Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-02-14 / 13. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 13. szám. Péntek, február 14. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. NEMERE. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseiül él alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. czimii politikai, közgazdászati és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Februar—deczember 5 frt. 50 kr. Februar —szeptember 4 - „ Februar—juni . . 2 „ 50 „ Februar—márczius . 1 „ - „ Egy bóra .... — „ 50 „ A „Nemere44 egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet44 mégiras a jutalomdíjára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Halljunk szót, székely atyafiak! Azt kérdeznök, hogy melyek a civilizált világnak legszabadság-szeretőbb népei. Ha kegyelmetek azt állítják, bogy az amerikai és belvetiai mellett bizonyára az angol és székely: hát mi szívesen bele nyugszunk ebbe a feleletbe, mert mi is igy óhajtanok. Hanem egyéb beszédünk is van. Azt is tetszik tudni bizonyosan, hogy mentői szabadságszeretőbb valamely nép, annál több újságot tart fenn, úgy hogy az elébb nevezett dicső köztársaságokban nincs olyan kicsiny vá ros, a melyben meg nem jelennék vagy egy. Más miveit népeknél is van sok újság; csak azt a különbséget nevessék feledni, hogy szabad i népeknél minden vidéknek meg van a maga j lapja; azoknál pedig, a kik csak ábrándoznak a szabadság után, megelégesznek a nagyobb vá- i rosbeli lapokkal. Ennek nagy értelme van ; azt jelenti, hogy a szabadság ép oly drága az ország szélén lakó embernek is, mint a főváros polgárának. A mi háromszéki, csíki, brassói házi dolgainkra nem is figyelhetnek eléggé Pesten, mert ők is magukéval vannak elfoglalva. A miénket magunknak kell tisztába hozni itthon magunk közt. U&y*e5 bogy a székelyek számát fölülteszik 300 ez er en? Szavamra mondom, hogy ennyi amerikainak 300 újság ha elég volna. Hát a székely hogy áll e tekintetben? Az esztendő elején volt négy székely lapra „Nemere“, „Hargita“, „Udvarhely“ és „Székely Hírlap.“ Most a két középső megszűnt, mert nincs miből fenntartani ; a Székely Közlönyt sem a székely nép tartja tudtunkkal, hanem a vásárhelyi jogászgyülés. S mi tűrés-tagadás, a „Nemeréről“ is rég kárrogja már szeretetre méltó szomszédja, a „Kronst'ádter Ztg.“, hogy napjai meg volnának számlálva. Megmondjuk, mi igaz ebben. Igaz az, hogy nemcsak ingyen dolgozzuk e lapot; áldozunk időt, munkát, ösmeretet; szidatjuk magunkat ellenségek által: hanem áldozunk már rég óta, né- hányan brassaiakul tekintélyes összeg pénzt is e lap fenntartására. Ha azt néztük volna, mikor már nem tartja magát aktiv, akkor már nagyon rég meg kellett volna szüntetnünk. Most már a 300 ezernyi székely marad csak két lapra, akkor a mikora 150,000-nyi takarékos! szász népecske 5 lapot tart fenn jelenleg is. Tessék ezen elmélkedni s ha tán ez irányban is megmozdul már valabára Attila sokat panaszkodó népe: részünkről a pártolás nem marad viszonzatlan. Mi is szeretnők táviratokkal, messzeföldi levelekkel ékesíteni lapunkat; megnagyobbítanék, többször megjelentetnék , — csak volna m i b ő 1. Egyébaránt áldást, békességet kívánunk, s tiszteljük az ottban valókat. Brassó, 1873. febr. 14. Szeik. S z с ш I e. A mit mi mindig óhajtottunk: hogy Magyarország nagy politikai pártjai közeledjenek egymáshoz, s ha lehet egyezzenek ki a közös törekvésekre nézve, — az örvendetesen közelit a megvalósuláshoz. A költségvetési viták alatt már többször megtörtént, bogy a régi kormánypárt némely töredékével szemben az egyesült Deákpárt és balközép alkotott meg némely határzatokat. Szlávy kormányelnök iránt oly jó indulatot tanúsítnak a balközép lapok, hogy e tekintetben minden esetre messze túltesznek a jobboldali „Reformon.“ Ezen átalakulás jó következménye már is látszik, nemcsak képviselőházunk tisztességes, sőt olykor méltóságos vitáin, — hanem igen azon is, hogy nevezetes reformtervek megvalósításával biztatnak. így, egyebek közt, mi nagyon jelentékenynek tartjuk a törvényhatóságok területi szabályozását. Ez iránt határozott Ígéret történt a kor- mány részéről; a „Pesti Napló“ pedig, a Deákpárt főközlönye, részletesen fejtegette ezen reform szükségességét és irányát. A Napló szerint úgy kell rendezni az országot, hogy a törvényszékek székhelyének és számának a közigazgatási központok is megfeleljenek. Tehát annyi vármegye, hány törvényszék. Számba kell venni ezen kivül az ujonczo- {zási, pénzügyi és tanügyi kerületeket. Mindannyi g A természettudomány mint a közlekedés előmozdítója. Képek és vázlatok az életből. Deák Gerőtöl. (Folytatás.) 5. A gőzerő. Sajátságos, hogy a lsgigénytelenebb jelenségek néha a legfontosabb fölfedezéseknek válnak okaivá . . . Egy theafözö előtt áll egy gyermek, ki figyelemmel nézi, hogy a kis gép födele a fövő viz sustorgó zaja alatt miként billeg föl s alá. Ez a gyejmek Watt James (olv. Zs.emsz), ki e közönséges jelenet által arra biratott, hogy ama föl s aláemelkedés valódi okát kipuhatolja és épen e kísérletei által sikerült neki minden idők legnagyobb és áldásosabb fölfedezésére jutni, t. i. a gőzgépre. Mióta a gőzerő^ s az ettől hajtott gépeket az ember tudja használni : a legterhesebb és durvább munkák vannak levéve vállairól. Igaz ugyan, hogy ez által számos keresetmódtól esett el, de azok helyett sokkal több uj állott elé s csaknem minden olyan dolgot, mely az embert túlterhelte, most gépek hajtják végre. Valamint a porczellán-, lőpor-, iránytűről sat: úgy a gőzerőről is azt tartják, hogy a chinaik már a legrégibb időkben ismerték. Nem akarom vitatni, ha váljon jogosan-é vagy sem? Annyi bizonyos, hogy Kr. e. 120 évvel Alexandriában létezett egy olyan készület, mely fövő viz gőze által hozatott mozgásba. Anthemius- ról — a konstantinápolyi bölcsesség-templomának építőjéről — mondják, hogy valami gőzgépfélével kísérlett meg egykor egy házfalat ledönteni. Körülbelül a 16-ik században egy ismeretlen nevű ember Nürnbergben egy olyan gőzgépet állitott elé, melynek segitségével egy kis csolnakot mozgásba tudott hozni. Elég kár, hogy e névtelent bizonyos hajósok megölték s müvét szétzúzták. A gőzerő tulajdonképi fölfedezöje gyanánt de Caus Salamont — egv kurpfalzi mérnökét — tekintik. Ez a gőz erejét és használatát — a mint mondják — előadta Richelieu bibornoknak s pénzt kért tőle fölfedezése megvalósítására; de Richelieu azt hívén, hogy semmi eredménye sem lesz Salamon fölfedezésének, őt elutasította. De a derék mérnök munkája roppant horderejétől áthatva újból és újból kopogtatott a tudós franczia bibor- noknál, mig ez Salamonra megharagudott és öt mint őrültet a bolondok házába záratta. A tudós mérnök vasráesu ablakából többször igyekezett közölni nagyszerű eszméit az ott elmenőkkel, de ezek őt csak lenevették s kigúnyolták, mig végül egy angol — Somerset Ede, később worcesteri őrgróf — hallgatott a fogoly szavaira, terveit eléadatta, hogy később Angliában megvalósítsa. A hagyomány szerint de Caus Salamon valóban is mint örült balt meg. S mi történik? A worcesteri örgróf 1683-ban megjelenő müvében egy olyan gözkészületröl szól, mely a vizet 40 lábnyira képes fölemelni! Ennél azonban sokkel jelentékenyebb volt Papin Dénes hugenottának a fölfedezése, ki elöszer Angliába, s később Németországra menekült és itt a marburgi egyetemen mint a számtan tanára halt el 1710-ben. — Elöszer egy készületet talált föl, mely róla máig is Papinféle pállitó-nak neveztetik. Ebbe csontot s más ilynemű tárgyakat téve, ezekre összeszoritott vízgőzt bocsátottak, mi által a benne levő tárgyak teljesen meglágyultak. Itt fölemlítem azt is, hogy e pállitót sokáig használták a végre, hogy a kórodák szegényebb betegei számára csontból olcsó levest készítsenek, mig ! utoljára meggyőződtek, hogy az ilyen leves csak hitvány péptartalom s minden egyéb csak nem tápláló. Papin azonban nem állott itt meg, hanem próbálgatta: miként lehetne a levegő vagy a gőz nyomását mint mozgató eszközt felhasználni. Fájdalom minden kísérlete meghiúsult és gépmintázatait halála után a kasseli öntödében egy szegletbe dobták, hol megrozsdásodtak, mig végre századunk 30-as éveiben az épület minden bennelevökkel együtt a lángok martaléka lett. — A gőzgép tényleges fölfedezője, a ki t. i. a gőzerőt legelőször használta tettlegesen, Savery angol kapitány volt. 1698-ban szabadalmat nyert egy általa készített vizemelő gépre, melyet gőz hozott mozgásba. Hanem mindezen fölemlített kísérletek nagyon tö- kélytelenek voltak. A gőzgépek valódi fontos volta Watt fölfedezésével tűnt ki. Watt James 1736 jan. 19-kén született (Skócziának Greenock nevű helységében, hol atyja mint kereskedő szűk körülmények között élt. Mint gyakori beteges gyermek nem látogathatta a köziskolát rendesen, hanem magában zárkózva hallgatagon ült anyja mellett és segített neki házi dolgaiban. De a gyermeknek élénk, tevékeny lelke foglalkozást keresett s talált is ilyet a körülte történő eseményekben, főleg a fövő viz különös buzogó jeleneteiben. Olvasni is szeretett s leginkább a vegy- és természettani munkákat tanulmányozta. Nem sokára Glasgowba (olv. Glászgóba) ment egy mechanikushoz; innen azonban, valamint később a londoni műszerkészítő Morgantól is távoznia kellett gyöngélkedő egészsége miatt. Ezután csak saját szorgalmán tanulhatott s nem sokára úgy kiképezte magát, hogy a glas- gowi egyetemen mint mértáni műszerkészítő lett alkalmazva. Itt műhelye mellett egy nyilvános boltot is nyi- tatt s abba számos gépmintát állitott ki, melyeket az említett egyetem gyűjteményében máig is mutogatnak.
