Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-03-14 / 21. szám

82 dényi azon kifejezést használta, az ülés már el volt osz­latva. — Hol fy Ignácz kijelenti, hogy megnyugszik az elnök ezen nyilatkozatában, ha a ház azon kifejezést nem mon­dottnak tekinti. (Zajos felkiáltások: Soha! nagy ingerült­ség és zaj. A szélsőbalról többen szót kérnek.) Zsedényi Ede (Halljuk! Halljuk!) kijelenti, hogy ő akkor, midőn az elnök székét elhagyta, csak ugyan hasz­nálta a szélsőbal ellen e kifejezést: indiscreíio ; mert azon modor jellemzésére, melyet a szélsőbal tanúsít nem talált a magyar nyelvben parliamentáris kifejezést, s igy azt a francziában kellett keresnie. (Zajos felkiáltásák a szélső balról : Még ismétli is} Ez már nyilt ülésben történt! Jobb- felől élénk helyeslés.) Szóló azt hiszi, hogy az általa hasz­nált kifejezés nem inparliamentaris, főleg akkor, midőn a szélsőbal nyíltan kimondja, hogy erőszakot akar használni. (Élénk helyeslés jobbról. Nagy zaj és ellenmondások bal­ról. Deáky Lajos, Iíelfy Ignácz és Kállay a szélsőbalról általános izgatottság közepette egyszerre beszélnek). Elnök kijelenti, hogy ha a ház, a házszabályok ér- telmébén öt nem istápolja, kénytelen loend helyét erősebb karoknak átengedni. Azonban most kéri a házat, hogy a keserű kénytelenségtül, melyet meg nem érdemelt, s melyért sokan kárhoztatni s megróni fognák, — mentse fel őt. Ezzel az incidens befejezve lévén feltétetik a kérdés vájjon a központi bizottság határozata elfogadtatik e vagy nem, melyre névszerint történik a szavazás. A szavazás eredménye az lön, hogy a javaslat 169 szavazattal 118 ellenében elfogadtatott. Ezután elnök felhívja a házat, hogy a napirend meg­állapítását vegye tanácskozás alá. Zsedényi Ede indítványozza, hogy a választási törvényjavaslat után azonnal az országgyűlésnek öt évi tartamáról s az incompatibilitásról szóló javaslatokat vegye tái’gyalás alá azon javaslattal együtt, melyet akár a bel ügyminiszter, akár Irányi a választásoknál előforduló vesztegetések tárgyában beadni készül. Ezek után követ­keznék a fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat, s azután mindazon tárgyak, melyek iránt a központi bizott­ság jelentései már készek, különösen pedig a telepitvénye- sekröl szóló főrendi üzenet, s a kolozsvári egyetemről szóló törvjavaslat. Csanády nem ossza Zsedényi indítványát, mert hiszi, hogy vannak régebben beadott fontos tárgyak, me­lyek azt megelőzik. Ilyen a kir. kisebb haszonvételekről szóló javaslat, melynek tárgyalását szóló elengedhetlennek találja. Simon y i Ernő államcsínynek tartaná ha a tár­gyalások a Zsedényi indítványa szerint történnének, mert szerinte egész politikánk most egyébből sem áll, mint „gscheftelés“-ből. Elnök elősorolja a teendőket, melyeknek tárgyalása mindjárt a budget tárgyalás befejezése utáu ki lön tűzve. Lónyai Menyhért gróf miniszterelnök hosszas be­szédben mondja el nézeteit a napirendre felveendő tárgyak sorára nézve. Mindenek előtt három tárgyat kér a háztól az osztályok tanácskozására kitűzni — t- i. az az ország­gyűlés öt évi tartamáról, az incompatibilitásról és a fövá ros rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Felhívja az ellenzéket, hogy használják fel az időt, ne vesztegessék el huzavonással, és ne akadályozzák a legszükségesebb törvényjavaslatok keresztül vitelét. Fel­hozza a legszükségosebbeket melyek a parlament méltó­ságához illő tárgyalások mellett még elintézhetök. Ilyenek : a telopitvényi tjavaslat, a kolozsvári egyetem, az osztrák magyar Lloyd nevű gőzhajózási társulat tengeri posta szál­lítása iránt kötött szerződés beczikkelyezése, a Ludovi- ceumra vonatkozó javaslat tárgyalása stb. Iíelfy Ignácz mindezeket csak úgy véli keresztül- vihetöknefe, hogy ha a minisztérium a képviselői megbíza­tásnak az öt évre való meghosszabbításáról szóló tvjavas- latot visszavonja. Tissza Kálmán szintén ezt kívánja. Majoros István hosszas beszédét azzal végzi, vajha a jobboldal belátná azt, hogy no az öuérdek és ne a párt­érdekért küzdjön, hanem az ország, a lakosság és a nem­zet felvirágoztatására terjesszen elő törvényjavaslatokat, és ne a jogfosztás legyen mindennapi kenyerük. (Nagy zaj, felkiáltások jobbfelöl. Rendre! Elnök csenget.) Elnök: A képviselő ur oly kifejezésekkel él, melye­ket szó nélkül nem hagyhatok; egy egész párt a magán­érdek istápolásával, sógorság és atyafiság miatti kedvezés­sel vádoltatik. A képviselő urat ezen kifejezéséért rendre utasítom. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Majoros István: En csak a napirendhez szóltam, és tagadom ...........(folyton növekedő zaj miatt a szónok nem é rthető. Elnök csenget.) Elnök: (Székében felállva.) Mondon, én rendre uta­sítom a képv. urat, és most felszólitom a szabályok értel­mében, hogy magyarázza meg szavait. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Majoros István: Szavaimat vissza nem vonom. Azt mondottam, bogy felépittettek vasutak és felállittattak vál lalatok, melyek egyes családoknak és egyes consortiumokuak kedveznek. Ezt mondottam előbb és ezt most ismétlem. (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások: Rendre!) Kamatbiztositás sál látta el az ország ezen vasutakat, melyek kárára van­nak az államnak és az adózó népnek. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon! Ügy van! Igaz!) Elnök: elkéri a gyorsírói jegyzést, felolvassa azt, melyben teljesen az áll a mit az elnök értett. Kéri Majo­rost, magyarázza meg szavait. Majoros István: Én nem vonom vissza szavaimat, a mi fel volt olvasva, azt mondottam, hogy a kormány ily napirenden levő visszaéléseket követ el és ekkép a pol gárok jogait fosztogatja. (Felkiáltások jobb felöl: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Hisz csaknem naponta elmondtuk eze két, s talán csak nem biin, nem vétek azt elmondani, a mi napnál világosabb? (Zaj.) Elnök: Ezt méltóztatott mondani: (Olvassa a gyors­írói jegyzetet.) „Az ország, a lakosság és a nemzet felvi­rágzására terjesszen elő tvjavaslatokat és no fosztogatás le­gyen mindennapi kenyerük.„ (Mozgás jobbfelöl.) En azért a t. képviselő urat rendre utasítottam. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) (Felkiáltások szélsőbal felöl. Nincs joga, nagy zaj.) Kérem a t. házat, méltóztassék nyilatkozni az iránt, vájjon az én rendreutasításom alapos-e vagy nem? (Felki­áltások jobb felöl: Igen! bal felől: Nem! A jobb oldal fel­emelkedik ülő helyéről.) Intem a képviselő urat, hogy ne folytassa sértegetéseit. Majoros Itván: Határozottan azt mondottam, a mit többen előttem elmondottak. (Zaj jobb felöl.) A „jogfosz­tás“ kifejezése miatt utasított engem rendre az elnök ur, és az obligat többség neki igazat adott. (Zaj jobb felöl. Felkiálások: Rendre! Rendre! El kell vonni tőle a szót.) Elnök: En kérdem a t. házat, vájjon a ház méltó ságával megegyezik e ily beszéd, vagy nem? (Felkiáltá­sok jobb felől: Nem! Nem! A korcsmába való! El kell tőle vonni a szót. Zaj balfelöl.) Vájjon az alkotmányos szabadság és parlamentaris rendszernek előmozdítására és megerősítésére szolgál-e az oly beszéd, melyet a képviselő úrtól hallunk? (Felkiáltások jobbfelől: Nem! Nem! Nagy zaj. Hosszas élénk ingerültség.) En a képviselő urat két­szer reudreutasitottam. és most újólag kérem ne móltóztas- sék ilyeténképen folytatni, mert külömben kénytelen leszek a házat felnérni, bony a szót -vegye el tőle. (Elénk helyes­lés jobbról. Ellenmondás balfelöl. Nagy zaj.) Majoros István: En úgy sem kívánok tovább szólni, nem csak azért, mert a rendreutasításnak helyét látta a t. elnök ur, s mert azon része a többségnek, a mely nagyon szívesen felállt, a rendreutasítás mellett szavazott, hanem azért, mert úgy is bevégeztem volna beszédemet (mozgás), ha elnök ur nem is utasit rendre. Ezután Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök a a leghatározottabban visszautasítja Majoros István állításait, miket egyszersmind rágalmaknak nyilvánit. Vidlyczkay József óvást jelent ki az elnök eljá­rása ellen. Ezzel az ülé s 2 órakor véget ért, mig d. u. 5 órakor újból megnyitatott. Ez esti ülés a leghaszontalanabb viták­kal telve — tartott hajnali 11/4 óráig, és akkor teljes ered­mény nélkül eloszlott, Márcz. 8. Ezen ülés alatt fenyegetödszések hallatszottak a for­radalomról. A zaj, az elkeseredés leirkatlan. A kedélyek úgy voltak hangolva, mintha csak ugyan a forradalom elő estéjén állanának. A jobboldal bámulatos, csodás kidegvériiséget, párt­fegyelmet tanúsított. Uyeu előzmények után lázas érdekeltséggel várta mindenki e hó 8-ikán a képviselőházi ülés megnyitását. Mindenki várta, hogy ismétlődni fognak-e az az ellötti éj botrányos jelenetei. Az érdekeltség annál nagyobb volt, mert tudták, hogy a miniszterek tanácskozást tartottak : mi tevők legyenek az ellenzék által végletre vitt hely­zettel szemközt. Lázas feszültséggel várták a dolgok további fejlődé­sét, de az elnök azt inditványozá, hogy az ülés zárttá vál­jék, mit egyhangúlag elfogadtak. Az ülést megelőzőleg minisztertanács tartatott, azu­tán a miniszterek az ellenzék több tagjával a képviselő­házban értekeztek az ellenzék által ajánlott compromis- sum tárgyában, de semmi eredményre sem jutottak. Marczius 9-én. A kormány és ellenzék közti egyezkedésnek, a to­vábbi tárgyalásokra nézve nem lett eredménye. Az ellen­zék azt az ajánlatot tette, hogy a választási törvények megváltoztatása és a többi fontos javaslat: mint a főváros rendezése, a kolozsvári egyetem és ludoviceum ügye stb. parallel tárgyaltatasnak, amaz délelőtt, emezek délután; a kormány nem fogadta el az ajánlatot, mert mindenekelőtt a választási töryényjavaslatok tárgyalását akarja keresztül­vinni. Az elenzék folytatja taktikáját: hogy minden fel­merülő tárgyhoz minél számosaaban szóljanak. Ez ülést is a tanúsított taktika szerint járatták le; végnélküli interpellatiók s hosszas beszédek töltötték be az ülést tiz órától három óráig, s a tulajdonképi napi­rendre újból nem került sor. Beszélnek az orszásrgyülés- nek azonnali feloszlatásáról. Az éji ülést az „Ellenőr“ igy Írja le: (Kji kép az országgyűlésből.) Az éjjeli ülés oly sajátságos képet nyújtott, melyet nem egyhamar feled el, a ki jelen volt. A gázlángokat meggyujtották, az elnöki emelvényre, a jegyzők, gyorsírók s miniszterek elé lámpá­kat és gyertyákat tettek. A karzatok tömve, képviselői padok tömve. A bejáratnál őrködő drabantok perezröl perezre jobban meghajtók fejüket a ránehezitlő súly alatt, s végre csöndesen bóbiskálnak. A gyorsírók lo-föl futkos­nak, s rázzák zsibbadt kezeiket. A gázlángok csakhamar átfütik a termet, s a képvi­selők egy része a folyosókra, a buffetbe menekül. Van nem sokára jóétvágy és szivarozás. A terem rekedt, gőzös atmospherával telik meg, s a gyertyák, lámpák oly szomorún égnek, hogy Csanádi Szontágh Pál méltán hason­lítja a siralomházi gyertyákhoz. A t. ház őrszemei egymás után váltogatják föl egy­mást. Somssichot követi Perczel, Perczelt Bánó. A nem őrszemek küzdenek, mig végre leszegezik tulajdonosaikat a padra s a képviselői szék madraczczá válik. Jobbolda­lon négyeu-ötön alusznak egy csomóban. Prileszky Tádé magyarázza, hogy ez Angliában is igy szokás. A ház asztalára szegzett óra minden negyed órában csendül, mint a hajókon, csak hogy egyet egyet. Már 11 óra ! Vidliczkay beszél. A t. ház egy része kimegy a folyosókra. Ha az a rész kimegy, kimegy a másik rész is, s akkor aztán az ármányosok arra kérik az elnököt, hogy számlálja meg a jelenlevőket, mert nincsenek százan. A távirdai csengettyű elnöki nyomására azonban rögtön megtelik a jobboldal. Lehet tovább beszélni. Ezt ismétlik többször, de hasztalau. • Kettős feladat vár itt megoldásra. Ki nem lesz ál­mos? És ki tud tovább beszélni. A jobboldal igen elő­zékeny, szivesen megengedi a beszédet. Halljuk, Halljuk! Már éjfél van, Vidliczkay beszél. Kissé megritkul a karzat, s egyre sűrűsödik a le­vegő. Azokat a lyukakat, melyeknek szelelö a nevo ki- nyitogatják. Vannak öreg urak, kik 9 órakor már ágyban pi­hennek. Vannak gyöngélkedők, kik a fontos alkalom miatt daczolnak az orvosi intésekkel. Hanem azért megállja helyét mindenik. A miniszterek jönnek mennek. A folyosókon ta­nácskozásokat tartanak. A buffetben tolongás vau. A ház szolgái összebugnak, hogy fizetés felemelést kérnek. Bobory a rabszolgatartók humánus bánásmódját emlegeti. Németh Albert küzd. Valóban küzd. О magáévá tette gr. Szapáry Gyulának az ülés meghosszabbítására be­nyújtott indítványát, melyet amaz visszavett. Gyöngélkedő beteges most, de mint indítványozónak jelen kell lennie. Egy piáidból övét köt derekára, s folyton orvosságot használ. A folyósokon fenyegetőznek, hogy ez az ülés délig tart. Ha pedig addig is beszélnek, eloszlatják az ország­gyűlést. Ifjú Pulszky Ágost a gyorsírókat rémiti, hogy innen ugyan ki nem szabadulnak. — „Mi a patvar?“ — mondják neki. Már éjfél után i óra s Vidiczkay beszél. Ebben az ülésben nem a fő, hogy mit beszélnek, hanem hogy mennyit. Dobsa Lajos jól kifejti a mai ma­nőver elméletét. Itt nem áll az, hogy hallgatni arany. Beszélni! ez az arany. Aztán ezt az aranyat be kell vál­tani apró pénzre. Az idő pedig pénz, s most időre van szükség. Csanády Sándor bizonyos lovaglásról beszél. Ráfog­ják, hogy ő az 50 es években a császár bihari körútja al­kalmával mellette lovagolt. Ez személyes kérdés. T. ház ! én soha életemben sem lovagoltam. A miniszterek 8-ikszor, 10-ikszer jönnek be. A gyer­tyák már csaknem egészen leégtek. De a beszéd még mindig foly. A két tábor farkasszemet néz egymással, ál­mosan az igaz, de mégis előrelátásból. Az éj hőse Vidliczkay. Csupán szeretetreméltóság volt, midőn arra hivatkozott, hogy ő soha sem szokta a ház türelmét igénybe venni. Az igaz, hogy már elmúlt 10 óra, midőn ezt mondta, de az is igaz, hogy még egy órakor beszélt. Két kötettel gazdagabb lesz a ház naplója. Az elnöklő Bánó néhányszor intette, hogy a tárgyhoz szól­jon. Vidliczkay erre zavarba jött, hogy az egy legény­nyel dolgozó mesterember helyzetét kezdte fejtegetni. Az elnök ismét figyelmazteti. Újabb zavar. Szónoknak úgy tetszik tehát, hogy a bankkérdésről kell beszélnie. Újabb elnöki figyelmeztetés. Igaz! Az egy segéddel dolgozó mes­teremberek. . . Elnök csönget és újra figyelmezteti. „Tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents