Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-02 / 72. szám
Brassó, 1873 J/ Megjelenik ez a lap het-n- liir,' kétszer, keddeu és pénteken. Ára: Kgész évre ... .0 ft. — Féléére .... 3 ft. — Negyedévre . . . 1 ft. 50 A szerkesztő irodája : Halp iacz 311. szám, N Kiadó > hivatal ugyanott. < Hirdetési dij: V 4 hasábos gaimojiit. Borért, vagy annak helyéért ‘1 ki-. I —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 Ur. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. * — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések Jölyé- H tetnek a szerkesztőségnél. ^ Harrnadévi folyam 72. szám. II I I IMI I —i—jfc«———■ Kedd, deez. 2. Politikai, kö3gasdás3ati és társadalmi lap. A brassói magyarság teendői. j> I. Általános bevezetés. Demokraticus korszakban élünk. Az emberiség eszméi a XIX. században érvényre jutottak. Az emberi szellem évezredek változatos viszályain át szükségképen szabadságra fejlődött, és önmagának öntudatával birván, Uralkodik ellenlábosa a természet felett, A szellemi egyed, a morális egyéniség' teljes saját és tulajdon értékével hat a tökélyeabiilt társadalomra. S ez jellemzi az újkort, a középkorral szemben. Ez utóbbinak idejében mig a szellemi működés úgyszólván kötelessége volt bizonyos rendeknek, melyekből az egyén, bármi nagyszerű is lett légyen része a mnnkában, ritkán vált ki; mig bizonyos morális személyt alkotó társulat, csoport észrevétlen, titkos összhatásába olvadott rendesen az individuum minden szellemi specialitásával együtt, — azon időben az egyén általában csak oly tulajdonságok által tűnhetett fel, lehetett mérvadó, melyek inkább vagy kevésbé a testi erőn alapultak. Midőn a társadalom még embryojában vala, a legerősebb volt király; később is a testi ügyességgel, erővel birók intézték a népek sorsát véres csatákon; az .ököljog volt az ur — mig a szellem remeteként visszavonulva, elrejtve szőtte a szebb kor szálait. Most a nyers erő megsemmisül a lőpor, a gőz hatalma előtt; most a szellem üli diadalmát az általános civilisatió trónján, a korszellem árja el- sepri az előítéletek és előjogok szemétjét, a század lelke nem tűri a nyűgöt és jármát, az uj aera geniusa lerázza fénymezéről a régi idők porát és feltarthatlanul emeli az emberiséget dicső czélja felé! S ha volnának még — és vannak is — jánezok, melyek a szellemet, az emberi jogot az A székely népéletböl. Népismei rajz SÁNDOR KÁLMÁNTÓL. A népszokásokat a régi kegyelettel a nép tartja f^nn és ujitja meg, ez által őrizve meg azt az idő mohától, a .feledéstől; e népszokások csak futólagos megtekintés után is szintén arról győznek meg, hogy a népnek értelme, tehetsége van, s mert a népszokásokat maga a nép szerzé, ismerjük azokat meg, hogy azokból a népet ismerni tanuljuk; ez okból vessünk egy az idő és térhez alkalmazkodva rövid pillantást a népszokások különböző fajaira. A magyar és székely, mert egy nép az, népszokások különböző fajairól szólva először is azon babona- szerű, az ős időkből fentartott joslási népszokásokat lássuk, milyenek népünknél legkivált a székely fajnál honosak s különösön az idő különböző variatió között a „meddig él“? „mikor megy férjhez“? (mikor visz menyecskét a házhoz) „a vagy milyen idő lesz“? „bú őröm vagy betegség melyik fog hozzá hamarább bekopogtatni“? kérdésekre igyekszik feleletet keresni. Mellőzve a „hagyma kalendá1 iumot“ melyből az idő jósoltatik meg; „a só és kenyér orákulumot“ melyekből „a mikor megy férjhez“? „mikor házosodik“? jövendöltetik meg, Jfelemlitem pl. ama szintén babonás, de szép szokást, hogy a székely házi asszony el nem tűri, hogy ó év estéjén valami házi dolog félbe maradjon, gúnya száradatlan, tészta dagasztatlan stb. mert fél, hogy ha ez igy lenne, az év folytán mindig hátrányban lesz, és kára fog lenni, és pedig a bevég- zetlenül hagyott munkák száma szerint kisebb vagy nagyobb. alárendeltség sarához nyűgöznék, altkor az emberiség szent kötelme megtalálni azon eszközöket, melyek a morális rabság e végszálait szét- messélc. Hiába törekszenek a sötétség daemon- jai elfedni az igazság napját; elmúlt az éj, dereng , a világ kikeletén a népek hájnala! . Demokraticus korszakot élünk. Az előrehaladott emberiuem össztörekvé- sének deríilő-boruló egén mind tisztábban, mind világosabban — habár néha homályosaivá, tü- nedezve — tűnik elő három Vezércsillag, mely az emberiséget társadalmi hivatásának végczélja felé vezeti. Nincs olyan zsarnok, mely leránthatná a népek egéről e három eszményt; szabadság, egyenlőség, testvériség — melyeket a demokratia nemtője erősített oda örök időkre. Szabadság, egyenlo'ség, testvériség, a jövő társadalom e három alapeszméje mélyen gyökerezik az ember természetében, viszonyaiban. Az ember mint szabad akarattal biró lény, tökélyesbült szelleme által felszabadítva az anyag nyűge alól, esze belátása szerint szabadon használhatja minden tehetségét hivatásának betöltésére, az emberiség végcéljainak megközelítésére, mire mindenki egyenlően jogositva van, sőt köteles. Mindnyájunktól egyenlő adót kiván a természet, mindannyian egy földön születtünk, egy ég felé tekintünk. S a mennyiben a társadalom igényeinek tehetségűinkhez képest egyenlően megfelelünk, viszont is egyenlő igényeket tarthatunk a társadalom, illetőleg annak előnyei iránt. Ezen egyenjogúsághoz járulván a czélok és törekvések hasonlóságából eredő érzése az együvétartozásnak, a szellemrokon- eágnak — létrejön az egyének és népek testvériesülése, mely őket az emberiség nagy családjának tagjaiként köti össze a kölcsönös szeNemde olvasóm, az ily jámbor, naiv és csak ugyan senkinek sem vétő babonát inkább elnézed; mint „a fehér ember“ „lidércz“ „ördög“ több effélével ijeszgető fél tudákos emberek rémokoskodásait, kik a népet nem kímélik ámításaiktól, s tőlük ered aztán a tehén vagy bival tejének elvivése stb. féle babona, melyeknek bár természetes okuk meg van, de ők varázshatalomnak tüntetik föl; az ily emberek beszéde után nem annyira ama nem létező „fehér ember“ „lidércz“ vagy ördögtől félsz, hanem elképpedsz *) azon, hogy a mai világban olyan emberek is vannak, kik aféle semmiségnek hitelt tudnak adni; ördög az ember és pedig nem, mint a képzelem festi „fark vagy szarvakkal“, hanem nagy fülekkel, mivel okvetetlen fel van ruházva az oly ember, ki ilyeneket elhisz, és terjeszt, és rósz tettekkel, vagy munkátlansággal él, és árt más embernek, a társadalomnak és önön magának. Jól tennék az ily ördögök, az ámitók, kik gaz tetteikkel e czimet megérdemlik, ha dictiojuk helyett, melyekkel a népet bolonditni merik, elmennének s dolgoznának. Nó de ne térjünk tárgyunktól el, s mert ma már Istennek s a nép nevelés folytán elért nép felvilágo- sultságának hála, az ördögök hivése nem népszokás, ne vesztegeljünk velők, hanem idézzünk ismét egy más szintén babonaszerü népszokást, mely azonban sokkal inkább a mulatságos tréfa, a társasági játék színezetét, mint a babonáét hordja magán. Ez egy újévi: nép szokás és abból áll, hogy az ifjak (legények leányok) megjövendölik, hogy mi történik velők az uj évben. Több tányért vesznek elő: retet, tisztelet és támogatás kötelékeivel, mindenkinek nemzeti, vallási, születési, vagyoni kü- lömbség nélkül részt adván századok hagyatékából, az emberinem összmüködésének vívmányaiból ; ezen tetvériesülés eszményi tökélye a világköztársaság. Voltak ugyan, és fájdalom vannak most is egyének, rendek, kasztok, nemzetek, kik ravaszság vagy erőszak által, születés vagy s^rtnese vé- letlensége folytán maguknak kiváltságolt állást szereztek embertársaikkal szemben. Ezek a szabadság fogalmát gyakorlatilag arra magyarázták, hogy nekik szabad zsarolni, kínozni, a többinek szabad — szenvedni. Ök dölyfös gőggel mindenkit egyenlően megvetettek, mindenki másnak egyenlő joga volt e herék számára dolgozni, fáradni. S az elnyomók testvériesültek a bűnnel és gazsággal, a sátánnal az elnyomottak ellen, kik testvérek voltak a nyomorban, a vakságban. De az emberiség átka kezd enyészni! A társadalom majdnem minden bajai egykor szükségek voltak. A népvezető hősökből nép- tipró zsarnokok lettek, az elmélkedő, tudvágyó bölcsekből ravasz, kaján mágusok, — erények által kiváló nemes rendekből bünteljes, nemtelen cli- que-ek s mint ilyenek súlyos terhére válnak a körnek, melyben egyensúlyt előidézni lettek volna hivatva. Hanem a korszellem kezd számot vetni ezen viszonyokkal. A korlátlan egyeduralkodás kora letűnt s az uj világrész felől a szabad oczeánou át köz- társasági fuvalmak lengnek a vén Europa felé. A tudomány népszerüsitése által a felvilágo- sultság általános köztulajdon lett. A privilegiuegyik alá sót tesznek, másik alá hagymát, harmadik alá egy darabka kenyeret, negyedik alá pénzt, ötödik alá gyűrűt, hatodik alá füstit tesznek. Mikor minden el van rendezve, eljön egy olyan, ki az elhelyezést nem látta, és válogat a tányérokból. Ha azt emeli föl előbb, a melyik alatt só vagy hagyma van rejtve: sok keserűség éri abban az esztendőben; ha a kenyérre talál, áldás éri abban az esztendőben; ha pénzt talál sok pénze lesz ; ha gyűrűre talál, megházosodik abban az esztendőben; ha pedig talán a fésűt emelné föl, a legény megházosodik ugyan, de feleségének akkora fogai lesznek, mint a bontó fésű fogai. Ezt a játékot miudenik elpróbálgatja, hogy megtudja saját szerencséjét. Most már láttuk a babonaszerü népszokásokat egy két példában, s ki közülünk az, ki az ily’ ártatlan mulatságot roszalhatná? s hozzá véve, hogy a nép legnagyobb része tudja is azt, hogy nem tog szükség- kép úgy történni, bár esketőleg igen, mint azt ajóslási kísérleteknél találta, — egy szép, ártatlan mulatság az egész. — S most ismét egy más lapra forditva, nézzünk a lnépszokások ama sürit sorai köze, melyek már va- óban és teljesen „moralis-alap“on nyugosznak, s mint ilyenek intést, tanúságot tartalmaznak, bár ha ezt a fentemlitettektől is, kisebb nagyobb mértékben megtagadni nem lehet. (Folytatás] következik.) *) Szákely uójárás.
