Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-10-31 / 63. szám
Brassó, 1873 Harmadévi folyam 63« szám. péntek, október 31 ' Megjelenik ez a lap héten- lúnt kétszer, kedden és pénteken. . А г a: Egész évre . ... ti ff. — Félévre . ... 3 ft. — Negyedévre ... I ft. 50 A szerkesztő irodája: Halp iacz 311. szűm, Kiadó - hivatal ugyanott. Politikai, Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Hirdetési díj 4 hasábos garmond sorért, annak helyéért 4 kr. I—10 sornyi hirdetés ára mindig li 40 kr. — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Brassó, 1873. okt. 29. Hogy a kezdet óta idegen iskolákat gyakorló növendék könnyen el vész a nemzetiségre nézve, az tagadhatatlan, A „K. Z.“ ugyan ellenkező nézetben látszik lenni, sót még egy példát is tnd reá felhozni. Hanem hát mi is jól emlékezünk aztán reája, hogy „meg is rágta ám az eb a szijját“ a közmondásként annak a felhozott egyénnek ezért épen a ,,K. Z.“ hasábjain. Mig* másfelől ismeretes a mese a czigányról, a ki 12 tanút akart elő állítani, a kik nem látták mikor ő lopott, de ez semmit sem bizonyított azon párral szembe, a kik valósággal látták az ő kurta szerzés módját. S hát avagy nem emlékezünk csak közelebbről is, hogy épen a „K. Z.“ által felhozott iskolától egy tudós tanár, Önmagára czélozva, az embert szamárhoz, a nemzetiségeket pedig széna és szalmához hasonlította, a melyek közül a szamár ahoz nyúl, a melyiket jobb izíinek és zsírosabbnak tartja. — Pedig az isten óvjon az ilyenektől ; kiknek egyfelől érdekükben áll ama közmondás bizonyítása szerint, hogy „a’szökött szolga sóba sem szokotf előbbi gazdájáról jót mondani“, magukat az uj család kegyébe behízelegni, másfelől pedig a dolog természete által elejökbe van Írva nemzetiségek megtagadása közben erkölcsi szemérmük egy részének levetkezése. Úgy, hogy e tekintetben méltón elmondhatni, hogy inkább 99 igaz becsületes szászot, mint egyetlen ilyen korcsot ! —• Valóban szomorú állapot azért ez. Ha a kormány kimondott elvének, hogy a népiskolák fentartása nem az egyházak, hanem a községek dolga, nem elég erős érvényt szerezni : miért avatkozik a dologba? Hallhatta, hogy az egyszeri huszár az ellenséggel szemben azt kérte volt: „Se neki ne segíts uram, se nekem.“ — difiért nem cselekedett e szerint, s hagyta békén A fejedelem várkastélya. — Beszély a Kaukázusból. — Vacano Mario Emil után Korösy László. II. Ä mit most elbeszélek, az gyermekkoromban nem hatott úgy rám, mint itt előadom. Vad tájékban, minden műveltség nélkül nőttem fel és igy az elmúltak iránt nem tudtam Ítéletemmel élni: csak nagy bámuló szemeim voltak, melyek előtt az alakok, szépnek vagy rútnak tetszettek föl. De az események oly jelentékenyek és oly meglepők voltak, hogyha ma mint férfi arra emlékezem : úgy a fejedelmi kastélyban eltöltött nap minden óráira szépen rátalálok és mind azon benyomásokra csak ma. találok alakot, kifejezést és szavakat.* Tehát elmondom! — — — — Kik voltak ami fejedelmeink Kaukázusban? Ki tudja? Ezeknek száma igen nagy volt. És minden ily fejedelemnek más meg más hatalma volt. Ez törvényes volt születésénél fogva, a másik vezéri képességével birta jogosan a fejedelemséget. Vagy öröködés, vagy ököljog által birta hatalmát az mindegy volt. A ki az uralmat birta, az uralkodók, még pedig úgy, a hogy birt: a gyönge, tanácscsal; az erélyes absolu!,. A mi vidékünk fejedelme Tabló Hengis absolut uralkodók. Óriás termetű volt és izmaival oly borzasztó erőt tudott kifejteni, hogy a medvét fegyvertelenül is meg merte támadni. a szegény magyarokat az absolutismns terhével rajok sulyosult egyenetlen küzdelmekben? Miért vetette békóba kezöket, míg az ellenfél malmára vizet terelt? Akkor tartottak volna olyan iskolát, a milyet tudtak, s oltalmazták volna nemzetiségüket úgy, a mint lehetett. Mint az egészséges testnél az öltözet külső melegségét a testnek természetes életereje és unAkássága, igy náluk is az iskola külső hiányait és felszerelését fedezte volna az azokban lengő' szellem és benső élet. így pedig egyfelől nem lehet tehetségükhöz mért iskolát tartani ; már pedig ismeretes a közmondás, hogy: „rósz a roszszal, de roszabb a rósz nélkül.“ — Másfelől pedig a kényszer iskolázásnál fogva gyermekeiket mégis iskolába kelletvén adni, kénytelenek azokat az idegen iskolákba az elnemzetietlenedés ölébe vetni, s Prométheusként lekötött kezekkel szemlélni keblök szét marczaügoltatását. — Aztán még, ha a „K. Z.“ által hangsúlyozott egyenlő eljárás legalább igaz volna. Azonban értsük meg ennek is a magyarázatát. A szász népiskolát fentartó helybeli szász luth, egyház részint országos dézmakárpótlási, részint községi alapokból bővön lévén javadalmazva, a tagjai által fizetni szokott egyházi rovatait elnevezte iskola-a dónak s azokat, kiknek családjuk ez egyházi tartozást nem fizeti nagyobb díjfizetésekkel illeti a népiskolában, mint a másokat. Minthogy már a magj^arok az egyházi rovatait saját egyházuk számára fizetik, igen természetesen ezeknek gyermekei egyáltalában nagyobb dijakat tartoznak a népiskolába fizetni, mint a szászoké, kik e rovatait iskola-adó czimen a szász egyháznak fizetik. — És igy ezen egyenlő eljárás a magyarokkal szemben úgy történik, hogy ők nagyobb iskolai dijakat fizetnek, azon okon, hogy saját egyházi rovalatukon felül nem hordozzák Még a czár udvaránál is nagy tekintélyben részesítették. Az orosz már mindinkább messzebb és mesz- szebbre terjeszkedett, és hatalma már, egész a Hengis tartományig nyúlt, de az alattvalók annyira szerették őt, hogy mindnyájan készek lettek volna érette éltüket feláldozni. Hengis vára magas sziklán volt épitve. A várkastély alapja is gránit sziklából volt faragva és oly módon összeállítva, hogy nem lehetett meghatározni, hol kezdődik a vár épített fala. Belül mint minden kaukázusi vár keskeny volt, a szobák elég tágak valának ugyan, de kissé alacsonyak. De annál pompásabbak voltak az erzerumi, sőt stambuli szőnyegek, melyek lágy, vörös, kék és zöld hullámokban boriták el az ülő helyeket és a falakat. E várban száz harezos lakott. A harezosok nejei, és a fejedelem rabszolganői a várkastély azon részét lakták, a mely oldalról a nap első sugarai iidőzlenek. Hengis neje Jeonda szép, csöndes és kéjtszerető volt. De mit Írjak az ottani első életemről, különösen az ott uralgó életről? Először is az istálóban lökdöstek ide-oda. A nők gyermekei, kik fölötte szerették a lovakat és a falkákat, mindenütt üldöztek, habár a szolgák nagyon szerettek, mert a legpiszkosabb munkákat én végeztem helyettük. Azután a konyhába toltak és miután sohasem mormogtam és mindent megtevék Jeonda azt vélte, hogy jó lesz, ha ura szobáiba jövök. És igy ezt volt szabad szolgálnom. Ha uram este hazajött úgy lehúztam csizmáját és a földi olajt szépen letisztítva róla, megszántottam. meg a szász „iskola - adónak“ nevezett teljes egyházi rovatait is. — így értendő ezen egyenlő' eljárásban részesülés. — Nem külömb ennél az állított községi segélyben részesülés. Lássuk azért eztet, is. Brassó közönsége nehány közelebbi években évenként 5250 irtot népiskolai segélyre fordított. Kellett volna ebből, hogy ha azon méltányos igény előtt, hogy a ki a községtőli segélyből eddig részét ki nem kapta, arra most tekintettel legyen, s a hol a szükség nagyobb oda kell a több segedelem, fülét beakarta dugni, csak az egyenes osztó igazság szerint is a 2000-et tevő ref. és unitárius lélek szám után ezek népiskolájának szinte 400 irtot juttatni. S váljon igy tett-e ? Kiadta-e bár azt a mit igazság szerint tartozott volna ? Koránt sem, hanem adóit e helyett 120-at. ítéljen azért bárki méltányosan. Leliet-e ezt segedelmezésnek nevezni ? Nem a legérzékenyebb jogtalanság s jograblás-e inkább az, midőn a szükölköddk az őket megillető javadalmazásban is igy megrövidittetnek, s igaz ré- szöktól annyira megfosztatnak, hogy annak csak morzsalekjához is alig juthassanak. Nem meglepő hazugság-e az még egy ,,K. Z.“-tól is, midőn az ily jogtalan embertelenséget még segélyezésnek kürtöli ? ! Nekünk nem czélunk a mások ügyeivel foglalkozni. Seperjen kiki saját háza előtt. Nekünk teljességgel nincs ellenükre a mások iskoláinak virágzása ; sőt örvendünk annak, mert csak felvilágosult és illőleg miveit emberekből várhatunk jó honpolgárokat és felebarátokat. Azonban midőn jól tudjuk, hogy az ily ezélzatos ámításoknak kiszámított tendentiája az, miszerint azon vélemény elterjedése által, hogy a magyaroknak nincs szükségök iskolára, az ezen ügyben megindult miveletnek felsőbb helyen szárnya Az alkonyt többnyire hölgyeinél töltötte. De éjjel a völgyre nyíló erkélyen magányosan aludt. — Holdas éjszakákon olyan volt ez a völgy, mint a tenger, a fölötte úszó fehér ködlepeltől. A fejedelem ágya fejénél egy lámpa égett, melynek sugarai az itt-ott szétszórt fegyvernemeken törtek meg. Az erkélyhez vezető folyosón őrök állottak. Ennek küszöbén aludtam én, de csak félig. Álmomban gyakran zörejt és vadzajt hallottam ilyenkor fölpattanék és uramhoz siettem. De mily boldog voltam, midőn fekete keretű arcza nyugodt vonásait szépen megvilágitá a hold, és midőn mély csend lebegett a világ fölött! III. Mint rajzolnám le most az időt ama katastrópháig? — Híven szolgáltam uramat, anélkül, hogy fáradozásaim csak valamire méltatták volna. Rám tekinte e a fejedelem? Látta-e azt, а к mindennap italát nyújtja neki? — Nem. De én azért egész létemet egész boldogságomat uramban helyeztem, ki előttem mint a világ leghatalmasabb és legnemesebb férfia tűnt fel. Az ember szive első érzelmeivel alázatos, ő boldogságát ily korában nem a becsület iránti hő vágy gyal igyekezik megszerezni, hanem alázattal, nem az élvekkel hanem mély tisztelettel. Szomorú idő nehezedéit a kastély környezetére és a kastélyra. A nyár elmúltával viharos fellegek csoportosultak. Az emberek feszülten várták a förgeteg kitörését. A harezosok többet vitatkoztak asztaО О luk körül, mint étkeztek. (Folyt, követk.)
