Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-05 / 73. szám
Brassó, 1873 7 Megjelenik ez a lap lict-n- V=, Kint hétszer. Iso.lileu és pénteken. Á r a: » Égés*/, óvio . . . »’> ff. — 1c r EóLóvrc . . . . 3 ít. — kr. h |! Negyedévre ... I ft. 50 ); r. A szerkesztő irodája: Halp iaoz SÍI. szftm, Kiadó - hivatal ugyanott. ^ Harmadévi folyam T3. szám. EMERE Politikai, kösga2dássati és társadalmi lap, péntek, decz. 5. J Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annyik helyéért 4 kr. 1 —10 socryi hirdetés ára mindig 40 kr. —1 Bélyegdij minden igtatápkor 30 kr, — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. 1 j A brassói magyarság teendői. II. irányt-adés. Midiin a brassói magyarság teendőiről aka vünk egy czikksorozatban szólani, korántsem azt Ígérjük, hogy váltig uj eszméket fogunk meg- penditeni, hogy merőben ismeretlen tervekkel és indítványokkal fogunk előlépni. Czélunk egy keretbe lehető áttekinthetően összefoglalni mindazon tapasztalatokat és megjegyzéseket, melyek értékesítése a brassói magyarságnak előnyére válhatik — előre is a legjobb szándék mentségét használván, ha a dolog természeténél fogva néhol és néha kényes helyeket érintenünk, kellemetlen igazságokat mondanunk kell; s szívesen felkérvén mindenkit, ki a felemlitendőkben mint szakértő vagy érdeklődő felvilágosításokat adhat, helyreigazításokat tehet, szóval eszmecserét pro- vocálhat, szíveskedjék az ügy érdekében és előnyére véleményét nyilvánítani, nézeteit kifejteni. Most pedig, minthogy magyarságunk csak is erőösszpontositás, társadalmi sorakozás, legszorosabb összetartás és egyetértés alapján tehet valamit, szólunk általánosan a brassói magyarság társasulásáról. Brassónak lakói, st német lovagok betelepítése előtt, magyarok voltak, kik később is a szászok között többségben voltak nevezetes hivatalokat viselvén és jelentékeny vagyont bírván. De a 1G. század végén kezdettek elnyomatni az ármánykodó szászok által s ez igy tartott egész korunkig. Most majdnem egy harmadát képezvén a város lakosságának, mely majdnem egyaránt oszlik tel a 3 nemztiségre, folytonosan gyarapodva mint iparosok és kereskedők sikerrel versenyeznek a szászokkal is. Művelődve, vágyó- uosodva kezdenek általában öntudatosaidban működni s a közügyekben résztvenni, és magukat mindinkább képeseknek mutatni régi szerepük, hajdani befolyásuk elfoglalására. A körülmények nem kedvezőtlenek, a jövő reményre jogosít, sa brassói magyarság jo útra készül. De a tömeg még nem bir elég tájékozottsággal arra, hogy feltalálja magát uj helyzetekben is: nem bir elég erélylyel és erejének teljhasználatával, hogy az útjába vetett akadályokat elhárítsa és haladását gyorsítsa; nem bir elég éles és messz'elá- tással a czél kellő felfogása s méltánylására S nehogy letereltessék a helyes útról: nélkülöz- i hetlen szüksége van tapintatos, okos útmutatókra, erős, elszánt úttörőkre. S ha e tekintetben körülnézünk, be kell vallanak, hogy nincsenek irányt adó köreink a szó nemes értelmében. Voltak ugyan a közelmúltban jelentékeny állású személyek, kik közkedveltek lévén a legőszin- tébb hazafisággal vezérszerepeket viseltek, kik buzditólag, lelkesítőén hatottak a brassói magyarságra 3 kik sok oly magvat hintettek el, mely- nek gyümölcseit már is élvezni kezdjük; de ezek közül a leghatásosabbak-, a leghazafiasabbaktól a brassói magyarság elleneinek ármánykodása folytán a kormány tapintatlan intézkedése bennünket megfosztott, áthelyezvén Őket oly helyekre, hol a nemzetre nézve, bizonyára nem oly szükségesek és nagy hatásúak, mint nálunk. Ok távol vannak, s mi biztos iránv nélkül ta- pogatódzunk oly helyzetben, melyen segíteni kell. Es mit kellene legelőször is ez .iránt tennünk? E ezélra legbensőbben szövetkezniük kell magyarságunk jobbjainak. Azok, kik tántorit- hatlan hazafiság, megingathatlan nemzeti önérzet mellett állásuk, befolyásuk, vagyonuk —- de különösen szellemi tehetségük által kiválnak, alakítsanak egy morális consortiumot, összpontosítsanak lehető nagy szellemi tőkét, melynek kamatjai a brassói magyarság- emelésére volnának fordítandók. Legtehetségesebb magyarjaink, kik Őszintén érdeklődnek nemzetünk ügyei iránt, egyesüljenek,képezzenek egy társaságot,eg)’club bot vagy nem bánom: egy clique-et, melynek tagja lehet minden jelesünk, ki kiváló tehetségét ügyünknek akarja szentelni Alkossanak egy titkos tanácsot, egy solidáris magyar szövetséget, egy --ha úgy tetszik — magyar szabad kőmivespáholyt. S ezen clubb vegye erős kezeibe a brassói magyar ügyek vezetését. Tagjai gyűljenek egybe minél gyakrabban, tanácskozzanak, beszéljenek a teendők iránt, határozzanak a kivitel fölött és használják tel minden erejűket, tehetségűket. hogy’ a megállapított eszméket valósítsák, a készült terveket érvényesítsék. Tagjai tegyék magukat érintkezésbe az ország betol- lyásos embereivel, hogy ezeket czéljaikra meg nyerhessék, tőlük a kormány, a pártok s egyes hatalmasok szándékairól tájékozást nyerve, kellő időben rendszabályokat s ba kell — ellenszereket alkalmazzanak. Általában a clubb tagjainak oda kell hat niok, hogy ne legyünk az intéző tényezőktől, a főváros és ország iránytadó köreitől úgy elszigetelve, mind eddig voltunk, hanem azokkal szerves összeköttetésben, folytonos érintkezésben legyünk, hogy azokat állapotainkról felvilágosítsuk, tőlük bajainkban segélyt és orvo d ást nyeljünk. — Azon körülmény, hogy nem voltak con nexióink az illetékes körökben, i era tudtunk egy felsőbb tényezőt sem megnyerni politikánknak, nem volt ott fenn kire támaszkodjunk, ki bennünket és ügyünket védje, pártolja — volt nagy részben oka annak, hogy eddigi munkánk után közvetlen sikert, kedvező eredményt még nem láttunk. Összeköttetésben kell magunkat tartani a A székely népóletböl. Népismei rajz SÁNDOR KÁLMÁNTÓL. (Folytatás és vége.) Ilyenek az aratási, vagy még élőbbről a tavasz- nyár-ösz-tél beálltával ismétlődő népszokások hosszú sora, vagy a karácson-husvét-piinköst stb. ünnepkori népszokások, milyenek a határ járás ilyen a Neptunus *) a fársángi mumus, a lakadalmi solemnitás névnapozási stb. szokások, melyek mindenike egy- egy gyöngyszem 8 összetűzésre vár; ezúttal csak például hozok fel egy az újév beálltakor szokásos sajátságos üdvözlési módot, mely még a táblabirói kor előttre visszavihető, mely nem mondhatom mindenütt, de nagyon sok helyt van a székely föld némely vidékén föntartva, E népszokást a munkás nép azon osztálya élénkíti ismét és ismét fel, mely saját maga földje megnövelésén kívül bár abból is élni tudna, a henyeséget megvetve, a másét is mivelni igyekszik, hogy ez által gyűjtsön szerezzen, s a magáét máskorra tarthassa meg,szorgalmatoskodva, mint a munkáméi), hogy majdan teli küpüt hagyhasson a talán zsenge utódokra. A székely nép dolgozik és nem is kell ám őt >) Lásd az „Erdély“ 1872. évi 13. számában Farkas Károly közlését. — “) Lásd az „Ország világ“ 1871. évi 16. számában megjelent Húsvéti Neptunus czimii elbeszélésemet. n nógatni, megteszen 6 mindet, úgy a mint annak a rendje, csak viszont, ha dolgozik megkívánja, hogy •meg is böcsüljék „ökemét“ s ha ez meg van: minden jól megy; ha ez nines: semmi sincs, s nem lehetne annyi pénzt elébeszórni, hogy ha vele roszul, méltatlanul bánnak, ő a pénzért még is ott maradjon, és ezt jellemzésül mondhatni a székely és általán a magyar népre. Az oly gazdákat aztán, a kik vele „bánni tuduak“ ők is megbecsülik, szeretik, és tiszteletüket sok módon és több ízben kívánják gazdájok iránt kimutatni; egy ilyen fonna, ragaszkodás és szeretet bizonyitéka ama fentebb említettem üdvözlési népszokás, mely a következőkben összithotő. Uj év beáltával, értsd ó év utónapja éjjelén 12 urakor az egész cselédi személyzet, mindenik az év folytan folytatott szerepét játszva, gazdájuk ablaka alá gyűlnek: a lovász a ló-dobogást tünteti elő, és SyGgyi kiáltásokkal szerepel; az ükrész, a béres „csá rendes“ „hó ficzkó“ kiáltásokkal; s az ostorosok hatalmas s egy elöpróba után csaknem össze hangzó pattogással; a kanász, disznó-pásztor kürtjével, nyájat hivóan stb. szóval minden az év folytán alkalmazott ember azon szerepet viszi, melyben alkalmazva volt az év folytán; aztán a melyik legnagyobb hajlandóságot érez magában, rendesen az udvarbiró, feledve vagy tán nem is tudva mit Köleseink mondott, hogy „hajlandóság és tehetség két különböző dolog“ elő áll és nem ritkán kacskaringos és különösön ismétlődő szavakkal egy beszédben elő adja, hogy miért lármázták fel ők éjjel a gazda urat, Elmondja, hogy tiszteletüket tenni jöttek, s hogy megköszönjék a bánásmódot, melylyel a gazda őket hűségre kötelezte, s melyet meghálálni alig képesek És miben áll ezen különös bánásmód ? . . Talán elkényeztető« vagy függetlenség, a vagy még ennél is több, a gazda tekintélyét kisebbítő túl — engedékenységben !! . . — Nem olvasóm! egyike sem ezeknek!! a székely s a magyar nép nem oly önző s baszont leső mint sokak, kik nem ismerik, — mert nem is olyan könnyít ismerni, — hiszik. Élénk emlékezetemben állanak az udvarbirónak az uj év első reggelén egy falusi gazdához intézett szavai : mert meghatottak, hogy mily kicsiny dolog, s a gazda részéről épen semmibe sem kerülő az, a mi nekik oly jól, oly kimondhatatlanul jól eáik ; elmondotta, hogy mily jól esett nókiek, midőn látták az évfolytáu, hogy ha dolgoznak, még elismerést is nyernek, s hogy gazdájuk, kire büszkék — nem csak leereszkedett hozzájuk, velők nem csak szót váltott, de nem ritkán kisebb nagyobb bajaikban is osztozott; ba valamelyik beteg lett, mint ha saját fia lett volna, ügyelt, gondozta azt, ha nem közvetlenül, legalább közvetve, s hogy hányszor volt eset reá, hogy önfeláldozóan inkább maga is ott ült a mezőn, veretni engedvén magát az eső által, mint hogy kocsijával elrobogjon s őket vezető nélkül hagyja ott stb.“ A falusi gazda hozzám fordulva ezeket monda o „és én mindent megtettem és teszek e népért, mi ue-
