Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-12-05 / 73. szám

vidékkel, mely bennünket gyarapit és támogat s a velünk testvériesük nemzetiségekkel, —i miről a maga helyén bővebben szólunk.

A clubb tagjainak befolyást kell szerezniük és biztositaniok községi életünk, egyházközségeink, iskoláink, intézeteink, társaságaink, egyleteink, iparunk és kereskedésünk, szóval társadalmunk minden ügyeire ; tanulmányozni kell azok lényegét és természetét, megismerkedni városunk történelmi, statistikai és jogviszonyaival; szóval a clubban egyésiteni az összes magyar mozgalmak minden szálait. Folytonos szem ügygyei kell kisérni minden mozzanatot és felhasználni minden befolyást, hogy az elvtársak, a jó magyar hazafiak minél több tért foglalhassanak el.

Hangot kell adni olyan politika iirányra, mely viszonyaink és helyi érdekeinknek megfelel ; erőfeszítéssel oda kell törni, hogy az országos úgy mint községi .képviseletben a magyar elemre a megfelelő tekintet legyen; hogy a magyarokat érdeklő egyházközségek, egyletek, társulatok tisztujitásainál hazafias, önzetlen, jó- gondolkodásu magyar emberek jussanak hivatalhoz, mire nézve megállapitandók a jelöltek, hogy a magyar ipar és kereskedelem virágozzék, általában hogy gyarapodjunk anyagilag és szel-, lemileg. Támogatni kell a magyar egyleteket, azokat ellenőrzeni és gondoskodni, hogy azokat jó szellem lengje át. Befolyást kell szerezni a hazai sajtóra, azt dolgainkra figyelmeztetni, annak közreműködését kinyerni. Pártolni kell mindenekelőtt egy lapot, melyet a clubb hivatalos közlönyéül fogad el, és mely körül teljes erejével csoportosul, melyben és mely által eszméit terjeszti és nyilvánosan a közönségre hat.

A clubb tagjai törekedjenek minél népsze- rüebbekké lenni magyarságunk előtt, hogy a tömeg által megkedveltetve, bizalommal megtisztelve annál biztosabban adhassanak helyes irányt a sokaság működésének, törekvéseinek.

Mint az előbbi rendetlenül összehalmazott útmutatásokból láthatni, tág müködéstere, nagy hivatása volna a tervezett clubbnak. S ha ezt bármi kis mértékben teljesiti — a mint egyesült erővel, összpontosult buzgalommal teljesítheti is — nagyszerű és dicső munkát végzett, mely megérdemli a fáradságot, az áldozatot.

Az ilyen tendentiákkal biró clubb, mely elique-szerü színezetet lesz kénytelen magára ölteni, bizonyára nagy befolyást fog magá - nak szerezni, s a társadalmi vezérszerepet bizonyos tekintetben monopolizálni %ogja. De tekintve a czélt, melyre egyesültek, nem fogja soha szem elől téveszteni, hogy a szabadság,

kém kicsibe kerül, és neki még is oly jót teszen és örömet okoz.“ Vele tartok én is.

Az említettem felhozott népszokás is egy újabb bizonyitéka a nép életre valóságának, erkölcsének, mely ha vele jól bánnak, megjutalmazni azt sohasem feledi, % jelképe ismét a gazda és népe közötti kölcsönös bizalom s egyetértésnek, mely inten ilátszik, hogy a gazda népével úgy tudjon bánni, hogy annak szere- tetét nyerhesse meg.

Felesleges ezekután felemlítenem, hogy az ily gazdánál a munka sem oly nehéz, örömestebb, vidá mabban, tesznek alattvalói mindent, mint a hol csat a „muszáj“ rabjai, s a gazda népéhez leereszkedni talán jellemével össze sem férhetőnek tartja. Ki az k tapasztalásból mondhasson ellent? vagy ki ne hinné és tudná ezt?!

E leleményes, s különösön kivitelben szép, hála- nyilatkozat üdvözlési népszokásnak csak kettözteti becsét az, Hogy nem minden gazda részesül e megtiszteltetésben sőt megteszik azt, bogy a velők nem eléggé jól bánó gazdától egy másikhoz mennek, és az ottaniakkal egyesülve ők is az előttük különben ismeretlen, de jó híréről ismert gazdának tisztesednek, mintegy azt kifejezni akarva, mennyire tetszik saját gazdájuk ellenében az oly gazda, ki népével jól bánik, annak bizalmát szeretetét nyeri meg.

egyenlőség, testvériség érvényesítésére, a nemzet és haza emelésére, a nép boldogitására, felvilágosítására szövetkeztek.

Bizonyos cliquek intézik Brassóban a többi nemzetiségek ügyeit is, hivatásukat nagy sikerrel töltvén be. Ily clubb nélkiilözhetlen szükségességét a magyarok közül is számosán belátták, történtek kísérletek eziránt a legutolsó időkben is, de eredményre egyelőre nem vezettek. Pedig soha sem volt nagyobb szükség ily irányiadéra, mint most, midőn az ország uj berendezése mellett a politikai és társadalmi ügyek crizise áll küszöbünkön.

Mi a clubb szervezetét illeti, alakulhat az bárki hivatottnak kezdeményezése folytán, önmagát egészíti ki és külsőleg mindig egy magán- társaság szinét mutatja. A tagok az emlitett tulajdonságok alapján fogadtatnak be és becsű letszavukkal kötelezik magukat, a szükséges discretio mellett a clubb hazafias, nemes ügyeit előmozdítani és működésében erejéhez képest támogatni, de minden netaláni önző, helytelen törekvés ellen szót emelni. A résztvevők felosztják magok közt a teendőket és könnyebb áttekintés s rendszeres miiködhetés végett, meghatározzák, ki melyik ágát a nyilvános életnek fogja figyelemmel kisérni s munkásságának főteréül választani. Az összejövetelek minél gyakrabban történjenek, de lehetőleg mindig magánháznál. A parlamentáris eljárás és az úgynevezett, házi dolgok elintézésére a clubb elnököt választ, úgymint a szükségelt irományok előállítására jegyzőt.

Tudjuk, hogy lesznek emberek, saját sorainkban is, kik ezen clubbot conspiratio, cou- jurationak neveznék, oligarchicus ligának, mely a tudatlan népnek önző czélokra való felhasználását czélozza. Ezen beszennyezni minden szép eszmének s üdvös reformnak nem jőnek tekintetbe. A clubb megalakulása és fentartása pedig nein nehéz. Győződjünk csak meg komoly, higgadt megfontolás folytán, hogy szükségünk van ilyen szövetségre s szívesen fogunk üssze- állani vállat vetve, kezet fogva — s hova-to- vább örömünket fogjuk találni reformatori, népvédői szép hivatásunk teljesitésében, gyönyörködni fogunk fáradozásaink el nem maradható sikerében, működésünk biztosan remélhető gyümölcseiben. S ha egyéb semmi sem, mégis teljesen kielégít, bőven jutalmaz bennünket azon magasztos öntudat, hogy eleget tettünk a nemzetnek, a hazának.

Ezek után pedig egyelőre önmagunkat tekintvén magyar szövetségnek, megkísértjük az intézmények körül részletezni teendőinket, elkezdve társalgó eg y 1 e t e i nk e n.

— 290 —

Szász dolgok.

Circumspectus szomszédaink prudens politikusai most a feliratok nagy korszakát élik, mire sok szép alkalom kínálkozik nekik. Lássunk néhányat!

Beszlercze vidéke kérelmet nyújtott be a nemzetiségek egyenjogositásárói szóló törvény módosítása tárgyában. A beszterczeiek sem akarnak kivételt képezni a szászok között s így természetesen a magyar nyelv hivatalos használata ellen panaszolnak. A kérelem támogatásában hűséges egyetértéssel követik a szebenieket. Elpanaszolják, hogy bizottságuk egy tagja sem érti tökéletesen a magyar nyelvet s igy magyar jegyzőkönyvet nem is hitelesíthetnek, stb. Kérik végre a magyar országgyűlést, hogy mondja ki: 1 A kor- máay az 1868. 44. törvényczikket ne alkalmazza oly módon, mely e törvény szigorát még növeli. 2. Az 1868. 44. t. ez. átvizsgálás alá vétessék és Magyar- ország és melléktartományai különböző népfajai jogos kívánságait s az állam valódi érdekeit szemelőtt tartva módosíttassák.

A király örömünnepe alkalmából a szász nemzeti egyetem egy üdvözlő feliratot fogadott el, melyben többször is említik a szászok Magyarországot, j

mint szeretett hazájokat s szép szavakban adnak hálát a királynak, az alkotmányos kiegyezkedésért. „Hazafias lelkesedéssel tölt el minket — úgymond — a tekintet az uj alakban felvirágzó összbirodaleinra, s az alkotmányának visszaállítása által uj nagyságra emelkedett hazánk Magyarországra. A felirat végszavai ezek: Isten kegye őrködjék mindig Felséged drága feje és az egész uralkodó ház felett! Isten áldása a mi szeretett hazánk Magyarországra!

Illustratióul ezen circumspectus képmutatóhoz, ezen szemtenul hazudott hazaszeretethez ide csatoiuuk egy kis adatot szász testvéreinkről a bécsi világkiállításon. Liber Józsefet, a bécsi tárlat magyar tanügyi kiállításának biztosát megtámadták a miatt, hogy az erdélyi szászok alkotmányellenes egyik könyvének áruitatását eltűrte a kiállitás magyar osztályábau. Érdekes, a mit Liba- válaszol e támadásra. „Az erdélyi szászok tanügyi collectiója az orsz. végrehajtóbizottság által kinevezett praeventiv jury kikerülésével küldetett Bécsbe, hol az Bartesch brassói mérnök és megbizott által azon követeléssel adatott át, hogy annak a magyartól teljesen elkülönített, együttes kiállítását eszközöljem, mely nyiltan separatistikus intentióju követelést egy- átalában nem elégíthettem ki. Az ezt követő jelenetekből két dolgot tanultam meg: nevezetesen hogy az erdélyi szászok a nagy németség vívmányaitól el- kapatva, minden a szemtelenséggel határos tettre képesek, és hogy rendkívül óvatosnak kell lennem e minden ravaszságra hajlandó jó urakkal szemben.“

E tapasztalatok után Liber ur átolvasta az erdélyi szászokat ismertető tendentiósus füzetet, s miután meggyőződött arról, hogy annak tartalma Magyarország legszentebb érdekeit sérti, alkotmányunkat, szentesített törvényeinket ignorálja s méhében a külföld fólre- vezettetését hordja, a beküldött 500 példányt kérdésessé tetté s erről a szakbiztost azonnal értesité. Daczára a szászok sokszoros ostromlásának, daczára Schuller-Libloy és Teutsch superintendens urak követelő föllépésének, zár alatt maradtak a füzetek május 1-től egész szeptember hó középéig, a mikor végre Teutsch superintendens azokat a kormánybiztosság utján hivatalosan visszakövetelte s ezen az utón hiány nélkül át is vette. E füzetek aztán a General Direetio utján a kiállítási könyvárus asztalaira kerültek, s ekép a közönség birtokába is átmentek.“

Vidék.

Hosszufalu, 1873. nov. 30.

A „Nemere“ idei 70-ik számában Puskás Lajos ur oly indítványt tett, mihez indítva érzem magam, bár röviden, de határozottan hozzászóllani.

Mielőtt a magasztos eszmét érdemlegesen érinteném, illő szerénységgel egy kis történeti tévedést kívánok helyre igazítani; ugyanis Gábor Áron honvéd őrnagy nem Réty és Besenyő között, hanem 1849. julius 2-án Kökös alatt, Adlerberg tábornok illetőleg Lüders tábornagy hadaival szembe vívott csatában • esett el.

Mi a felszóllalás azon igát illeti, mely a szobor- ■ bizottságról szól, melyet munkára serkent, örömmel vallom magaménak; mert ha mi, kik mi is együtt állottunk a dicsőséges harczban elesettekkel a küzdők között, ha mi sem teszünk, akkor mit várhatunk azoktól, kik küzdelmünk után születtek, és kik még akkori politikánkot is könnyen a kétség mérlegébe dobhatják.

Azon indítványra nézve, hogy a síremlékre rendelkezés alatt állható összeg más czélra fordittassék, nézetem homlok egyenest áll az indítványozó ur nézetével szemben. Tisztelek én minden szépet, jót és nemest, és ezek sorában magát az árvaintézeti eszmét is, de hogy egy hadi síremlékre szánt összeg arra, vagy bár mi más czélra fordittassék, az ellen nyilvánoson felszóllalok; mert:

Gábor Áron megérdemli Háromszéktől, hogy sirja fölé oly monumentumot állíttasson, mely előtt az idegen bámulva, a hazafi imádkozva álljon meg. Ha I Gábor nincs aligha báró Ileydte tábora Háromszéket el nem özönlí, s mi történik akkor? mi megtörtént Köpeczen-rablás, dulás, égetés és gyilkosság.

Ha Puskás ur indítványa viszhangra találna, akkor részben meg lenne csalva a közvélemény, mert azon időben, midőn a síremlékre az adakozások történtek, szó sem volt arról, hogy valaha a bégyülendő összeg más czélra fordittassék; az? adakozók közül idáig bizonyára többen elhalhattak, s ha már most az összeg más czélra fordittatnék, annyit tenne, mint az elhunytak végrendeletét megszegni. Az élők akaratja-