Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-11-18 / 68. szám
— 270 — s talán senki sincs ki az 6' helyét minden tekintetben betöltse. Egy rakás törvényjevaslat vár megvitatásra, törvényerőre emelésre. Hogy az apróbbakar mellőzzük csak egy pár nagyobb szabású, államiéletünkre nagy horderővel biró törvényjavaslatot illetőleg intézményt említjük meg Szőnyegre kell hogy kerüljön nem sokára a polg. házasság és a nemzeti független bank-kérdésének megoldása. És a parliament nélkülözni fog egy fényes tehetségű jogászt, nélkülözni fog egy elismert pénzügyi capácitást kinek higgadt, tárgyilagos véleménye mindkét kérdés megoldásánál bizonyára csak előnyéro vált volna úgy a törvényhozó testületnek mint a hazának és nemzetnek. Ezért nevezzük mi általánosnak, mindnyájukat pártkiilömbség nélkül sújtó veszteségnek a Ghy- czi lemondását. Ilire van ugyan hogy Komárom városa újból is kész lenne Ghiczyt még a 67 dik alapon is megválasztani, csakhogy újból képviselőjének vallhassa azon férfiul, kit az egész ország- tisztel és szeret. Mi megvalljuk hogy őszintébben nem oliatja senki Ghyczi Kálmánnak a törvényhozó testületbe leendő visszatérését, mint mi; de részünkről azon erős és szomorú meggyőződésben élünk mikép Ghyczi Kálmán többé nem fog a par- liamentbe vissza térni, vagy ha igen, csakis azon programm mellett, melynek megvalósitásáért annyi éven át lelke minden gondolatjával, szive minden dobbanásával oly kitartóan, annyi eréllyel és nemes akarattal hasztalan küzdött és harczolr, oldása a székelynemzet létezése egyik fontos oldalát képezi. Mi megtettünk és megteszünk minden lehetőt, igyekeztünk a közvéleményt felhívni c szomorú tényie, czélunkat el is értük, de mint a tények mutatják eredménytelenül, mert a brassói „Allusztrosz“ madái, a rendőrség alszik, s ha álmából fel is zavartat'.k, éb renléte csak ideig óráig tart. Most nem marad eg)rb hátra, mint orvosolni igyekezni a bajt úgy :l hogy lehet. Nem tudjuk, adatott-e ha a székelyleányok atyái részéről a in. kir. beliigyministeriumlioz e tárgy ban emlékírót? ném tudjuk a székelyszékek szivökie { vették-e leányaik szomorú sorsát? Az utolso, s talán a legczélravezetőbb utat kell igénybe vennünk. Fel hívnunk kell a székelyleányaink sorsa iránt. érdeklő testületeket, fel első sorban a brassói magyar olvasó- egyletet, hogy ezek indítsanak e tárgyban mozgalmat meg. A brassói magyar olvasó-egylet figyelme első s tevékenysége Ízben van felhiva hiszen annak tagjai í naponként végig nézik a székelynemzet nregsetnnrisü- I lésére naponként előadott tragoediat! A magyar olvasóegylet választmányát felkérjük, mikép közelebb tartandó választmányi ülésében indítványozza; hogy székelyleányaink szomorú sorsát illetőleg Brassóban a m. kir. belügyminisztériumhoz a I magyar olvasóegylet részéről emlékirat terjesztessék fel, s azok sorsa orvoslása kéressék. Ez eljárás bizton hisszük sikerre vezet, s vala- liára székelyleányainkat a brassói erkölcstelen viszo- nyek posványából kiragadja, s azokat megmenti. az j elsülyedéstől, s orvosolni fogja a székelynemzetnek I mondhatni századok olta fennálló e részbeni sérelmeit. — Figyelő. Brassó, 1873. nov. 15. A „Nemere“ évek olta érdeklődik székelyleányaink szomorú sorsa, még szomorúbb jövője iránt Brassóban, Sok időt, sok munkát, sok papírosat áldó-; zott. De úgy látszik eredmény nélkül. A brassói ner mes tanács a székely nemzetet existentiájábau. morális életében megtámadó üzelmek, kéj, és nyereségvadászat ellen semmit, éppen semmit sem tett. — Vettünk ugyan nem régiben némi biztatást, hogy székelyleányainkra nézt ezutáura megszűnik a városi tanács és rendőrség mostoha atya lenni írott malaszí maradt e biztatás is, mint minden eddigelő tett Ígéret. Székelyleányaink ügye életkérdés a székely nemzetre nézve, mely kérdés mielőbbi lelkiesmeretes megA „K. Z.“ legközelebbi számaibaií a városi szállásmesteri hivatal betöltése tétetett vita-tárgyá. Nem czélunk most e tárgyhoz tüzetesen hozzá szokni, csak pár észrevételt koczkáztatunk. A mint értésünkre esett a szállásmesteri hivatalra két egyén van kiszemelve. Egyik a szállásmesteri teendőket jelenben kezelő egyéniség, ki egy kitűnő, köte- lességérző s képes egyén, a másik egy városi hivatalnok viszont, kit aligha szívesen látna a szállásmesteri székben még a merev, retrograd irányú intézményekhez ragaszkodó szász atyatiak azon részre is, mely mindentől mi nem szász irtudzva fordul el. A sors, ha a verseny nem egy szász és egy német egyén között volna, aligha nem a mostani helyettesnek kedvezne. De a mostani viszonyok irányolása mellett aligha néni áldoztatik fel egy jó hivatalnok az elvnek, a nemzetiség kérdésének. A mostani helyettesről magok a szászok is csak dicsérőleg tudnak beszélni, a másik versenytársról pedig nem a legkedvezőbb nyilatkozatok forognak lenn. És még is, daczára annak, hogy a két egyén közötti killömbbseget a közvélemény belátja, a nem szeretett egyén fogja a szállás, mesteri állást elnyerni. A brassói szász atyafiak minden kérdésből nemzetiségi kérdést csinálnak, s nagyon féltékenyek arra, hogy e város tanácsa szorosan szász legyen. így vau a dolog a szállásmesteri állomás betöltésével is. A polgárság tudja, hogy annál, kit netalán meg íog választani; a másik nem szász jobb hivatalnok, s mégis az urnaba a nem szeretett egyén nevét löki be. Csak hogy meg ne bánják a szász atyafiak később választásukat, s meg ne bánják azon eljárásokat hogy a városi primitiv közigazgatási viszonyokra ők magok nyitnak tért, s ölik meg és teszik lehetlenné -a közigazgatási reformokat. Ennyit akartunk csak mondani. A választás eredményét bevárjuk, s akkor e kérdést kötelességünknek tartjuk tüzetesen tárgyalni. Jogi rovat. Valamely állam igazság szolgáltatási állapota az állampolgárainak nan csak anyagi helyzetére gyakorol befolyást hanem azok erkölcsi érzületéről is a leghívebb képet nyújtja; sőt nagy mértékben befoly a jóg és becsülel érzet mikénti fejlődésére s ebből kifolyólag a mások jógái tiszteletben tartása vagy lábbal tiprása is attól függ hogy a fennálló törvények gyakorlatilag miként hajtatnak végre. Ott hol a törvények szigorúan megtartatnak az emberek sokkal nagyobb tisztelettel viseltetnek azok iránt és sokkal inkább óvakodnak a mások jogait, szabadságát vagy vagyonát bántalmazni, mint ott hol a törvények Írva meg vannak ugyan, de alkalmazásuk vagy általában nem történik meg Vagy nem elég gyorsan, erólyesnn és részrehajlás nélkül. Szóval amott az állam polgárai egymás jógáit tiszteletben kívánják tartani, azaz erkölcsileg emelkedettebb álláspontot foglalnak el a társadalomban, mig ellenben ott hol az igazság szolgáltatás nem elég erélyes, gyors és akárhány esetben részre hajlatlan a kevésbé mi- velt ember úgy az igazság szolgáltatás közegei, mint polgártársai jógái iránt kevesebb vagy éppen semmi tisztelettel nem viseltetik,, minek aztán szomorú eredménye az, hogy az ilyen ember könnyen követi e az idegen tulajdon elsajátítását, rombolását, sikkasztását sőt az élet, becsület és vagyonbiztonság elleni visszaéléseket, kihágásokat, bűntényeket is, azaz erkölcsileg elsülyed. — Ném tartozunk azok közé, kik minden bokorban medvét látnak; de azok közé sem, kik mindent rózsa, színben szeretnek feltüntetni; az első a gyávaság, s második túlságos elbizakodottság vagy öndicsekvéa jellege, egyik mint másik árt a lelkiismeretes szemlélőnek s a ki bármelyik bajban szenved, a helyzetről hü képet soha sem fog nyújtani. — De éppen azért, mert tisztán látunk és őszinték kívánunk lenni, Demeter Sámuel beszéde a kézdi-vásár- helyi zászlószeutelésen 1873. nov. 2-án. Legyetek szivből üdvözölve hazám fiai és leá- ! nyai! kik eljöttetek résztvenni e szép nemzeti (lnne- I pélyben. — Szép ünnepe a nemzetnek sokszor volt még. — ! Sokszor volt, hogy ünnepi fényben állott az egész ! haza, s fiai és leányai átraelegülve hallgatták biztató j buzditó szavát. j)e azt mondom, hogy honfi szívhez oly melegen beszélő, Lazáját szerető lelket, oly lelkesen megható, polgári hűségben igaz jellem erejét oly ! elevenen ébresztő ünnepély, mint a zászlószentelés, nincsen egy is. Fognák csak fel ez ünnepélyeket igazi hozzájok \ illő értelemmel: a zászlószentelések lennének a valódi hazaszeretet és polgári hűség emlékezetes leczke órái. 1 Ilyennek óhajtom én, s ilyennek tartom ezt. a zászlószentelést, a hol a megye színe virága összejött, hogy múlt idők egy-egy kiváló jelenetének emlékénél,’ jővö idők lehető dicsőségének reményénél szivében újra fellángolni érezze a hazaszeretet szent tiizét- e jótékonyon éltető meleget, melyre sehol sincs nagyobb szükség, mint a magyar szivbeu, s mely magyar szívben világol és tiindöklik legszebben. Más ünnepeinken, milyenek voltak még például a nagy Széchény a nemes a lelkes Teleki László halálakor, az alkotmány visszaállitásakori nemzeti ünnepek mindig volt valami, mi a hazaszeretet tüzének szabad NÍd.ini lángolását gátolta, valami keserű érzés a múltért, valami átnvilaló fájdalom a jelenért. •Ma semmi ilyen nem zavarja ünnepünket. A koronás király trónusa erősen áll: átalános béke reme uye, s Europa közvéleménye támogatják azt, és a orona a király fejen népéinek, köztiszteletétől ragyog. A haza nem vihartól fölvert folyam, hol ellenséges hullámok dulakodnak «gymással: hanem békés termő föld, melynek kebelében a vajta élők közös boldogsága lassan bár, de biztosan előre készül. Az állam törvényeit, alkotmányát a nemzetnek nagy őrös többsége hozza védi és támogatja, s az alkotmányos élet élöfává erősült ki már, mely csak mostoha idők zava- tarai gyakran ne rongálják, bizonnyal meghozza gyümölcsét; fényt becsült nevet a hazának, polgári jóllétet virágzó előhaladást a nemzetnek. Ilyen megnyugtató kilátások között e szép ünnepély kétségkívül a hazaszeretet ébresztésének igen nevezetes alkalma. Es én gondolni sem tudok oly rideg és elfásult szivet, mely egy kimagyarázhatatlan erős illetés ne érezzen magán átvillanni akkor, mikor majd az ünnepély folytán a zászlót kibontják, s az ovdám lengéiével a gyülekezethez lelkesítő üdvözletét megteszi. Igen! tisztelt hallgatóság! ne 'legyen ez a zászlószentelés egy czifra szertartás, mely csak az újság- vágyók figyelmét i-agadja meg, a komolyan gondolkodó lelket érintetlen hagyja. Ne! hanem legyen ez egy beszélő óra, mely minket polgári kötelességeinkre emlékeztet, honfi hüfeégütíkről megkérdez, lelkünkre hat, szivünket fölmelegiti annyira, hogy midőn a katonaság az uj zászló alá s ott királya és hazája iránti hűségre ünnepélyesen fölesküszik, ez eskü mindnyájunk szivében hangozzék vissza. Ilyen nevezetes jelentése van előttem, ilyet óhajtok én egy honvéd-zászlószentelésnek. Természetes, hogy az ünnepély jelentését a zászló jelentése adja meg. Nézzük azért közelről: Ml a magyar honvéd-zászló átalában? s mi különösön a háromszéki honvéd-zászló 1 A magyar honvédíászló jelvénye: I. A magyar törvényes koronás király iránti tiszteletnek és engedelmességnek. A magyar törvényben a koronás király személye szent. Szentté teszi azt magasztos szép hivatása, mely szerint népeinek Isten helyeit boldogítója, szerető atya kell hogy legyen. A most folyó század, látjuk erős küzdelmet folytat e nagy kérdés felett: királyság e, vagy respublika? Francziaország a respublika any-ai meleg kebléről, mely őt a halál öléből ragadta ki, visszavágyik az Isten kegyelméből való királyság lábai alá, mig Spanyolország emelkedett szellemű és jellemű fiai élet- halál harezot vívnak azért, hogy a megvénült királyság helyett, mely az országot boldogitni soha sem tudta, respublikát állítsanak és biztosítsanak a századokit tartott viszontagságok után már békére váró nemzetnek. A vegyes lakosságú Amerika nem is tud királyról, s a nagy miveltségü német nemzet örömmel s büszkeséggel hódol császárjának királyának. — — Királyság e vagy respublika? ? ? ............ A tudomány tisztában van e kérdéssel, tisztában kell lennünk nekünk is. A népek életében leghelyesebb és legtökéletesebb, az ember jogait és szabadságát tekintve legigazságosabb, legtermészetesebb, legegyszerűbb, egyszersmind leghasznosabb és legczélszerübb államforma a respublika. De a respublika kényes növény, mely nem mindenütt él meg. Magyarország határozottan nem talaja a respublikának. — Ezért van, hogy nem régen még maga a költők királya oly határozott bizonyossággal mondta, a mai kor teljes átgondoltsággal zengi még, s jövő időkre hihetőkig prófétai jóslatul is hangoztathatjuk eme nagy szót: „A legelső magyar ember a király.“ (Foytat. következik.)