Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-10-31 / 63. szám
— 252 — szegessék ; lehetetlen hogy azokat utálattal meg ne bélyegezzük. — s a dolog valódi állását fel ne mutassuk. Ez előtt nehány évvel ugyan is több bo- lonyai családatyák kérelmeztek a kormánynál a törvény értelmében egy községi iskola iránt. A kormány a kérelem helyes volta következtében az iskola t'elállitását el is rendelte : rendeletének azonban nem kogy érvényt szerzett volna; hanem vele, mint csalárd bolygó tűz az utána indulókat, a reálja számítókat csak zavarba hozta. Az iskola nem csak hogy létre nem jött, hanem még az azt pártolt buzgó tanfelügyelő is mással cseréltetett ki, olyannal, a kinek buzgalma folytán, a mint látjuk, az ügy nem hogy haladna ; hanem inkább úgy elhallgatott, mintha a föld elnyelte volna. Hová fog ez vezetni, nem tudjuk. Annyi azonban úgy tetszik nekünk is, hogy ha még tovább is igy tart, a magyarokra nézve nem csak a tatrangi tanító állításaként tatár, hanem ugyancsak kutyafejii tatár-országra lesz kilátás. Es a m. kormány, ha szabad róla tűnődnünk, váljon miért enged cserbe maradni bennünket ? Ha ügyünk szomorú voltáról tudomása van, miért nem alkalmazza az országos törvényt nálunk ; s ha ugy véli hogy az ügyet nem ismeri eléggé, miért nem vizsgálja meg alaposan, hogy ez által már egyszer véget vetne ezen boszantó állapotnak és ezélzatos ferdíteni törekvéseknek? Vagy talán sikerült volna az egész iskolaügynek nyakát szegni, s elleneink jogainkat végkép elnyomták volna, és igy csakugyan igaza lenne a tatrangi tani tónak, hogy Brassónak nem is lesz magyar iskolája? Ez már nagyon szomorú, s érdekeinknek nem éppen példa nélküli, de a jelen korban mégis alig képzelhető eladása lenne. — A r apókban éppen a Cserei krónikája kerülvén kezembe ezen Brassót tárgyazó megjegyzés vonta magára figyelmét: „Apafi fejedelem idejében is, tudom, templom helyett kérete a fejedelem, s nem adóinak ; sőt a mely iákat hordottak vala a templom épületére, azokat is egybe vagdaltatak s elégetek. Megtanította volna őket, ha Rákóczi György lett volna fejedelem ; de a szászok alattomban egynéhány ezer forinttal ki oiák Telekinek s más uraknak a szemit s a fejedelmet megcsinálok, semmi nélkül elengedé nekik azt a nagy veiket.“ — Vájjon ha a fen- nebbi nem várt felt» vés mégis igaznak fog bizony nini, nem méltán kérdhetjük-e akkor mi, hogy vájjon mivel tolhatták ki most is az uraknak a szemét, s mi lehetett az, a mivel őket ugy meg csinálák, hogy elnézzék ezen égre- kiáltó vétket? — így áll az iskolaügy Brassóban. Egy volt jobbpárti. Brassó város rendőri viszonyai. Brassó város rendőrsége e tekintetben is uuicum, a gond és utógondolat nélkül sétáló nem tudhatja, melyik házról üti egy darab tégla vagy cserép fejét, mert ovakodásra intő jel az építkezéseknél nincs, vagy nem tudja mely pereiben tiportatik szekér vagy ló által el, mert a város népesebb utzáin gyorsan szeke- rezni lovagolni virtuozitás. A mi az orvos — közegéozségi rendészetet illeti van ugyan egészségügyi bizottmánya Brassónak, mely a közegészségügyre felvigyázna, s a szükséges intézkedéseket megtehetné, de a testület inkább csak elméletin n létezik, megelőzni a bajt uem törekszik, intézkedik a Viszonyok kényszerűsége folytán csak akkor- midciu már a baj általános, s midőn azou segíteni képtelenség. — Rendezett viszonyokkal bíró városban kötelessége a rendőrségnek az ártalmas táp-éleieraszerek forgalomba hozását a piacz vizsgál átok által meggátolni. Brassó piaeza gazdagon van ellátva egészség rontó élelmiszerek, főkép éretlen gyümölcsökkel. Brassóban és vidékén nem elv a gyümölcsöt megérve sedni le, s minek is — az ugy is el kel, megveszi. és megemészti a szegényebb néposztály, s a haszontalan gyümöles után pénz jön be. Naponként láthatni a piaczon, az Utczákon oly gyümölcsöket árulni melyek tökéletesen éretlenek, vagy mesterségesen érleltek — élvezhetlenek. Az ily gyümölcsöket másutt leszokták foglalni — Brassóban nem, s miért is tennék — miután az ily gyümölcsöket a szegényebb osztály .veszi meg, s ha tőle egyesek vagy többen betegek lesznek, vagy meghalnak is egyre megy ki, miért olyan ostoba, hogy megvegye ha tudja, hogy ártalmas?! Csakhogy tudnia kellene a rendőrségnek, hogy ez osztálya a társadalomnak olyan mint a gyermek, mindent mit lát, főkép ha az olcso, könnyen megszerezhető megszerezni élvezni igyekszik a minőségre semmit, a mennyiségre sokat ad, arra hogy a megvett élelmiszer kártékony avagy nem, nem gondol, s ka elvonjuk az alkalmat a kártékony élelmiszerek inegszerezhetésére, megszűnik ez osztálynál az ily szerek megszerzésére a törekvés is. Pestis, dögvész, ragadós nyavalyák esetében a rendőrségnek kötolessége azok megakadályozása, s az azok elleni védintézkedések magtétele. Szegény, sokat szenvedett Lazánk különben is nem sok nem stiri) népességből a cholera százezerével vette ki áldozatát,Brassó Isten kegyelméből — pár szórványos eseten kívül, meg volt ez ideig kiméivé tőle. A rendőrség tett ugyan a gyakoribb esetekre intézkedéseket, de nem olyakat melyek a bajt elhárítsák, megelőzzék mely intézkedések mellet nagyob- bára az Istenség vezető és gondozó kezére van bizva minden. Fertőtlenítés, tisztaságtartásról honnét gondoskodott volna, hiszen az ugy is nyakig van, egyedül anyit tett hogy néhány embert az utczán cholerába esett betegek korházba szálitásával megbízott. Ez intézkedés is azt kell feltennünk csak az utzákra vonatkozik kizárólagosan — miután a napokban jö/t rá egy kötelességérző sebészorvos, hogy az úgynevezett „Czigonia“-ban egy nő cholerában fekszik, kitől a város ezen része cholerát kaphatott volna, ha az említett orvos — az ezen eseiről általában tudomással nem biró rendőrséget és a kirendelt felvigyázókat nem figyelmezteti. S milyen emberek ezek a beteg felvigyázók?! Oszveszedett csőcselék, kik inkább a cholera terjesztésére, mint megakadályozására alkalmasak. Hogy mennyire teljesitik kötelességöket arról a pálinkabódék tanúskodhatnak, pedig becses szolgálatuk naponta 50 forintjába áll a városi pénztárnak. Ilyen intézkedések, lelkiismeret és kötelesség- órzet nélküli rendelkezések mellett biztosan érezheti magát a choleráAal szemben Brassé polgársága, ez az emberfaló szörnyet eltávolítja s favoltartja a gondviselés, de a rendőrség bizonyára nem. Vagyonbátorság tekintetében kötelessége a rendőrségnek az egyes polgárok vagyoni s anyagi érdekeit veszélyeztethető cselekvények meggátlására, eltávolítása. A brassai rendőrség tüzetesen gondoskodik polgárai vagyonbiztosságárói, ennek elegendő tanúbizonysága hogy a m. kir : adéhivatali pénztárt majdnem orra előtt rabolták ki, s nem is nagyon késő órájában az éjnek, (Vege következik) Brassó 1873. oct. 29. A Nemere 60—6l-dik számában a magyar kaszinó és polgári körről megjelent czikk némely nézeteit kivánoin más irányban kezelni, módosítani, annál inkább mert egész terjedelmében hazafiui jó akarat sugárzik át rajta, sok jót szépet mond, jó tanácscsal is szolgál, mind a két társulat beviteleit és kiadásait mérlegeli és végre kérdi hogy egymás gyengítése nélkül fenn állhatnak-e vagy nem? Mindezekből észrevehető czikkező érdekeltsége a szóban levő egyletek fejlődése és virágzása iránt, hanem még is jobban szerettem volna ezt a társalgó egyletben vagy a polg. körben megvitatva hallani, mint e lapok hasábjain. Jobb és helyesebb felvilágosításául szolgáltunk volna különösen a polg. kör állásáról, czéljáról és eszközeiről mint ezt itt tehetnők. De ám nézzük a dolgot magát! A- társalgó egylet ezelőtt 13 évvel helybéli alapitó és részvényes tagok kezdeményezése folytán jött létre s ma jövője biztosivá van. Bir teljesen berendezett szép szállással 500 kötetre menő könyvtárral, |20CfO frt. tőkével és 200 részvényes taggal, kiknek 7s része brassói állandósított polgárok szellemileg mint anyagilag kedvező ponton állva képesek azt minden időben fenntartani, ha tán tagjai száma 40-re apadna is le. Ezt tehát nem kell félteni míg magyar js ik itt. Mi pedig a polg. kört illeti (nem raesterlegéayegylet) ez folyó év május havában kezdeményeztetett a kaszinó gyarapítására ée nem annak kárára vagy megbuktatására, mint ezt némely agyafúrt hazafiak állítottak. Ezelőtt már két évvel volt tervezve egyszerűbb polgárok és segédek számára a külvárosokban hasonló körök felállitáea, de ez akkor nem sikerült. Qon dőljük meg bogy ilyenek számára sokkal szükségesebb egy tisztességes hely, melyben mindazt feltalálják mit eddig nemzetiségünk rovására nélkülözniük kellet s bogy a kaszinó ebeli kötelességét irányunkban nem teljesítette, azt csak sajnálni tudjuk annál is inkább mert ez tisztében álló feladata lett velna idővel az egyletnek érdemes tagokat, a hazának haszuos polgárokat nevelni. Itt azon fiatal segédekről van azó, tik egykoron hivatva vannak azon tisztes helyet betölteni, melyet jelenben mi foglalunk el és ha most elhanyagoljuk az érdeklettejcet a polgári életbe bevezetni — ismerve a magasabb társadalmi igényeket, akkor * jövőtől semmit vagy igen keveset várhatónk s igy egy év tized alatt ba utódokról nem gondoskodunk a kaszinó megszűnt élni. A mi a bevételt és kiadást illeti az som áll oly szomorú lábon mint czikkiró gondolja. A két társulat házbért fizet 1250 frtot, de az is bizonyos másrészről hogy ezen összegből a kaszinó részére 400 frt. világítás, fűtés és takarítás az albérlő által megtéríttetik ; a polgári kör is bekap 210 ft.f levonva 610 ft. az említett összegtől még csak 640 ft. házbér marad fizetendő^ épen azért rie féljen jó uram az egyik vagy másik egylet megbukásától, mert a két társulat 4-5 száz t#gja ezt még megbirja minden megerőltetés nélkül. Hogy a kaszinó a polg. kör előleges szükségeinek fedezésére 300 ft. kölcsönt adott nem oly nagyszerű tény melylyel lármát lehetne ütni. Ezen tőke anyagi és szellemi hasznot hajt a kaszinónak, mert idővel jártasabb értelmesebb tagjai innen fognak számára kikerülni. A kaszinó és polgári kör egyesítése я jövő titka és attól függ, melyik fogja idővel társadalmi hivatását ugy betölteni, hogy a más mellette fölöslegessé válva önként maghódol és testvére köbeién keres menedéket. A kaszinó a polgárság gyülpontja minden magasabb törekvés nélkül, a polgári kör ép, egészséges eszmék teremtője, közvetítője; amaz a múlt emlékein rágdik, ez a jftlent és jövöt uj viszonyuk lölesitéee végett törekszik hatalmába ejteni. A nemes verseny nem árt, de szükséges egymást buzdítanunk munkára, erőmegfeszitésre jobb jövőnk reményében. Legyen áré a babér, ki őzéit ért! Neháűj szó törvénykezési eljárásunkról. Midőn a törvénykezési eljárás hiányainak bon- czolgatása napi rendrejött s azok orvoslása legközelebbi kilátásba helyeztettett, kíváncsian kerestem a lapokban ezen hiányok, ha uem is részletes és kimentő, mert ez iveket venne igénybe, de legalább határozott és megjelölt felsorolását; mert kétségtelennek tartom, hogy csakis azon orvos képes a betegséget gyökeresen gyógyítani, ki mindenekelőtt helyes diag- nosist állított meg. Azonban várakozásomban csalódtam. Igen sokan beszélünk e hiányokról, de még csak azzal sem vagyunk tisztában, hogy ezek javitása elméleti vagy gyakorlati irányban velna-e eszközlendő? Én ugy vélem, hogy jelenleg, midőn egy egészen uj, modern rendszerű és állandó perrendtartás életbeléptetése már csak is idő kérdése, az érvényben levőnek rendszerét, elméleti részét, bátran érintetlenül hagyhatjuk, s egyedül a gyakorlat által feltüntetett hiányokat szükséges orvoslás alá bocsátanunk. Az igazságügyi enquette, a mennyire a nyilyá- nosságra jutottakból kivehető, jelök is ki e tekintetben egy pár iránypontot, törvénykezési rendtartásunk egyik kirívó hiányát annak nehézkességében, s a perfolyam ez általi lassúságában találván fel; mely okon regélhető, hogy a bizottmány által ajánlott és az igazságügyminiszter által elfogadott revisio ez irányban is ki fog terjesztetni. S ezért, azt hiszem, nem lesz felesleges jelenlegi törvénykezési rendtartásunk egy pár oly intézkedésére reflectálni, melyek az igazságügyi enquette által kirívó hibául elösmert lassú, nehézkes perfolyamot nagy mértékben mozdítják elő. Szükséges ezt tennünk azért és nem, mintha az illetők szakismerete és itészetében nem bíznánk, mivel ezen hiányok mint általában a törvénykezési eljárás hiányainak legtöbbjei, oly neműek, melyek kiválóan a petes felekkel közvetlen érintkezésben álló alsó bíróságok által észlelhetők. Az igazságügyi enqette tagjai pedig, vagy legalább is azok többsége, a felsőbb bíróságok köréből vonatván össze, nem látszik lehetetlennek,
