Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-25 / 33. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 33. szám. Péntek, ajiril 25. Megjelenik ez a lap lieten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara:. Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre . . . .» 3 ft.—‘kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutoza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás a czimii politikai, közgazdászai és társadalmi lap 111. — 1873. évfolyamára. 26. számunkkal kezdődött a III. évfolyam 2. évnegyede, melyben a „Nemere“ meg fogja tartani eddigi irányát, képviselvén a Székelyföld érdekeit és a királyföldi magyarság ügyeit. Azáltal, bogy a pártolás hiánya miatt megszűnt „Udvarhely“ müködéskörét is elvállalta, növekedtek kötelességei, de gyarapodtak anyagi és erkölcsi erői is. Midőn tehát törekszik kettős feladatot teljesíteni, olvasóinak ezzel összekötött kettős előnyt fog egyszerre nyújthatni. Kérjük tehát a t. ez. közönséget, szíveskedjék az előfizetéseket minél hamarabb megtenni illetőleg megújítani. Több részrőli óhajnak eleget teendők, ezután a „Nemeré“-t megjelenése napján fogjuk postára tenni, hogy vidéki olvasóink szerdán [mikor nem kapnak pesti lapokat] és szombaton olvashassák. Városi előfizetőinket kérjük, szállásaikat kiadó hivatalunknál pontosan feljegyeztetni, mivel a jövő évnegyedben a lapokat minden díj nélkül házhoz fogjuk küldeni. Eloflzeíésí árak: Április—deczember . 4 frt. 50 kr. Április-szeptember . 3 „ — r> Április—juni . . . 1 „ 50 „ Egy bóra „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. A szász politika legújabb fordulata. Egy idő óta szállingózni kezdett az a csodálatos hir, hogy a szász képviselők önmaguk közt meghasonlottak, még pedig épen a szent- séges medgyesi programra felett ; s hogy egyik részök határozottan ama programira ellen nyilatkozott volna. Ezen hirnek még1 annál kevésbé adhattunk hitelt, mert hiszen csak most volt, hogy a medgyesi pontokat minden szászszal aláíratták; képviselővé pedig épen senki sem lehetett ezen programul határozott hivein kivül. Tudván pedig a történelemből, hogy a szász atyafiak szilárdan és rendületlenül szoktak meg- állani politikai elveik mellet; még ha az ég s föld összeszakadna is, ők egyszer kimondott meggyőződésüktől nem tágítanak : meg mertünk volna esküdni, hogy csak a barbar irigység költhet effélét a határozottság eme mintaképei felől. Most azonban, mióta Wächter Brassóban és Fabricius Segesvárit választóikat összehívták nézeteik kifejtésére, bevalljuk, hogy nagy zavarban vagyunk ítéletünkkel. Mert ezen urak furcsa nézeteket fejtegettek. Wächter ugyanis azt mondta — horrendum auditu! — hogy ebben az országban nemcsak szászok vannak. Fabricius pedig azt mondta, hogy a mindennél szentebb universitás sok pénzt elvert hébe-korba haszontalanul, legutóbbi hires 1.2 pontja sem ér egy fabatkát. Bizonyosan úgy volt, hogy ez a két derék ur megválasztatása alkalmával is meg volt győződve ezen eretnek tanok felől : de akkor annyira el voltak foglalva a magyar miniszterek és or- szággvülés szidalmazásával, s akkora kéjjel töltötte el lelkeket az örök időkre készített medgyesi programm , hogy kikerülte figyelmüket ezen csekélységnek megmondása. Azóta aztán nyomta a lelkűket, folyvást, mig most haza szaladhattak, hogy megmondják az igazat. Tehát a 12 pont elleni küzdelmünkben szövetségeseink lettek Wächter és Fabricius, s mint , az utóbbi mondá, minden szász vidék két kép- i viselője közül az egyik. Már látott a világ akkora szerencsétlenséget? Nem is Szeben Brassóval, vagy Segesvár Medgyessel áll harezban; hanem valamennyi mind önmagával. Trauschenfels hű a közös programúihoz, Wächter lmtelen lett; Fabricius is elpártolt, s a lelkes Gull ellene dnlful — és igy tovább mind a sieben Burg közül. -, A hátunk reszket, ha eszünkbe jut, hogy a mesebeli oroszlánok egymást egykor milyen totalitär felfalták. r Fs különös, hogy ezek az úri emberek nem tudtak előáliani meggvőződéseikkel a választás j előtt, hogy ne választották volna meg őket; s nem szólották bele az universitás kedélyes működésébe; lianem épen most támadnak fel, rai- ‘ kor a sok zajongó újság és kérelmező várme- ! gyével szemben csupán a rendületlen egyetértel- ! mliség menthetné meg a barbár magyarságtól Szebennek egyedül idvezitő 12 pontját! Bizony különös! Civilizálatlan fejünkkel mi csak arra vagyunk kiváncsiak, hogyha a közvélemény nem támadott volna oly élénken ! föl a 12 pont ellen; s ha kilátás volna azoknak elfogadására az országgyűlésen: vajon Wächter akkor is elmondta volna, hogy ebben az or szágban nemcsak szászok laknak, s Fabricius azt, hogy az universitás haszontalan munka mellett szokta pazarolni a sok pénzt. Micsoda kételkedés? A férfi kimondja elvét, ha egymagára áll is: s bizonyos, hogyha az összes országgyűlés pártolta volna bár a 12 pontot, Wächter és Fabricius azok ellen küzdöttek volna. Nagy bajban van most a szegény Kron- städter; nem is szólt még máig sem Wächter, sem Fabricius felléptéről, pedig máskor ugyan gyorsan szokta kqzölni a világra szóló dic- tiókat. Hja, mikor betűi még ki sem hültek a 12 pont magasztosságára nyomott dicséretektől; s mikor Wächter és Fabricius is oly drága volt I csak kevéssel elébb: hogyan hirdetni most ezeknek szavaival a 12 pont elkárhoztatását ? Hanem szó mi szó, mégis jó emberek ezek a mi szász szomszédaink. Ránk ijesztenek ugyan néha egy kissé, de utóbb csak előveszik azt a meggyőződésüket s, a melyiktől már mi sem félünk annyira. Ne ijedjen meg hát a magyar országgyűlés , ha most már azt fogják hirdetni, hogy a iTóthféle törvényjavaslatbó már igazán nem engedhetek. Nemde azt mondták volt a 12 pont Ifelől is? s most már a Tóth javaslatánál vagyunk. Ettől nincs oly messze a teljes jog- ! egyenlőség, mint amattól ez volt. Egyik rész közülük felfedezi magában akkor is azon meggyőződést, hogy leghelyesebb úgy, a bogy van. A mi pedig német lapolba küldött czikkeiket illeti, akkor sem rakhatnak több mocskot reánk, mint most a mennyit rak ak. Megélünk mi a szás; szomszéddal. Csak ne legyen neki külön Laidja és külön Consti- tutiója, megszereti majd és együtt védi velünk közös hazánkat, közös allotmányunkat. Maradékai majd el sem hiszik, hogy micsoda menkő bolondos pmetumokért veszekedtek velünk egykor apái. Csia István beszéde a brassói magyar iparosok apr. 20-iki gyűlésén. Nagyon tisztelt polgártársak! Hogy az olvasókör megalakítása érdekében a különbféle felekezeti tanitók által kibocsátott felhívásunk e nemes város összes magyar polgárai kebelében viszhangra talált, legjobban nyilvánul önöknek ily szép számmal való megjelenésükben , kik átérezve ezen üdvös eszme életre-valósá- gát, az elszórt szellemi és anyagi erők öszpontositásá- nak hasznosságát : körünkben csoportosultak annak alakot, életet adni, s a mit oly rég nélkülöztünk, azt egy hatalmas „legyen“-nel megteremteni, mely szívességükért fogadják tisztelt polgártársak a haza, a nép nevében legforróbb koszönetünket. A jelenkor gőzzel hajtott vaskerekének küllőit ezer ember nyersereje sem képes feltartóztatni, vagy I azt helyéből kimozdíthatni, mig a szakavatott gépész egyszerű kéznyomására készséggel megliódol a tudomány hatalma alatt és az emberiség jóllétén éjjel nap- I pal egyformán nagy gyorsasággal tárad. A közel múlt márczius 30-ka e város társadalmi átalakulását, uj történetének korszakát jelző Dap mindnyájunk élénk emlékébe van vésve ; vállalkozó, tudomány és pénzerővel rendelkező világpolgárok özönlik el rövid időn bérezés hazánk áldott völgyeit, annak elszórt kincsei kiaknázása végett; mintegy varázs ütésre fognak hatalmas gyárak füstölgő kéményei — az ipar eme neveze- ’ tes tornyai —- kiemelkedni a silány jelen és a nagyszerű jövő aránytalan harczának megkezdésére, minek , láttára az egyes ember parányi ereje elzsibbad, megsemmisül. Fs kérdem tisztelt polgártársak, mily erők fölött rendelkezünk ezen válságos* perczbenV Pénzünk íjDartu- dományunk nincs, vállalkozók nem vagyunk — igy nyomtalanul elsodortatunk különösen Brassó, hazánk leghatalmasabb virágzó kereskedő, iparvárosában, mely hivatva van nyűgöt és kelet kincseit földünk e két világtája irányában közvetíteni; nincs emberismeretünk és kevés finomabb alkalmazási modorunk. Egy, mire támoszkodhatunk : székely hangya szorgalmunk és ez is vajmi csekély a nagy tusában; ezer iparos fáradsággal előállított évi kézi gyártmányát egyetlenegy göz- mozdony után függesztett nehány kocsi képes tovább szállítani, mi csak tengődésünkre nyújt kevés hasznot. Második, mire támaszkodhatunk és ez legfőbb: józan gondolkozásunk, Összes lelkitehetségeinknek a tudomány művészet, kereskedés, ipar és gazdászat iránti fogékonyságunk ; ha azt fejleszteni, művelni akarjuk, tőlünk függ a fennebb kijelölt irányokban a tért elfoglalni és méltókig betölteni. — Kire várunk, mért habozunk a kezdeményezésben ? Minden perez, mit elmulasztunk, évtizedek hátramaradását fogja jelezni. Csak az a nemzet él tényleg, mely az elszórt parányokat Czéljainak megvalósítására egy tökéletes egészszé idejében tudta Ösz- szeállitani. Es most néznök szembehunyva, összefont karokkal tétlenül a társadalmi feljlődést, mitől egyesek és nemzetek léte vagy nemléte függ, midőn rövid idő alatt sokat, igen sokat kell tennünk elmaradásunkat pótolni, jövőnket biztosítani. Mi, tisztelt polgártársak, érzünk magunkban elég erőt oly egylet megalakítására, mely nemzeti jellemünk, alkotmányos érzelmünk önmivelödési erős akaratunk nyilvánulására szolgálna — ezt az erőt érezzük, és fokozatosan fejleszteni mindnyájunk hazafias kötelességünk. Mint uralkodó nemzet tekintve társadalmi állásunkat, mélyen megszomoritó az, mert a magyar polgárság, kinek a nép zömét, erejét kellene képviselnie, elszórva küzönbösön szemléli fajunk erkölcsi sülyedését s nincs védökar, mely hivatva volna azt bukásában feltartoztatni, nincs egy központ, mely felé bizalommal fordulhatnánk, hol az egyes erős támaszt, az összes polgárság pedig szavának befolyást és tekintélyt szerezhetne, bárha lelkes hazafiak szóval és tettel mindent elkövettek a szu- nyadozókat régi álmaikból felébreszteni, a kételkedőknek fáklyát gyújtani, melynek világánál hibáinkat meglátva erős kézzel éles késsel irthatnák azokat ki. Semmi- sitsük meg az előítéleteket, saját hibáinkat, emeljük föl első sorban a fiatal segédeket — kik hivatva vannak egykoron ezen tisztes állást elfoglalni — magunkhoz, szók-
