Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-04-22 / 32. szám

124 « több igényeltetek mint az, bogy az illető személy miniszterré legyen — ily szinü feliratoknak jellege csak szolgai lehet, nem adhat arra mit sem az illető miniszter, a törvényhatóság maga pedig ezen toties quo- ties feliratokkal azt koczkáztatja, hogy midőn valódi érdemeket kellene majdan jutalmaznia, elvek fölötti öröm és bizalom nyilvánításokat szereznie, feliratainak senki lélek fontosságot s nyomatéket többé tulajdoni tani nem fog. Szóló felhívja bizottsági tagtársait, hogy ne poli- záljanak annyit, hanem egyesüljenek s fogjanak kezet a haza- es a jó adminisztratió létesitése érdekében, fenntartván az állandó választmány gyűlésében tett azon indítványát, hogy a miniszter urak kineveztetésére vonatkozó értesítő leiratokat a bizottság vegye tudo­másul. Ezen élénk helyesléssel fogadott beszéd után fel áll Zethal Ferencz ur, ki hangsúlyozva, hogy mindenki a kinek az illemről fogalma van, a miniszter uraknak bizalmi feliratot fog szavazni, pártolja a feliratot, mire báró Szentkereszty Zsigmond azt a megjegyzést teszi, hogy mert ő sem pártolja, és nem pártolja az ellenzék­nek egyik tagja sem a feliratot, tehát ö és az egész ellenzék sajnálja Zethal urnák az illemről ezen fo­galmát. Zethal ur ezen illemtelen nyilatkozata különben azt is fejezheti ki, hogy a bizalmi felirat ez esetben nem az érdem elismeréséül, hanem az illem kedvéért történjék. Mi pedig azt véljük, hogy a bizottság nem ‘azért ül össze, hogy az excelencziások számára holmi mézes mázos complimenteket süssön ki. Meg kell gon­dolni különben azt is, hogy minden nem alaposan in­dokolt bizalornnyilvánitás uj hivatalnokoknál félig med­dig bizalmatlansági szavazat elődjeik iránt. Künnle József indítványát pártolták az ellenzék részéről még Cseh Ignácz, Thury György; de azután még maga a főjegyző is — előre bocsátva azt, hogy mint bizottmányi tag emel szót — az ellenzék indítvá­nyához csatlakozott, hasonlóan a jobboldal részéről az árvaszéki elnök Vida Dániel és Gyárfás Imre. Az illemteljes Zethal ur egyedül maradván, a fel­irat megbukott s a gr. főispán enunciálta, hogy a bizott­mány a miniszteri leiratokat tudomásul vette. Az enunciatió viharos éljenzésre talált. Az állandó választmány előkészített, felolvasott és egyhangúlag elfogadott több feliratot, ezek közt : a val­lás és közoktatási miniszterhez a jezsuiták ellen. A képviselöházhoz a Királyföld rendezése ügyében beadott törvényjavaslat ellen; figyelmébe ajánltatik a törvényhozásnak a szász atyafiak ügyét úgy és akként elrendezni, nehogy ismét kedvük kerekedjék a Király­földet az osztrák császári birodalom tartományává kiki­áltani, és még az is, hogy ha a székelyek a közös sza­badság és egyenlőség érdekében kiváltságos jogaikról le tudnak mondani, talán a szász urak is felhagyhat­nának azzal a 12 ponttal. (Ezen feliratot közölni fog­juk-) A képviselőházhoz az iránt, hogy a tervezett vas- és köuti hálózatban Háromszék feltűnően mellőzve lett, noha úgy a vasúti csatlakozási, mint a közlekedési ut- pontokat illetőleg, már fekvésénél fogva a haza jól fel­fogott érdeke szempontjából kiváló figyelemben lett volna részesítendő. A belügyi miniszter úrhoz, a régebben intézett azon felkérdésére, mi lehessen oka az általánosan ta­pasztalt elszegényedésnek. Ugyancsak a belügyér úrhoz azon leiratára, mely- j ben azt rendeli, hogy az absolut kormány idejében fel­gyűlt s a háromszéki bizottmány által még az 18Gl-ik évben az oskola-alap gyarapítására szánt és által is adott büntetés-pénzeket a bizottmány az országos sze­gény-alap javára beküldeni ismerje kötelességének. A pénzügyi miniszter úrhoz : a kézdi-vásárhelyi adóhivatalnak a jövedelmi adó kivetése körül elkövetett visszaélése, goromba bánásmód és törvényellenes eljá­rása tárgyában. Ideje is volna már, hogy ezen még a német világ­ból itt maradt jó urak is országos törvényeinket respec- tálnak, s a népet akkor is, a midőn nem kellene, nem zaklatnák. Itt már találhatna Zethal ur is embereket, kiket illemre taníthatna. Köztetszéssel fogadtatott gróf főispán urnák a szé­kely történeti pálva-dij és az itt Háromszéken felállí­tani tervezett árvaház-alap érdekében tett lelkes felhí­vása. A bizottság pártolását Ígérte és általános gyűjtést nem különben egy átiratban az árvaház felállítását kez­deményezte, s ez ügynek élén álló báró Szentkereszti Zsigmondné, Haller Anna grófné és Szentkereszti Ste­phanie bárónő ő nagyságoknak elismerést kifejezni ha­tározott. A múlt évi zárszámadások megvizsgáltattak, rend- j ben találtattak, sok más kebli ügy elintéztetett, azok között kiváló figyelmet érdemel az, hogy a szék há­rom tisztviselője és egy dijnok ellen fegyelmi kereset indult volt meg, mely kereseteket tényálladék hiányá­ban a megtartott titkos szavazással a bizottság meg­szüntette. Megemlítendő még, hogy a zárszámadások beter­jesztése után Künnle Juzsef felvilágosítást kér arról, hogy miként kezeltetik a volt székely huszárcsaládokat illető, és köztudat szerint a szék pénztárába letétképen őrzött úgynevezett lóbeszei’zési pénzalap töke? — mire a föszámvevö és pénztárnok oda nyilatkoztak, hogy ezen 1 tőke-pénz — többnyire úrbéri kötelezvények — mint ; letét a szék pénztárában őriztetik, és a szelvények bc- I váltása csak most ez évben történvén meg, a letét szá- j madás melletti kezeléséről ez év folyamában fog jelen- j tés tétetni, a zárszámadások pedig a múlt évre vonat - ! koznak. A bizottság két napig gyiilésezett tagjai pártkü­lönbség nélkül a gróf főispán ur vendégszerető asztalá­nál igen jól találták magokat, a pohárköszöntések egy­mást érték, és mindenki azon hő óhajtással távozott: ezen jó egyetértés bár soha meg ne bomolnék — adja az Isteni XIII-ik közlemény a székely pályadíj ügyről. Székelyudvarhelyről egy valódi székely érzéssel irt levelet kaptam, melyben írják nekem, hogy ott egy jó hazafi a iSzékely pályadij alapra adandó 100 forinttal akarja nevét örökitni többeknek segítségével. Idvezlem én a székely történet ezeren félj ül lelkes barátja nevében a nemes szándékot. Vajha mielébb tetté érjék ez. írja azt is egy derék székely tanítónő, hogy a székely történet kilátásban levő megírásával 14 éves hő óhajtása telje­sül. Csak mi tudjuk — úgy mond — a székely isko­lák tanítói és tanítónői', mily nagy hiány az, hogy ifjú­ságunknak a történetet rendszeresen előadni nem bírjuk ; mert az egykor oly dicső székely nemzetről történésze­ink csak futólag és részleteket Írtak, de rendszeres egészbe senki soha össze nem foglalta. Mennyi tudósa, bajnoka, derék nője, jó gazdasszonya volte kitűnő nem­zetnek, s még is mily röviden végzik el a hazatörté- netirók erről való emlékirataikat. Hála az égnek — igy végződik a levél — már nem sokára lesz nekünk is írott történetünk.“ Egy székelyföldi jeles tanár pedig igy ir az in­dítványról. „Szerencsét kívánok a meglepő sikerhez. Mi is megvittük honfiúi szent kötelességünk önkéntes adó­ját. — Én — úgymond a levél tudósitója — ez eszmét jó időben jöttnek, a megvalósítására választott utat sze­rencsésnek tartom. A hol minden nagyobb dolgot csak vagyonos maecenások visznek ki, ott hiányzik a köz­érzület emelkedettsége, alszik a tudomány iránti érde­keltség. E nélkül pedig hiába irtuk a történetet, hiába dicsőítettük az ősöket, hasztalan hivatkoztunk az utódok önérzetére, a nemzet jövőjére. Ellenben az által, ha egy ily közérdekű eszmét a köz nemzeti akarat és lelkese­dés karol fel és valósit, önállóságra vergődünk, felszaba­dítjuk magunkat azon gyámság alól, mely immár jog czimét amúgy is elvesztette, egy élénk és általános ér­dekeltség ébred bennünk már előre az iránt, a mit mi magunk segítünk létrejőni, s azt oly közkincsnek fog­juk tekinteni, melyért azért teremtettünk, hogy minket újra teremtsen. A székely nemzet történetét nem kei­lend majd könyvárusoknak ránk tukmálni, nem az Író­nak országszerte árulni, mert várva fogjuk várni, hogy azt megszerezhessük, házunk legdiszesb helyére tegyük s olvashassuk. A székely nemzet már is érti — igy végződik a classikus levél — hogy itt oly ügyről van szó, mely neki szánt figyelemmel kisérendi a tovább­fejlődés minden mozzanatait, s remélhetni, hogy a fel­ébredt szent érdeklődés a nemzeti élet más irányában is áldásos nyomokat hagy maga után. E mii már létrejötte előtt hat, munkál, javít és lelket emel. S avagy nem ebben áll egy mü magasb becse. Gyönyörű eszmék, nemes gondolatok. Vajha visz- hangot keltenének a Székely földön ! Háromszék derék alispánja Forró Ferencz úrtól szintén buzdító levelet kaptam, melyben a félszóllitást kedvesen véve, igy ir: „April 1-ső napján tartott bizot- mányi tárgyalásaink során a Székely-pályadíjalap ügye is szóba hozatván, főispán gr. Kálnoky Dénes ő méltó­ságának melegen és nagyhatással előterjesztett ajánlata folytán minden jelenvolt tag lelkesülten karolta fel a szép eszmét s hathatós gyámolitását Ígérte meg. Biztos remény lehet arra nézve, hogy egyfelől általam hivata­los utón, másfelől elvbarátaim utján már kibocsátott gyűjtő ivek tekintélyes összegekkel fognak kezeimbe visszaérkezni. Mi büszkék vagyunk arra — igy vég­ződik a levél — hogy ez ügyben szolgálatot tehetünk. A székely nemzet története megírása eszméje életre való, annak meghiúsulását a székely nemzet meg nem engedi, megengednie nem szabad.“ Szives köszönet a meleg pártolásért. Fogadja mély hálámat különösen Há­romszék derék főispánja, mint első az öt székely főtiszt közül, ki tudtom szerint eddig igénytelen szavamat eredményesen figyelemre méltatta. Vajha nemes pél­dáját magas állású tiszttársai követnék! Hunyadmegyéböl Déváról Németh László tisztelt hazánkfiától, ki maga már rég egy aranyat adott e cél­ra, most egy szép levél kíséretében feles összeget kap­tam a következő szives adakozóktól : gr. Kun Kocsárd aláirt 2 aranyat, gr. Kun István 3 frt, Lázár György 2 frt, Újhelyi József 1 frt, Apáthy László 1 frt, Gyön­gyösi Béla 1 frt, Reiprich Péter 1 frt. Tulner Gyula 1 frt. Márkosy Károly 1 frt, Kapcza Gyula 3 db régi ezüst huszas (börzei értéke 1 frt. 9 kr.) Dobolyi Ká­roly 1 frt, Baruch Károly 5 frt, Balázs Lőrincz I frt. Kenderesi Farkas 1 frt, br. Bánd Ilka 1 frt, Puj Zsig­mond 1 frt, Dombora László 3 drb régi ezüst húszast (börzei értéke 1 frt, 10.) Török Árpád 2 frt, Barcsay 2 frt, Lázár Lipót 50 kr. lváskántin 1 frt, Dohai 50 kr. Baló Mihály 1 frt, Bodola János 1 frt, 50 kr, L. Gyárfás Ferencz 1 frt, Borbáth Antal 4 frt, Iszekutz 50 kr, Szeremlei 1 frt, László Ignácz 1 frt. László Zsig­mond 1 frt, Zöld Ferencz 1 frt, Orbán Ferencz 1 frt, Tóth László 1 frt, dr. Balogh 1 frt, Lengyel Gergely 1 frt, Koos Ferencz 1 frt, Sándor Miklós 2 frt, Váradi Bertalan 1 frt, Makrai 1 frt, Szereday Ignácz 1 frt, Pogány Adám 1 frt, Lázár Farkas 1 frt, Búgva Károly 2 frt, Barcsay Gábor 1 frt, Trifu Simon 1 frt, Fekete Ferencz 1 frt, Jáno Albert 1 frt. Befizettetett 60 frt és 19 kr. Nagy Hunyadink nevére emlékeztető ezen várme­gyénkből kétségkívül kedvesen fogja venni székely nemzetünk, a szintén hun-utód, hogy e távol vidéken is annyi rokonszenv mutatkozik iránta s múlt történetei iránt. En szívesen megköszönöm nevében a tetemes gyűjtést beküldő nemes hazánkfiának, az adományt a buzgó áldozóknak. Csik-Szeredából Csiszér Károly ur, a ki maga régebben két forintot adott e pályadíj-alapra, bekül- dötte Dekem a napokban a csik-szeredai casino helyi­ségben márczius 25-én a székely-pályadíj alapra tartott műkedvelői hangverseny programmját, mely szerint a kitűzött czélra közreműködtek : a műkedvelő dalkör három műének-darabban, Molnár Ilka urhölgy szavalt, Szabó Berta urhölgy zongorát játszott, felolvasott Györfi Pető ur, énekelt Szabó Berta urhölgy zongora kisére- te mellett Csiszér Károly ur. A hangverseny tiszta jövedelme 85 forint volt, ez összeget az elöl tisztelt ur a mai nap hozzám bekiildötte. Székely nemzetünk tör­ténete megírása — Írja ezen hazafi — itt is rokon ér­zelmet gerjesztett minden főbb kebelben. Fényesen igazolja ezt a említett hangverseny, melyen Csik értel­miségének legnagyobb része jelen volt. Eljött minden­ki meghallgatni az előadásokat, de egyszersmind el­hozni a nemzet ügyének szánt áldozat filléreket. Sokan voltak kik felül is fizettek. A művészeti estélyt az él­vezeten kivül a vele egybekötött szent czél társadalmi életünkben soká maradandó emlékűvé teszi — jegyzi meg a levél írója.“ Köszönöm a beküldőnek, a hangversenyben mű­ködő tisztelt urhölgyeknek és uraknak, valamint a kö­zönségnek szives részvétét és áldozatát. Ám tartsák fenn ők szivökben ez est emlékét. Én és nemzetünk igaz barátai köszönetét mondunk nekik a nemes áldo­zatért, irodalmunk és miveltségünk történetírója pedig egykor neveiket örökitendi. (Vége következik.) külföld. Napoleon hgnek fötannácsosi minőségben a cor- sikai választókhoz intézett irata emlékeztet a kamarának a császári dynastiát illető utolsó szavazatára, az ország érzületére, Napoleon politikai szerepére és az általános szavazatjogra való hivatkozással végződik. A chivai khán több rokonát, kik tanácsosai vol­tak, elzáratott és kivégeztetett, és a fogva volt oroszo­kat elküldé az orenburgi orosz hadcsapatokhoz. A modo к- indiánok közelebb a velük tanács­kozásra kiküldött köztársasági biztosokat orozva meg­ölték. Ennek folytán Grant elnök felszólitá Shermann tábornokot: adjon ki rendeleteket, hogy a modok in­diánok oly mérvben büntettessenek meg, a mint az általuk elkövetett bűntények nagysága igényli. Az el­nök azok kiirtását egészen jogos ténynek tartaná. A Portoricóban lévő csapatok az önálló köz­társaság javára fellázadtak. A mexieói congressus is­mét megnyittatott. Az üzenet szerencsét kiván a nem-

Next

/
Thumbnails
Contents