Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-01 / 26. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam Ш. szám. kedd, ajtril I. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastroinutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás a czimü politikai, közgazdászat! és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Jelen számunkkal kezdődik a III. évfolyam 2. évnegyede, melyben a „Nemere“ meg fogja tartani eddigi irányát, képviselvén a Székelyföld érdekeit és a királyföldi magyarság ügyeit. Azáltal, bogy a pártolás hiánya miatt megszűnt „Udvarhely“ müködéskörét is elvállalta, növekedtek kötelességei, de gyarapodtak anyagi és erkölcsi erői is. Midőn tehát törekszik kettős feladatot teljesíteni, olvasóinak ezzel összekötött kettős előnyt fog egyszerre nyújthatni. Kérjük tehát a t. ez. közönséget, szíveskedjék az előfizetéseket minél hamarabb megtenni illetőleg megújítani. Több részrőli óhajnak eleget teendők, ezután a „Nemeré“-t megjelenése napján fogjuk postára tenni, hogy vidéki olvasóink szerdán [mikor nem kapnak pesti lapokat] és szombaton olvashassák. Városi előfizetőinket kérjük, szállásaikat kiadó hivatalunknál pontosan feljegyeztetni, mivel a jövő évnegyedben a lapokat mindé» díj nélkül házhoz fogjuk küldeni. Előfizetési árak: Április—deczember . 4 frí. 50 kr. Április-szeptember . 3 „ — „ Április—juni . . . 1 „ 50 „ Egy hóra 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánya. A „Nemere“ szerkesztősége. Szász panaszok. Elösmerjük, hogy újságszerkesztés tekintetében a mi szászaink felette nagy művészek. — Nem lehet mondani, hogy 1867 óta akármikor is nyiltan és következetesen küzdött volna va- melyik lapjok a fennálló rendszer és a létező! kormány ellen. Mindamellett úgy tudják összeválogatni folyvást közleményeiket, hogy a lapjaikat olvasó népnek okvetetlen mind inkább- inkább el kell idegenednie nemcsak az ország élén álló férfiaktól, hanem az egész magyar nemzettől. Ha alaposnak látszó szemrehányásokat tesznek különböző pártjaink egymásnak; ha állami hiányainkat szellőzteti valaki; az ilyen közlemények viszhangja mindig feltalálható a szász lapokban. Az ellenkező, a mi indokul szolgál a kárhoztatott eljárásokra; a mi az árnyak mellet a fényt is feltüntetné, — az nem található föl a szász lapokban soha. Egy legközelebbi példát akarunk említeni. A személykereseti adó tárgyalása alkalmával néhány szász képviselő, azok közt egyik brassai is, a törvényjavaslat mellett szavazott, néhányan a szász urak közül, a másik brassai képviselő is, félrevonultak és nem szavaztak. Egyetlen egy szász. Fabricius, beszélt és szavazott a törvényjavaslat ellen. A „Kr. Ztg.“ ezen eseményről tudósítván, nem közli sem a félrevonulás, sem a megszavazás indokait, habár minden szász képviselő egyetlen egyet kivéve, e két csoportba tartozott; hanem közli egész terjedelmében azon egyetlen egynek beszédét, a mely, természetesen, annak gyűlöletes oldalait tünteti föl. Csoda-e, ha ilyen eljárás mellett a nép nem láthat egyebet érintett törvényben, mint a magyar uralom egy igazságtalan és tűrhetetlen zsarnoki fogását. Hogy a nép ebben a hitben erősödjék, — arra felhasználnak minden adott alkalmat, hasonló módokon. Nem a létező többség ellen küzdenek alkotmányos ellenzékképen, valamely más alkotmányos többség előteremtésére ; hanem határozottan minden ellen, a mi magyar. És, hogy küzdésök nem sikertelen, mutatja azon általános ellenszenv, mely a szász nép közt mindenütt mutatkozik a fenálló rendszer ellen. A társadalmi életnek számtalan nyilvánítását érinthetnők, a melyek fájdalmasan mutatják hogy a szászság átalában ellenségének nézi a magyar fajt, és magyar alkotmányt. Es határozottan állítjuk újból, hogy a népet csak vezetői és tőkép lapjai terelhették mesterséges utón e háládatlan és szerencsétlen irányba. Eszközeik, melyeket e czélra fölhasználnak, határozottabban a legigazságtnlanabbak és igen nagyon méltatlanok. Czélt azért érnek, mert népük'nem olvas egyebet, nem hisz másnak; s ők oly következetesen lovagolják méltatlanko- dási fűzfa paripáikat, hogy végül tán magok az intézők is valónak képzelik a csak magok által feltalált fogásokat. Mindamellett a fentebb jelzett szerkesztési ügyesség által úgy viszik dolgaikat, hogy valamely tényleges ferdítés miatt egyenesen támadni meg őket csupa aprólékei? szócsavarásra vezetne. Most, 50-ik számában „Kr. Ztg, “egy czik- két kezd e czim alatt: „Egy fecske — sajnos — még nem csinál nyarat.“ Ebben is, czélza- tosan mások állításaihoz támaszkodnak, saját békételenségök terjesztése végett. Hanem ennek legalább elején néhány sorban határozottan összefoglalják, hogy mely okokért elégedetlenek ők velünk. Elégtétellel ragadjuk meg e ritkán kínálkozó alkalmat, hogy megvizsgálhassuk, mennyiben alapos a szászoknak ellenünk emelt és fokozottan táplált panaszkodása. Jövő számunkban ennek föl derítésével fogunk foglalkozni; most csak lefordítjuk az idézett bevezető sorokat, melyek igy hangzanak: „Valamennyi magyar napilapnak pártkülömbség nélkül nagyon tetszik jelenleg mindent megtámadni, a mi német. A magyarság majdnem egészen és majdnem minden életjelében kimutatja a német cultura elleni gyűlöletét és a németséget legalább Szent István koronája területén gyökeréből kiirtani fölötte szeretné. Következetesen kiterjedt ezen gyűlölet a szászok ellen is, mint a német elem nagy törzsének ága ellen. Sok tény szól e mellett. Röviden csak a báró Aporféle kísérletet említjük fel, mely a német nyelv igazságtalanul és törvénytelenül kiküszöbölését aiiarta a brassói törvényszékből ; továbbá azon törekvést, melyszerint a csere és vásár által törvényes utón szerzett és országos törvények által részünkre biztosított talmácsi, sze- listyei és töi’csvári javadalmainkat tölünk elakarják venni; a Tóth Vilmosféle törvényjavaslatot a Királyföld rendezéséről, mely ha keresztül vitetik, a mi nemzeti egységünk és ezzel a mi németségünk tönkre van téve ; a közoktatási tanács azon hires javaslatát, mely szerint a magyar nyelvet mint előadási nyelvet akarják bevinni Magyarország valamennyi középiskoláiba; azon a képviselöházban fölmerült eszeveszett gondolatot, hogy minden iskolai térképről, mely Osztrák-Magyarországot mutatja, az egyik rész — az osztrák birodalom töröltessék ki, satb. satb. — Ide tartoznak azon már majdnem 3 év alatt folytatott makacs törekvések is, miszerint Brassóvárosnak majdnem az összes városi lakoságnak nyiltan és nyomatékoson kimondott akarata ellen egy — természetesen magyar — községi iskolát féltük- raáljanak. Karöltve ezen ellenségeskedéssel a németség ellen jár minden magyar dolog égbeemelése és a saját nehéz kórságaik iránti vakság.“ „Az erdélyi szászok a külföldi német lapokban is izgatnak a szász föld rendezéséről szóló és a többi lapban közzétett törvényjavaslat ellen. így a többi között Frankfurtból beküldötték hozzánk a „Frankfurter Journal“ marczius 26-iki számát, melyben egy erdélyi levél eleipanaszolja, hogy a törvényjavaslat szét akarja robbantani az erdélyi „német gyarmatot“ s arra figyelmeztet, hogy a németek örököse nem a magyar, hanem a román népfaj lesz. Mi viszont a levélírót arra figyelmeztethetjük, hogy ama törvényjavaslat számos szász hazafi legteljesb megegyezését bírja, s az e javaslat ellenében kifejtett izgatásnak valószínűleg azon eredménye lesz, hogy a tervezett engedményeket megsokalják.“ Ezeket írja közelebbről a „Pesti Napló“. Mi pedig a „Pesti Napló“-t arra figyelmeztetjük, bogy a jog- egyenlőséggel — mely minden igazságos kormánynak elve — épen nem egyezik meg, ha a kormány a Királyföld ügyében megelégszik „számos szász hazafi (?)“ legteljesb megegyezésével és számba sem veszi számtalan, más nemzetiségű honpolgár jogos és igazságos igényeit. Kormányunk ugyan rajongó proselytája a német cultui'ának, és kerüli a fajkedvezés legkisebb gyanúját is, mert legalább a királyföldi magyarság érdekeit teljes erejéből háttéi'be szorítani sőt elnyomni látszik. Valami nagy következetességre pedig az nem mutat, hogy a kormány hajlandó egy kis haragos felindulásból, egy kis rósz „Laune“ból a szászoknak „tervezett engedményeket megsokalni.“ (Bizony ideje volna, hogy a kormány egyszer egy kissé „Nemere“ párti lenne!) Azon engedmények vagy jogosak, s akkor azokat esetleges szeszélyből nem szabad megsokalni, vagy pedig a megsokalás jogos, és akkor semmiféle magasabb politikai indokok sem igazolhatják azokat a jogsértő engedményeket. 0 r s z á g g y ü 1 é s. _ A képviselőház ülése márczius 26-án. A nyilvános előtt zárt ülés tartatott ma, a melyben a képviselői dijak fölemelése tárgyaltatott. Ezután a pénzügyminiszter röviden felelt Tisza Kálmánnak a bank tárgyában tegnapelőtt tett interpellatiójára, mondván, hogy a létezett akadályok elhárittattak, annak bizonyságául a sokat emlegetett kereskedelmi és leszámitoló bankra vonatkozó törvényjavaslatot le is tevén a ház asztalára. Viszonválaszában Tisza K. helyesen jegyezte meg, hogy csak akkor fog örülni annak, hogy sikerült a kormánynak az akadályokat elhárítani, ha majd meggyőződik, hogy nem az ország jogai rovására hárittat- tak el. Azután a telepitvényesekröl szóló törvényjavaslat került napirendre. Először 10 holdnyi külsőség megválthatását fogadta el a kormányjavaslatára a többség, azután — a méltóságos főrendek ellenkezése miatt — a kormány semmi külsőséget sem akart többé adni a telepitvényeseknek, a többség azonban mégis biztosított nekik 4 holdnyi igényt. De Pauler Tivadar sietett azt a módosítást ajánlani nekik, hogy ha a földbirtokos szabad egyezség utján nem lenne hajlandó külső birtokot is engedni által — természetesen valódi értékű kárpótlás mellett, akkor mehetnek szegény telipitvényesek a kincstári pusztákra, a hol majd kapnak 4 hold földet. Hiába volt Huszár Imre és Tisza K. minden érvelése ezen, egyrészt igazságtalan, másrészt a főrendek makacsságával szemben a nemzeti képviseletet lealázó eljárás ellen: a többség — 98 szóval 96 ellen — az uj javaslatot a részletes vita alapjául elfogadta. A képviselőház ülése márczius 27-én. Az adók és egyéb jövedelmek szedhetésére valamint akiadások megtételére egy újabb hónapra a kormány által kért felhatalmazás elfogadtatott. B. Orbán Balázs képviselőnek ügye vétetett elő, a kit az udvarhelyi törvényszék egy dullónak állítólagos rágalmazása
