Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-03-18 / 22. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 11. szám. Kedd, márczius 18. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. NEMERE. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. czimu politikai, közgazdászai és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Április—deczember . 4 frt. 50 kr. Április—szeptember . 3 „ — „ Április—juni . . . 1 „ 50 „ Egy hóra . . . . — „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Rendszabás a halászási jog gyakorlását illetőleg a brassói kerület határán. ~§ IA törvényes halászási jog tulajdonosa ezen jogot vagy személyesen, vagy meghatalmazottja által gyako rolja, vagy ugyan azt haszonbérbe adja. Ha a törvényes halászási jog tulajdonosa egy község vagy testület, úgy köteles, azt vagy nyilvános árverezés utján haszonbérbe adni, vagy arra különösön rendelt halászmester által gyakoroltatni. A halászási vizek haszonbérlési időszaka legalább is 12 évet kell hogy magában foglaljon. § 2. Az egyes községek vagy testületekhez tartozó Összefüggő halászási-vizeket nem szabad egyes haszonbérlési részekre felosztani. A halászási környék összefüggése fölött kérdéses esetekben a vidéki hatóság szakértők meghallgatása mellett határoz. § 3. Ha a természet szerént összefüggő halászási környék két vagy több tulajdonosnak van birtokában úgy kötelezvék az egész határt mint haszonbérlési egészet árverezés alá hozni; az eredményezett haszonbérben az egyes birtokosok saját halvizeik közönséges vízállásnál mért területük arányában osztoznak. Ha ezt illetőleg az egyes birtokosok közt barátságos megegyezés nem eszközölhető, úgy a vidéki hatóság szakértők meghallgatása után határoz. § 4. A halak fogása, áruba bocsátása és eladása az ívási idő álatt általában tilos. Az ívási idő a lazacz és pisztráng fajtáknál tart október 15-kétöl január végéig; az angolna fajtánál (menyhalgadocz) november 15-töl egész január végéig; minden más halnál április 15-től egész junius 15-éig; a rákoknál április 15-töl egész május végéig. Kivételképen a mesterséges haltenyésztés érdekében a halak fogását az ívás idejében is megengedheti a vidéki hatóság, mindazonáltal e felöl a jogosultnak egy szabadságlevél kiállítandó, melyet a halászok a halak fogásánál és szállításánál magokkal vinni és kívánatra előmutatni kötelesek. A mesterséges haltenyésztésnél szükségelt halak, a használat után újból a szabad vagy zárt vizeknek kell hogy átadassanak. Kivételkép szabad a vidéki hatóságnak szabadalmat adni azok eladására megfelelő ellenőrzési rendszabály használata mellett. § 5. A vidéki hatóság a halászásra jogosultnak egy halászjegyet állít ki, melynek tartalmaznia kell kezdetét és kiterjedését az igazolványnak. Az ilyen halászjegy tulajdonossá, annak alapján halászó személyeinek a falu elöljáróságától ellenjegyző igazolási jegyet állít ki, melyet az illető személyek a halfogásnál felszólításra előmutatni tartoznak. A halászásnál, a halászási vagy engedélyezési jegy tulajdonosának jelenlétében alkalmazott segédszemélyzetnek nincs szüksége külön igazolványra. ' . § 6. Halakat meghódító szerek, úgymint robbszerek (Dynamit), azután a természetes vagy mesterséges vízfolyásoknak teljes lecsapása vagy leeresztése halfogási czélra tilos. Ha ilyen vizeknek lezárása vagy leeresztése egyéb czélokra kikerülhetetlen ülszükséges, úgy a helyi hatóságnak kellő időben jelentés tétessék, mely azt a halászásra jogosultnak vagy megbízottjának hasonlókép tartozik kellő időben tudtára adni. §7. A halfogás eszközlésére szánt különös szerkezetek és állandó készülékeknek (mesterséges halfogók, zárhálók és varsák) nem szabad tovább terjedniük a vizmedre szélességének felénél, közönséges alsó fokon álló vízállásnál mérve a parttól derékszögben. , § 8: Kővetkező halfajtákat tilos fogni, áruba bocsátani és eladni, ha .szemöktöl egész az uszonyig mérve az előadott hosszúságot el nem érték: a galocza 7 hüvelyket ; minden más pisztráng fajták, továbbá a pozsár az angolnafélék és a márnák 6 hüvelyket a harcsa 15 hüvelyket. § 9. Tenyésztési és ívási helyek különös rendőri óta- lom alatt állnak; ezen helyek határszélén táblák álli- tandók fel ezen felirattal: „Tenyésztési és ívási helyek.“ Ezen helyeken az illető halfajnak ívás ideje alatt a nád és fü kaszálása, kövek gyűjtése, porond és iszap elhordása nem eszközölhető. Házi réczék és ludak ilyen helyekre nem bocsáthatók. (Folytatása következik.) Országgyűlés. A képviselőház ülése márczius 15-én. Miután az ülés elején Madarász József a halál- büntetés eltörlése iránt határozati javaslatot adott be, s » Bukuresti levél. 1873. év márcziushó 11. Eddigi leveleimben, a melyek — közbevetőleg legyen mondva — többnyire mind az itteni magyar elem közéletére vonatkoztak, nem igen Írtam olyasmit, ami hazánkfiait elcsüggeszthette, vagy megszomorithatta volna ide szakadt magyarságunk eljárása felöl. Kern írtam pedig szomoritót nem azért, mintha a valót szépíteni, a helyzetet rózsaszínben festeni akartam volna: mert az ilyesmi nem fér össze természetemmel. Hanem azért nem írtam szomoritó dolgokat fajunk itt lakó töredékéről; mert általában nem is írhattam jogosan afféléket, hála nemzetünk védnemtőjének. Most meg alkalmam van olyat Írni, ami — úgy hiszem — a legnagyobb örömet ébreszti otthoni testvéreinkben. Tudva lehet ugyanis az itteni magyarság ügyeit figyelemmel kísérők előtt, miszerint néhány év előtt az itten fennállott egyetlen magyar olvasó és társalgó egylet kétfelé szakadt volt „Hunnia“ és „Magyar iparos egylet“ czimek alatt. Ezeken kívül létezett itt még egy harmadik magyar egylet is „Temetkezési társulat“ néven. Az illető tagok igyekeztek is tőlük kitelhető módon mindhármat fenntartani; de a két elsőnél sokat fölemésztett a szállásbér és a gondviselő fizetése, úgy hogy aránylag keveset fordíthattak évenként könyvekre és hirlapokra. Azonban az utóbbi, t. i. a temetkezési társulat annyira gyarapodott, hogy a napokban megtakarított pénzével egy jó házat vett a város fősétatere, a „Csizmizsió“ mellett, a mely közel 50,000 régi leu- ben áll. Es már most teljes erővel azon törekszik a három magyar egylet, hogy tökéletesen egygyé olvadjon azon egy igazgató testület vezetése és „Magyar egylet“ czime alatt a megvásárlóit házban, a hol az egygyé alakulandó egylet gyűléseit tarthatja, és az olvasó s társalgó osztálynak is alkalmas helyiséget adhat s mégis ezen kívül egy részt kávéházzá is alakíthat. Az egyesülés ezen eszméje most az itteni egyletek mindenikének értelmesbjei által hőn karoltatik föl; és egy bizottmány éppen most dolgozza az egyesülés módozatait, hogy aztán elfogadás végett az egyes társulatok közgyűlései elé teijeszsze. Teljes reményünk van ahoz, hogy sem a tervkészítő bizottmány nem fog oly alapmódozatokat terjeszteni az egyletek közgyűlései elé, a melyek elfogadhat- lanok lennének; sem egyik egyletben sem leend egyetlen tag is, aki a teljes és elválhatlan egyesülés ellen szót emelne. Mert aki ezt tenné: az nagy meggondolatlanságát árulná el, — nem látván be, hogy „az egyesített erő“ mindenhol nagyobb eredményeket képes fölmutatni; holott ellenben az erők, szétforgácsolásuk következtében, a tehetetlenségben szoktak elveszni. Mi tehát bátran nézünk az ügy végkimenetele felé, mert hiszszük; hogy itt nem valósuland a példabeszéd: „Átok verte meg a magyart; Mert az soha össze nem tart.“ Ha otthon a pártok küzdelme mellett is fennál- hat a nemzet élete: de ez idegen hazában, idegen nemzetiségtől körülölelve teljes lehetetlen. Ezt vegye eszébe mindenki, mielőtt szavát hallatná! Megemlítem még hasonló örömmel azon magasztos célját az egyesülési tervezetnek, hogy a közös vagyonból és jövedelmekből megtakarithatandó minden pénz egy itt állítandó „magyar real-iskola“ alapjára fog szenteltetni. Nemde, t. szerkesztő ur és kedves olvasóm, megfeleltem az előre tett azon Ígéretemnek, hogy jelen levelem önök keblében a legnagyobb örömet ébreszti!? Vajha mindig igy írhatnék! S legközelebbi tudósításomat az egygyéforradás megtörténtéről küldhet- ném!!*) r. 1. A fársángi mulatságok szemléje. Barátos, 1873. márcz. 15-én. Haladunk ! — A fársángot kedélyes bohóságaival átadtuk az öreg múltnak s most életünket a hallgatag böjt közepe körül fogyasztjuk. — Eg az élet, mint a gyertya, derűben vigan, borúban busán, de mindig gyorsan. — Valóban égünk a mikor élünk. Minden végzetszerint történik nem csak a nap alatt, hanem bizonyosan fölötte, körötte és benne is. A mig nincs ok, nem lehet okozat. A következmények idejét, nemét, alakját, erejét, terjedelmét tartamát mindig előzmények végzik el és határozzák meg. S a mennyiben a fársáng eseményei végzetszerűen a messze jövőbe is kihatnak, annyiban e néma böjti napokban is beszélhetünk a már kitánczolt, elmulatott bálokról. Haladunk! — Népünk culturalis mozgalmát, ha egyébből nem, csak a lapok hasábjain ömlengő báli tudósításokból is be lehetne látni. — Hál Istennek ma már majd minden községben van egy pár jóravaló, előre törő ember, kik könyvtárak, iskolák s más jótékony intézetek javára ártatlan mulatságokat rendeznek. Föczél tehát az ily bálokban a mivelödés, haladás, nem a rövid ideig tartó mulatás. A tiszta jövedelmen beszerzendő könyvek s hir- lapok mennyiszerte nemesebb s hosszabb élvet fognak nyújtani egy éjszakai bál vigságainál! A ki ma azért mulat, hogy holnap egy jó könyvet olvashasson, az a mai kor bölcsei közé tartozik. Es a ki azért szerez *) Mi is szivböl óhajtjuk! Szóik.
