Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-11-25 / 70. szám

— 278 —

nyitányokat annak támogatására, hogy Hétfaluban a községek szabadon, Brassó minden belészólása nélkül építhettek malmokat, adhattak malmok építésére jogot; «nert bírunk az’ujabb időkből is több ezt kétségtelenné tevő okmányi bizonyítékot. Itt elég legyen felhozvaj hogy 1711-ben máj. 15-én Hossznfalu községe1 Drauth György brassai főbíró es Filstiss István tanácsos — mint politikai hivatalnokaik — előtt szerződést köt. nek ugyan hosszufalvi Pál molnárral, melyszerint Hosszufalu megengedi nevezettnek, hogy az Egresaly forrására, •— mely téli időben sem fagy be, egy két- kövil malmot építhessen, azt fiúról fiúra örökösen biija- használja; de úgy hogy Hosszufalu községének arról évenként 36 köböl gabonát adjon. Talán éppen azon perczben a midőn Drauth főbíró törvényesítő e szer ződést, megfogamzott agyában azon furfangos gondolat, hogy jó lesz ez alkalmat a hétfalusiak malomjogának kézrekeritésére fölhasználni, azért a malom építésre engedélyt nyert Pál molnár vagy Török Pálnak azon ajánlatot tette Brassó, hogy engedje haszonbérbe a városnak malom jogát, a város malmot és ványolót épit, évi haszonbért fizet Török Pálnak, s 20 év elteltével malmot és ványolót ingyen és minden remuneratio nélkül visszahocsátja neki vagy utódainak. Török Pál ezen előnyös feltételeket elfogadta; de midőn a 20 év eltelt, a malom visszaboesátásáról Brassó mitsem akart tudni, Török Pál pert kezdett, mely per egészen az udvarig fel, mente itt azonban a perhez csatolt eredeti kötlevél csodálatos módon elveszett, s a gubernium és a korlátnokság azon indokból, hogy Török Pál eredeti kötlevelet felmutatni nem tud, keresetével elutasította. Török Pál nem nyugodott meg, hanem maga személyesen felmenvén a guberniumhoz onnan Bécsbe a korlátnoksághoz, erélyesen és kitartóan nyomozta az eredeti haszonbéri szerződést, s mivel oly nyomokra jött, melyek Brassó több tekintélye* hivatalnokát compromittálták volna, azért a hogy ő Bécsbó'l hazaért, a brassói magistrátus 80 írtig megbüntette, s azután elfogatván, tömlöczbe vetette. A hosszufalusiak eleget könyörögtek, kértek a brassói tanácsnál, hogy a vétek nélküli Török Pált bocsássák szabadon ; de mivel ennek semmi sikere sem lett, egy küldöttséget menesztettek a kir. kormányszékhez; azonban a mig ezek oda voltak, a brassói tanács rárontott házaikra, 110

írt, büntetést családjaikon felrántott s azután

_mindé;

főkormányzónak beadták, nagyon furcsa világításba helyesé a brassai tanács eljárását, s azért azt főbb vonásaiban közleni szükségesnek tartom. Ebben többek közt írják: Szenved még. is a szegény társunk Molnár vagy Török Pál a brassói tömlöezben, mert igazságát keresni merte, s a belső tanács látván igazságát, comi- tálta a brassai magistrátusnak; imé most veszi hasznát az igazságkereső atyánkfia : hordozza a bilincset. Félünk mi is, mert midőn cxellentiádhoz esedezni jöttünk, brassói főbíró uram ilyen fenyegetéssel két ízben pirongatta ki udvarából: menjetek haza, mei. min rendre és a mig harmat-négyet fel nem akasztatunk, meg nem nyugszunk. Irtózik ettől az embeii turné szét, Írják ‘folyamodásukban a szegény hosszufalusj küldöttek, s valóban még most olvasva is a páíriciusj gog és zsarnokság e rémszavait, meg kell hogy borzadjunk, és hogy brassói főbíró uram embertelen fenyegetése nem volt ijesztésre számított szóvirág, tanúsítja az, hogy a szegény hosszufalusiak a főkonnány- zóhoz benyújtott kérelmüket igy folytatják:

„Most ■ érkezik társunk, ki mondja, hogy a brassói magistrátus idefolyamodásunkért minden javainkat felprédáltatta, ládáinkat felverette, minden holminkét szekerekre rakatta majorjába hordatta és szegény puszta házba hagyott családunkkal 110 frtot fizettetett, mi okon cselekedte, nem tudjuk. Mondják továbbá, hogy élelmünk elfogyott, s haza menni a brassói főbiró fenyegetése s haragja miatt nem merünk : esdve kérik a kormányzó pártfogását maguk s a hétfalusi nép számára, erart kitlömben azon magyarnép ki vesz.

Valami a brassói ipar és kereskedelmi kamaráról.

A brassói ipar és kereskedelmi kamara negyedévenként a „K. Z.“ mellé csatolt íüzetecskében egy ^udositást szokott közzétenni, melyben az ipar és kereskedelmi kamara ülései és a szakokban történtekről jelentést teszen. Ez magában igen szép eljárás, de hogy módja méltányos-e, s megfelel-e az a kamara tagjai érdekeinek? ez a kérdés kiválóbb oldala. A negyed évi jelentések úgy a „K. Z.“-ban, mint az ahoz csatolt füzetben németnyelven jelennek meg, más nyelven jelentést nem volt szerencsénk láthatni.

A kamara tagjai többségét magyar iparosok és kereskedők teszik, kiknek nagyon is érdekükben áll, miután a 8—9000 forintnak nagyobb részét ők fizetik be, hogy az évnegyedi jelentéseket magyarnyelven is olvassák. Ezt egyrészről megkívánja a méltányosság, másrészről a kamara ortfzágos volta követeli meg. Ily KGÎ r‘üi'2fóVi y'áYa' ííém j’ár méltányosan eí, miclön a németül nem tudó iparosokat és kereskedőket saját nyelvűken, vagy legalább az országos nyelven is a kamara üléseiben történt tárgyalások, a fel és leiratokról nem értesíti. — Az egoismus itt is, mint minden eljárásnál kiri.

Az adófizető jogaihoz tartozik, megkövetelni adója fejébe az adózás tárgya felett a jelentéseket s a jogi-nézem a hazaszeretet és polgári hűségre nézve, mely majd terebélyes élőfává fog kinőni, hogy árnyékában milliók békében nyugodjanak; és kovásznak nézem a honvédséget, mely eme polgári erényekre nézve az egész nemzet gondolkozását átváltoztathatja. Ugyanis a honvédség egy tömör erő, mely a katonai rend és figyelem által is még erősittetve, imponál a hol mozog; azonkívül a honvédség egy jó kép, melyet mindenki előszeretettel néz meg. Innen magaviseleté, mozgása, szava, tettei, különösön a király, haza, alkotmány iránti érzülete, s e tekintetben nyilvánuló jelleme gészen átalakító hatással lehetnek a nemzetre nézve.

Ebből a tekintetből s ilyen reménynyel nézvén a honvédséget, hozzáteszem még szavaimhoz azt, hogy a honvédet mind azon polgári és katonai erények gyakorlásában, melyeknek a honvédzászló jelvényök, ezen katonai jelszó vezesse: becsület vagy halál; azaz, a honvéd becsületet csinál abból, hogy minden időben s minden körülmények között híven teljesítse azon kötelességeket, melyekre őt zászlója emlékezteti s melyeknek jelvénye az; következésképpen: a honvéd meghal inkább, minthogy valaha törvényes királya ellen legyen, meghal inkább, minthogy hazája ellén valamit tegyen, meghal inkább, minthogy az alkotmányt híven ne védje, meghal inkább, mint hogy helyét a csatában oda hagyja: becsület vagy halál ez neki kötelességeire nézve vezényszava, a honnan a honvédzászló jelentését végül összevonva röviden igy fejezzük ki, hogy:

A magyar honvédzászló az alattvalói, hazafi, polgári, és katonai becsület jelvénye.

Ez átaljában minden magyar honvédzászló. — A háromszéki bonvédzászlónak e mellett még saját jelentést ád nevezetes feJiratata: „ha Isten velünk: kicsoda ellenünk ?K

Jól esik lelkemnek, s hiszem hogy jól esik minden értelmes embernek az, hogy a háromszéki honvédzászlón e szép evangéliumi jelszó áll Világos bizony ság ez arra, hogy ez a zászlóaly Istennel akar élni s dicsőséget is Istentől vár.

Helyesen derék barátim! a ti hivatástok oly szép oly nemes oly szent, hogy valódi vezéretek csak Isten lehet, ki minden jónak nemesnek és szentnek eszményképe s állandó kútfeje.

Ne is felejtsétek őt soha, s békében munkálkodva vagy küzdve a harcz tüzében, Isten félelme vezesse lépteiteket, Isten tisztelete szépítse életeteket, hogy zászlótok szép jelszava alatt fejlődjék ki itt a honvédségnek egy határozottan kiösmerhető jelleme, mely mind a társadalmi, mind a polgári, mind a katonai életben átalános becsültetést szerez a honvédnek.

Ebben fog valósulni ja zászló jelszavának második fele, hogy t. i. senki nem lesz ellenetek. Igen! mert ily nemes characterei magaviselet által békében barátul megnyertek mindfcn embert, harezban ilyen jellemből biró önként kiálló katonai önérzet előtt nincs ellenség, mely megállhassoh.

Azért, hiven szép zásdótok lelkesítő jelszavához mindig Isten előtt gondoljátok magatokat. Véle élni, véle meghalni egyenlő diejsőség.

A mindenható legyen! is veletek! vezesse szép zászlótokot az ó szerető ktjgyelme! rongyokká szakadozzon bár tépett lobogóji: csak mocsok ne legyen azon soha.

Éljen a honvédség! éljen a király! éljen a haza!!

személy képviselőinek pedig szoros kötelességek tudósításokat tenni, főkép akkor mikor a bevételek nagyobb- részát előidéző tagok kívánják ezt meg, midőn az évi bévételekből 1460 frtot a konyhára ők hoznak be.

Nem roszakaratulag hozzuk fel, de fájdalom úgy vau, hogy szász honpolgáraink eljárásaiban mindenütt contradictiora akadunk. Ok tele szájjal kiáltják, hogy őket magyarizálni akarjuk, midőn a tények ép, mint a jelen esetben, hol a magyarok pénzén igyekszik a kamara elöljárósága magát fenntartani, s ezek pénzén igyekszik germanisatori szerepét játszani, máskáén áll.

Szász honpolgárainknak minden szabad, nekik a gyanúsítás piszkos fegyverével is szabad harczolni, s tőlünk még a jogot is el kivánnák vonni a megtörtént tények constatalására is.

A kamara tagjai közül két egyén országos segedelmet nyert a bécsi világkiállítás megszemlélésére * esmereteik bővítésére, s viszont e czélra a titkár ur a kamarától 6—8 száz forintot kapott. A lapokban a világkiállításra felküldött egyének jelentőseit, kik küldőiknek tapasztalataikról szóbeli jelentést tettek, rendesen olvastuk. A mi küldötteink ez ideig még senkinek sem adtak számot szerzett tapasztalataikról, ha csak a kamra bizottmányának nem súgták tapasztalataikat bizalmasan meg, s az nagyúri jogánál fogva az általános jelentés bélyegét nem kölcsönző annak. Ez eljárás iparos érdekeinknek általán nem kedvező, más részt magát a kamara igazgatóságát, s választmányát is azon gyanúnak teszi ki, hogy az általa felküldött egyének nem olyanok, kikkel a nyilvánosság elé kiálthatna, végre pedig hogy a tagok pénze hasztalanul fe- cséreltetik el. Megváltjuk nagyon szivesen vennők, ha a világkiállításra felküldött egyének jelentéseiket a kamara előtt nyilvánosan megtennék, s nagyon szivesen vennők, sőt megköveteljük, hogy a brassói ipar és kereskedelmi kamara évnegyedes jelentéseit az ország nyelvén is hirlapilag tegye közzé. Ez intézmény országos intézmény, s igy kizárólagosságot nemzeti szinézetet nem követelhet magának. Ipar és kereskedelmi érdekeinket ezen kamarák képviselik, s ezek idézik elő az ipar és kereskedés terén a szükséges és korszerű mozgalmakat, az egész állam nemzetgazdá szati érdekeire jótékonyan kell befolyniok, és igy azok nem egyei nemzetiség, hanem az egész ország érdé

Vidék.

Bácsfalu 1873. nov. 23-án.

Minden egyén, ki a neveléstan körébe vágó ügyekről szeret gondolkozni, s gondolkozott is már, úgy hiszem észlelte azt a nagy fogyatkozást, a mi még falusközségi népiskoláinknál megvan t. i. a leánynövandé- keknél a női munkák meghonosítása, s a kertészet köréből, a konyhakertésset szemléltetése.

Nov. 2-án összehívott iskolaszékünk nagy tiszte letü elnöke B. M. több elnöki indítványa közt felemlítő azon üdvös és nagy horderejű eszmét, hogy jó volna leány növendékeinket a női munkák és konyha kertészetben is képeztetni.

Iskolaszékünk e korszerű indítványt örömmel fogadta, s annnak kiviteléhez hozzájárul. Minél fontosabb körülmények között nyer valamely eszme nyilvánítást, annál biztosabb annak diadala!

Tauitónönek B. J. községi tanitónk neje, fogadtatott el, — ki e hó 8-án 42 tanitványnyal meg is kezdette.

Szemtanúja valék a kezdetnek. —- A növendékek leírhatatlan örömben részesültek.

Minden két tanoacz egy nyaláb fonalat kapott legomolyitani, s midőn ezzel készen voltak, mindenik tüt és egy gomolyag fonalat kapva, egyszerű müködé- söket előmutatás után meg is kezdették. No persze nagy bajjal, mert minden kezdet előre nehéz, de könnyíteni fog ezen a tanulók szorgalma, s a tanítónő türelme és kitartása.

Sikert kívánunk mind a tanulók, mind a tanítónő működésére!

Ugyan e gyűlés alkalmával iskolaszékünk a tanítók fizetését négy-négy öl fával növelte. Fogadja ére- hálás köszönetünket. Vajha e példa más községeket is a nemes ügy iránti pártfogásra indítana! K. L.

S. Körospátak nov. 23.

T. szerkesztő nr! A. jóltevők iránti hála és a vett segélyről! számadolás kötelezettsége ösztönöz, hogy becses lapjában a következő soroknak helyet kérni bátorkodjam.