Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-06 / 36. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 3d. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft.— kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. ? Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. czimii politikai, közgazdászat! és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Május—deczember . 4 fit. kr, Május —szeptember . 2 r> 50 m Május—junius . . . 1 11 il Egy hóra . . . . --1 1 50 il A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Brassó, 1873. május 4-én. A 23. honvédzászlóalj zászlószentelése a legnagyobb díszszel folyt le. Rég nem látott Brassó ily lélekemelő ünnepélyt. Legközelebb egész terjedelmében közöljük az ünnepélyességek leírását. „IM NAMEN DES KAISERS.“ Alkotmányos Magyarország apostoli királya nevében nem ütöttek szeget a 23. honvédzászlóalj május 4-én szentelt zászlójába. Ezen főmulasztás nem a rendezőség hibája; a hivatalos programúdban szószerént ez áll: „A! pap az első három szeget a szent háromság nevében a zászlónyelbe veri, — erre a polgári ha-1 tóság legfőbb képviselője egyet a király és; királyné nevében.“ Brassóban a polgári hatóság legfőbb képviselője a főbíró. Ez az első szeget, mely a király nevében volt beverendő, e szavakkal ütötte be: „Im Namen Seiner Majestät des Kaisers.“ Kit és mit értett ez alatt? Magyar honvédzászló felavatásánál Magyarországon nem érthetett első I helyen mást, mint Magyarország uralkodóját. Ez ! pedig mint ilyen nem császár, hanem király ! Mondhatnák, hogy ez csupán kiíejezési hiba, nyelvbotlás. Nem áll! Brassó városa és vi- I déke legfőbb polgári tisztviselője, ki magában egyesíti az alispán, a polgármester és részben a főispán legfőbb tisztjeit, oly fölötte ünnepélyes nyilvános és hi va Hálós alkalomkor józan, ép észszel nem tévedhet pár szóban ily lényegesen, ilyen döntőleg; eltekintve attól, hogy ismételve tudtára adatott neki világosan, pontosan és határozottan, mit keilend mondania. Tudatlausággal csak nem menthetni a főbírót ; kétséget tehát nem szenved, hogy ő — ha ép észszel biró ember — szándékosan mondotta I „király“ helyett „császár“. S mit jelent ez? Tekintve az időt és helyet, ezen kifejezésnek sok: és roppant nagy consequentiái vannak. Ez al-; kálómmal használva ezen szó kizárja Magyar- ország önállóságát, megtagadja királyát, alkotmányát. ignorálja az uniót. Nyílt lázadást, felségsértést, hazaárulást kereshetnénk e szóban ilyen körülmények közt, midőn azt födött fővel a : legelső polgári tisztviselő mint egész hatóságának s ennek közvéleményének képviselője mondta ki. Vajon a főbíró a császár nevében esküdött fel a magyar alkotmányra! Nem bocsátkozunk aiélyebben ezen eset bírálatába; Ítéljen a közvélemény! Legyen elég egyelőre kifejeznünk, hogy ezen jellemző tény minden alkotmányos érzelmű hazafinak nagy megbotránkozására volt! Zászlószentelési apróságok. A május 4-iki zászlószentelés visszás eseményeiről gyűjtöttünk össze nehány apró jegyzetet, melyek azonban jelentékeny adatok helyi viszonyaink illnstrálására. Máshelyt ily ünnepélyes alkalomkor a város díszben vau, az épületek felékesitvék s számtalan zászló leng mindenütt. Brassóban ez alkalomkor csak két nemzeti lobogó volt kitűzve: a magyar casino és a „Nemere“ szerkesztősége helyiségein. Hja ! itt Magyarország tricolorja nem divik, itt szászországi kétszínűség (kék-veres) uralkodik. A szász lelkész ünnepi beszédére jellemző valaki megjegyzése, mely szerént az a „Wochenblatt“ ra emlékeztetett. Egy jelentékeny állású magyar államhivatal' nők a szónoklatokat hallgatandó a díszkörön belől álló székek egyikére hágott. Látván ezt a főbíró ráküldött egy városszolgát, hogy szállítsa le. Ez küldetéséhez híven rá is parancsolt a szász pap beszédét ájtatosan hallgató magyarra. Ez ugyan nem engedett azonnal teljes alázattal az edictnmnak, de nemsokára a körből távozott. Mégis csak igaz, hogy itt nem látnak szívesen magyar embert kiváló álláson. A fő- biró ur dicsekedhetik, hogy emlitett hivatalnokot könnyű szerrel elmozdította állomásáról, min az egész natio oly régóta buzgón fáradozik. A főbíró a megszentelt zászló nyelébe a császár nevében ütött szedet s ez soknak ö szeget ütött a fejébe. Miféle császárt érthetett a főbíró. Talán a magyar nemzet iránti nagy hajlama s kegyének kifejezést adandó Magyarországot császárságra emelte hivatalosan. Nó, de ennyi hatalma még egy brassói főbírónak sincs. Az osztrák császárt csak nem érthette, mert ez £ Brassói rom. kath. esperes és plébános, apát méltóságos és fötisztelendő Möller Ede urnák beszéde a honvédzárszlószentelés ünnepén. Tisztelt gyülekezet ! Vitéz honvédek ! Nem uj a honvédelmi intézmény hazánk történe tében. Ott találjuk mi azt századokon keresztül, úgy a nagy Magyarország alkotmányában, mint Erdély bérezés kis hazánk viszontagságteljes múltjában. És ha annak, ami hajdan ez áldott hon lakóinak kiváló dicsőségét képezé, a honvédelem átalános kötelmét, habár más, a kor követelményeihez simuló alakban megújulva látjuk napjainkban, egyszersmind biztató zálogát is véli láthatni ebben minden hazáját őszintén szerető honpolgár a régi dicsőség megújulásának is ; amiért teljes részvéttel kiséri is mindazt, a mi ezen intézmény fokozatos fejlődését és rendszeres megállapodását jelzi. így a részvét és lelkesedés hangjai nem egyszer hatottak már át hozzánk ikerhazánk külenféle vidékeiről, midőn egyik vagy másik magy. kir. honvédzászlóalj számára azon jelvény Ion ünnepélyesen fölavatva, mely a hadfiakat törhetlen hűség, elszántság és kitartásra, mint oly erényekre emlékeztetni hivatva van, melyekkel ők hazájuknak és apostoli koronás királyuknak tartoznak. Ha tehát ez ünnepélyes alkalommal mi is hasonló' körülmények közt találjuk magunkat, midőn a 23-ik magy. kir. honvédzászlóaljnak mint a nagy magy. kir. Honvédsereg egyik kiegészítő részének ezen, a zászló keresztanya, gróf Nemes Jánosné, szül. Mikes Rózába grófnő ő nagyságának kegyeletes nagyfölküségéböl nyert díszszalaggal gyöngéd honleányi kezek által fölékesi- tett és buzgó imák közt megáldott zászlót rövid per- ezek múlva szemléléndjük : lehetséges-e, hogy ily ünnepélyes pillanatban a hazaszéretet lelkesítő érzelmei ne áradozzanak minden őszinte honfikebelben? lehetséges-e hogy a legközelebbről érdekelt érdemes magy. kir. honvédtisztikar és a vezényletük alatt álló vitéz honvédek feszült figyelme közlelkesedéssel ezen már fölszentelt honvédzászlóra irányulva ne legyen, mely zászló ezentúl intőjelként fog fejeik fölött lengedezni, vészidején jobbra balra hirdetvén a vitézeknek: Talpra és fegyverre magyar! a haza vár, a király int, a törvény szélit, és honfitársaid benned keménykednek! Ha’ ily pillanatban bárki is közülünk hideg részvétlenséggel nézne maga körül, mintha őt mindaz, mit mi jelenleg itten Isten, a királyok királya, a hadseregek mindenható Urának szent neveben végrehajtani siettünk, nem érdekelné: számithatna-e az még a szép honfinévreV méltó utódja lehetne-e az honfoglaló és honfentartó dicső ősöknek, kik ha meghallották a riadót, odahagyva tűzhelyeiket, Isten oltalmába ajánlva szeretett övéiket, mint sasok víni szálltak, hogy megmentsék a hazát, vagyha öregség lankasztotta karjok kardot villogtatni, lándzsákat törni, buzogányt forgatni, ellenséget összetörni nem bírt többé, vagy hivatásuk más irányt szabott, buzgó fohászokkal kisérék a bajnokokat, kik mint megannyi oroszlány harezba keverve csak egy vágyat ismertek: győzni vagy meghalni a hazáért és igazságért; mert Isten, haza és királyért lángolt bátor hős szívok! Ugyanazon egy hazának vagyunk gyermekei t. honfitársak, és úgy illik, hogy változatlan honszeretet- ben találkozzunk, kezet fogva, vállvetve előmozditan- dók a haza érdekeit. Nyelvre, nemzetiségi sajátságokra, vallási meggyőződésre, sőt politikai elvekrë nézt is, ha különbözünk is, a hazaszeretetben egyek legyünk! mert csak úgy leend megállapítható és állandósítható a közszabadság, a rend és közjóllét, csakúgy fogjuk kiegyeztethetni a társadalmi érdekek és viszonyokat illető, szétágazó nézeteinket, óhajainkat, ha van kapocs, mely összetart jó- és balsorsban, ha van, mi Összeforrasztja sziveinket, hogy megdönthetien védfalat képezhessenek, melyen sem kül- sem belellenség keresztül nem törhet, melyen sem durva erőszak, sem ármánykodás nem diadalmaskodhatik, és mely összetartás varázsereje által a hazaárulás gonosz szelleme sötét odúban lenyűgözve tartatik. Egyesüljünk tehát most is, egy szivvel és egy lélekkel óhajtván, hogy a magyar honvédsereget áldás kisérje mindenha! hogy fölfogva hivatásának dicső voltát, és erőkifejtésének nagy horderejét, sikerrel teljesíthesse kötelességét mindenkor ! Bár véráldozatra ne kerülne a sor soha! de ha hazánknak őseink hős vérével áztatott földén ellenség mutatkoznék, mely kaján irigység, vagy telhetetlen birvágy szülte hódítási törekvéseivel megzavarná a béke áldásait élvezni óhajtó honpolgárok nyugalmát, veszélyeztetve a személy- és vagyonbátorságot, olcsó vagadomány- nak tekintve e dicső hont; ha a megpróbáltatás nehéz napjai szükségessé teendik, hogy fegyvert ragadjanak honvédeink és kigöngyölitett zászlaik alá sietve harezra keljenek; akkor ne legyen szív széles e hazában, mely legjobb áldásaival és buzgó imáival nem kisérné a haza hőseit ! Igenis, hazafias szeretettől lángoló szivvel óhajtjuk bajnok honfitársaiknak, hogy dicső legyen pályafutásuk; hol harczolni kell, tegyék azt dicsőséggel, és nyerjék el ama dicskoszorut, melyet a megvédett haza tüzend ha- lantékaikra, nem hervadandó növényzet szálaiból fontat, hanem a köztisztelet örökzöldéből füzöttet, melyen nem fognának hiányzani a gyémántfényben ragyogó hálakö- nyek h armâtes epjei, biztos zálogául az ég jutalmának,
