Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-11-25 / 70. szám
Brassó, 1873 — 3TS H Harmadévi folyam 70. szám. kedd, nov. 25. Megjelenik ez a laji liet.n. kint kétszer, kedden és pénteken. Á r a: Kgész éne . . . fi ft. — kr Félévre . . . . ;i l't. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája : Halp iaoz 311. sz&m, r Kiadó - hivatal ugyanott.'' NEMERE. Politikai, közgasdássati és társadalmi lap, J Hirdetési dij: 4 hasábos jarmond sorért, vagy ij annak helyéért 4 kr. 1 —16 sornyi hirdetés ára inindi® 40 kr. — Bélyejdij mindsu iktatáskor SO kr. — Nagyabb hirdetéseknél alku sserint. — Hirdetések fölvétetnek a sserkesstőfégnél. r Brassó nov. 24-én 1873. Ki hitte volna, hogy a bareze ,, lutheránus magyarok egyházilag ismét a „si# lo sic jubeo“ „rólunk nélkülünk" gyász uralma alá jussanak, hol 1594 óta 1862-ig, tehát kinos 268 évig minden egyházközigazgatási befolyás és képvi- seltetés nélkül meghunyászkodva tétlenkedni kényszerültek. Ki hitte volna, hogy az a szent szövetség, melyet barczasági lutheránus magyar papjaink 1862 jan. 13-án kötének a szász hittestvérekkel, 1873. nov. 7-én annyira megtáguljon, hogy azt összekötözni alig lehessen többé? Ki hitte volna, hogy a 24,000 lélekre menő barczai szászság egyházi és világi képviselői csak annyit értsenek a jogegyenlőséghez, hogy a 14 tagból álló uj consistoriumot mind egy szálig önfiaikkal töltsék be s ezáltal megtagadják a magyar haza előtt 16,000 lutheránus magyarok létezését? Lám a mit senki sem merészelt elhinni, megtörtént 1873 nov. 7-én, midőn a szász atyafiak mindnyájan a biblia szerint egy akarattal, egy szándékkal együtt valának. Á bölcs urak igen jól tudhatták, hogy arány szerint öt magyar tagot kellett volna beválasztani a consistoriumba, de nem — még azt az egyet sem, kit a magyar képviselők több Ízben nagy erőmegfeszitéssel emelhetének a consistorialis ÖZiV-XV JL. C*J UtUVJil *«" Vi V*&%7 szász hitrokonaink megbánták azt a szives ölelkezést, midőn magyar papjaink 1862 jan. 13 án két Ízben benyújtott német nyelven szerkesztett egyenjogositási sturmpetitio után berohantak a szász káptalan nehezen nyúló aj tain! Kedves magyar tiszteletes urak! bátor va- gyok egy szives kérdést intézni önökhöz, bár nem tartozom külsőleg az önök felekezetéhez, de mint magyar évek óta nagy érdekeltséggel szemlélem alárendelt szomorú helyzetűket s abból következő türhetetleu, jogtalan bánásmód elleni szívós küzdelmeiket, nagy érdekeltséggel mondom, mert önök nem elavult, nemzeti erőt és egységet szétforgácsoló üres dogmák, “hanem nemzeti létök fenntartásáért és senki által el nem vitázható jogaik megnyeréséért küzdnek, mint küzdöttek őseik egyházi és politikai téren birtokért és ép szellemért. — Kérdem: tudják önök, hogy világi képviselőik rég megunták azt az érthetetlen névvel tanácskozást, azt a néma hal- gatást? s midőn önök fájdalmas szivvel fogadták a háttérbeszoritást, világi hírei örömbe törnek ki a „casus belli“ várva várt eljöttén? Higyjék meg uraim, azt a szövetséget jobb lett volna a nemlét ölében hagyni, hogysem minden feltétel nélkül megkötni. Mi hasznot vont e koldusbotra juttatót magyar nép a 12 évi együttlétből, mondják meg azok, a kik az egyes községekben mint elöljárók C9ak is 1848 óta ös- merik Brassó hazafiatlan törekvéseit, birtokháborításait. Nem hallatlan gőg-e az, midőn 16,000 magyarral csak úgy bánnak el, mint egy járS 7 íll ä S" o •- . * Sut ér az oly szövetség, mely az egyik felet emeli, a másikat pedig sülyeszti. Avagy nem azt kÖveteli-e itt is az egyenjogúságon alapuld méltányosság, hogy a magyarok nevelésügye, nyelve, nemzeti törekvése a magyar haza érdekében ép úgy előinozdittassék, mint a másik szövetséges fél-é? Két szövetséges tartozik egymást támogatni derű- és borúban, politikai és egyházi téren, vagyoni és szellemi takintetben. Fájdalom itt nem találkozunk semmi méltányossággal, hanem igenis elnyomással. S daczára az alkotmányos erzületü magyarok csudálandó türelmének az absolutisticus szivü szász hitrokonok nyitják meg kifelé amazoknak azon terem ajtaját, hol 12 év lefolyása után a mostohán táplált kölcsönös szeretetnek utolsó szikrája is ellobbant. Ám legyen a szász urak akaratja szeriut; mi csak fájlalni tudjuk a szász szükkeblüség szülte szakadást. Mint egyesülhet egy erős zászló alatt a 22 ezer erdélyi lutheránus magyar, meg fogja mutatni egy szebb jövő, mely után buzgó imádság epedez sok felekezetileg elforgácsolt magyarok ajakán. A tizbarczai magyar falusiak erdőségeitől yaló megfosztása O. B.-tól. III. (Folytatás.) Malom,-korcsmajog és más'regálék elsajátítása. A mily alattomos és ármányos módon tette Brassó jobbágyaivá a barczasági magyar faluk szabad népét, a mily kebellázitó erőszafeoskodástal fosztá meg e szegény martyr népet erdőségeitől, épp oly eljárással foglalta le a hétfalusiak malom és korosomárlási jogát, dona volt, arra számos okmányt bizőny\fe'í ~ái'f reVi'A'-iV kezdetinkre; igy Tatrangnak 1480-ban saját malma, van, melyre engedélyt az erdélyi vajda adott; Tiirlcösön tűr kosi nemes Zewreny Balázs nyert saját tiirkö-ű malma mellett egy nemesi -telket 1586-bin, Pürkereczen maga a község fordul elő malomtulajdonosként; de nem kell oly távoli időkből keresnünk okmányi bizo Demeter Sámuel beszéde a kézái-vásárhelyi zászlószenteléseu 1873. uov. 2-áu (Vége.) Nézzétek igy azt ti is mindnyájan honfitársaim! barátim! honvédek! ne csak harezban meghalni, de békében mindent tenni tudjatok a haza közjóllétéért, akkor vagytok igaz honvédek; ekkor élő oszlopai lesztek a valódi értelmes hazaszeretetnek, úgy, hogy zászlótok vidám lobogására a hol jártok keltek, mindenütt örömmel hangzik fel üdvözlésetekre a haza- szeretet lelkesült kiáltása: „éljen a haza!!!“ A magyar honvédzászló jelvénye: III. Az igaz polgári hűségnek. Az államiság, ugyanazon haza lakóinak társas együttélése feltételezi, hogy mindenki azon államrendbe, melyben él, hűséggel belétalálj^ magát, vagyis hazája alkotmányának hű polgára legyen. Az alkotmány időnként változik, s rendesen a népek mivelödósével együtt tartva halad előre, fejlődik és tökéletesedik. Magyarország alkotmánya a hét vezér nevezetes vérszerződésén kezdve lejárt századok viszontagságain keresztül szépen fejlődött, inig a 48-ik év örökké emlékezetes alapvetésén a közelebbi években monarchiában lehető legszabadelvübb alkotmánynyá emelkedett fel, szélesedett ki, erősödött meg. Ezen alkotmányt teljesen egészen ismerni, s ahoz igaz és tántorithatlan hűséggel ragaszkodni kötelessége a magyar embernek, mulaszthatlan kötelessége a honvédnek. Ugyanis az alkotmány első őre maga a törvényes király; a királyt pedig az alkotmány megőrzésében támogatja a honvédség. Miképpen teszen eleget e nagy kötelességének a honvéd, ha nem ismeri, nem tudja, nem érti, s híven nem félti az alkotmányt? Mit teszen, ha váltságos idők próbára teszik hűségét, s választania kell alkotmány mellett vagy ellen? — Törvényes koronás királyról fel nem teszi senki azt, hogy esküje ellenére az állam alkotmányát megtámadja; de jöhetnek felháborodott idők, hol ellenséges hatalom, vagy maga az állam polgárságának egy része fel kél s dúlva tör az alkotmány ellen: miiképpen állja meg, mint illik helyét, miként felel űfeg ilyenkor kiválólag nagy hivatásának a honvéd, ha az alkotmányba nem élte belé magát, s ahoz szive vérével igaz polgári hűséggel nem ragaszkodik?? . . Magyar honvéd híjában szereti hazáját, hijában tiszteli királyát, ha nem védi szive vérével a magyar állam alkotmányát; mert magyar állam alkotmány nélkül éppen úgy nincs: mint nincs Magyarország törvényes magyar király nélkül. Én tehát azt kívánom, hogy a honvéd az állam alkotmányát alaposon tanulja, tudja, s magát abba helyezze belé; azt kívánom, hogy szeresse az alkotmányt mint az állam létének feltételét, meggyőződéssel hűséggel kapcsolódjék aboz, 3 azt minden külső és belső megtámadtatás ellen óta,mazni kész legyen; azt kívánom, hogy éppen úgy tudjon, ha kell, meghalni is az alkotmányért, mint a kiiályért és hazáért. — Jól megjegyeztetni kérem végre itt azt, hogy az alkotmányra nézve a pártokká szemben a honvédség állása áz mi a királyé, t. i. felül van a pártokon. A honvédség is felül áll a pártokon, s kötelessége örökké az, hogy az alkotmányt megvédje. Ilyen polgári hűségnek jelvénye a magyar honvéd- zászló. A magyar honvédzászló Jelvénye: IV. A katonai bátorságnak s vitézségnek. A mostani időben, miker Europa népei felett átalános béke áldásos napja kezd, legalább reményben derengeni, szintúgy időszerűtlennek látszik katonai bátorságról és vitézségről szólii. De ha szólunk katonáról: kell szólnunk ama katonai erényekről is; mert katona bátorság és vitézség nélkül olyan mint a fa levél nélkül. Különösön a honvédnek már neve magával hordozza a vitézséget. A hősök nem lesznek, hanem születnek, nzt mondják; én ellenkezőt állítok. Megengedem, hogy testi erőt s abból folyólag elszánt akaratot örökö hét valaki a vérrel. De azt a bátorságot és vitézséget, mely a katonának ékessége, mely a hazáért, királyért, jogért, szabadságért, alkotmányért hiven munkálkodni, élni, halni tud, ezt nem örököli 'senki. Ilyen bátorsággal és vitézséggel csak az a katona bírhat, a ki tudja: mi a haza, érti mi a törvényes király, tudja és érti: mi az alkotmány, érti és érzi; mi a jog mi a szabadság, a ki mind ezekben benne él, s ezek iránti saeretetre odaadó hűségre katonai határozott renddel és pontossággal rá van nevelve. így nevelve igazi gonddal és alapos figyelemmel a honvéd, bírni fog bátorsággal és vitézséggel kétség kivül olyannal,hogy a hegyeket megmozgatja. Nékem e tekintetben példányképeim, melyekre honvédeink figyelmét irányoznám, Leonidás hős társaival, a mint az ország kapujánál megállanak, s csak holt testükön bocsátják át az ellenséget; a hires fran- czia gárda, mely meghal, de nem retirál soha, és a 48-beli ismert zászlóaly, melynek jelszava volt; győzelem vagy halál. Ilyen katonai bátorságnak s vitézségnek jelvénye a magyar honvédzászló. Itt meg is állhatnék, ha csak polgári ünnepélyen polgárokhoz szólnék, de katonai ünnepélyen katonák- .hoz s éppen honvédekhez is szólva még pár perczet kérnem kell. Nékem tisztelt hallgatóság! lelkemben a honvédséghez egy magasztos szép eszme kapcsolódik En a honvédséget Jézus s«ép hasonlata szerint mustármagnak [ •
