülmúlta a republikánusok legmerészebb várakozásait; az újonnan választott 81 szenátor közül 65 republikánus és csak 16 monarch ist a ; a kilépett köztársasági szenátorok mind megválasztattak s közülök még 12 képviselő lett szenátor. A konzervatív frakciók igyekeznek lehetőleg jó képet csinálni a roppant vereséghez, melynek következményeit azonban alig fogják egyhamar kiheverhetni ; főleg a bonapartisták és royalist'ik vesztettek sokat; az előbbiek közül megbukott Canrobert, Espeuilles és még 10 előkelő párttag ; a royalisták 30 kerületben szenvedtek vereséget s a megbukottak között van Grivard, Daru, Belcastel, Loysel tbk, Pourcet tengernagy stb. Az uj szenátusban a köztársasági párt politikai kérdésekben 57 szónyi biztos többséggel bir; pénzügyi kérdésekben a többség még jelentékenyebb. Párisban nagy öröm uralkodik az eredmény fölött.

gyaim közé la-tozott. Örültem tehát, midőn e vágyakat teljesedésbe menni láttam. Nem volt az egész faluban boldogabb emberke nálamnál. A kenyeres tarisznyát ötször-hatszor nyakamba akasz tottam, kisétáltam vele az udvarra, körülnézni magamat, hogy vájjon jól áll-e, elég nagy lesz-e az elemózsia befogadására. Meg voltam vele elégedve. A bekövetkező éjen nagyon keveset aludtam. Szüntelen a calassis forgott az eszemben s már reggel 5 órakor talpon voltam. Sietve öltöztem fel s heves szívdobogások közt vártam az órát, melyben a néni leánya utánam fog jőni.

Anyám ezalatt rendbe hozta a tarisznya tartalmát. Állott pedig ez egy karéj pirított kenyérből, — egy darabka szalonnából és egy meghámozott sárga répából. Ezek mellé helyezte aztán azt a fanyársat, melyet magam készítettem azon célbúf hogy rajta majd a szalonát megpiríthassam.

Ezen időben még divatban volt és némely helyen ma is divatozik, hogy a falusi iskolába járó tanulók, dacára annnak, hogy otthon a porciójukat meglehetősen kiveszik a reggeliből, jól feltarisz- nyá.va jelennek meg a múzsák szent templomában. Ezen, rajok nézve mindenesetre nom megvetendő — szokást azután egyformán gyakorolják délelőtt úgy, mint délután, noha a tanulási idő egy folytában csak három órára terjed. Nem jutott eszembe soha kérdezni, hogy vájjon ezen ősi szokást megtartották-e a fiatal néptanítók? Ha megtartották: kiváncsi volnék rá megtudni, hogy minő paedago- giui elvek szerint viszik keresztül a tanórák alatt való faiat02ást ? továbbá, hogy mekkora szellemi gyarapodás mutatkozik egy, a tanórák alatt jól táplálkozó fiúnál?

De térjünk a dologra. A néni leánya 7 óraA keleti kérdésben a legutóbbi napok nem hoztak uj mozzanatot s a különböző kérdések még mindig nem jutottak túl a tárgyalások és készülődések stádiumán. Az orosz-török végleges béke- szerződés fölötti alkudozások még nem vezettek eredményre, pedig ennek aláírásán kívül Oroszország most egy újabb ürügyet talált, melytől függővé teszi a berlini szerződés végrehajtását. A hivatalos „Ag. Russe“ ugyanis legújabban a következőket írja :

„Hírlik, hogy az albánok fenyegetőzésére, miszerint Podgoricának Montenegró részére való átengedését illetőleg nem vetik alá magukat a ber‘ lini határozatoknak, a porta azt felelte, hogy erő szakot fog alkalmazni, ha az albánok ellenszegül nének a berlini szerződés végrehajtsának. Jó volna tudni, nem frázis-e ez, mely csak arra van számit- va, hogy Európát ismét elaltassa. Európa nem tűrhetné ezt nyugodtan s még kevésbbé tűrhetné el Oroszország, mely a portának mindjárt kezdetben kijelentette, csapatai hazahívásának föltételei között Podgorica átadása Montenegró részére ép oly fontos és mellözhetlen, mint a végleges békeszerződés aláírását“

Mint Konstantinápolyból jelentik, ott a fenyegetés igen nyomasztó hatást szült s a porta újból kijelenté, hogy minden lehetőt el fog követni Podgorica átadásának kieszközlésére, bármennyire ellenkezik is ez a lakosság érzelmével. — Hogy e föltétel teljesülése után nem talál-e az orosz kormány majd ismét egy másikat, melynek teljesítése e'őtt nem üritheti ki az okkupáit területet, az iránt méltán merülhetnek föl kételyek. A berlint felhív. „Nord. Ztg.“ legújabb számának egy szentpétervári levele már előre figyelmeztet, hogy ha a végleges orosz-török békekötés valahára lére]őn, „akkor Oroszország alkalmasint rövid idő múlva képes lesz a közvetlenül török uralom alatt maradó területet kiüríteni ; de ami Kelet-Ruméliát illeti, itt a kiürítés aligha oly gyorsan megtörténhetik, itt a viszonyok teljes rendezése szükséges. A ke- let-ruméliai lakosság biztosítása végett alkalmasint szükség lesz Európa közös intézkedéseire, hogy a fajharc meggátoltassák,“

Az angol afgíln háború befejezését jelentő hírek egyelőre még nem valósulnak. Szentpétervárról tagadják, mintha Sir Ali orosz főidre menekült volna, viszont az angol kormány, mint újabb táviratok bizonyítják, egyáltalában nem hajlandó akár Orosz ország, akár — Sir Ali furcsa terve szerint valaminő kongresszus beavatkozását elfogadni a békekötésnél. A béke a- harc színhelyén és előreláthatólag Jakub khánnal fog megköttetni, mihelyt az utóbbi erre hajlandónak mutatkozik. Az angol csapatok lassan, de folytonosan előre nyomulnak s a parancsnokok utasítást kaptak, hogy netaláni békés ajánlatokat előzékenyen fogadjanak. Eddig Jakub khán még semmi jelét sem adta a meghódolásnak, azt hiszik azonban, hogy sokáig nem folytathatja az ellenállást ; az országiban teljes anarchia uralkodik, az afgán csapatok tömegesen elhagyják zászlóikat s midőn Jakub khán legújabb ki akarta fizetni a hátralékos zsoldot, de oly föltétellel, hogy a csapatvezérek kezeskedjenek a sereg hűségéről, ezek kijelentették, hogy ezt nem tehetik. Valószínű tehát, hogy az angol sereg nemcsak Kandahart, hanem magát Kabult is nagyobb erőfeszítés nélkül fogja elérni.

— A brassói román „(bzetta Transilváuiei“ legújabb száma visszapillantván az elmu’t év eseményeire, felveti azon kérdést, váljon létezik-e még az osztrák magyar birodalomban nemzetiségi oppozició?

kor megjelent nálam s miután jól kikérdezte, hogy mit viszek a tarisznyába, tudtomra adta, hogy indulhatunk. Ekkor anyám levette a kürtőből azon jó darab mogyorófát, melyet az akkori divat szerint hónom alatt a calassis udvarára valék szállítandó, s szorongó érzések közt megindultam vágyaim szintere felé.

Az i-kola kapujában a „mester“ fogadott, ki, miután meggyőződést szerzett arról, hogy vájjon a hónom alatt vitt fa üti e a szabályszerű mértéket, beeresztett a kapun azon szigorú parancs ki séretében, hogy közelében maradjak.

Meglehet, hogy ezen parancs a legszelídebb hangon volt mondva, de mégis emlékszem rá, hogy szavaira reszketés fogott el. Es ezen reszketést nem az öröm, se nem az izgatottság idézte elő, hanem azon félelem, mely lelkemet e percben megszállta. A mestert egy rettenetes embernek festék előttem a tanulók és most egy perc alatt a jövőnek a legsötétebb képei vonultak el lelki szemeim előtt. Szerettem volna menekülni, de nem lehetett. Túl voltam már a Styxen, az iskola kapuján. Midőn az utolsó gyermek is feljött, — a mester ott hagyta a kapufélfát, melyhez < ddig támaszkodva vala és megindult s én utána. Ingatag léptekkel mentem fel szobájába hol aztán nevemet egy könyvbe bejegyezte.

Nehány perc múlva beléptem a calassisba, hol a tanulók nagy por és lárma között várakoztak a rettenetes mesterre. Üdvözletül 40 torok kiáltá egyszerre :

— Uj borjú ! !

Szemes.

E kérdésre azután azzal felel, hogy a nemzetiségek oppoziciója most csak szünetel, mert a julen sanyarú pénzügyi helyzet erre is zsibbasztólag hatott. — Nézete szerint azonban a nemzetiségi oppozició nemcsak hogy teljes erejében fennáll még, hanem épen ezentulra vannak legszebb kilátásai arra, hogy igényeit érvényre emelhesse.

A Péterviiri gradonacsalnik (városkapitány) Zuroff egy parancsot hirdettetett ki, melynél fogva valamennyi diák köteles esti 10 órakor otthon lenni, ellenkező esetben mindegyik, ki ezen időpont után az utcán vagy valamely nyilvános helyiségben találtatik, a rendőrség által börtönbe kisértetik. E rendelet egész Pétervárott rendkívüli elégedetlenséget okoz.

A női ipartaumühely Sepsi-Szentgyör- győn és Kézdi-Vásárhelytt

Uj intézmény és szokatlan hangzású olvasóink előtt. Háromszékmegye közönségének nagy része alig vett tudomást még erről. Valóban, ha az ipar fejlesztésnek oly buzgó missionárusa, Jagocsi Pé- terffy József miniszteri biztos ur a házi ipar terjesztésére épen Háromszékmegyét nem szemelte volna ki, lehet, hogy még évek múltával sem hallanánk női ipartanmühelyről.

Ezen tanműhely számára Pozsonyban van fel állítva a tanitónőképezde. Igen sok szépet lehetne’ azon virágzó képezdéről irni e helyen, ha lapunk tere annyira korlátolva nem volna. Legyen elég ez úttal csak annyit megemlítenünk tájékozásul- hogy az ott képzett nők három évi tanfolyam elmúltával képesítve vannak vidéki női ipartan- műhelyekben mint tanítónők működni. Azon sokféle iparcikkek közül, melyeket a női ipartan - műhelyben könnyű szerrel és olcsón előállitani lehet, ott vannak az apróbb hárász piperemunkák, egész hárászruhák, főkötök, báli belépők, ugyne vezett „francia csinált virágok“, a szalmafonás legkülönfélébb, legszebb példányai, melyekért mi most drága pénzt adunk ki, mint behozott cikkekért. — Ezeknek kézipari előállítása s értékesítése célja a női ipartanmühelynek. Adandó allcalommol avatott kezekből részletes ismertetést hozunk mindezekről.

A pozsonyi ipartanitónői képezdébe ezelőtt há rom évvel Háromszékmegyéből három leány növendék küldetett fel. S ol y m о s i Anna Sepsi-Szent- György város, Lőrinc Eliza a megye költsé gén s végre Nagy Teréz a maga költségén — Lőrinc Elizát valószínűleg a pozsonyi képezd e tartja meg magának, a másik kettő pedig ez év május havában végzi a tanfolyamot s rendeltetése lesz mindkettőnek itt megyénkben értékesíteni tanulmányaikat.

Egyelőre Háromszéken tehát két ilyen tanműhely felállítása terveztetik. Egyik Sepsr-Szentgyör. gyön s a másik Kézdi-Vásárhelytt. Ezeket az illető városok saját költségükön állítanák fel, berendezését pedig Péterffy ur buzgó készséggel magára vállalja. Megyénk lelkes főispánja megkereste átiratában mindkét város elöljáróságát e tárgyban és Sepsi-Szentgyörgy már tett is lépéseket, melyekről annak idejében szólni fogunk.

Hogy az intézet berendezése sokba nem kerül, hogy az kenyeret ad sok szegény nő kezébe, hogy az egyik legszebb és legjövedelmezőbb ház i foglalatossága leend nőinknek : arról biztosítva vagyunk.

Most csak rajtunk van a sor, — segédkezet nyújtani e nemes irányú institúció létrehozásában. Karoljuk fel azt úgy, olyan hévvel és lelkesedéssel, a mint a székelység minden humánus ügy iránt szokott tevékenyen és melegen érdeklődni.

Közöljük az alábbiakban mélt. Potsa József, háromszékmegyei főispán urnák a két városhoz e tárgyban intézett átiratából a következőket :

„A női ipar tanműhelyek institúciója eddig csak Würtembergben van alaposan meghonosítva, de lételök oly nagyszerű eredményeket mutat lel, hogy sietnek a többi német államok, sőt maga Franciaország is — mint ez most Párisban látható volt — utánozni.

Ilyenek alapítása lebegett a miniszteri biztos ur szemei előtt, midőn tanácsára a leány Plárom- székről oda ment. A leány maholnap okleveles ta nitónő, kötelezettséggel van azok iránt, kik kiké- peztetését eszközölték. Szükséges azonban jó előre gondoskodni, hogy ha kötelezettsége teljesítésére haza érkezik, szakmájának megfelelő tanműhely legyen berendezve.

Tekintve, hogy itt nálunk ez még tökéletesen ismeretlen intézmény, szükségesnek tartom a miniszteri biztos urnák tájékozásul szavait teljességében közölni :

„„És ha valahol jogosult a női ipar tanítása, az mindenesetre a székelyföld, hol a munka iránt