Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-12-26 / 79. szám

I

/

ßrassö, 1873

Harmadévi folyam 79. szám.

Péntek, decz. 26

Megjelenik ex n lap kint kétszer, kedden és pénteken.

Ara:

Egész évre . , . fi ft. _ ]tr

Félévre .... 3 ft. _ |lr- Negyedévre ... I ft. 50 lir

A szerkesztő irodája: Halp lacz 311. szfun,

Kiadó - hivatal ugyanott.

r

Hirdetési dij:

4 has.ibos garinond Borért, vagy annak helyéért 4 lcr.

1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. —

Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések főivé, tetnek a szerkesztőségnél.

■x

Előfizetési felliivás

a

czimü politikai, társadalmi és közgazdászati lap

IV. évfolyamára. Előfizetési feltételek:

Egész évre . . .6 frt — kr.

Fél évre . . . 3 „ — „

Negyed évro . . 1 „ 50 „

Az előfizetési pénzek a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba, halpiacz 311. szám alatt küldendők.

k „Nemere11 szerkesztősége«

A brassói magyarság teendői.

V. Egyesülés. (Folytatás.)

Ha elismertük, hogy az egyletek egyesülése nemcsak kivánatos, de okvetlen szükséges is. azon kérdés forog még fenn, vajon gyakorlati kivitel tekintetében lehetséges-é.

Itt sem látunk semmi legyőzhetlen akadályt. Ha csak tisztába jöttünk az ügygyei, ha eloszlattunk minden elfogultságot, ha megbarátkoztunk az eszmével — akkor határozzuk el magunkat, készitsük elé a viszoyokat és az ügy meg fog érni, az ige testté fog válni.

Törekedtünk kimutatni, hogy a két egylet tagjai minden tekintetben megférnek egymás

mellett. Ha ez igy áll: mért ne férhetnének meg a tagok összegei, az egyletek is egymással. Vonuljunk egy hajlékba egy fedél alá és egyelőre legalább külszínre nézve, a világ szeme előtt, kifelé való hatásunkban legyünk egyek, oszthat- lanok ! Az egységes körön belől aztán van tér, mód és alkalom a különféle természetesen vagy mesterkélten támadott törekvések, hajlamok és igények kielégítésére.

Egyelőre a két egyletet helyileg egymás mellé állítva, mit kell tennünk azoknak idővel teljes összeolvasztása, egy szervesegészszéalakítása iránt.

Mig ehez fognánk, addig is keljen a két szóban forgó egylet nemes versenyre, törekedjék mindkettő tekintélyessé, virágzóvá lenni, hogy majd az egyesülés perczében, az egygyéforrás idejében mindenike egymáshoz méltó tényezőtárs, jelentékeny hatalmas szerződő fél legyen.

Kérdezhetné valaki, hogy „ha csakugyan végtére is egyesülni kell, fölösleges volt szervezni a polgári kört, s igy mégis csak különválást, ha nem is szakadást idézni elé'?“ Ilyen kérdéseket hallottunk már és feleltünk is reájuk ilyenformán :

A kaszinó a maga álláspontjából nem lett volna képes felkarolni azon köröket, melyek az egyesüléshez nélkülözhetlenek. A polgári kör teremtette és teremti azon élő anyagot, miveli és fejleszti, teszi létképesekké, beolvaszhatókká azon elemeket, melyek eddigi állapotukban nem assimilálódtak társadalmunkhoz, nem éreztek vonzalmat a már meglevő, megállapodott rétegekhez. A polgári kör idézte és idézi elő társadalmunkban azon chemiai processust, mely folytán az eddig hasznavehetlen materia megtisztult, kivált, egészszé tömörült és képessé vált a subtilisabb tényezők iránt vegyr< konságot érezni, velük bensőleg elegyül) ‘ ■ ;v< ien összeolvadni. Szóval

a polgári körnek érdeme és 1 vatása megteremteni azt, mit egyesíteni lehessen. Ez volt a polgári körnek keletkezési jogosultsága, létoka, és ha ezen feladatát ezután is hiven teljesiti, jelentékeny iránytadó tényező lesz a majdani egyesülésnél.

És hogyan lehetne létrehozni oly egyesületet, mely magában egyesitve az eddigiek czéljait, vívmányait, eredményeit, tehetségét azokat mindinkább fokozza és fejleszsze, mely alapja, központja legyen társadalmi életünknek és jelentősége, szilárdsága által annak is tekintélyt, erőt ° szerezzen, egy egyesületet, mely tért és alkalmat nyújtson minden társadalmi mozgalom minden civilisatiói haladásnak, mely fenntartója, biztosi- tója legyen magyarságunknak ?

E czélra teremtenünk kell egy általános oszhatatlan érdeket és azt fel kell karolnunk teljesen közös, egyesült erővel. Kisértsük meg p. o. kezdeményezői lenni egy jelentékeny és szilárd alapnak, — melyre épiteni lehetne összes magyar társadalmi tevékenységüuk sy- metrikusés czélszeriien berendezett nagyjelentőségű intézetét. Adjunk e végett közre minden socialis czélokra rendelkezésünkre álló anyagot, járuljunk hozzá elszántan mindnyájan egyérte- lemmel, egyesült erővel, folytassuk kitartóan, ernyedetlenül e czélra törekvő működéseinket és hatalmas siker fogja buzgóságunkat koroCsevegések egyröl-másról.

(Rejtett kommunisták hazánkban.)

Pártok, egyesületek, körök alakulnak, oszlanak, növekednek, csökkennek, tömörülnek és bomlanak, az érdekelteknél idei-óráig tartó izgatottságot, olykor heves jeleneteket eredményezve, illetőleg eredménytelenséget szülve, sőt néha a kivivottakat is megsemmisítve.

Hogy mindez mennyire elfoglalja a közfigyelmet, világosán mutatja azon körülmény, hogy majdnem teljesen ignoráljuk egy kisebb bandákra oszlott, de kiterjedt és jól szervezett sereg garázdálkodásait, noha ennek tagjai már majdnem szájunkból húzzák ki a falatot.

Pedig hát sem keresztes háború, sem szabadság- harcz nem volt képes akkora és oly általános mozgalmat s gyilkoló kedvet előidézni, mint e hordák íög- töni és váratlan megjelenése. — Minthogy az országban mindenfelé egyenlően oszlottak szét, rendes, ló- kálizált háború nem is folytatthatott ellenük. — Annál hevesebb volt a kisebb csapatok guerilla-barcza.

Kegyelmet nem-ismerő, elkeseredett öldöklés!

A legszelidebb és lelkiismeretesebb honpolgárok lettek méregkeverőkké; felhasználtatott minden alkalmasnak látszó eszköz; nem kíméltünk sem tüzet, Bem vasat, sem forró vizet; befalazások napirendesekké lettek; a szegény Utolsó falatját engedte prédára, csakhogy a rajta lakmározó ellent elpusztíthassa a földszinéről; gyermekek, öregek, nők, nyomorékok, együtt és külön pusztították őket, ahol csak lehetett.

Es ime, ma már alig foglalkozik velők valaki. — ü tempóra, o mores! — Es pedig nem is oly rég,

hogy megjelentek közöttünk t tudomány-görnyesztett, bölcsek, eszme-hizlalt nagyhasu könyveikben, — me lyeket nem ritkán saját gyomruk éh-korgása mellet tápláltak legzsirosabb gondolataikkal — világosan bizonyítják, hogy csak pár évtizede letelepedésüknek s reánk nézve vészes működésűknek.

De lássuk mit tettek a vázolt általános üldözés közepeit jövevényeink ?

Áldoztak — gyomruknak !

Bámulatos szorgalommal ásták ala házainkat — számba sem véve az e közben szenvedett veszteségeket — s feljárásokat készítettek egészen kamráink, ebédlőink sőt házi szentélyeink a hálószobákig, kilesték a pillanatot, midőn távol voltunk, vagy Morpheus édes, szenderadó ölelését élveztük, vagy időt s világot felejtve kedves „kis feleségünk“ szép szemeiből szivtuk a szerelmi mámort; ilyenkor aztán majom- szégyenitő ügyességgel kapaszkodtak lakásunkig, és — horrendum dictu! — lakmároztak (saját Lázunkban !) kerülve a legkisebb zajt, felfalva a legjobbat, magukkal vive a mit el nem vihetének.

Ama kifejezés, hogy „gyomruknak áldoztak,“ a szó legszorosb értelmében veendő, mert az evés fanatikus buzgalma gyakran annyira ragadta őket, hogy észre nem véve üldözőik közeledtét, ezek által meglepettek és súlyos csapásaik alatt elvérzettek, tehát áldozatai lettek gyomruk megtöltése „műveletének“ (tudni kell ugyanis, hogy e szelidnek látszó „művelet“ legélesebb fegyverük, mit ellenünk használnak.)

De hát — miután most is léteznek, — hogy néznek ki e gyomortömő hősök, kérdhetné valaki ?

Hogy néznének hát, ha nem úgy mint minden más ország patkányai!

Mindannyian szürkék, mi tudvalevőleg tisztelet- gerjesztő érettségre mutat; ez azon tulajdon, mely bölcsességet és érett megfontolást számit egyíittjárók

gyanánt s melynélfogva patkányaink — nem kis előnyére hőn szeretett gyomruknak — igen jól megtudják különböztetni a „kolbászt“ a „korbácsától; tudják, hogy amaz bangzat és anyagra nézve is lágyabb ennél s mig az első mindig kiváló rokonszenvük és étvágyuk tárgya, addig az utóbbinak fűszerét csak a végszükség képezi és akkor is csak a legnagyobb éhség kényszerítheti őket ahoz (értem a bőrrészeket) nyúlni, mert bizonyos kegyelettel viseltetnek a korbács, mint oly eszköz iránt, mely a Pistika keze által nem egyszer kellemetlen érintkezésbe jött elkeseredett ellenük, a szürke kandúr hátával, a miért aztán hálából inkább a Pistika czipőinek esnek, azokat kirágják s igy kényszerűik a „tatát,“ hogy újakat vegyeD, hiszen ezek már úgyis kopottak valának.

Számos kitűnő tulajdonaik közül idézhetem, bogy magasra törő lábaik segélyével felhatnak a legelérhet- lenebbül felfüggesztett szalonák legismeretlenebb csúcsaiig is. Eles látású szemeik behatnak a szilvaizes fazék tartalmának legrejtélyesebb tömkelegébe s késsel vágható süreségü sötétségben is képesek felismerni a szurtosdrótos tót gyűlölt kezei által készített vasfogdát, melyből az ut egyenesen a vérpadra, illetőleg: a moslékos cseberbe vezet.

Vigaszt nem ismerő, elszomorító vég! Gyalázatos temetés !

Jme visszacsevegtem emlékükbe egy élelmi szereink pusztítása által folyvást vesztünkre törő tömeget, melyet mint ellenséget gyűlölök, de melytől közönyös alapra helyezkedve lehetetlen, igen sok tekintetben nagyon tanulságos tulajdanok birtokát elvitatnom.

Avagy ki vonhatná meg elismerése adóját e szétszórtan, kis csapatokban élő egyénektől, kiknek semminemű alkotmány nem nyújt semmiféle biztosítékot; kiket nem véd nemzetközi törvény fajok üldö