Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-06 / 36. szám
140 apostoli királyunkkal sokkal jobb barátságban él, mintsem jogait csorbitaná. A „S. D. W.“ 17. sz. brassói levelének pythiai elmélkedéséből a porosz-német császárra lehetne következtetni, de ennek boldogító uralkodása alatt nemcsak a fran- cziák Elsass- és Lotharingiából Algierba költöztek, hanem a németek is feltűnő nagy számmal Amerikába vándorolnak. A legvalószinülebb, hogy a kínai császár volt értve. Súgták jobbról-balról a rendezők a főbírónak, hogy a király nevében verje be az első' szeget. De mit hallgasson ő holmi kardosok szavára, mikor a nemes tanácsot képviseli, mikor ennek érzületét kell neki kifejeznie. És beütötte a szeget a császár nevében. Ha valaki főbíró, legyen teljesen főbíró, azaz józan fővel biró ember s nem „kopflos.“ Ezt csak azért jegyezzük meg, mert sokan azt mondják, hogy a főbíró a szegezés alkalmával oly nagy zavarban volt, miként nem tudta — vajon fiu-e vagy leány. Nem tudjuk, igy van ez, de a királynéról csakugyan nem tudta azt, a második szeg beverésénél igy szólván: „Im Namen Seiner Majestät der Königin.“ Vagy ez csak gramatikai hiba volt? Ha nem tud németül beszélni a jámbor, mért nem beszél magyarul ? ! \ Az uralkodó pár mindkét felét ugyanazon czim illeti. Mit jelent tehát: a császár és a királyné nevében ?. A főbíró igy okoskodott: „Én a császárt képviselem : a császár, ha itt volna, nem venné le czilinderét, ergo én sem veszem le az enyémet.“ S fenn tartotta midasfövegét! Vannak, kik a főbírót azzal szeretnék mentegetni, hogy zavarban lévén nem tudta mit beszél. Eltekintve attól, hogy szegénységi bizonyit- vány a egész polgári hatóságra nézve, ha legelső hivatalnoka is olyan ember, ki oly köny- nyen zavarba jön, s képzelni lehet,,mennyi zavar történik egy ily tisztviselő vezetése alatt — ez a mentség még leginkább elitéli a főbirót. Meglepve zavarában megfeledkezett circumspectussá- gáról, ámító politikájáról, és szive sugallata szerint beszélt, érzületét szabadon monologizálni engedte. Szegény szász nép ! ily emberek vezessenek téged a magyar alkotmányosság s a polgári erények utján!? A ki nyilvánosan vét haza, alkotmány és király ellen kerüljön vizsgálat alá: ha bolond — tegyék a tébolydába, ha ép eszü a — börtönbe! Hírlik, hogy a tanács elhatározta, miszerént a főbíró a „Gazettáu-tól privátórákat vegyen az alkotmányosságból s azután magasabb kiképzés végett Fogaras bizottságába menjen. A brassói magyar királyi törvényszék elnöke hivatala nevében szeget ütvén a zászló nyelébe, németül szólalt meg. Menthető dolog! Meglehet, hogy nem tudja hivatala hivatalos nyelvét beszélni ! A zászlószentelési diszlakomán a főbíró nem ; jelent meg. Oka ennek — mint mondják — az volt, hogy nem tudta betanulni a kínai császárnak szánt pohárköszöntőt. A diszebéden tartandó fölköszöntések pro- grammszerüleg ki voltak osztva. Magyar embernek nem jutott szerep. Attól tartottak, hogy; olyan igazságokat találunk mondani, melvek bizonyos füleknek nem tetszettek volna. Wächter Frigyes a diszebéden köszöntött az ő jó barátja: Szende Bélára, ki különben honvédelmi miniszter, és nagyon fogja sajnálni, hogy nem volt jelen, s nem emelhetett poharat az ő jó barátjára Wächter Frigyesre, kiből különben még lehet szász Markgraf is. Az 1868. 44. tvczikk 1 bekezdése szerént Magyarországon politikailag nem léteznek különböző nemzetiségek ; csak egy politikai nemzet van : a magyar. Égy diplomatikai jellemű lakomán tehát nem volt helyén az egyes nemzetiségekre külön köszönteni s plane a szászon kezdeni. A magyarnak kiadta Wächter a dicsőségből porcióját, a románnak is dobtak egy falat megemlékezést. — Wächter a szászokra mondott pohárköszöntésre „courtoisie“-ból felelvén, iszonyatosan kegyes volt a magyarok iránt. Be kár a sok szép fáradságért! Ez által a szegény szász szomszédokat csak hasztalan boszantja, bennünket pedig nem ámít el. Mi nyiltan harczolunk ellene is mindaddig, mig velünk szemben van és nem lép mellénk a teljes jogegyenlőség terére. Wächter olyan szépen beszélt németül az egyenlőségről, mintha ő nem volna a medgyesi programm aláírója, hanem a testvériesült nemzetiségek német bizottságának elnöke. — — — — — Bizony jobb is volna Brassó főispánja, mint képviselője lenni! — — — — — Háromszék felirata, a székelység* elszegényedése tárgyában. (Vege.) Van azonban egy más, és talán ha nem is oly gyors, de azért hathatósabb szere is azon segélynek, mi egyedül a törvényhozás es a végrehajtó hatalom in- tézkédésétöl függ ; és ez : 1- ször. A földbirtokoknak oly szerű íendeztetése, mely által lehetségessé váljék, hogy a mezőgazdaság korigényeinek megfelelöleg kezeltethessék és igy annak megfelelő jövedelmet is adjon, — mely birtok rendezésénél azonban főtekintet sajátságos viszonyainkra és a birtokok csekélységére legyen. — Szóval az annyira üdvösnek bizonyult tagosítás rendeltetnék el. 2- szor. Nagy horderejű volna ezután gyárok felállítása. — Eltekintve a még nálunk érintetlen heverő bányászati termékek kiaknázásától — Háromszék dus mely az igazság és jog, és az ártatlanul üldözöttek megvédésében kötelességét Isten szent nevében hiven tel- jesitő halandót várja a mennyekben is. Legyen különösen e zászlón is az Eg áldása, melyet ma lekönyörögni siettünk, hogy győzelem kövesse azt mindenütt, hol a lelkesedés kölcsönözte vitézség és kitartás hősei ádáz ellenséggel Összetüzendnek alatta ! Adja az Ég, hogy békében és harezban egyaránt dicsőség lengje körűié zászlót! dicsőség, melyet az őszinte és szeplőtelen hazafiság szép erényei kölcsönöznek a harezmezőn úgy, mint a polgári közélet szövevényes utam. Honfitársak, kik e zászló alatt vitézkedni hivatva vagytok! bizalommal tekint rátok a király, szeretettel és szép reménynyel fordul felétek a nemzet, mely bennetek vitéz gyermekeit látja! Nemde ily bizalomnak, és reménykedő szeretetnek hiven megfelelhetni boldogító érzemény?! Rajtatok áll, ez érzemény boldogító hatását magatoknak valóságban és teljes mértékben biztosítani, kötelességtek hu teljesítése által. Es hogy ezt jó kedvvel, és a biztos siker reményével telhessétek, hogy a hűségben — melyet ezen, j Isten szent nevében fölszentelt zászlóra esküvel fogad- ! notok kell a királynak, a hazának és nemzetnek — tántorithatlanok, az engedelmességben lekiismeretesek a rendszeretetben fölülmulhatlanok, a nélkülözésekben készségesek, a harezban bátrak és győzelmesek lehes-1 setek, emlékezzetek meg arról, mit apáink nem csak bölcsen tudtak, de hiven követtek is : hogy csak azon munkán és erőfeszítésen lehet valódi áldás, mely Isten nevében történik. Emlékezzetek meg békében és harcz- ! ban e nagyjelentőségű szavakról: Ha Isten velünk, ki ellenünk?! Embernél a törekvés, Isten-Î nél a siker! Isten segélye nélkül semmire sem mehetünk! Ezt akarja e zászló szalagjára hímzett jelszó is emlékezetekbe hozni, szivetekbe vésni. Azon legyetek tehát, hogy mindig őszinte keresztény érzülettel, a meghallgattathatás éltető és bátorító reményével és teljes bizalommal fohászkodhassatok a csaták zajában: „Isten segilsed fegyverünket!“ És most találjanak viszhangra sziveitekben buzgó fohászaim. Egek szentUra, népek nagyistene.! alázatos szívvel kérünk: áldd meg e zászlót, hogy e hon fiai, a Te szent oltalmad és mindenható segítséged hozzájárultával mindig győzelmesen megvédhessék alatta a trónt és hazát! Amen. mezői igen alkalmasok oly termények előállítására, melyek feldolgozva a kereskedelem és mezőgazdaság emelése kettős czéljának igen előnyösen felelhetnének meg. Ilyen volna első sorban is egy dohánygyár felállítása, — miután köztudomásilag a forradalom ideje előtti tapasztalat bizonyitá be, hogy székünk vidéke áta- lában, de annak különösen alsó része kitűnő és nagymennyiségű dohányt képes elöállitani, — melyhez a közelfekvő Fogaras vidéke is meglehetős mennyiséggel járulhatna. Hasonló előnynyel lehetne a fonalnemüek termesztését az által elösegitni, ha fonó és szövő gyárok léte- sittetnének, midőn igy is szorgalmas székely gazdasz szonyaink háziszótt portékáikkal nem csak a brassói nagypiaczról > de a szomszédos Dunafejedelemségekkel is, az adott viszonyok között meglehetős forgalmat tartanak fenn. Legtöbb kilátással bírna végezetre a fürészgyár- ipar ! — azon roppant terjedelmű őserdők, melyek az ország határain végig vonulnak, s mely felé •— fájdalom! — mind inkább közeledik a minden rendszer nélkül pusztító fejsze, hogy szűz koronájukat örökre levágja, — ez a valódi kincse népünknek, melyet jól és czélarányosan felhasználva, sok századokra biztosítaná birtokosainak létöket. Es ily gyárok felállítása, — melyek közé még a posztó és bőrgyárakat is sorolhatjuk — volna egyszersmind az egyedüli mód a végre is, hogy székely népünk vándorlása megakadályoztassék, — mert ezen gyárok munkával ellátnák őket a téli évszakokon át is, s akkor nem volna szükségük, hogy kenyérkereset nyomorától űzetve, gyakran honunkból távol országokba távozzanak, honnan testileg és lelkileg megfer- tőztetve a legnagyobb nyomor között térnek vissza szülőföldjükre, a nemzet physicai és erkölcsi romlására. Mindezen elősorolt anyagi gyarapodásokat előmozdító segély eszközök azonban véleményünk szerint a szükséges gyorsasággal csakis úgy lesznek életbe lép- tethetök, ha törvényhatóságunk területe a világforgalomból ki nem hagyatik, és az állami vasúti hálózatba befoglaltatik. Melyek után maradtunk a Nagyméltóságu gróf, magyar királyi miniszter urnák. Sepsi-Szt.-Györgyön, 1873. april. 1-én tartatott közgyűlésből, kész hazafi szolgái Nemes Három- és törvényesen egyesült Miklósvárszékek közönsége. XVI-ik közlemény a székely pályadij ügyről. A folyvást áldásosán munkálkodó nemzeti lelkesedés eredményei hosszú sorát mutatom be a magyar olvasó közönségnek e közleményemben. A „Kelet“ tisztelt szerkesztősége Nagy-Szebenből hozzá névtelenül küldött 5 frtot adott át nekem; kir. törvényszéki elnök Sándor István ur ismét 4 frtot küldött be, miből Dező Mózes 2 frt, Avéd Kristóf 50 kr, Udvarnoki István 30 kr, Sándor Jenő 1 frt. 20 krt. adott; Bors Albert ur 5 frtot küldött bé a „Magyar Polgár“ tisztelt szerkesztője utján, Voith Gergely ur 50 krt adott. Fogadják szives köszönetemet adományozók és beküldők egyiránt. Sándor István ur hozzám irt lelkes leveléből értesültem s értesítem a közönséget, hogy Gyergyószék- ben az alispánság erélyesen buzgolkodik a nemzeti célra aláírók gyűjtésében. Köszönöm e kedves hirt, legyen óhajtott siker a fáradságon. Dániel Gábor, udvarhelyszéki főkirálybiró ur négy cs. kir. aranyat küldött bé hozzám. Örömmel vette, irja szép levelében: a Székely Történet megírására nézve indítványozott eszmét, nevekedő örömmel olvassa gyönyörű fejlődését, s szívből kivánja fényes diadalra jutását. Ez — szól tovább a levél — nem pártkérdés, ez nemzeti ügy s gratulál nemzetünknek, hogy kicsinye, nagyja úgy tekinti azt. Én pedig gratulálok a tisztelt főkirálybiró urnák, mint a második áldozó székely fő- tisztviselőnek, megköszönöm becses küldeményét, példája tudom, újonnan felbuzditja Udvarhelyszéken a sziveket, az anyaszék magához méltóan lesz képviselve majd, midőn az áldozok sorát s az áldozatok értékét számbavesszük. Ugyan Udvarhelyszékről Jakabházi Zsigmond ur is gyűjtését kerek számra egészité ki, 34 forintot küldött bé, mint általa idegenektől és különböző falvak lelkes székelyeiktől gyűjtött áldozatot, ime az áldozok nevei : Szász Dénes 1 frt., Bodrogi Sándor 1 frt., Be- reczki Zsigmond 1 frt., Sebustyén Itván 1 frt., Faza- kas Elek 1 frt., Makrai Lőrincz 1 frt., Békesy Zsigmond 1 trt., Ugrón Tamás 1 frt., Ugrón Adám 1 frt.,
