Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-22 / 32. szám
124 « több igényeltetek mint az, bogy az illető személy miniszterré legyen — ily szinü feliratoknak jellege csak szolgai lehet, nem adhat arra mit sem az illető miniszter, a törvényhatóság maga pedig ezen toties quo- ties feliratokkal azt koczkáztatja, hogy midőn valódi érdemeket kellene majdan jutalmaznia, elvek fölötti öröm és bizalom nyilvánításokat szereznie, feliratainak senki lélek fontosságot s nyomatéket többé tulajdoni tani nem fog. Szóló felhívja bizottsági tagtársait, hogy ne poli- záljanak annyit, hanem egyesüljenek s fogjanak kezet a haza- es a jó adminisztratió létesitése érdekében, fenntartván az állandó választmány gyűlésében tett azon indítványát, hogy a miniszter urak kineveztetésére vonatkozó értesítő leiratokat a bizottság vegye tudomásul. Ezen élénk helyesléssel fogadott beszéd után fel áll Zethal Ferencz ur, ki hangsúlyozva, hogy mindenki a kinek az illemről fogalma van, a miniszter uraknak bizalmi feliratot fog szavazni, pártolja a feliratot, mire báró Szentkereszty Zsigmond azt a megjegyzést teszi, hogy mert ő sem pártolja, és nem pártolja az ellenzéknek egyik tagja sem a feliratot, tehát ö és az egész ellenzék sajnálja Zethal urnák az illemről ezen fogalmát. Zethal ur ezen illemtelen nyilatkozata különben azt is fejezheti ki, hogy a bizalmi felirat ez esetben nem az érdem elismeréséül, hanem az illem kedvéért történjék. Mi pedig azt véljük, hogy a bizottság nem ‘azért ül össze, hogy az excelencziások számára holmi mézes mázos complimenteket süssön ki. Meg kell gondolni különben azt is, hogy minden nem alaposan indokolt bizalornnyilvánitás uj hivatalnokoknál félig meddig bizalmatlansági szavazat elődjeik iránt. Künnle József indítványát pártolták az ellenzék részéről még Cseh Ignácz, Thury György; de azután még maga a főjegyző is — előre bocsátva azt, hogy mint bizottmányi tag emel szót — az ellenzék indítványához csatlakozott, hasonlóan a jobboldal részéről az árvaszéki elnök Vida Dániel és Gyárfás Imre. Az illemteljes Zethal ur egyedül maradván, a felirat megbukott s a gr. főispán enunciálta, hogy a bizottmány a miniszteri leiratokat tudomásul vette. Az enunciatió viharos éljenzésre talált. Az állandó választmány előkészített, felolvasott és egyhangúlag elfogadott több feliratot, ezek közt : a vallás és közoktatási miniszterhez a jezsuiták ellen. A képviselöházhoz a Királyföld rendezése ügyében beadott törvényjavaslat ellen; figyelmébe ajánltatik a törvényhozásnak a szász atyafiak ügyét úgy és akként elrendezni, nehogy ismét kedvük kerekedjék a Királyföldet az osztrák császári birodalom tartományává kikiáltani, és még az is, hogy ha a székelyek a közös szabadság és egyenlőség érdekében kiváltságos jogaikról le tudnak mondani, talán a szász urak is felhagyhatnának azzal a 12 ponttal. (Ezen feliratot közölni fogjuk-) A képviselőházhoz az iránt, hogy a tervezett vas- és köuti hálózatban Háromszék feltűnően mellőzve lett, noha úgy a vasúti csatlakozási, mint a közlekedési ut- pontokat illetőleg, már fekvésénél fogva a haza jól felfogott érdeke szempontjából kiváló figyelemben lett volna részesítendő. A belügyi miniszter úrhoz, a régebben intézett azon felkérdésére, mi lehessen oka az általánosan tapasztalt elszegényedésnek. Ugyancsak a belügyér úrhoz azon leiratára, mely- j ben azt rendeli, hogy az absolut kormány idejében felgyűlt s a háromszéki bizottmány által még az 18Gl-ik évben az oskola-alap gyarapítására szánt és által is adott büntetés-pénzeket a bizottmány az országos szegény-alap javára beküldeni ismerje kötelességének. A pénzügyi miniszter úrhoz : a kézdi-vásárhelyi adóhivatalnak a jövedelmi adó kivetése körül elkövetett visszaélése, goromba bánásmód és törvényellenes eljárása tárgyában. Ideje is volna már, hogy ezen még a német világból itt maradt jó urak is országos törvényeinket respec- tálnak, s a népet akkor is, a midőn nem kellene, nem zaklatnák. Itt már találhatna Zethal ur is embereket, kiket illemre taníthatna. Köztetszéssel fogadtatott gróf főispán urnák a székely történeti pálva-dij és az itt Háromszéken felállítani tervezett árvaház-alap érdekében tett lelkes felhívása. A bizottság pártolását Ígérte és általános gyűjtést nem különben egy átiratban az árvaház felállítását kezdeményezte, s ez ügynek élén álló báró Szentkereszti Zsigmondné, Haller Anna grófné és Szentkereszti Stephanie bárónő ő nagyságoknak elismerést kifejezni határozott. A múlt évi zárszámadások megvizsgáltattak, rend- j ben találtattak, sok más kebli ügy elintéztetett, azok között kiváló figyelmet érdemel az, hogy a szék három tisztviselője és egy dijnok ellen fegyelmi kereset indult volt meg, mely kereseteket tényálladék hiányában a megtartott titkos szavazással a bizottság megszüntette. Megemlítendő még, hogy a zárszámadások beterjesztése után Künnle Juzsef felvilágosítást kér arról, hogy miként kezeltetik a volt székely huszárcsaládokat illető, és köztudat szerint a szék pénztárába letétképen őrzött úgynevezett lóbeszei’zési pénzalap töke? — mire a föszámvevö és pénztárnok oda nyilatkoztak, hogy ezen 1 tőke-pénz — többnyire úrbéri kötelezvények — mint ; letét a szék pénztárában őriztetik, és a szelvények bc- I váltása csak most ez évben történvén meg, a letét szá- j madás melletti kezeléséről ez év folyamában fog jelen- j tés tétetni, a zárszámadások pedig a múlt évre vonat - ! koznak. A bizottság két napig gyiilésezett tagjai pártkülönbség nélkül a gróf főispán ur vendégszerető asztalánál igen jól találták magokat, a pohárköszöntések egymást érték, és mindenki azon hő óhajtással távozott: ezen jó egyetértés bár soha meg ne bomolnék — adja az Isteni XIII-ik közlemény a székely pályadíj ügyről. Székelyudvarhelyről egy valódi székely érzéssel irt levelet kaptam, melyben írják nekem, hogy ott egy jó hazafi a iSzékely pályadij alapra adandó 100 forinttal akarja nevét örökitni többeknek segítségével. Idvezlem én a székely történet ezeren félj ül lelkes barátja nevében a nemes szándékot. Vajha mielébb tetté érjék ez. írja azt is egy derék székely tanítónő, hogy a székely történet kilátásban levő megírásával 14 éves hő óhajtása teljesül. Csak mi tudjuk — úgy mond — a székely iskolák tanítói és tanítónői', mily nagy hiány az, hogy ifjúságunknak a történetet rendszeresen előadni nem bírjuk ; mert az egykor oly dicső székely nemzetről történészeink csak futólag és részleteket Írtak, de rendszeres egészbe senki soha össze nem foglalta. Mennyi tudósa, bajnoka, derék nője, jó gazdasszonya volte kitűnő nemzetnek, s még is mily röviden végzik el a hazatörté- netirók erről való emlékirataikat. Hála az égnek — igy végződik a levél — már nem sokára lesz nekünk is írott történetünk.“ Egy székelyföldi jeles tanár pedig igy ir az indítványról. „Szerencsét kívánok a meglepő sikerhez. Mi is megvittük honfiúi szent kötelességünk önkéntes adóját. — Én — úgymond a levél tudósitója — ez eszmét jó időben jöttnek, a megvalósítására választott utat szerencsésnek tartom. A hol minden nagyobb dolgot csak vagyonos maecenások visznek ki, ott hiányzik a közérzület emelkedettsége, alszik a tudomány iránti érdekeltség. E nélkül pedig hiába irtuk a történetet, hiába dicsőítettük az ősöket, hasztalan hivatkoztunk az utódok önérzetére, a nemzet jövőjére. Ellenben az által, ha egy ily közérdekű eszmét a köz nemzeti akarat és lelkesedés karol fel és valósit, önállóságra vergődünk, felszabadítjuk magunkat azon gyámság alól, mely immár jog czimét amúgy is elvesztette, egy élénk és általános érdekeltség ébred bennünk már előre az iránt, a mit mi magunk segítünk létrejőni, s azt oly közkincsnek fogjuk tekinteni, melyért azért teremtettünk, hogy minket újra teremtsen. A székely nemzet történetét nem keilend majd könyvárusoknak ránk tukmálni, nem az Írónak országszerte árulni, mert várva fogjuk várni, hogy azt megszerezhessük, házunk legdiszesb helyére tegyük s olvashassuk. A székely nemzet már is érti — igy végződik a classikus levél — hogy itt oly ügyről van szó, mely neki szánt figyelemmel kisérendi a továbbfejlődés minden mozzanatait, s remélhetni, hogy a felébredt szent érdeklődés a nemzeti élet más irányában is áldásos nyomokat hagy maga után. E mii már létrejötte előtt hat, munkál, javít és lelket emel. S avagy nem ebben áll egy mü magasb becse. Gyönyörű eszmék, nemes gondolatok. Vajha visz- hangot keltenének a Székely földön ! Háromszék derék alispánja Forró Ferencz úrtól szintén buzdító levelet kaptam, melyben a félszóllitást kedvesen véve, igy ir: „April 1-ső napján tartott bizot- mányi tárgyalásaink során a Székely-pályadíjalap ügye is szóba hozatván, főispán gr. Kálnoky Dénes ő méltóságának melegen és nagyhatással előterjesztett ajánlata folytán minden jelenvolt tag lelkesülten karolta fel a szép eszmét s hathatós gyámolitását Ígérte meg. Biztos remény lehet arra nézve, hogy egyfelől általam hivatalos utón, másfelől elvbarátaim utján már kibocsátott gyűjtő ivek tekintélyes összegekkel fognak kezeimbe visszaérkezni. Mi büszkék vagyunk arra — igy végződik a levél — hogy ez ügyben szolgálatot tehetünk. A székely nemzet története megírása eszméje életre való, annak meghiúsulását a székely nemzet meg nem engedi, megengednie nem szabad.“ Szives köszönet a meleg pártolásért. Fogadja mély hálámat különösen Háromszék derék főispánja, mint első az öt székely főtiszt közül, ki tudtom szerint eddig igénytelen szavamat eredményesen figyelemre méltatta. Vajha nemes példáját magas állású tiszttársai követnék! Hunyadmegyéböl Déváról Németh László tisztelt hazánkfiától, ki maga már rég egy aranyat adott e célra, most egy szép levél kíséretében feles összeget kaptam a következő szives adakozóktól : gr. Kun Kocsárd aláirt 2 aranyat, gr. Kun István 3 frt, Lázár György 2 frt, Újhelyi József 1 frt, Apáthy László 1 frt, Gyöngyösi Béla 1 frt, Reiprich Péter 1 frt. Tulner Gyula 1 frt. Márkosy Károly 1 frt, Kapcza Gyula 3 db régi ezüst huszas (börzei értéke 1 frt. 9 kr.) Dobolyi Károly 1 frt, Baruch Károly 5 frt, Balázs Lőrincz I frt. Kenderesi Farkas 1 frt, br. Bánd Ilka 1 frt, Puj Zsigmond 1 frt, Dombora László 3 drb régi ezüst húszast (börzei értéke 1 frt, 10.) Török Árpád 2 frt, Barcsay 2 frt, Lázár Lipót 50 kr. lváskántin 1 frt, Dohai 50 kr. Baló Mihály 1 frt, Bodola János 1 frt, 50 kr, L. Gyárfás Ferencz 1 frt, Borbáth Antal 4 frt, Iszekutz 50 kr, Szeremlei 1 frt, László Ignácz 1 frt. László Zsigmond 1 frt, Zöld Ferencz 1 frt, Orbán Ferencz 1 frt, Tóth László 1 frt, dr. Balogh 1 frt, Lengyel Gergely 1 frt, Koos Ferencz 1 frt, Sándor Miklós 2 frt, Váradi Bertalan 1 frt, Makrai 1 frt, Szereday Ignácz 1 frt, Pogány Adám 1 frt, Lázár Farkas 1 frt, Búgva Károly 2 frt, Barcsay Gábor 1 frt, Trifu Simon 1 frt, Fekete Ferencz 1 frt, Jáno Albert 1 frt. Befizettetett 60 frt és 19 kr. Nagy Hunyadink nevére emlékeztető ezen vármegyénkből kétségkívül kedvesen fogja venni székely nemzetünk, a szintén hun-utód, hogy e távol vidéken is annyi rokonszenv mutatkozik iránta s múlt történetei iránt. En szívesen megköszönöm nevében a tetemes gyűjtést beküldő nemes hazánkfiának, az adományt a buzgó áldozóknak. Csik-Szeredából Csiszér Károly ur, a ki maga régebben két forintot adott e pályadíj-alapra, bekül- dötte Dekem a napokban a csik-szeredai casino helyiségben márczius 25-én a székely-pályadíj alapra tartott műkedvelői hangverseny programmját, mely szerint a kitűzött czélra közreműködtek : a műkedvelő dalkör három műének-darabban, Molnár Ilka urhölgy szavalt, Szabó Berta urhölgy zongorát játszott, felolvasott Györfi Pető ur, énekelt Szabó Berta urhölgy zongora kisére- te mellett Csiszér Károly ur. A hangverseny tiszta jövedelme 85 forint volt, ez összeget az elöl tisztelt ur a mai nap hozzám bekiildötte. Székely nemzetünk története megírása — Írja ezen hazafi — itt is rokon érzelmet gerjesztett minden főbb kebelben. Fényesen igazolja ezt a említett hangverseny, melyen Csik értelmiségének legnagyobb része jelen volt. Eljött mindenki meghallgatni az előadásokat, de egyszersmind elhozni a nemzet ügyének szánt áldozat filléreket. Sokan voltak kik felül is fizettek. A művészeti estélyt az élvezeten kivül a vele egybekötött szent czél társadalmi életünkben soká maradandó emlékűvé teszi — jegyzi meg a levél írója.“ Köszönöm a beküldőnek, a hangversenyben működő tisztelt urhölgyeknek és uraknak, valamint a közönségnek szives részvétét és áldozatát. Ám tartsák fenn ők szivökben ez est emlékét. Én és nemzetünk igaz barátai köszönetét mondunk nekik a nemes áldozatért, irodalmunk és miveltségünk történetírója pedig egykor neveiket örökitendi. (Vége következik.) külföld. Napoleon hgnek fötannácsosi minőségben a cor- sikai választókhoz intézett irata emlékeztet a kamarának a császári dynastiát illető utolsó szavazatára, az ország érzületére, Napoleon politikai szerepére és az általános szavazatjogra való hivatkozással végződik. A chivai khán több rokonát, kik tanácsosai voltak, elzáratott és kivégeztetett, és a fogva volt oroszokat elküldé az orenburgi orosz hadcsapatokhoz. A modo к- indiánok közelebb a velük tanácskozásra kiküldött köztársasági biztosokat orozva megölték. Ennek folytán Grant elnök felszólitá Shermann tábornokot: adjon ki rendeleteket, hogy a modok indiánok oly mérvben büntettessenek meg, a mint az általuk elkövetett bűntények nagysága igényli. Az elnök azok kiirtását egészen jogos ténynek tartaná. A Portoricóban lévő csapatok az önálló köztársaság javára fellázadtak. A mexieói congressus ismét megnyittatott. Az üzenet szerencsét kiván a nem-
