Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-05-20 / 40. szám

A görög-keleti román érsekegyházmegyei synodus.

A görög-keleti vallásu románok egyházgyülése f. évi april 30-án nyittatott meg N.-Szebenben és alkalmasint 3—4 hetet fog igénybe venni.

A synodus természetes elnöke b. Siaguna rnetro- polita volna; ez azonban mint már közöltük, betegsége által akadályozva leven az elnöki tiszt teljesítésében, azt Popea Miklós archimandritára ruházta át.

A synodus testületileg tisztelegvén az érseknél Popea d. e. 11 órakor megnyitotta a gyűlést. A megnyitás napja 25. évfordulója lévén annak, melyen Siaguna András az erdélyi egyházmegye püspökévé szenteltetett, elnök visszapillantást vet e 25 év alatt az egyház terén kifejtett tevékenységre, és constatálja, hogy az egyházmegye ezen idő alatt szellemileg és anyagilag emelkedett és igy nagy mértékben gyakorolt hatást az egész nemzet emelkedésére.

Popea beszéde után ideiglenes jegyzők választattak; ezután megalakulta két igazoló bizottság.

A második ülés május 2-án tartatott meg. Napirenden voltak a bíráló bizottságok jelentései, melyek hosszas vitára adtak alkalmat, mely igénybe vett a 3. 4. és május 5-én tartott 5. ülést. Különös kifogást tettek dr. Gallu megválasztása ellen ; sokan ugyanis azt vitatták, hogy a Pesten letelepültek erdélyi kerületet nem képviselhetnek; a vita dr. Gallu igazolásával végződött.

Az 5-ik ülésben megválasztatott még a 6-ik szak- bizottság.

A benyújtott számos határozati javaslat közül megemlítjük Manóié képviselőét a háromszéki román községek ügyében. Szerinte e községek annyira elmagya- rosodtak, bogy már jobbára a román nyelvet elfelejtették, mit csak ama községek szegénységének kell tulajdonítani, mely gátolja őket a román tanodák fenntartásában és felállításában. Manóié utasittatni kívánja a consistoriumot, hogy a román iskolákat e helyeken kiválóan gondozza és jó tanerőkről gondoskodjék.

A bécsi börzeválság.

14-ikén délben a börzeelnökség felszólítására a legtöbb pesti bank képviselői újabb értekezletre gyűltek össze, melynek czélja volt, hogy intézkedések tétessenek a bécsi válság által a pesti piaczra gyakorolt indokolatlan visszahatás elkerülésére.

Az értekezlet, melyen Kochmeister Frigyes elnökölt, a következőket határozta:

1. Önkéntes adakozás utján oly alap alkottassák,

melyből az indokolatlan bizalmatlanság által leginkább sújtott s a pesti piaczon leginkább vásárolt papírok, készpénzzel való vétele által, a papir benső értékének megfelelő árfolyama biztositassék. .

2. A bankok képviselői ezenkívül kijelentették, hogy a legközelebbi időben nem mondják fel a depótokat, és a legelőzékenyebb módon adnak előleget.

A börze-alap aláírása azonnal megkezdetett és igen nevezetes eredményt szolgáltatott.

A bankacta ideigl. megváltoztatására vonatkozó csász. rendelet a bankot felhatalmazza, hogy a csak bankszerüleg, s nem arany s ezüst által fedezett bankjegymennyiséget, melyet az idézett 14. §. 200 millióban állapit meg, ezen felül is szaporíthassa. A többlet összege nincs meghatározva.

Május 16. az osztrák pénzügyminiszter a biztosokat utasította, hogy az összes részvénytársulatok könyveit vizsgálják meg és állitassanak föl mérleget, hogy kitudható legyen: váljon nem szükséges-e egyik-másik intézetnél a liquidatio vagy a fusio.

A bécsi börzeválság, miatt a lavina nő. A bankárházak, nagykereskedések mint kártyavárak omolnak Össze. Millióknak urait egy pár ezer forint követelés is fizetésképtelenné teszi. Látszik, hogy üzletük csak szemfényvesztés volt, és nem a munka, hanem a henye üzérkedés volt annak alapja. Most élvezik méltó jutalmukat.

A tőzsde helyzete nem javult. Szinte ugylátszik, mintha működési hatalmát örökre elvesztette volna. Az árfolyam borzasztó ingadozásnak van kitéve és nem is állapítható meg.

A liquidatiot a tőzsdén nagyszabásúkig és részletesen kidolgozott rendszer alapján fogják eszközölni.

Pávai V. Elek czáfolata és a „Kronstädter.“

Mikre vetemedik a megromlott értelem, s czél- jaira minden eszközöket felhasználni kész indulat, ha igazságtalan ügyének meztelenségét csak zavarok előidézése által lehet palástolni, eleven bizonysága ennek

a eridázott hitelének foldozása végett a szász nemzet nemzeti féltékenységéhez vizbehalóként kapkodó „Kronstädter“ 73-dik száma.

Brassónak a hajdani törcsvári uradalom községeivel folytatott sem nem nemzetiségi, sem nem felekezeti, hanem enyém és tiéd felett támadott egyenesen jogügyi perében, sejtve a felperes mesterségesen létrejött képviselőtestülete is, — mert magának a város közönségé- j nek józan értelmét és igazságérzetét nem akarjuk vele gyanúsítani — hogy ezen vastag önzés és igazságta-1 lanság bélyegét nagyon és homlokán hordozó ügy ; minden józan gondolkozásu előtt méltó elitélésre talál: jónak látta az igazság elterditésére s a vélemény félrevezetésére egy nagyhírű jogtudor által egy ezen saját lábán teljességgel meg nem állható ügyet valahogy támogató röpiratot készíttetni s számos példányokban szétszórni. Alperesek ügyvéde szükségesnek tartotta erre egy czáíolattal felelni, a melyben igen természetesen és előre láthatólag, a nagy stúdiummal összetákolt röpirat állításai in nihilum devalválódtak. A „Kronstädter“ ennek hírére, mint a rajta kapott tettes, egészen kijö „Fassungjából,“ s anélkül, hogy a czáfo- latot ismerné, tudván, hogy a józan értelem előtt vesztett pere van, siet dühében a nemzetiségek heczelése szennyes kolompja rá ugatására, s tudván, hogy a rész- rehajlatlan őszinte igazság felfogására tiszta értelem és szív kívántatik, igyekezik ezeket olvasóiban a nemzetiségi szenvedély felgyulasztása által előre meghomályo- sitani, hirdetvén hatalmason, hogy a kérdéses czáfolat „nem annyira az igazság, hanem a nagyoknak más a szászok ellen különösön könnyen felingerelhetö érzelmeikhez fog fordulni.“

ítélje meg minden elfogulatlan ember, nem vétkes ! könnyelműség saját ingadozó befolyása fenntartása végett a nemzetiségek ingerlésére minden alkalmat igy megragadni, a törvényes felsőség határozmánya iránti tisz teletet, azoknak a szászok ellen kiválólag köny- nyen felingerelhető érzelmeire ezélzás ál-! tál már előre megsemmisíteniV Ily lelkiismeretlen népvezetés mellett lehet-é a szegény elámított népben aztán őszinte hon-alkotmány tiszteletet és testvériességet! keresni? Nem szégyen-e magára azon osztályra nézve a melynek ily orgánuma van?— Hisz itt már csaknem lehet azzal állani elő, hogy az Írónak a szeme s a füle a hibás ? Itt az értelem és az indulaton van a hályog.

Aztán mily önkorosságból származott vakság szülte állítás az, mely Brassót és a szászokat identitícálni akarja. Ha „Kronstädter“ ur még csak ugyan nem látja, engedje értésére adnunk miszerint Brassóban a 7500 szászon kivid, kegyes engedehnébői még vagyunk 20 ezeren felüli és igy mintegy 3-szor annyi nem szászok, s 20, héttel szemben, mégis csak valami ám. Talán csak nem gondolja, hogy az egész világ a ns. magistratus széke, a honnan mindnyájunkat vitézül le- dregádálni lehessen.

A mi továbbá az iránti scrupulusát illeti, hogy Pávai V. Elek urnák nem állván a brassói archívum rendelkezésére, nem foghatja a brassói hires röpiratot leál- czázhatni, erre nézve legyen teljesen nyugodt. Pávai ur mint neve mutatja törzsökös székely eredetű ; a székelyről pedig máig is él a monda, hogy a háborúba is fegyver nélkül indult, mert lesz — úgymond — az az ellenségnek, majd szerez ö attól. Oly rozzant alapokon nyugvó épületnek, mint Brassó igazsaga a törcsvári községekkel szemben nem kellenek íejszecsapások, csak a köi’ülte rakott fortélyos gátlásokat kell lebontani hogy szabadon szemügyre lehessenvenni, az élesebb, tekintet előtt szégyenében magától összerogyik. Az a „gediegenes, vorzügliches“ brassói röpirat pedig higyje el, hogy a fát remekül levágta saját maga alatt, s nagyon jelesen segitett maga magát megczáfolni.

A Pávai V. Elek névre tett személyeskedő él- czelkedésre is tudnánk kádencziát, ha ez az egész éleze „Kronstädter“ urnák oly silány nem volna. Azonban igy kár szót is vesztegetni reá. Mert legyen is bár P. ur 2-ik a Pávaiak között, a „Kronstädter“ szerkesztője pedig 1-sö a G.-ök-között; mit bizonyit ez? A tisztességes 2-ik hely jobb a nem tisztességes elsőnél. Az elsőség érdeme a helyzettől függ.

Mi a mi állásunkat ez ügyben illeti, midőn mi a Brassó által elnyomott és sanyargatott barczasági nem- szász községek érdekében felszólalunk, ezáltal épen nem nemzetiségi érdekek védünk nemzetiségi támadás ellen, hanem igazságszeretetünk és elfogulatlanságunk mellett önzetlen önmegtagadásunk határozott jelét adjuk. Minden körülmény ugyanis arra mutat, hogy nincs távol az idő, midőn e város igazgatásában s igy vagyona kezelésében nekünk is lesz jog és igazság szerint részünk. Midőn tehát e tekintetben a város bitorlásait kárhoztatjuk, oly közbirtokról van szó, mely ha jogos valna, minket is illetne, és mely fölött rendelkezni nem sokára nekünk is hatalmunkban állana. Midőn eszerént

az elnyomott községek érdekében égyszólva mi magunk ellen felszólalunk, önzetlen igazságszeretetiinkért kivált az érdekelt vidék részéről teljes elismerést érdemiünk.

Vidé к.

Szánandó nemzet vagyunk mi még is!

Lehetetlen igy nem sóhajtanunk fel, látva, hogy magyar hazánk keblén lakó, annak áldásaiban velünk osztozó testvéreink nyíltan úgy, mint titokban, oly annyira kihivólag viselik magukat velünk szemben, mintha mi, egykor népek és nemzeteknek imponáló magyarok már összepakoltunk volna, hogy vérrel szerzett szép hazánkat kebel-ellenségeink nagyobb örömére ide hagyjuk.

Es én ezen, hon- és nemzet ellenes merényletnek, eltekintve az illető nép-töredékek hálátlanságától, abban leli fel alapját, hogy a mi erélytelenségünk elbiza- kodókká tette elleneinket. Lennénk csak mi önérzetesebbek, összetartóbbak, méltóbb unokái eléggé meg nem bámulható nagy őseinknek: tudnánk mi majd olyan kormányt állítani nemzetünk élére, mely vállvetve a nemzet zömével, tekintélyt parancsolna koronás fő által is elismert alkotmányunknak, tiszteletet királyi szen- tesitésben részesült törvényeinknek.

De, fájdalom, e perezben még ott állunk, hogy csak az ismeri el hazánkat „Magyarország“-nak, a ki akarja; a tiszteli alkotmányunkat, kinek kedve tartja; az engedelmeskedik törvényeinknek, kinek szeszélje javalja.

Avagy elismeri-e hazánkat „Magyarhazá“-nak azon vidék, mely hivatalos gyűléseiben országot akar alkotni ez országban? akar-e koronás királyunkról tudni az a föbiró, ki honvédzászlóba „In Namen des Kaisers“ veri be a szeget? respectálja-e nemzetiségünket azon gym- nasiumi igazgató, ki bizonyos újság szerkesztő felszólítására beküldvén a gondjaira bízott tanulók létszámát, nemzetiség szerinti részletezésében első sorban említi a szászokat, aztán a román, és czigányokat, végre a magyarokat?! ergo: ezen dühös b. szásznál még a czi- gány is tiszteletre méltóbb tünemény a magyarnál. Hát mit mondjak a pár század előtt hazánk ölébe menekült jámbor örményekről, kik szavaznak alkotmány ellenes szászokra, mint ehez hü, kipróbált jellemű honfi követválasztások alkalmával bizonyos erdélyi kerületben megbotránkoztatva láttam?! Részemről nem vállalkoznám, hogy az Erdélyben lakó örményeket — kalap levéve tisztelet a kivételeknek! hazaszeretetre, s főleg j magyar nemzetem iránti őszinte rokonszenvre megta- ! nitom ; mert félnék, hogy a mely hatást én e tekintet- : ben a legnagyobb erömegfeszités mellett éltem végéig előidézhetnék, azt egy sótalan puliszkából gyúrt szász egyetlen szó, vagy annyi tollvonással megsemmisítené. (Brassó örmény hazafiait ez nem illeti, szerk.)

Azonban bár mily szánandó is legyen nekünk magyaroknak a velünk lakó elemek által megmételyezett helyzetünk, ne csüggedjünk cl, mert:

„El az a magyarok istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze.“

még jőni fog, ha jöni kell az a jobb kor, melyet koszorús költőnek megjövendölt; és ezen kor csak akkor lesz — szerintem — eljőve, midőn nem lesz hazánkban : senki, a ki nem érzendi, hogy a magyarok országában lakik; midőn ezredéves alkotmányunk ellen senki sem mer többé tenni vagy szólani.

Egy székely-magyar.

Bécs, máj. 17. A bankokhoz kiküldött biztosok az évi mérleg azonnali elkészítését kívánták. Pénzügyi körökben egy hitelező-enquetet sürgetnek. A lapok j constatálják, hogy az ipar és kereskedelmi bankokat nem érinti a tőzsdeválság.

München, máj. 16. Liebig helyére Döllinger neveztetett ki a kir. tud. akadémia elnökévé.

A porosz képviselőházban a miniszterelnök jelenté Achenbach kereskedelemügyi miniszterré kinevez- ! tetését. A császár e hó 29-én utazik Bécsbe, hol 8 napig fog időzni.

A svéd király és királyné május 12-én koronáz- í tatott meg Stockholmban a diplomatia és roppant számú j vendég és néptömeg részvétele mellett.

Birminghamban republikánus értekezlet tartatott, mely egy nemzeti-republikánus szervezet létesi- ! tését tévé czélul. A gyűlésen 54 republikánus kör volt képviselve. Bradlangh fejtegeti a szervezet czéljait, s mondá, hogy a királyi család csupán egy parlamenti acta következtében ül a trónon s ha e parlamenti acta megszüntettetnék, a királyi családnak csak annyi jog