Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-11-14 / 67. szám
266 b°gy ezek saját, pénzükre magukat meggerma- nizáItatni készek legyenek?! A terv ravaszságnak csak megjárná, jogtalanságnak is elég kebellá- zito, hanem gyakorlatiasnak csak annyiban mondható, a mennyiben azon czél, hogy a ma- gyar ajknak háttérbe szorittassanak és a közbó'l kizárassanak elérődik általa. De hát váljon az oskola tanácsnak van-e tudomása az illyetén gazdálkodásról ? vagy pedig annak tagjait az illyenek nem érdeklik’ Mi részünkről alig hisszük, hogy az iskolatanácsos- sági teendők csak a gyűlésbe néha betekintés — s a napidijaknak ezérti felvételében határozódnának. Ajánljuk azért ezen tárgyat becses figyelmükbe, 300-on felüli növendékek sorsa csak megérdemelne egy kis utánna vizsgálást. — Azért: „Videant consules etc. Brassó város rendőri viszonyai. (V«ge) Nem hagyhatjuk végre tekinteten kivül a tejárulást, mely a rendőrség figyelmét igen nagymértékben hívja fel. A tej, a kenyér és hús után a legnélkttlözhet- lenebb, és legszükségesebb élelmiszer. A kisdedeknek úgy szólva egyedüli tápszere, és igy a lehető legnagyobb ellenőrzést, lelkiesmeretességet követel. Brassóban abnormis állapotra akadunk a tej-árulást illetőleg is. Drágább tejet aligha használ el Magyarország bármely városa is, de rosszabat is alig. Nálunk a bivalytejnek sőt a tehéntejnek is rendes ára 18 kr. s e borsos áron is á lehetőleg vegyitett tejet kaphatunk csak. Kimondhatni általán, hogy a brassói piaczon tisztatejet kapni nagy ügyességet igényel. A tej vevő ki van annak téve, hogy megvett tejo fele, vagy ’/» vészben viz, vagy plane keményítő vegyülök. A brassói tejárusük chemiai esmeretüket a közönség rovására szerzik, s ezt büntetlenül tehetik, mert a rendőrség nem sokat gondol velők, példa pedig arra, hogy megfertősitett tejet lefoglaltatott volna, nem volt. És igy a tejet tetszés szerint vegyíthetik, s nyereség vágyuk annyira megyen, hogy a tejmennyiséget, kecs- ketéjjel vízzel, keményítővel vegyítve szaporítják. A bolgárszegi piaczon olyan tejeket láthat az ember 18 kron kupáját árulni, hogy első tekintetre zavarba jön, hogy valljon tej-e az, vagy valami locsadék. — Fájdalom itt is a szegényebb néposztály adja a rend őrség tétlenségének meg az árát, a vagyonosabbak tudnak segíteni magukon. A tejfel és vaj hasonlóan vannak keverve. Nem kell a vevőnek gazdasszonynak lenni, hogy a tejfelben a lisztet felesmerje. Ez az.oka annak, hogy Brassóban, a tejnemüek hazájában jó tejfelt és vajat nem lehet kapni, ez az oka annak, hogy jó tejes kávét nem ihatni. A vendéglősökre általános a panasz, mert különös az, hogy a vendéglős jó fekete kávét ad, fejér kávéja pedig a tej miatt teljesen elvezhetotlen. Minden városban a tejárusok számára a piacz bizonyos helye ki van jelölve, mely körülmény miatt a piacz ezen részét „tejszer“-nek nevezik. Brassóban a tejárus ott teslepedik tejes-kaucsójával le a hol tetszik, vagy ha kedve tartja az egész várost bebarangolja vele. A tejárusoknak egy határozott helyre szorítása sok haszonnal jár. Egyrészről a rendőrség könyeben tudja felvigyázni, mást részről a közönség az egészségére kártékony tejet nem fogja dusásan megfizetni. Az egészségügyi bizottmány tudhatná, hogy a kártékony éa megfertősitett élelmiszerek minő rósz befolyással vannak az emberi vegetatióra. A szappan, mint iparczikk, viszont felhívja a rendőrség figyelmét. Ez iparczikkel és a gyertyával a közönség jóhiszemüségévol a legnagyobb mértékben élnek vissza. A brassói szapanosok vámmázsa, és bécsi mázsánként adják iparczikkeiket el. A vámfontban 28 lat, a bécsiben 32 van. A szapanosak azt a viccet követik a brassói közönséggel, hogy a város egyikrészének 32, a másiknak 28 latot számítanak egy fontra s a szappan és gyertya árrát pedig a közönséggel egy árban fizettetik meg. A szegény ember semmikép sem tudja magának kimagyarázni a vett mennyiségek közötti külömbséget, és igy bölcsen megnyugszik rajta. Az emberinem miveltsége előhaladtával az állam feladatainak, teendőinek köre óriási mérvben széles- bedett ki, s a közhatalom magasztos hivatásának csak úgy felelhet meg; ha egyes közegei, müszerveinek rendszeres, egybevágó működésére támaszkodhatik, s ha egy oly műszerrel rendelkezhetik, mely a tevékenysége elébe gördülő akadályokat elmozdítja, az utat intézkedéseire egyengeti, a közhatalmat, annak egyes közegeit a közönséges élet igényei, szükségli felől felvilágosítást szerezni elősegiti, mely minden kormányzati s jogszolgáltatási hatóságnak kezére dolgozik, s azokat)»tevékíaiységökben segiti. Ezen nagy- fontosságú közeg az állam gépezetében a rendőrség. A rendőrség, miután egész államéletünk, minden intézményeinken áthúzódik, legfontossabb tevékenységi köre az államnak, s kell hogy azt a rendőrség egyes tagjai is ilyennek tekintsék. Passióból, regnalási vágyból csapni fel rendőrnek nem megy, e szakmára- szorosan vett hivatás, szakértelem, szakképzettség kívántatik meg. A rendőr-minőség nem nobile offitiums itt a szakma rendkívül fontossága parancsol, s a közMost tekintsük meg az iskolaházakat és azokban levő tanügyi kiállítást. Az iparpalotától keletre, egyik nyugoti bejárattól nem messze találjuk az amerikai iskolát. Egyszerű külseje mindjárt az iskolát juttatja eszünkbe. Belseje is az egyszerűség és a csinosság bélyegét hordozza magán. Az iskolaterem 40 gyermek számára tágas és három oldalról jővén a világosság, elég világos, sőt túlságos és ennélfogva a szemre káros is lenne a világosság, ha egyszerű görfüggünyök által szabályozható nem volna. Iskolai berendezése is csinos. A tanító számára van egy Íróasztal, ettől balra az énektanításhoz egy fishármonika, jobbia egy kis asztal. — Padjai az eddig látottaktól egészen eltérők, vaslábokon nyugosznak s minden pad egy gyermek számára van készítve. — Legnagyobb baj e padoknál az, hogy drágaságuk miatt legalább nálunk semmi esetre sem volnának megszerezhetők. Egy pad 16 frt. így az amerikai iskolában levő 40 pad 640 frt. körülményeink közt, midőn egy iskolában 60-80 gyermek van, úgy hiszem még az amerikaiak sem volnának képesek ily padokkal rendezni be a népiskolát. — Palatáblája, melynek csak egyik oldalán írás, rajz és számolásra külön van vonalozva, valamint kézi számológépe a tizedes törtek tanításához, nagyon jó. Embertani, természetrajzi és természettnni ábráin valamint térképein és földgömbjein semmi feltűnőt nem vettem észre. Majdnem szomszédságában van a portugáli iskolaház. Ez iskolának azonban sem külsejéről, sem pedig belső berendezéséről nem irhatok semmi érdekest. V águl a mit előre kellett volna bocsájtanom niegJegyzem, hogy a világkiállításon figyelmemet leginkább a tanügyi szakosztály népiskolai részére fordítván, az itt közlőitek legnagyobb részben arra vonatkoznak. Nagy Áron, szeretetházi-tanár. Egy római nő öltöző szobájában. Korunkban majd nem mindenütt általános a panasz a divat-e szeszélyes istennő, hódításai felett. A miveit világnak nincsen oly országa, melyben folyton változó s néha éppen nevetséges foglalásait ne ismernék, melyeket hatalmas jogarjazőreg az öltözetek terén előidéz. Jól ismerjük szeszélyes kedvének szüleményeit mi is! Ezernyolczszász évvel ezelőtt azonban korántsem volt birodalma, oly széles kiterjedésű s főleg nálunk éppen nem találta kedvezőnek a levegőt a végre, hogy Magyarország hideg, mocsáros erdőiben járjon finom lábocskáival. A magyar nőnek akkor kevesebb idő kellett az öltözködésre ás a magy-ar ember nem „sohajtozott“ annyit, mert mind a férfi, mind a női toilette nagyon is egyszerű volt. I riscus Retlior, hiteles történetiró, ki Theodosius császár követeivel járt Attila hun kiráJy udvarában, azt mondja, hogy a hunok — tehát őseink — szesz, kender, gyapjú és bőr öltönyöket viseltek. S valóban még magam is emlékszem azon időre, midőn a jó székely gazdasszony len, kender és gyapotból szőtt 'agy font s általa megfehéiitett vászon és gyolcsból állotta ki minden házi szükségletét, teljes ruházatát; sőt volt olyan idő is, midőn a gyapjúból ványolt zeke, a fekete báránybőrből készült hosszú süveg és a tartós kordovány csizma képezte a székely férfiak öltözetét. Hanem, tempóra mutantur et nos mutamur in illis, mondja a latin közmondás: változnak az idők s ügy követeli kérlelhetetlenül a magáét meg, egyéni gondolkozás, nepotismus, s emberi snjátlagos érdekeket maga mellett nem tűr meg. A brassói rendőrség hivatással, szakértelemmel, kütelességérzettel nem bír, a politialis teendőkről fogalma sincs, s mégis eristál mint politia. Vau-e ennél nagyobb absordum a világon?! A brassói rendőrség a rendőri intézményt alimentalis institutional», tartja, s igy okoskodik: a hivatal van én érettem, s nem én a hivatal miatt, pedig kétségtelen, hogy a hivatal az arra képes egyének számára van, s nem azért hogy a protectio, nepotismus kegyeltjeinek juttasson zsiios falatokat. A munkakör a tevékenysége gépezetét mozgásba hozó egyéneket ő maga választja meg, s jaj azon államnak, községnek hol nem az történik, hol a nepotismus, érdekhajhászat, s szennyes önhaszonlesés a mozgató erő. — Nem mondjuk, hogy ez igy van Brassóbiy^ jp^ujigy úgy van az főkép a rendűi séggel, ítéljenek kik iielni tudnak, s kik arra a tények, vagy a helyzet által felhivatva érzik magokat. A városi polgár választmány melynek kiíolyománya minden a városban fennálló tevékenységi kör, tevékenységi körei kialakításában több óvatosság, több a város közvetlen ügyei iránti érdekeltséget tanúsíthatna. De igy van az mindig a merev, retrograd irányú elemek mellett, ha egyik része a testületnek liberális, s fogékony is a másik rész elnyomja mint a dudva a nemesebb növényt, mely a nagyobb számmal szemben csak a jövőben, az elemek másmódon vegyülésében bizhatik. Figyelmeztetjük a brassói polgárságot, a polgárválasztmányt, hogy jövőben a tevékenységi körök kialakításánál vegy’e tekintetbe a város közérdekeit, vegye tekintetbe, mikép vagyoni, személyi bátorsága, szóval közbiztonsága egy szorosan vett, hivatásszerű, s rendőri szakképzettséggel biró rendőrségtől függ. Feltesszük, hogy saját érdekeit annyira értékelni tudja miután maga áll önmagához legközelebb, hogy érdekei megvédésére kellő, s a viszonyoknak megfelelő szakavatott rendőrséget alakit ki. Kimondhatjuk általán, mikép széles Magyarországon oly szép, rendőrileg szép köre mint a brassóinak egy törvényhatósági rendőrségnek sincs Oláhország közelsége miatt. Oláhországgal szomszédságunk miatt oly tevékenységi kör nyílik rendőrségünk számára, minő sehol. Az embervásárok például Brassóból ki Oláhországba napirenden vannak, s azokról vajmi keveset tud rendőrségünk, vagy ha igen szemethuny. Csak nem rég merült fel, s jött annak az illetékes hatóság tudomására, hogy egy székelyleányaink közül az anyagi élvek tárháza igazgatónője által Plojestben 130 írtért eladatni szándokoltatott, s csak egy igénytelen, de becsületes ember ellentmondása semmissé e bajmeresztő cselekvényt meg. mi is azokban 1 Ma minden bizonnyal kinevetnék, ha valamire való ember ily ruhát öltene magára, miként az egyszerű Catot kinevették a rómaiak azért, hogy fedetlen fővel, czipő és tunica nélkül járt, kelt a városban s megvetette a divat valamennyi kenőcsét és fényűzését. Volt idő, midőn a divat istennője Róma derült ege alatt, a márczisok illata közt, mandula és czed- rusfák suttugó árnyában honolt; itt diszité fel szép fürtéit a gyönyörű rózsa bimbóival, itt tűzte keblére a lángpiros kaméliát s uralkodott kénye-kedve szerint férfi és nő felett, gyöngy és arany s az egész világ kincse felett, mit a büszke Róma összegyűjtött, Összerabolt s aztán mély alázattal a bálványzott istennő lábai alá rakott le’ Volt idő, midőn mindazt, mint napjainkban a legbüszkébb fejdelemnő, egy angol főur nagy mivelt- ségü neje Indiában, mit a legszeszélyesebb orosz úrnő alig kívánhat szolgálaitól s összes kincsével alig fizethetne meg, egy római senator vagy római lovag, ki egész országokat feldúlt, királyokat látott láboinál és a leigázott tartományokból száz meg száz rabszolgát és rabszolganőt hurczolt itáliai vagy római palotáiba s mezei villáiba, mondjuk: egy ilyen római lovag nejének szobájában mindazt bármikor föllehetett találni. Korunk piperetárgyai, a mai luxus legdrágább szövetei a gazdag, a büszke rómainönek szemeiben alig vólnának figyelemre méltók, Hogy a mondottak igazsága felől meggyőződhessünk: tekintsük meg egy senatornénak öltöző szobáját. * * * (Folyt. következik.)
