Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-03-14 / 21. szám
80 Valami a vámügyről. Országunk állapota termés tekintetében egy pár év óta nagyon kedvezőtlennek mondható, a mit igazol az, hogy Oláhhonból Erdélybe a törökbuza, rozs, búza, árpa és más gabonanem nagy mennyiségben szállitta- tik be. Ily helyzet és viszonyok között az elsőrendű szükséglet megadóztatása nem helyes, már pedig a bevitelnél a vámoknál ez történik, bár csekély a várna e gabona nemeknek, de mégis 27 kr. mázsájától ily nagy szükségben nagyon drágítja. Éppen ezért ideje lenne már, hogy az embernek elsőrendű szükséglete beviteli vámtól felmentessék s ez vettessék nagyobb mértékben a másodrendű vagy a fényüzési czikkekre, erre nézve j nagyon is czélszerü lenne a vámjegyzék reforma, mit is a kormánynak mihamarabb eszközölnie kellene; a kezdet igaz hogy nehézséggel jár, de hogy 6 év óta i még e tekintetben semmire se mentünk az áll. Tudó- ' másomul úgy jutott, hogy kormányunk egy szakférfit a vámtörvény átdolgozásával és a vámjegyzék (tarifa) javításával megbízott, ki munkáját már évek óta a p. ii. minisztériumhoz benyújtotta, de még eddigelé ered-< ménye semmi sincs. Ez előtt egy pár hóval a pénzügyminiszter meg- j támadtatott, hogy a vámokra nagyobbára oly egyének vannak alkalmazva, kik a hivatalos nyelvet nem bírják, mi igaz is. Védelmid miniszter ur felliozá, hogy magyar szakférfiak nem igen vannak; szerény nézetem szerint a hiány abban keresendő, hogy nincs egy vámtörvény is eddigelé magyar szövegre lefordítva, s a német szövegű is hiányos, mivel sok utasítás és ellenredeletek adattak ki és sok áru el változtatása nagyon helytelen; épen ezért azon kellene lenni, hogy mihamarabb egy í correct magyar szövegű vámszaki könyvünk legyen, hogy a kik hivatottságot éreznek keblükben, erejük és tehetségük szór int magukat kellőleg elkészítve használható államhivatalnokok legyenek. Л mi pedig a gabona nemeket illeti ily viszony és állapot között, hogy a nép sorsán enyhítsünk a szabad vámkezelésnek engednék tért, egyszersmind a szesz- füzödéknek használását korlátoznám. Igaz, hogy a fogyasztási adó ekkor csökkenne, de a földnépe a mindennapihoz csekélyebb összeggel jutna és egy nagy jótétemény tétetnék vele, mert úgy is a jobb kéz a mit adna a bal a vagyonilag tehetősebbek másodrangu szükségletétől vagy fényűző czikkeitől visszakapná. Mondhatná valaki, igen de a munkabér nagy, szükséges hogy a termények ára is aránylag növelted- . jék; ez annak is a rendje, de az a baj hogy a földmi- : vés befektetett tőkéjének kamatját egy pár évtől fogva nem kaphatja ki, s ö maga is kényszerítve van rövidítve tőkéjét, gabonát vásárolni, igen mert a rósz idő- ! járás a házi szükséglethez raegkivántató gabona nemet se adá meg, ily körülmények között nagyon óhajtandó lenne, hogy a kenyér ne adóztassék meg, mely legelső szükségletét képezi a testnek. Árvái. Elnyel minket Románia! A bukuresti félhivatalos „Poporulu“ 132-ik száma : közöl egy ezikket, melynek ismertetése, mint más nya- j kafacsart következtetésit s föllengö ábrándozástól folyó eszmezavar mellőzendő lett volna, ha czikkiró (ki magyarországi bánsági polgártársunk!) s a télhivatalos szerkesztő oly nagy súlyt nem fektetnének annak jelentőségére, hogy arra minden román figyelmét fölhívni jogosultaknak nem éreznék magokat. Levelező, missilisében értesíti a szerkesztőt: hogy mintegy 3—4 hó előtt olvasván a Berlinből kikerült „balhireket“ (baljóslatú mozgalmak) s több havi tanulmányozás, kutatás után — ezekben adja magyarázatát : Kémet, helyesebben Poroszország jelenleg szövetségben áll Ausztria és Olaszországgal, azonban nem szívelheti : hogy Ausztria tovább is német tartományokat bírjon, — utalja tehát öt kárpótlásul — keletre ! Ugy- de a muszka mindezt nem fogja behunyt szemmel nézni, Poroszország tehát a muszkának hadat izén, — másfelől a lengyeleket — menny és föld Ígérete mellett lázadásra bírja, kiknek segítségül aztán Ausztria is a muszkára ront s az igy legyőzött Oroszországgal elbánva létesül a német uralom a feketetengerig — föltéve: hogy a háború alatt Olaszország az osztrák slávokat és ro mánokat féken tartja! Poroszországnak okvetlen szüksége van háborúra s különösen Oroszország legyőzésére, mert attól fél : hogy ha még 7—8 évig béke leend — Francziaország megifjult erővel fogja öt számadásra vonni. Azonban az Orosz- és Francziaországok közti szövetség biztos kilátásban van s ezekkel Anglia, Törökország és mi (t. i. Romania) társulni fogunk s 1875, vagy 1876-ban kész az európai háború. Kekünk románoknak e küzdelemben fényes szerep jutott, ha minden : ! fegyverfogható férfi teljesiti kötelességét, a nők pedig fényüzésök s más filléreiket a haza oltárára áldozzák. Két nagy hadoszloppal (25 ezer) Ausztriába rontunk, Kárpátokon túli testvéreinket is fölfegyverezzük s rá mozdulunk Ausztriára: „add vissza Erdélyt és Bukovinát, melyeket tőlünk raboltál!“ Igen, nekünk a szabad románoknak kell megindulnunk : hogy Erdély, Bánság, Bukovina, Marinaros- ország, Körösországban még rabszolgaságban élő testvéreink bilincseit széttörjük s harczolni fogunk Tor- da, N.-Szeben s Fogaras téréin — a romanismus ügye s a szabadságért, melyért Mihály, Hóra és Jáncu küz- ' döttek. S ha ez megtörtént alaptért nyerünk arra; hogy Dácia többi tartományait is a Tiszáig — meghódít- ; hassuk ! A „Poporul“ 133-ik számában ismét egy berlini névtelen levél zaklatja a román kedélyeket. Az európai háború küszöbön van, melyben a románoknak szép sze- [ rep jutott. Poroszország — úgymond — helyesebben a junker párt nem nyugszik, inig az apróbb német ál-1 lamokat magában nem olvasztja s létesít egy nagy Németországot, — Olaszországnak is meg kell kapnia ; Tirolt és Istriát, Nizzát és Savoy át. A hárlekin ruháju Ausztria kénytelen leend a még birtokában levő német és olasz tartományokat átengedni s kárpótlásul a Bal- ! kánig fog terjeszkedni. Anglia, Orosz- és Törökország — szövetségben Francziaországgal — a közös ellenség ellen coalitióba fognak lépni, mert mindeniknek van félteni valója. Ha Románia semleges marad — az orosz, ' vagy osztrák inváziónak leend kitéve. Ha pedig a szövetségesekkel társulva síkra száll : kivívhatja az összes román területek egyesítését és függetlenségét ; a legrosz- ; szabb (megveretés) esetben pedig biztosítja jelenlegi ha- ! tárait s nemzeti szabadságát — a szövetkezett hatalmak ! garantiája alatt. Az első esetben egyesítve minden ro- j mán tartományokat a Tiszáig, Dnisterig és Dunáig,) Oroszország pedig elvenné Gácsországot s a mostani ; Lengyelországot. 8 hogyan gondolja levelező, hogy mindez végre- haj tátik ? Mi románok — egyfelől az orosz, másfelől a tö- ! rök seregekre támaszkodva, 4 nagy hadoszlopban (per ' 30 ezer) berontanánk Erdélybe s a Bánságba, odavaló ' testvéreinket is {fölfegyvereznénk s működésűnk czél- pontjai volnának: Páncsova, Temesvár, Arad, Déva, Gy.-Fehérvár, Kolozsvár, Besztercze és Csernovicz. S mindezt csak is a fölebbi föltételek s szövetségben érhetjük el: mert ellenkező esetben bármely biztosítékunk a német-osztrák-magyar hitszegés által rövid időn meg- semmisittetnék. Lássuk mindezek ellenében mivel bírunk? 1. Nincsenek embereink. 2. Nincsenek lovaink. 3. Nincs fegyverünk. 4. Nincsenek ágyúink. 5. Nincsenek begyakorlott katonáink. 6. Nincs tisztikarunk. 7. Nincs törzskarunk s a tb. s a tb. Mindezek iránt gyorsan kell intézkednünk s különösen arra törekednünk: hogy Szerbiával együtt a Duna mentén hegyi ágyutelepeket állítsunk, hogy szükség esetében egy osztrák-magyar flottillának átkelését megakadályoztassuk. A román lapok nagy hűhóval veszik át a „Con- federatione Latina“ czimu lap azon czikkeit, a melyben írja, hogy a románok a latinság lengyeljei, a kik szétdarabolva vannak a török, orosz és német- magyar kényuralom alatt, azonban úgy a mint a nyugati Itália lerázta az idegen urakat nyakáról, hogv egyesülhessen, rázzák . le a keleti Itália románjai a jármát, hogy egy nagy keleti latin birodalmat alapíthassanak. A magyar nemzetről igy ir: „Ezen nemzet valóban egy nagyon erélyes nemzet, azonban ha ellent akar állani a román egységnek, elfog sepertetni a latin nemzetek sokassága által.“ — * * * Nó ezektől mi nyugton alhatunk a szász comes védő szárnyai alatt. A „Szászföld“ integritását, — mint magyarellenes institutiót — a Magyarországot felfaló Romania bizonynyal nem fogja bántani. Lapszemle a királyföld rendezésére vonatkozólag. II. A „Federatiunea“ 14-ik sz. írja: Nem czélja a javaslat részleteit tárgyalni, csakis azt akarja kitüntetni, hogy mily atyailag jár el ezen kormány, a midőn 270,000 román és 50,000 más nemzetiségű lakóját a királyföldnek a 150.000 szász kedvéért ezek hatalmába adja. Öt éve annak, a mióta a kormány az erdélyi Ki-rályfbld szervezése kérdésével kellett hogy foglalkozzék : vártuk, hogy a kérdést tanulmányozván, annak megoldása kedvező lesz, s ki fogja elégíteni azokat, a kik reá oly keservesen várakoztak; most azonban, a midőn az eredmény előttük van, fájdalommal kell kinyilvánítanunk, hogy ezen mii is méltó azon kormányhoz, a melylyel jelenleg meg vagyunk áldva. Nem lehetséges az, hogy 2.050,000 erdélyi lakosnak nyílt és határozottan megállapított közvéleménye, a melyet többször és ismételten kinyilvánított egy életkérdésben, a kormány füleibe ép úgy ne jutott volna, a mint oda kellett hogy jusson a szászoknak hazafiat- lan és önző tendentiájuk is; s mégis jelenben egy előterjesztést készített, a mely a legjogosabb s méltányo- sabb kívánalmakat semmibe veszi s lábbal tiporja azon nemzetiségeket, a melyeknek nincsen egyébb bűnök mint az, hogy nem tartóznak a szeretett s kiválasztott szász nemzethez. A kormány elég erősnek érezte magát arra, hogy az erdélyi nagyfejedelemséget megdöntse, az 18683/4-ik évi országgyűlésen hozott s szentesitett törvényeket eltörölje, s hogy a „Román nemzet“ politikai nemzeti létét Erdélyben megsemmisítse, de hogy a szász nemzettel szemben fellépjen, erre nem érezte magát eléggé erősnek. A királyfóldi románok azonban biznak a törvényhozó testület jogos érzületében s reméllik, hogy ez méltó akar és fog lenni magasztos hivatásához s tisztelvén az egyenlőséget, nem fogja követni a kormányt sem az engedékenységben, sem a rósz irányban. A magyar képviselők reméljük, hogy valóságban magyarázói lesznek a közvéleménynek, a mely e tárgyban a hírlapjaikban található, a mi pedig a nemzetiségi s különösen a román képviselőket illeti, tudjuk, hogy nem fognak késni, hogy első sorban megfeleljenek kötelességük és hivatásoknak. 0 r s z á g g y íi I é s. A képviselőház ülése márczius 8-án. A honvédelmi minisztérium költségvetése tovább tárgyaltatásánál Kerkápoly a közös hadsereg érdekében is felszólalt. Ezután egész váratlanul a pénzügy- miniszteri budgetre is általment a ház, s minden áta- lános vita nélkül azonnal a részletekbe bocsátkozott, s azokat is kezdte lemorzsolni. A bankkérdés nem jött szóba. — A képviselőház ülése márczius 10-én. Miután Luki se h Bódog három törvényjavaslatot adott be, a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalásánál Horn indítványt tett az iránt, hogy az állam jövedelmeiről hónaponként tegyen közzé a pénzügyminiszter kimutatást, mire nézve Kerkápoly megígérte, hogy évnegyedenkint kész közzé tenni a kimutatást, az adó- befizetések is ily időközben szokván történni. Észrevételek tétettek még a szeszadónál Molnár György, a dohánynál Móricz Pál, Horn Ede, Német Albert részéről és végre Yidliczkay szóba hozta a naszód- vidéki erdők eladását. Ez utóbbira bő felvilágosítást adott a pénzügyminiszter, késznek nyilatkozván az e tárgyra vonatkozó iratokat a ház asztalára letenni, melyeknek megvizsgálására a ház azután bizottságot választhat. A képviselőház ülése márczius 11-én. A képviselöháliáz ma befejezte a költségvetés tárgyalását; hátra van még a budgettürvény megalkotása, mely a megszavazott tételek alapján a jövő héten a ház elé kerül. A ház holnap és holnapután teljesen pihen, pénteken azonban osztálygyülések tartatnak. V i (I <; k. Bodola, 1873. márcz. 12-én. Tisztelt szerkesztő ur! Midőn a •/. alatt tisztelettel idezárt aláírási ívvel 25 forint készpénzt a „Székely történet p á 1 y a d i j i alapja javára“ illető helyre leendő juttatás végett 1 van szerencsém béadni : nem titkolhatom megbotránko- I zásomat a felett kinyilatkoztatni, miszerint: „mig névsoromban négy született román neve diszlik, hajdan első székely családok utodjáié hiányzik.“ Ez sokban igy van nálunk ! ! ! Azért is tisztelettel kérem becses lápjában felhívni, j hogy tekintsék az eszmét, és ne a személyt — s igyekezzenek már valahára az „előítéletek“ szivonalán felül emelkedni; mert a „földforgása“ kedvükért meg állani nem fog, s ha nevüket egyszerű polgárok sorába iktatni nem akarják: szeretném püspök Fogarassy ő exjaé mellett látni. Tisztelettel KOSA SÁNDOR, bodolai birtokos.
