Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-04-03 / 27. szám

26. szám

I SzerkeszUW-yi rods

I F<5j‘i*c, Csulftk-félc Юг,

! h&vá a ’aj srel'orii :éi7.éi illet« közleményed kültîeliiiôk

Kiadó hivatal

PoUfek Mór könyviiyonulájs ho á a hirdetések és előfizetési pénzek hérmentesen intéiendők.

к Í!tp@rnszékí

Sepsi-Szenfgrörgy, 1879. Ctütört.ök április, 3

I

I

Ш

i

IX. évfolyam

ДУ*р«~ г re*» i III ИHi^l

Megjelenik ezea Up h te n'J kint kétszer:

csütörtökön é* rasár*'?

Előfizetési felHMek :

j Melyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 fit — Ur. i Kél évre . . . 3 fr! — hr.

! Negyedévre . . t Irt 50 *r.

Hirríc!iiiónyok dija :

3 hasabo< petit-sorért, v.<gy auDak helyéért 6 kr. Bélyegdij külGn 30 kr. Nyilttér 30Г& 15 kr.

ti

fai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap.

Házíipair-ógjftet11 is t físepsí-szó(íig|clrgjÉ örrkért|tes tiizQ[iá-sgjíetiJ hivstatas käztäep.

Előfizetési felliivás

a

IX. évfolyamának II. negyedére.

Előfizetési feltételek :

Àpr. j uni us.......................1 frt 50 kr.

Kü

lföldre egész évre .... 8 frt — к Г

Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó- hivatalénak Fóliák Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők

Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután /elesleges példányokat nem nyo- mattathalunk.

A „Nemere“ kiadóhivatala.

Kossuth a szegedi katasztrófáról

Az »Egyetértés* tegnap hozzánk érkezett száma közli Kossuthnak Baka у Nándor orsz. képviselőhöz intézett levelét A levél mellé csatolt 350 arany frankot a vizkárosultak részére. Ez összegből maga 100, fiai külön-külön ugyan annyit s Hász Dániel ezredes 50 frankot adott.

Maga a levél egy hazáját hőn szerető lélek aggódó vallomásaival van telve. A nagy férfiúnak nemes szive az általános nemzeti csapás alatt megfájdul és olyan hangon szólal meg, mely méltó hozzá s méltó azon tiszteletre, mely az ősz fürtöket köriti.

К levélből megtanulhatják a mi ellenzéki hős hadvezéreink is. hogy a politikai kérdéseknél szétágazhatnak a vélemények, de ott, ahol közö.. érdekről van szó, »a pártérdekeken végtelen magasságban kell állani * A lánglel к Li ósz hazafi tollát a hazaszeretet vezeti ezúttal is s habár lapunk az egész levelet nem közölheti is, az alábbiakat e helyen adjuk olvasóinknak •

A bölcsőIrta. JÓKAI MÓR.

Kalásztermő mező volt e vidék,

Most habzó tengerár körösköröl ;

Még tegnap fehér tanyák ékiték,

Via láthatárig tart a semmiség.

Isten haragja ellen ki pörül ?

S a férfi még küzd; szivében remény: „Atyám vagy Isten, de a föld anyám ! Nem engedem, hogy sújts! kezed kemény, Ki védené, ha én se védeném ?

E háztömeg közt áll kicsiny tanyám.“

Vihar támad, párjával jő a vész,

Kiolt az égen minden csillagot,

„0“ lát még egyet, hogyha visszanéz ; Arra tekint, ha ellankad a kéz :

Kis házának ablaka csillog ott.

E pislogó mécs vezérfény neki,

A lelke mindig ottan jár vele ;

Ott nyugszik nője, apró gyermeki Ágyban, bölcsőben. Vész ne verje ki ! Hullámmal, széllel dacol kebele.

Tán alszanak már; gyermek álma jó;

Világ zaja még nem vegyül bele :

Mit álmodik, mind angyaltól való,

Collegno (ed Baraccone), 1879. márc. 22.

A dolgok helyes megítélése, — úgymond — a viszonyokn?k s múltnak és jelennek oly részletes ismeretét kívánja, a minővel helyzetemben én nem bírhatok ; s azért tanács vagy kritika helyett, nrkre magamat ez ügy körül illetékesnek nem érezhetem, azon reményemnek vagy ha úgy tetszik : óhajomnak — adok kifejezést, hogy e nagy nemzeti szerencsétlenség nagy nemzeti ügye, minden oldalon a pártérdekeknek itt ingerlő, amott a szabad meggyőződést feszélyező körén nemcsak kívül, de végtelen magaslatán felül állónak tekintessék.

Van azonban egy dolog, melyre figyelmeztetni magamat is hivatva érzem Ez Szeged népére vonatkozik.

Szegednek habsirja felett a jelen szenvedéseinek keresztje mellett, a jövendőnek nagy kérdőjele Is emelkedik.

E kérdőjelre nemzetünk már adott feleletet, midőn a szegedi katasztrófa hírére nyomban egyhangúlag kitört a kiáltás : »Szegednek élni keli! Szegednek nem szabad elveszni!*

E kiáltással a magyar nemzet Isten és világ előtt fogadást tőn, hogy uj, szebb életre fogja Szegedet kiszólitani hullámsirjábol, őrként az irás szerint Lázárt kiszólitá koporsójából az, a ki rnondá : »Én vagyok a feltámadás és az

élei ! «

Es ama kérdőjelre hasonló választ adott a szerencsétlenségnek terjedelme felől személyes meggyőződést szerezni sietett uralkodó is : a mint könyezó szentekkel széttekintett az iszonyú pusztulás romokkal tömött ársikján.

Ami szivből jó, az szívre hat En, ki nem hódolok önök királya hatalmának s ki a bibor- fényt indifferens^látványnak tartom, a tiszte'et adójával hajlok m^g azon látvány előtt, midőn király szemében az emberi részvét könye ragyog.

L-gyen e köny Szeged feltámadásának forrása egy szebb életre ; és az engesztelődés- nek egy fénysugárává lehet a múltak emlékének sötétsége felé

Most már a törvényhozáson és a kormáfe»« пщуттш***"Ф**9 на Hg'**” l—I

A bölcső az л kis tündérhajó,

Mely két világ közt ringva száll vele.

De az anyának álma, hogyha van,

Iszonytató képektől zajgatott :

Ha a tetőkön a szél átrohan,

Emkersirást hall ha sogásiban.

S álmában felkiált : ki jajgat ott ?

Behunyt szemével látja a setét Hullámot, mint egy élő temetőt,

Rohanva jönni, — látja kedvesét E sírba dőlni, a mint elesék,

S nem tud kiáltani: „Isten védd meg őt!“

Élet halál közt küzd a jó apa.

Ha halva volna, lelke jönne el ;

Ha élve volna, jönne ő maga;

Álomban, ébren hangzanék szava : „Ébredjetek! aztán el innen, el!“

Most zaj közéig, félelmes, rémteli,

Az utcákon ily haraggal ki jár ?

Lépése szörnyeteg, nem emberi,

Az alvókat egyszerre felveri —

Nem a várt apa, — hanem a vizár.

Idő nincs futni ! Gyorsabb a halál ;

Hullámparipán jár e szörnyeteg.

Az agy megzsibbad, szívverés eláll,

A tévedt kéz védeszközt nem talál S már itt van ő s azt mondja: „Végetek!“

nyon a sor —hogy a nemzet s a király Összhangzó fogadásának igéje életerős test legyen.

A kormánytól biztosítást vettek önök a képviselők házában, hogy Szegednek hamvaiból uj, szebb életre fölemelkedését „törekvése tárgyának11, ismeri

A király akarja, — az áldozatkész nemzet odabenn, a rokonszenves részvét idekünn elvárják, hogy ez nemcsak „törekvés tárgyací, hanem tény legyen.

A miniszterelnök erre Szegednek becsületszavát adta.

Hanem a mi Szegednek újból alkotását illeti . bár mit s mennyit tegyen is a királyi hatalom által támogatott nemzet Szeged javára, ez csak segítség lehet az alkotásnál, de nem maga az alkotás. Ennek nagy munkájában az oroszlánrész mindenesetre Szeged népének csüg- gedetlen crélyére vár.

Lázárt ki lehet, — Lázárt ki keilend hívni koporsójából; a nemzet lehelletével bele keilend lovelni dermedt tagjaiba az é!etet, — fel keilend oldani tehetetlensége kötelékeit, hogy mozdulhasson, de végre is Lázárnak magának kell kiemelkednie a koporsóból.

Ámde én íájdaunas meglepetéssel olvastam a hazai lapokban s megütközéssel regisztrálva láttam külföldi lapokban is, hogy Szeged hajléktalan menekültéi között akadnak, sokan akadnak, a kik fünek-fának potomáron kínálják vízzel borított telkeiket, mert ők kétségbe esve szülővárosuk jövendője felett, máshova akarják elkö’tözteíni házi isteneiket.

Uram, Teremtöm! Hiszen ha ez több volna, mint a pillanatnyi megrendülés idegessége ? mely percekre az erősön is erőt vehet : úgy

ez a patkánysereg szerepe volna, mely a lékes hajót elhagyni siet, nem a férfias hajósé, kinek higgadt önbizalma a hajót megmenti a süllyedéstől. Ha eme kétségbeesés gőzét a visszatérő lelki csillapodás napsugara el nem oszlatná — úgy én Szegednek csak egy lisváro i tengés mernék Ígérni, egy virágzó nagyváros vidoran pezsgő életét alig. Kinek jöhetne kedve olyan helyre telepedni, munkásságával, melyet, mint

Nem az édes folyó, az ismerős,

Mely annyi áldást, jót tett veletek :

A tenger jő reátok, az erős !

A vizözön éje ! a tenger ős —

Lenekét visszakéri tőletek.

Nincsen segitség ! Kong a vészharang,

A zengő érc csak végimára szol.

It Tét ez rajtunk! Az égharag Nem kérdi : Mi történik ott alatt r A sikoltásra vihar válaszol.

S a végítélet zaja közepeit

A gyermek alszik kis bölcsőjiben.

A kis ház fala végig megreped.

О nem látja a bántó képeket,

A hullám ringatja, és ő pihen.

A haldokló anyának két keze

Csak a bölcsőt tartja az ár fölött ;

Segélyt kiált, — hallgat, nem érkéz-e ?

A kéz még tart, — az ajknak nincs nesze; Védi őt, — s lelke már elköltözött.

S a gyermek mégis alszik s mosolyog,

Egy álomból a másba szenderül.

Körülötte minden recseg és ropog. Romokba dőlnek egész házsorok,

A sor az ő tanyájára kerül.

Falak kidőlnek, tető szétszakad,

Kő és gerenda egy tömegbe dűl,

A ki megölte, a bősz áradat,