Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-12-02 / 72. szám

— 286 — .y .1 if. v f mok, kiváltságok holt betűje kezd halványulni a haladás élőszava előtt. A kiváltságok és különlegességek, a privi­légiumok és pátensek legnagyobb akadályai az általános fejlődésnek, haladásnak. A hagyományos igények és történelmi jogok korunk irányával, szellemével homlokegyenest ellenkeznek. A mo­dern társadalom forr, tisztul; a heterogen ele­meknek ki kell válniok, a salak elválasztódik. Minden kiváltságnak, épen mivel a kor sajátságos viszonyai, körülményeinek kifolyása, el kell enyésznie, ha az idők változta megkí­vánja; mihelyt megszűntek azon okok, melyek a kiváltságot létre hozták, megszűnt ennek élet- feltétele is. Az emberiség egyrészének gyámol­talan, tudatlan, tehetetlen volta adott a másik résznek alkalmat a* előjogok szerzésére. De most ez állapotok megváltoztak. A kutyabőr elkopott, a pátensek megpenészedtek, a diplomákat meg­rágta az idő molya. A demokratia vívmánya, az általános civilisatió mindenki számára megnyi­totta a küzdtért, — szabad a verseny: pályá­zásra jogosít a tehetség és tevékenység, jelszó a szellem , pályabiró az igazi hamisítatlan tör­ténelem. De minél inkább előtérbe lép az egyes egyének öntudatos, rendszeres törekvése, messze kiható működése, s minél számosabban csopor­tosulnak ilyenek az általános emberi czélokon kívül még bizonyos szükebb körű és határo­zottabb eszmék körül, bizonyos terület vagy népfaj érdekeinek érvényesítésére, annál befol- lyásobb lesz a némzet, mely őket fiainak vallja, annál hatalmasabb az ország, melynek szülöttei. S ily külön érdekek körül kifejlődik a népek versenye; azok kik nyelv, szokás, fajrokonság folytán közelebb állanak egymáshoz, egymás mellé sorakoznak. Nagy népvegyi processuson vajúdnak az államok; a nemzetek és nemzeti­ségek különválnak — egyesülnek, a fajok heve­sebben, élesebben folytatják a létért a harczot: a mely nem életképes, az fogy, pusztul, kivész — helyet engedve a tökéletesebb, életképesebb győztesnek. Ez a természet változatlan törvénye, a világtörténelem örök rendje. Tapasztalati igazság, hogy népesség és gaz­dagság mellett azon nemzet birja ki legjobban a harczot, azon állam számíthat leginkább a győzelemre, mely megértette a kor szavát, mely lépést tartott azzal, melyben érvényre jutottak a demokratia eszméi. Minél több befolyása van a miveit polgárnak az állam íügyeibe, annál in­kább érdeklődik irántuk, annál jobban tudja kifejteni tehetségét, erejét az állam javára. Sémi­nél inkább pártolja, támogatja a nemzet saját fiait, annál erősebb, szivósabb lesz a népek tu- sájában. S viszont a honfiak minél ragaszko- dóbbak, áldozatkészebbék hazájuk iránt, minél szorosabban, hivebben csatlakoznak nemzettár­saikhoz, annál [biztosabban, nyugodtabban néz­hetnek szembe az eshetőségekkel. Társasulás az ember hivatása, egyedül elszigetelve nem állhat meg sem a természettel sem a társadalommal szemben. Azért is álljunk be elszántan, öntudatosan soraiba azon nemzetnek, mely minket szült, melynek nyelvét beszéljük. Rendületlenül le­gyünk hivei azon hazának, melyben élünk és sírhelyet remélünk. A nemzet a hazának szük­sége van reánk s minden fiára, mi pedig vele létezünk, vele enyészünk. Ezen általános bevezetésben kimondott el­vek szolgáljanak irányul további fejtegetéseink­ben. Ezen szempontokból kiindulva megkísértjük rendszeresen és részletesen előadni, mik a bras­sói magyarság teendői? Brassó, 1873. dec, 1. A „Nemere“ 67-ik száma közölte a városi ta­nácsnak egy átiratát a brassóvidéki iskola tanácsnak hozzá intézett azon átiratára, hogy a tks. tanács gon­doskodni méltoztassók az iskolaköteles és iskolába járó gyermekek nyilvántartása érdekéből, egy közha­tósági statistikai intézményről. Mely átiratára az isko­latanácsnak a felelet a volt, hogy a városi pénztár ereje, és a községi hivatalnokok kötelességgel túlter­heltsége ez intézmény létesítését nem engedik meg. Ha bármely polgártársunk e választ kellő mér­tékben értékeli, s egyszersmind visszagondol az el­múltakra; lehetetlen hogy a következők ne jussanak eszébe: — 1869 végén 137 bolonyai lakos egy községi is­kola feláliitása czóljából egy a m. kir. oktatásügyi miniszterhez intézett kérést irt alá, s terjesztett fel, mely kérés foganatosítás végett a nemes tanácsnak lett leküldve, A nemes tanácsnak azomban a fogana­tosításra se kedve, se ideje nem volt. De igen is volt arra: hogy az aláíró bolonyai polgárokat 18 hóval a beküldés után rendre megidézze, és egy 3 egész hó­napig tartott kihallgatást rendezzen, melynél a népet arról igyekezett felvilágosítani, hogy az a mit kérnek ostobaság, miután a községi oskola felállitási és fen- tartási költségeit az ők adójukba fogják betudni, és nekik kell hordozniok. A nevelésügy elnyomására igen is van pénz, s a hivatalnokoknál idő, a nevelésügy előmozdítására, jó hazafiak, jó polgárok nevelésére — nincs. - ­Adjon az ég minden Községnek jó hivatalnokokat, kik lelkesüljenek a nevelésügy s a közérdek iránt, s mentse meg az olyanoktól: kik kisszerű, s hazafiat lan érdekek miatt a közjót megölni törekszenek. — A tizbarczai magyar falusiak erdőségei­től való megfosztása 0« B.-tól. IV. (Folytatás.) Ezen ukász rendelettel véget ért a Hétfalu kor- csoma joga; de a papok fellázadtak, úgy látszik, mivel egy későbbi rendelet nekik vissza adja az elvett jogot, még olyformán hogy curátor és gocsmánnal magok részére szabadon főzettethetik, úgy látszik ők meg­kapták a konczot és hallgattak, » a nép veszté mind e mai napig korcsom» jogát, s a város felállitá a korcso- mákat, és huzza a jövedelmet. Mert hétfalu számára 204 üstöt engedvén mű­ködni, s megtiltván a rozs tömeges összevásárlását, a szesznek más utón, mint Vledényen át való kivitelét. Legérdekesebb ezen rendelet 12 pontja, melyben a brassói tanács maga bevallja, hogy Brassónak az előtt se korcsomárlási joga se korcsmája nem volt hátfalúban, s csak akkor 1764-ben rendeli a visszaélések elkerü­léséért a tanács, hogy a város Brassó minden faluban korcsomát állitson, hová kiki maga égettborát mikor kí­vántatik, a provizor assignátiója mellett beadja; do úgy, hogy a szeszt ott drágábban ne ánilják, mint a városon. Ezen közigazgatási szabályrendelet volt Brassó korcs- márlÓBi jogának teremtéséhez az első lépés; de sa okmányból is kitűnik, hogy a hétfalusiak a szeszföaést és elárusitást egészen odáig szabadon űzték; ezen jogok akkor sem vonattak kétségbe, mert Brassó által állított korcsomákon nem Brassó, hanem a nép árulta maga főzts égettborait, Brassó mint politikai hatóság felügyeleti jogánál fogva, csak az árszabályt, akarta felügyeltetni. Ez és azon elnézés alapján, hogy a falu­siak Brassó inspectorainak megengedték, hogy fize­tésük pótlékaként a felügyeletük alatti korcsmákban bort, mit senki sem ivott, áruitassanak, csúsztatták be a brassaiak a 1777 regulátiv puntumokba ezen ha­mistételt; a borkorcsoma a tiszteké, a sörkorcsoma * falusiak számára tartatik; de már az 1780-ki urbá­rium által a tisztek borárulása, mind törvény és szokás ellenes becsusztatott visszaélés eltöröltetik; s az ógettbor főzése minden taxa nélkül használatára ren­deltetik. Ezt még nagyobb nyomatékkai megállitá az ez évben 1978 udvari szám alatt kiadott rendelet, melyben a barczasági tizfalusiak elősorolt javadalmai közt a szabad pálinkafőzést, továbbá Szent Mihály naptól karácsonig minden ottlakó bort s mindenféle italt szabadon árulhat, végre egész esztendőn át pá­linkát főzhetnek, azt veder vagy hordó számra a köz­ségből más vidékre is eladhatják; és a pálinkaüst-dij eltörlendő; kifejezések, melyek kétségtelenné tészik, hogy a tizfalusi nép még elnyomatása idejében is£éj- vezte a szabad korcamárlási jogot. De Brassó ezen utolsó keresetmodot is elakarta e szegény nép kezéből venni, s e czélból türkösi kathólikus lelkész Tőrök Alberttől 1779-ben a korcsmáriás, dézma és szénában való részesedési jogát évenkint fizetendő 75 mfrtért megvette. A lelkész ur oiy valamit adott el, mihez az egyházi javadalmak el nem idegenithetése elvénél fogva .joga nem volt; e szerződés tehát törvény értel­mében érvénnyel nem birhata, s még is e esekély fogantyú elég volt arra, hogy Brassó a hátfalú ille­tőleg tizfalu korcamárlási jogát lefoglalja, mit csak a jelen század harmad évtizedben foganatosított, mert hogy 1820 ban is élvezték a hétfalusiak a szabad szeszfözés és árusítás jogát, azt az 1819/20-ki úrbéri conscriptio tanúsítja, melynek 11-ik 16-ik pontja szám­talan tanú egy hangulag vallja, hogy tűzifa bővsógeseá lévén, az ógettbor. főzést és élárusitást szabadon foly­tatják hétfalu népei. > Jogi rovat. (Víg.)' Ha valamely befolyásos magasabb egyén vagy hozzátartozója bűnügyben jön panasz alá, a bűntény kimentetik, azépittetik, takartatik s ha csak lehet el- enyésztetik; de a nép ellen ily esetben a törvények egész sújtó szigora alkalmaztatik. Azért is zárlat-tö­rések az ugynevézett jobbosztály által többször for­dulnak elő. Vannak biráink, kik a polgári törvénykönyvről oly fogalmat tanúsítanak, mintha az polgári elneve­zésénél fogva csak a vulgo polgárok számára készült volna, I az abban foglalt rcndeletek csak is ilyféle emberekre nézve lennének kötelezők, a magokat még ma is polgárnál többeknek jobbaknak tartókat pedig a törvények fölé helyezetteknek látszanak tartani, s el­járásukat nem a tárgy, de a személy szabályozza. Ezen állításaink bebizonyitására több nagyon eclatant példákkal vagyunk szerencsétlenek szolgál­hatni. —- 1 -‘J f Volt igazságügyminiszter Horváth Bold, hivatala folytán egy alkalommal ily formán nyilatkozott: „Mi mind rajtam elkezdve az Írnokig, szolgái vagyünk az államnak, és mint ilyenek kötelességünket teljesitnünk kell.“ Ezen szép elv bíróságaink egy részénél kevés viszhaDgra látszott találni, sokkalta kényelmesebb do­log lévén urnák mint szolgának lenni és tényeink in­dokául csak a „tel est notre plaisir“-t felmutatni; U: Ha a czipész vagy szabó nem dolgozik jól, ha a kereskedő nem ad jó czikkeket, elhagyom bkot s másokhoz jobbakhoz fordulok. Tolvajok ellen bezárom szekrényemet, rablás ellen óvrendszabályokhoz nyúlok; de a bírói önkény és károsítás ellen több esetben nem lehet menedéket találni. Az ajánlott jogorvosla­tok, a fellebbezés, a semmiségi panasz, mind fiagyon csalékony dolgok, mert a mulasztásból származott vesztesség legjobb esetben sem térül meg. A ki a magán-polgári életben tudatlanság, mu­lasztás által, vagy szándékosan kötelességét nem telje­siti, az állását sokáig meg nem tartbartja, mivel az illető intézménynek vagy vállalatnak érdekeit veszé­lyezteti. Miért legyen tehát éppen az állam tápinté- zete olyan egyéneknek?! Kik azt képzelik magukról, hogy uraknak születtek, azok ne vállaljanak hivatalt, mely munkát és kötelességteljesitést követel, hanem éljenek a maguk vagyonukból kedvök kényök szerint függetlenül, mert ha kötelességüket hivatalukban nem teljesítik, csak az államot lopják. Vagy tán pénzügyünk áll oly fényesen, hogy hasztalan, sőt ártalmas köze­geket is tarthatunk? Mindenütt hallhatni azon állítást miszerint nálunk az adóbehajtás a tökély tetőpontját elérte, csak is a* igazságszolgáltatás és közigazgatás nyugszik még ázsiai bölcsőben. Noha ezen hasonlítás nem minden tekin­tetben helyes, annyit minden esetre be kell vallanunk, hogy viszonyaink néhol a feudalismus jellegét még nagy mértékben magukon hordják, mi az igazságszolgáltatásra is nagyon károsan hat, mint ezt több concret eset által lehet bebizonyítani. Hogy ezen állapotok a köz­jó előmozdítására és egészséges polgári viszonyok megszilárdítására alkalmasok-e, könnyű elhatározni. De bizonyos az, hogy a visszaélések száma nagy mér­tékben csökkenne, ha az illető minisztériumok alá­rendelt közegeiket pontgs kötelesség-teljesítésre saori* tanák, mit is tőlük megkívánni jogosultaknak tértjük magunkat. 3 !

Next

/
Thumbnails
Contents