Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-29 / 34. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 34. szám. Kedd. april 29. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastroinutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. i, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos gannond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívó n m czimü politikai, közgazdászati és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: 4 frt. 2 1 kr. 7Í 50 r> V) — V) r> 50 T) Május—deczember Május — szeptember Május—junius . . Egy hóra . . . A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Három- és törvényesen egyesült Mik- lósvárszékek közönségének felirata Magyarország kép viselő házához a Király föld rendezése ügyében. Mélyen tisztelt képviselöház ! À királyföldnek végleges rendezéséről szóié törvényjavaslat a magyar királyi főméltóságu belügyminisztérium által bényujtatván már a mélyen tisztelt képviselőházhoz alkotmányos tárgyalás végett, még mielőtt az törvénynyé emeltetnék, engedje meg a mélyen tisztelt képviselőház, hogy az annak némely pontjai ellen felmerült aggályainkat és kételyeinket honfiúi őszinteséggel és mély tisztelettel előadhassuk, mert hiszen az egymás tőszomszédságában annyi érdekekkel összefűzött sok százados életünk történeti tapasztalatai oda intenek, hogy midőn itt van ideje, biztosítsuk lehetőleg a további együtt- létnek egy közösebb érdekből kifolyó szebb és boldogabb jövendőjét. Es ezen közös érdek nem lehet más, mint. az egy hazában élő nemzeteknek közös alkotmánya, és mely alkotmány csak úgy lehet üdvhozó, ha az a szabadságnak előfeltételét — a polgári jogegyenlőséget minden irányban ki is terjeszti. Már pedig, mélyen tisztelt képviselőház! midőn az 1848-iki törvények elveiben kimondott egység és egyenlőség alapján rendezett, és eddig külön törvényekkel birt népei és törvényhatóságai Magyarország és Erdélynek minden utógondolat nélkül feláldozták azt és készséggel teljesítik az 1870. évi XLIL t. ez. szabályait, igen sajnosán tapasztaljuk, hogy a királyföldi nehány kis municipiumnak rendezésére oly törvény életbe léptetése javaltatik, mely magában hordozza a más nemzetiségekkel leendő súrlódás magvait, és szász atyánkfiainak oly különállást ajándékoz, mely felmerülhető politikai viszonyok között könnyen fejlődhetik külön alkotmánynyá, és igy veszélyessé magára az állam egységére. Igaz ugyan, hogy 1868-ik évi XLIILt.cz. 10. czikkelye a királyföld rendezésére nézve oda utasítja kormányunkat, miszerént: „az illetőknek kihallgatásával, a székek, vidékek és városok belkormányzati jogainak biztosítása, képviseletük szervezése és a szász nemzeti egyetem jógköré- nek megállapítása tekintetéből az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen,“ de oda teszi azt is, hogy „az ezen területen lakó, bármely nemzetiségű honpolgárok jogegyenlőségét is kellő tekintetbe vegye, és összhangzásba hozza,“ s miután tudjuk azt, hogy éppen a szász nemzeti egyetem (universitas) intézménye ellen nem csak ja királyföldnek más ajkú nemzetiségei, mint a ! magyarok, románok és németek, de úgyszintén I több erdélyi megye is felszólalt, és a napi j sajtónak közvéleménye annak czélszerütlenségét ! az erdélyi részek jövendő rendezését lehetlenitő és a más ajkú nemzetiségeknek separatisztikus 11 áspirátiokra reményt nyújtó veszélyességét kimutatta, a mélyen tisztelt képviselőháznak kéfség- ! télén hazafias és higgadt böicseségétől függ mos- I tan számításban venni, hogy vajon a jogegyenlőség és az államnak nélküiözhetlen rendezése feltételének megfelelő-é. hogy megmaradjon azon intézmény, mely — eltekintve, hogy szász atyánkfiáinak oly kiváltságot ad, melyet mi székelyekül szó nélkül hoztunk áldozatul közös hazánk érdekeinek, és mely ugyan a javaslat szerint csupán az egyetem vagyona feletti őrködésre és intézkedésre volna hivatva, de mely mint fennebb is érintve volt —- előre nem látható politikai viszonyok között, könnyen tekinthetné és hatalmazhatná fel magát még törvényhozási jogokkal is élni, mint az már elég szomorú következményekkel bizonyult bé az iö48/9-iki események történetében, midőn szász atyánkfiái magukat szent ! István birodalmából kivált néptörzsnek jelentvén ki, külön őrgrófságot (Markgrafschaí't) állítottak föl, és magukat közvetlenül az ausztriai császárság tartományává tették. — Ugyan ezen eljárás ismétlődik az 1863-ik évi erdélyi „Reichstag“ előjátékául, mely események ugyan Magyar és Erdélyország jogfolytonossági állapotát meg nem változtathatták, de megnehezítik küzdelmét és hátráltatták a győzelem jijvivását. De nem csak ezen történelmi tapasztalat az, mely minket aggálylyal telt el, hanem jelenlegi megalakulásban lévő közviszonyaink fejlődése is, mert éppen az 1868. évi t. ez. 10. §- ban kimondott jogegyenlőség alapján nem jogos-e a Királyföldön lakó magyar, román és német nemzetiségű honfitársainknak azon kivánalmok, melyet hazánk minden más törvényhatósága is oszt: hogy egy oly vagyon felett, mely a király- föld egyetemleges lakosságáé, ne egyedül azon lakosságnak kisebbsége rendelkezzék, hanem a törvényhozás ellenőrködése mellett azon közegek, melyek a nfás ilyszerü vagyonok lelett is rendelkeznek. (Folytatása következik.) A szászok, mint a haladás barátai. Ki nem ismeri a szász nemzet culturphrasisait. melyek bejárva az egész világot, Erdély közmivelödési állapotának megbirálására mérvadók lettek! Ki nem hallotta a „Kulturvolk“, „Kulturmission“ szólamokat! Pedig tény, hogy a „Kulturvolk“ a mi pénzeinkből alapított szász iskolákat és a mi vagyonúnkból küldi fel fiait a német egyetemekre hazafiságot tanulni. Es tény, hogy ,,Kulturmissio“-juk abban állott, miszerént elkülönítve magukat minden mivelődési ügyben mágusok és druidák módjára a műveltségből hozzáfér - hetlen privilégiumot csináltak, melyből kizártak minden más nemzetiséget, melyek a civilisatió páriái voltak, A szászok jogtalanul monopolizálva minden mivelődési eszközt, elkorlátozva a polgáriasodás minden útját, többi nemzeteknek nem volt helyük a pályatóren ; s mig a szászok a polgári jogok és előnyök tágas, ké nyelmes országutján haladtak a civilisatió felé, addig a többiknek járatlan utakon, göröngyös mezőkön kelleti bolyongniuk. A szászok haladása a többiek hátramaradása árán történt s azok fejlődése oka emezek tökéletlenségének. Azért is szemtelen kérkedés az, mintha a szászoknak köszönhetni, ■ miszerént országrészünk nem egészen műveletlen s lakói nem teljes barbárok; mere szemfényvesztés azon állítás, hogy a szászok nélkül még inkább hátramaradtunk volna. A városi szászok nagyban és általában inkább hátrányára, mintsem előnyére voltak az összfejlödésnek в particularisticus politikájuk, e az Öeezee táreadal-om, a közhivatalok, az ipái és kereskedelem terén tanúsított kaján, önző és irigy magaviseletük nélkül országrészünk fekvése és lakói jó tulajdonságai folytán általában valószínűleg elébb állana a műveltségben és jólétben, mint jelenleg áll. S a külföld, — kivált Xéinethon — a szászokat tartja bonunkban a kultúra messiásainak, azon szellemi ha- táröröknek, kik a civilisatiót kelet felé védni vannak I hivatva. S ezen nézeten nem is lehet csodálkozni, mert a Külföld vidékeinket többnyire csak a német könyvek és lapokból ismeri, mélyek szerzői tudósításaikat szász íróknak rágalomba mártott tolláiból veszik, miket az itt lakó nemszász nemzetek iránti ellenszenv még köny- nvebben elhitet. E részről tehát az előítélet, az elfogultság magyarázható. De miként fejtsük meg azon számos jelenség és eset által bizonyított körülményt, bogy saját kormányunk is, mint minden más tekintetben Úgy a közmi» Vetődés ügyében is a szászokat pártolja a többi nentze* tiségek, sőt saját közegei ellenében. A kormány magatartását a Királyföld politikai és közigazgatásai ügyeiben már többször káhoztattuk, s talán lesi alkalmunk bővebben fejtegetni azon okokat, melyek a kormányt ily igazságtalan eljárásra bírják. Most kisértsük meg, megmagyarázni, mért vannak az illető körök oly téves nézetben honunk kulturviszonyaira nézve. ügy látszik, hogy a felső közegek túlságos tiszteletből a német kritika iránt ennek több hitelt adnak, mint saját belátásuknak. Elfogadják továbbá tényül a többnyire szászoktól eredő kimutatásokat, összevetéseket és combinatiókat, melyek a szász kulturállapotokat a lehető legkedvezőbb, a többiekét a legkedvezőtlenebb szinben tüntetik fel anélkül, hogy ezen viszony valódi okát azon körülményben keressék, melyben valóban van s melyet mi fentebb nehány vonásokban körvonaloz- tunk. Éhez járul még a szász hatóságok агоп képmutatása, mely szerént felfelé a kormány Írás közegei nyában mindig a közmüveié!* legkészségesebb eszközeinek mutatkoznak, mig lefelé a többi nemzetiségek irányában és a szászoknak talán épen nem kedvező körülményekkel szemben határtalan pártoskodással és részrehajlással járnak el. A mit kedvezőtlen ügyben hivatalosan nagy ravaszul egész készséggel és előzéken vséggol megadnak és megengednek, azt magánúton megsemmisíteni ármánynyal törekednek vagy legalább az ilV törekvéseket alattomosan elősegítik. Előttünk a szász intézmények úgy tűnnek fel, mint ; valami középkori kínzó eszközök a többi nemzetiségek j számára s mi a korszellem szempontjából semmikép ! sem foghatjuk fel, hogy a kormány mi okból tartja fen ; oly gondosan és makacsul ezen ódon, a történelem lorQ- ; tárába való ,,instrumentum“-okat. Lehet, hogy nagyobb ! része ártatlan, sőt hasznos dolgoknak látszik az avatatlan szemlélő előtt, ki alkalmazását nem ismeri. S e tekintetben kormányunk is olyan régiségtan ör, ki a felügyelete alatti tárgyak való természetét nem ismeri. Nézzük például a szász városi hatóságokat a köz* civilisatió általános előmozdítása szempontjából. Iíj ! olyanok azok, mint az „Eiserne Jungfrau“ (vas szűz) a nürnbergi „Folterkammer“-bői. Felül sima fényes, ki I tárt karjai ölelésre hívnak, s a kit keblére szoríthat — azt számtalan rejtett gyilokkal átdöfve a mélységbe sülveszti. így tesz a szász bureaukratismus a mi társadalmi viszonyainkkal s arcbaeologusunk : a kormány „magasabb politikai indokok“-ból csak nézi nagy tudós I képpel s gyönyörködik az ő ritkaságaiban. Ezen állapotok illustrálására a sok közül egy esetet akarunk felhozni, mely a keleti vasúttársasággal történt a brassói pálya-udvar vizszükségei ügyében. (Folytatása következik.) Az erdélyi telekkönyvezési munkálatok állapota. I. A telekkönyvezés be van fejezve s a hiteltelekköny- vek a közönség használatába már átadvák, a következő területeken : A kolozsvári, deési, szamosujvári, naszódi, beszter- czei kir. törv.-szék egész területén és a sepsi-szt.-györgyi kir. törv.-székhez tartozó baróti járásbirósági területben.
