Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-01-31 / 9. szám
32 eredményt, másként, mint azon utón, melyre én felhívtam, hogy oda adó akarattal tárgyalva a beterjesztett törvényjavaslatokat, a nemzet érdekében lehetőleg kihasználja azon időt, mely rendelkezésünkre áll. Es az az idő nem sok. Iligyjék el a t. képviselő urak, hogy ha mint mindennek, úgy a parlamenti rendszernek is meg van a maga nemcsak fény-, de árnyoldala is úgy ezen árny - oldalak egyik legjelentékenyebbike az alkotás nehézsége a késedelmezés, a hosszadalmas eljárás. Igaz, sok áll a másik serpenyőben; az üdvös megvitatás, a nemzet szellemével való összeegyeztetés és még több más; de bizonyos, hogy a ki épen ezen oldalon neveli a bajt, a tökéletlenséget, hol az úgy is meg van, az nem lesz jó munkás Ismétlem, a kézdeményezés kötelessége a miénk; nem fog rajtunk múlni ; gondos, de azért lehetőleg megkönnyitett tárgyalások lehetővé tétele, az az Önök feladata. 0 r s i á g g y ii I é s. A képviselőhöz ülése január 27-én. Nagy György beszéde után Kcrkápoly pénzügy- miniszter egy hosszú s nagy figyelemmel végig hallgatott szónoklatot tartott. Ennek első részében főleg Gliyczv vádjai ellen védelmezvén magát, azután áttért nézeteinek előadására először arra nézve, mikép véli ö az 1873-iki rendes költségvetésben támadt hiányt fedezni, a rendkívülit a részletes vita alkalmára hagyván, — másodszor: mik tervei a kormánynak a jövő pénzügyi politikát illetőleg. A miniszter sok helyes eszmét pendített meg, a melyeket az ellenzék régóta sürgetett, a kormány azonban mostanáig elhalasztott. A sikon fekvő erdőket ki akarja irtani, minthogy azok mint szántóföldek többet fognak jövedelmezni, de az erdőket nem csupán jövedelem, hanem climaterikus s egészségi szempontból is kell ám tekinteni. A mivel azonban még a jobboldalon sem nyert tetszést a pénzügyminiszter ur, az a bankot illető nyilatkozata volt. Beszéde végén a részletes vitába való bocsátkozást ajánlta a háznak. Ezután Hoffmann Pál nézeteit az eddig követett politika felett előadta, közben-közben jó igazságokat mondván oda saját pártjának. A többi között azzal vádolta a kormányt, hogy a codificatió terén semmi sem történt, mire valaki azt a megjegyzést tette : bizony semmi, mert a polgári törvénykönyv is, a melynek kidolgozásával szóló bízatott meg, hasznavehetetlen. azon időre esnek, midőn a phöniciek az akkor ismeretes világ különböző tájain élénk tengeri kereskedést folytattak. E nagy nép már a szeleket is behatón tanulmányozta, a szélrózsát 12 részre osztotta és ismerte sőt fel tudta használni indiai, arábiai és perzsiai utjain a paszszátszeleket is. Úgy szintén jártas volt a csillagászatban is, a kis medvének egyik csillagát tartotta sarkcsillagnak s e szerint számította ki a többi csillagzatok viszonyát. Az ókor kereskedőhajói laposan voltak készítve, úgy hogy éjjelre kivonszolhatták a porondra. Többnyire nyitottak voltak minden födélköz nélkül, csak egy ár- boczfájok volt néhány keskeny, majd mindenik háromszögű vitorlával és egy sor evezőjük. A hadihajókon ellenben több sor evező állt egymás felett; általában mindig sokkal hosszabban, magasabban és hegyesebben s rendszerint a mai gályák alakjára voltak építve, a fedélzeten egy torony magasult fölfelé, melyben a fegyveres készlet állott s igen gyakran hiányzott rólok az árbocz és vitorla. / Hogyan voltak a hajók még Amerika fölfedezésekor is építve?! Kolumbusnak első útja alkalmával csak három hitvány tengeri jármüve volt, melyek összesen csak 120 egyént fogadhattak hé, mig korunk hadihajóin 2000 főből álló legénység és 150 ágyú kényelmesen elfér. A hajókat régebben magas állványokra (hatalmas к ecs ke Iá bakra) építették, s aztán ezekről bocsátották vízre a kész hajót. De ez szörnyű nehézséggel sőt veszélylyel lévén összekötve, újabb időben rendszerint magas kőfalakkal körített medenczékben készítik a hajókat, melyeket tetszés szerint lecsapolhatnak és a munka bevégeztével ismét megtölthetnek vízzel, hogy aztán az uj vagy megújított hajó csöndesen szállhasson ki a vízre. (Folytatása következik.) A képviselőliáz ülése január 28-án. A miniszterek közül a mai ülésre egyik sem jelent meg. Borlea, a közigaagatást és igazságszolgáltatást s a nemzetiségek iránt követett eljárását a kormánynak birálgatta. Mire — Csáky Tivadarnak rövid fölszólabísa után — Beöthy Lajos kárhoztatta a kormány átalános politikáját. Utána Irányi Dániel emelt szót, támogatva a Helfy Ignáez által beadott határozati javaslatot, a mit — Tarnóezy Gusztáv közbejött nyilatkozata után, Csiky Sándor is tett. V i (1 é k. K.-Yásárhcly, 1873. január 29-én. Olvasó-egyletünk bálja fényesen sikerült. Képviselve volt a vidék, úgy a város összes intelligentiája ; a hölgyek öltözetük fényessége és kellemdus szeretetre méltósága, még a hideg szemlélőt is bámulatra ragadta; — a verseny a bál királynői korona elnyeréséért érdek- feszitő volt, szemlélve azt, hogy a báj, szépség, kellem és szeretetreméltóság mint csatáz a győzelem sikeréért s azon kis női hiúság, a „bálkirálynő“ kedves czimének elnyeréséért — mind hasztalan, egyik vagy másik fölényét a harmadik kelleme meghiúsította, úgy annyira, hogy e téren az ítélet eldünthetlen maradt, majd ezt, majd amazt — kinek kinek hogy felfogása hozta magával, — ítélték a korona elnyerésére érdemesnek. Élvezetes báli estélyünket egy kevéssé zavarta egy uracska lagymatag érzése, ki megfeledkezve a társadalomban elfoglalt tisztes állásáról Baclius istenének a kelletinél többet áldozott, — s hogy ebből komolyabb botrány nem fejlődött ki azt a bálrendező bizottmány erélyes fellépésének köszönhetni. A mi a „Nemere“ legközelebbi számában a különfélék rovatában, a k.-vásárhelyi dalárda bálra megjelent közleményt illeti, — kérem a tisztelt szerkesztő urat, e lángelméjü ironikus közleményt, mint valótlan állítást visszavonni. A bálrendező bizottmány egyik tagja. A királyföldi románok ellciirepraosen- tátiója. (Folytatás.) Akkor a szászok nevezett vezérfértíai legkevésbbé sem irtóztak a Talmács és Szelistye fiókszékeiből meg a vármegyékből, még pedig a szász egyetem előzetes megkérdezése nélkül szakított sőt az említett férfiak által sürgetve sürgetett területgyarapodástól. E tagadhatatlan ténynyel szemben közelebbről épen a nagyszebeni városi képviselőtestülettel élükön, még pedig ugyanazon Bedeus báró kezdeményezése folytán ki a területgyarapodás dolgában tehetetlen, 1864-ik évi október 8-dikáról kelt kisebbségi különvéleményt legelső helyen aláírta, továbbá azon izgatás mellett, melyet épen azon dr. Teutsch superintendens közlönyében folytatnak, ki a megyei földön levő részek után áhítozó kisebbségi különvéleményt sajátkezüleg szerkesztette és aláírta, úgyszintén a törvényhozás és kormánynak a királyföldi lakosság egyenjogúsága valósítására irányzott intézkedései megtestesülése ellen áxmánykodó szász kerületek nagy részével formaszerü keresztes háborút kezdettek Wenckheim Béla báró volt belügyminiszter ur törvényes szempontból azon intézkedése ellen, hogy az ügynek a törvényhozás által eszközlendö végleges rendezéséig Talmács és Szelistye fiókszékek községei politikai jogaikat Szebenszékben gyakorolják. Ámde a szászok szószólói a magyar parlamentet ezen igazságos tényért az erdélyrészi viszonyokat nem ismerő külföldi lapokban jogtiprásról, erőszakoskodásról és minden képzelhető szörnyűségről vádolván, és hazánk ellen gyűlöletet szítván, úgy tüntetik fel magukat, mintha ők lennének az üldözöttek és elnyomottak, holott épen ők voltak mindenha mások elnyomásában a fö- fömesterek. liitka vakmerőséggel merik Talmács és Szelistye fiókszékeinek a Királyföldhöz tartozását tagadni, holott maga a szász egyetem 1848-ban a magyar minisztériumhoz és a magyar hongyüléshez intézett és mondott év julius hó 4-ról 768 sz. a. keit fölterjesztésében a fői tételek között, melyek teljesítéséhez Erdélynek Magyar- országgal egyesülése elismerését kötötte, világosan kikötötte, hogy a Királyföld közigazgatási és igazságszolgáltatási kapcsán, ide értve Talmács és Szelistye fiók- székeit és a törcsvári uradalom községeit, mi változás se történjék; most pedig hallatlan merészséggel merik ezt tagadni, noha a szász atyafiak által 1869-ben a mélyen tisztelt képviselőliáz tagjai között kiosztott emlékirat-féle „megvilágítás“ 30. 31. és 32. lapjain utószülött László királynak a nevezett fiókszékekröl 1453-ban kiadott a szászok által jog és birtok czimen idézett béke- belezési levelében világosan’íjUl : „ad praenominatas Septem Sedes saxonicalcs perpetue et irrevocabiliter anneximns et eisdeiu Septem Sedibuspncorporaviuiiis, imo aimeclimus ot in corpora mil s, volentes et decernentes, ut prae- fata Castra, Turris Villáé et possessiones o®m- nibus libertatibus,juribus et privi- legiis, quibus Civitates, Oppida et Villáé diétámul Septem Se.dium ab antiquo usque in prae- , sentiara usi sunt et gavisi, gaudeant et fruantur.“ Es daczára annak, hogy e két fiókszék községei 1453 óta, tehát 420 esztendőn át Nagy-Szebenböl lettek közigazgatásilag és igazságszolgáltatás -..tekintetében kor- ' mányozva, épen úgy, miként a törcsvári községek Brassóból, ok mégis |m erészel ikjj tagadni, hogy azok a Ki- rályfoldhöz tartoznak. Említett bekebelezési, de a szász atyafiak által [ „adományozásnak“ hamisittatni szándékolt okmánynyal szemben a politikai együvétartozást kifogásolni merészelik azért, hogy az állam kincstárból jogtalanul kivett tömérdek kárpótlási összeget megtarthassák ; de sőt azon vakmerő állításra is vetemednek, hogv ama községek, ámbátor törvény, jog és igazság szerint ugyanazon szabadalmak jogok és kiváltságok birtokában kellett, hogy legyenek, jobbágy községek voltak. h öltéve azonban, de meg nem engedve, hogy ama községek valaha jobbágy-községek lettek legyen, mely föltevés az előre bocsátottak alapján tökéletesen meg van czáfolva, Nagy-Szeben és Brassó városai, akár pedig a „szász nemzeti egyetem“ nevet viselő valamely conventiculuiu még ezen esetben sem tehetnének kifo gást ama községeknek a Királyföldhöz jogszerű hozzá tartozósága (dien. Mert valamiként a magyar köztörvényhatóságnak jogában nem áll a hajdan jobbágy községeket a politikai képviseltetési jognak az 1848 előtt kizárólag nemes emberekből állott törvényhatósági közgyűlésekben gyakorlásokból kizárni; azonként a királyföldi törvényhatóságnak sem álhat jogában valamely községtől e jogot megtagadni, még akkor sem, ha ama község népe jobbágy volt volna, annál kevésbé pedig zárhat ki oly községeket, melyek ugyanazon jogokat élvezték, melyeket a szász községek élveztek. E kérdés jobb megvilágítása és a szászoknak a királyföldi nem szászliitü többség elnyomására irányzott törekvései némi megvilágítása tekintetéből a számtalan más idevágó eset közül legyen megengedve fölemlítenünk, hogy Szebenszék bizottmányi közgyűlésének soha sem jutott eszébe, hog a Nagy-Szeben tőszomszédságában levő állítólag szintén jobbágy volt Kis-Disznód, (mert szász ajkú) községnek a szék bizottmányi közgyűlésében a politikai képviseltetés ellen kifogást tegyen. -Szászliitü testvéreink nem akarják beérni azzal, hogy az úgynevezett nemzeti vagyont, melynek létrejötte, a repartitionalis okiratok tanúskodása szerint épen a nem szászajku többség adózásának köszönhető, minthogy Mária Theresia királyné uralkodása idejében a fogarasi uradalomért járt kölcsönösszeg kapunként lett fölhajtva és eliez képest épen a király földi lakosság : nem szászliitü többsége által fizetve, mondjuk : hogy nem akarják beérni azzal, hogy e közös vagyont a Királyföld összlakosságától megvonták, midőn 1850 aug. 22-én, mikor az önkényes erőszak a törvényt és jogot lábbal taposta a szász egyetem, Szászvárosszék, mint jogszerű birtokostárs megkérdeztetése nélkül (miként erről a néhai Dr. Lészay Dániel szászvárosi követ által a szász egyetem 1871-ik évi május 26-iki ülésben jegyzőkönyvre adott óvás tanúskodik) jóllehet, hogy a meglevő vagyon akkor alig harmadfél százezer forintra rúgott, alapitványlevelet határozott, melynek helybenhagyását legfelsőbb helyit a szászokkal sogorságban volt Gehringer báró államtanácsos által kieszközöltette, egy egész millió forintról ez összeget a szász főkonsistorium rendelkezése alá adják, hogy abból mellőzve és megszegve az 1791 október 15-én 5803 sz. a. kelt gr. Teleky Sámuel és Zeyk Dániel által ellenjegyzett, a királyi fő- kormányszék utján ugyanazon évben 9809 sz. a. kiadott és a nemzeti vagyonnak a királyföldi oskolák és templomoknak valláskülönbség nélkül leendő fölsegélésére fordítását elrendelő udvari leirat*) határozatait, csupán a *) A nemzeti vagyon kezelési módozatait szabályozó udvari leirat 10-ik pontja szóról szóra igy hangzik: 10-mo. Postquam universa nationis débita depurata erunt indulgeri etiam poterit eidem, ut bona etiam in Di- strictu Bogaras situata, sublatis arendis, ad propriam ad- ministrationem certis et sanae oeconomiae commensuratis re- gulis superstruendum recipiat, proventus verő pro tunc de. ductis administrationis expensis remansuri inter uudecim pu
