Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-20 / 40. szám
Itrasso. 1873. Harmad évi folyam 40. szám. Kedd, május 20. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — кг. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkeszti) irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélye'gdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. felhívás a m czimii politikai, közgazdászai és társadalmi lap 111. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Május—deczember . 4 frt. — kr. Május -szeptember . 2 V) 50 V Május—junius . . . 1 V) — V) Egy hóra . . . .--У ) 50 V) A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. A brassai magyar polgári-kör f. hó 18-áu d. u. innepélyesen megnyittatott. Furcsa egy innepely volt, az igaz! Elöle- gesen megállapított programmja csupán annyit foglalt magában, hogy az elnök megnyitó be- i szedet mond : mindamellett szokatlan derült és emelkedett hangulatban töltötték el a jelenlévők az egész délutánt és az egész estét. A gyönyörű májusi nap szabadba csalta a sok zord idő által hosszason beszorítva tartott lakosságot, egész nap úgy özönlött a nép a j bolgárszegi helyekre vezető utakon, mint valami népvándorlás. A belváros kongott az ürességtől. Hanem azok, a kik az iparos kör megnyitására jöttek, bizonyosan nem bánták meg, hogy itthon maradtak. Kászony István elnök, maga is iparos, talpra esett derék beszéddel nyitotta meg a kört. Meg- ; jelent azonban a polgári dalárda, s a rom. kath, tanuló ifjúság zenekara azok telváltva kötötték le a ügyeimet és nyújtották az élvezetet, közben némelyek szavalmányokkal állottak elő ; Deák Sándor ev. ref. kántor pedig szép és iskolázott tenor-hangjával több magyar dalt adott. így folyt vacsoráig. Akkor megkezdődtek a felköszöntések, egyik szebb a másiknál, mert mindeniket a legőszintébb és legmagosabb öröm hatotta át a felett, hogy valahára testületté van alakítva a Brassóban élő nagy számú, igen sok jeles és szakképzett egyént számláló, de a szét- ziláltság miatt sok tekintetben hátranyomott magyar iparosság. Mig az itteni szászok és románok már egységes vallásuk által is testületté vannak tömörülve, a magyarságot vallása is bárom csoportra szaggatja sőt négyre is. Nem csoda aztán, ha midőn Brassó ipara előnyösön tűnt fel valahol, mindig csak a szászokat dicsérték; iparra képesnek csak őket tartották; magyarjainkról még saját irányadó köreink is úgy szoktak vélekedni, hogy azok vagy munka nélkül élő urak, vagy napszámosok. Pedig Brassóban jelenleg akár számra, akár az üzlet kiterjedésére nézve legalább is annyit ér a magyar iparosság, mint a többi összvéve. Következtethetni az iparos tanulók számából. Olyan van városunkban összesen 650. Azon számból 300 szász, német, román, zsidó, cseh, morva, olasz : 350 pedig kizárólag magyar. És a magyar iparos képesség és tanulékonyság tekintetében épen nem áll a többiek megett. Daczára ezen körülményeknek Brassót szász városnak nevezik ; az itteni ipart szászok érdemének mondják; a sokkal számosabb magyar iparosokra annyira nincs tekintet, hogy nemcsak ipar — vagy polgári iskola nincs magyar nyelvre egyátaíában ; de még csak törvényszerű elemi népiskola sincs. Annál nagyobb érdemök az itteni magyar tanítóknak s Dohány lelkes iparosnak, hogy ezt a kört létrehozták. Ez mivelődési helyül és erőt adó központul fog szolgálni jóra való iparosaink részére. Most már lelkes lett ez ügy iránt iparosaink közül mindaz, a ki ezen első napi együtt- létben részt vett; s ha ezen lelkesedésből következtetünk, meg van vetve alapja biztosan az itteni magyar iparosság társadalmi jelentőségének és megérdemlett fél virágozásának. Lelki gyönyörűséggel jegyezzük föl, hogy egyetlen hang sem emelkedett, a mely irigységet fejezett volna ki a más ajkú iparosok szerencsésebb helyzete iránt; ellenkezőleg attól a törekvéstől lelkesült mindenki, hogy önerővel, egyesített nemes törekvéssel vívjuk ki az egyenlő helyzetet s versenyezzünk akkor a valódi munka terén szeretettel, mások érdekeinek őszinte tiszteletével. Mint az itteni magyarság törekvéseit átalá- ban, ezen kör hangulatát is az jellemzi, hogy nincs abban semmi kizárólagosság, semmi meg- torlási vágy ; hanem saját nemzetisége hő sze- retete mellett tartaléktalan barátságos érzület bármily nyelvű polgártársak iránt. A nagy számú iparosokon kívül résztvettek ez ünnepélyen és tagokul beíratták magokat az itteni magyar nyelvű elemi iskolák tanítói, e lapok szerkesztője, az ev. ref. lelkész, a kir. ügyész és a kir. tanfelügyelő. Megjelenésüket kitüntető szivességgel köszönték meg iparosaink. Álljon fenn, virágozzék és gyarapodjék ez uj kör szakadatlanul, s legyen a már régebb fennálló magyar társalgóval együtt honfi erények, magyar nemzetiség és valódi miveltség terjesztője. A bécsi világkiállítás. (Saját közkiállitási tudósitónktól.) Bevezetés. (A világkiállítás fogalma — czélja — jelentősége — története. — A londoni, párisi és bécsi világkiállítások.) Mi a világkiállítás?! így kérdezém enmagamat. Őszintén megvallva : kevés ember van tisztában e tárgy felett, s ha történetesen valakit kérdezni találnék: mit ért ön a világkiállitás alatt? — ugye paradoxnak látszó kérdést csak is azért intézem, mivel meg vagyok győződve arról, hogy az illetőnek nagyon is naiv fogalmai vannak e felöl. A világkiállitásnak két oldala van; egy ideális és egy reális; amaz a valódi, emez nyegle, hiú; amaz az emberi nem szellemi és anyagi jóllétét tűzte ki czéljául, utóbbi személyes érdekeknek és hiú magasztalásoknak hódol. A világkiállitás ideális része nagyon is alárendelt szerepet játszik a tisztán anyagi érdekek mellett. A világkiállitás valódi értelme : a föld összes népeinek szellemi manifestatiója; — kimutatása annak, mennyire sikerült a föld egyes nemzeteinek a durva anyag felett uralkodni s a természet erőit saját és fele- barátjai hasznára felhasználni. Ez eszme, mily nagyszerű ; föképen arra is szolgáljon : közvetlen szemlélet által valamennyi nemzet iparát ismerni tanulni és a tanultakat saját czélunkra forditani. Mily befolyással volt ez eszme a föld összes művelt nemzeteire, kitűnik abból, hogy a müveit nemzetek közül ki sem voná ki magát e nagyszerű ünnepélyből. A világkiállitás eszméje az uj kor szüleménye; mind-1 azok, kik a világkiállitás eredetét századok óta keltezik, csalódnak; ez eszme még gyermek korát éli s már is sokat kelle kiállania, sok kézen keresztül járnia, — mig jelen alakját nyeré. Mi a kisebbszerü local-kiállitásokat illeti, úgy Anglia az első állam, hol a londoni polytechnikai társulat a múlt század második felében egy nevezetes ipar- kiállitást rendezett; a világkiállitás jelen eszméje azonban egy franczia agyában szülemlett meg. A tudományos és nagyérdemű d’Avèze marquis volt első, ki e nagy eszmét megpendité és az 1798 évben Párisban szervezett iparkiállitás előhírnöke modern kiállításainknak. — Azonban kétes, vajon ez eszme létre jött volna-e valaha vagy sem, ha nem lép fel egy férfiú, kitűnő! szelleme és társadalmi állásánál fogva arra hivatva, ez ; eszmét foganatosítani: e férfiú Albert fejedelem, Victoria angol királyné elhunyt férje volt; származására nézve német, a szász-koburg házból. Egy férfiú, mint Albert fejedelem átlátá csakhamar, mily szerepet játszik Anglia a világkereskedelemben, s miután ez állam geographiai fekvése és nagyszerű ipara által a föld valamennyi nemzetével kereskedelmi viszonyban él : úgy mi sem lenne képesebb Anglia iparát és tengerészeti suprematiáját előmozdítani, mint egy nemzetközi expositio, hol a föld valamennyi népei kincseiket feltárják — Anglia pedig ismerni tanulja saját érdekében az egyes nemzetek iparát s informálja magát a nemzetek haladásáról az ipar és művészet terén. E rendkívüli eszme a londoni első világkiállításban nyert méltó kifejezést. A londoni 1-sö világkiállitás, dacára egyoldalúságának, legjobban felelt meg feladatának; mert Albert fejedelemnek elhunyta után a világkiállitás is megszűnt az lenni, a mi volt és a minek lennie kell. London után Páris bivta fél 1855-ben a fold népeit, kincseivel a száj na-városba seregleni; e kiállításon sok fény volt de semmi eszme. A londoni II-dik világkiállitás 1861-ben -eredeti nagyságáról leszállóit és egy vásárbódé jellemét vévé fel; de nem csak szellemi, hanem anyagi tekintetben is nagy volt a bukás; mert, mig az első világkiállitás 150000 font sterling tiszta jövedelmet hajtott, a második egy nagy deficittel vonult vissza. Ш. Napoleon s a franczia pénz-aristokratia epen ,,gloireu-ja délpontját élte, midőn a párisi 1867-iki világkiállitás, nagy fénynyel és pompával megnyittatott. Ez utolsó kiállításnak számos ocsárlói vannak ; azonban ha megfontoljuk, mily rendkívüli nehézségekkel egy ily szerű intézménynek küzdenie kell; úgy az árnyoldalok mellett nevezetes és megragadó fénypontok is lelhetők fel. Nem célom, e világkiállítások jelentőségét és jellemét részletesen tárgyalni; ez eszme, mint már emli- tém Albert fejedelem halálával elveszté eredeti jellegét s az egész nem leve más mint kereskedelmi humbug. London és Páris titkon összeegyezni látszanak, a világkiállitás jogát monopolizálni; e látszólagos frigyet Bécs oldá fel először, s ha a látottak nem csalnak, úgy a bécsi világkiállitás valamennyi elődeit fölölmu- landja s mi a tődolog leghívebben fel elend meg nagy cultur-feladatának. Az eszme, Bécsben egy világkiállítást alkotni, nem uj, már 1855-ben merült fel először a gondolat a világiparát a Duna partján concentrálni ; azonban politikai és föképen pénzügyi viszonyok megbiusiták e terv kivitelét : hét évvel később ismét felmerült ez eszme ; a reákovetkezö gyászos emlékű háború azonban ismét megsemmisité ezt, végre 1870-ben sikerült a terv valódi alapját megvetni és igy 1872-ban a praterben tartandó világkiállítást proclamálni : igy jött létre e nagy eszme, melynek megtestülése Ausztria-Magyarország legnagyobb dicsőségére, szellemi és anyagi hasznára válik. (Folytatása következik.)
