Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-03-14 / 21. szám

82

dényi azon kifejezést használta, az ülés már el volt oszlatva. —

Hol fy Ignácz kijelenti, hogy megnyugszik az elnök ezen nyilatkozatában, ha a ház azon kifejezést nem mondottnak tekinti. (Zajos felkiáltások: Soha! nagy ingerültség és zaj. A szélsőbalról többen szót kérnek.)

Zsedényi Ede (Halljuk! Halljuk!) kijelenti, hogy ő akkor, midőn az elnök székét elhagyta, csak ugyan használta a szélsőbal ellen e kifejezést: indiscreíio ; mert azon modor jellemzésére, melyet a szélsőbal tanúsít nem talált a magyar nyelvben parliamentáris kifejezést, s igy azt a francziában kellett keresnie. (Zajos felkiáltásák a szélső balról : Még ismétli is} Ez már nyilt ülésben történt! Jobb- felől élénk helyeslés.) Szóló azt hiszi, hogy az általa használt kifejezés nem inparliamentaris, főleg akkor, midőn a szélsőbal nyíltan kimondja, hogy erőszakot akar használni. (Élénk helyeslés jobbról. Nagy zaj és ellenmondások balról. Deáky Lajos, Iíelfy Ignácz és Kállay a szélsőbalról általános izgatottság közepette egyszerre beszélnek).

Elnök kijelenti, hogy ha a ház, a házszabályok ér- telmébén öt nem istápolja, kénytelen loend helyét erősebb karoknak átengedni. Azonban most kéri a házat, hogy a keserű kénytelenségtül, melyet meg nem érdemelt, s melyért sokan kárhoztatni s megróni fognák, — mentse fel őt.

Ezzel az incidens befejezve lévén feltétetik a kérdés vájjon a központi bizottság határozata elfogadtatik e vagy nem, melyre névszerint történik a szavazás.

A szavazás eredménye az lön, hogy a javaslat 169 szavazattal 118 ellenében elfogadtatott.

Ezután elnök felhívja a házat, hogy a napirend megállapítását vegye tanácskozás alá.

Zsedényi Ede indítványozza, hogy a választási törvényjavaslat után azonnal az országgyűlésnek öt évi tartamáról s az incompatibilitásról szóló javaslatokat vegye tái’gyalás alá azon javaslattal együtt, melyet akár a bel ügyminiszter, akár Irányi a választásoknál előforduló vesztegetések tárgyában beadni készül. Ezek után következnék a fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat, s azután mindazon tárgyak, melyek iránt a központi bizottság jelentései már készek, különösen pedig a telepitvénye- sekröl szóló főrendi üzenet, s a kolozsvári egyetemről szóló törvjavaslat.

Csanády nem ossza Zsedényi indítványát, mert hiszi, hogy vannak régebben beadott fontos tárgyak, melyek azt megelőzik. Ilyen a kir. kisebb haszonvételekről szóló javaslat, melynek tárgyalását szóló elengedhetlennek találja.

Simon y i Ernő államcsínynek tartaná ha a tárgyalások a Zsedényi indítványa szerint történnének, mert szerinte egész politikánk most egyébből sem áll, mint „gscheftelés“-ből.

Elnök elősorolja a teendőket, melyeknek tárgyalása mindjárt a budget tárgyalás befejezése utáu ki lön tűzve.

Lónyai Menyhért gróf miniszterelnök hosszas beszédben mondja el nézeteit a napirendre felveendő tárgyak sorára nézve. Mindenek előtt három tárgyat kér a háztól az osztályok tanácskozására kitűzni — t- i. az az országgyűlés öt évi tartamáról, az incompatibilitásról és a fövá ros rendezéséről szóló törvényjavaslatot.

Felhívja az ellenzéket, hogy használják fel az időt, ne vesztegessék el huzavonással, és ne akadályozzák a legszükségesebb törvényjavaslatok keresztül vitelét. Felhozza a legszükségosebbeket melyek a parlament méltóságához illő tárgyalások mellett még elintézhetök. Ilyenek : a telopitvényi tjavaslat, a kolozsvári egyetem, az osztrák magyar Lloyd nevű gőzhajózási társulat tengeri posta szállítása iránt kötött szerződés beczikkelyezése, a Ludovi- ceumra vonatkozó javaslat tárgyalása stb.

Iíelfy Ignácz mindezeket csak úgy véli keresztül- vihetöknefe, hogy ha a minisztérium a képviselői megbízatásnak az öt évre való meghosszabbításáról szóló tvjavas- latot visszavonja. Tissza Kálmán szintén ezt kívánja.

Majoros István hosszas beszédét azzal végzi, vajha a jobboldal belátná azt, hogy no az öuérdek és ne a pártérdekért küzdjön, hanem az ország, a lakosság és a nemzet felvirágoztatására terjesszen elő törvényjavaslatokat, és ne a jogfosztás legyen mindennapi kenyerük. (Nagy zaj, felkiáltások jobbfelöl. Rendre! Elnök csenget.)

Elnök: A képviselő ur oly kifejezésekkel él, melyeket szó nélkül nem hagyhatok; egy egész párt a magánérdek istápolásával, sógorság és atyafiság miatti kedvezéssel vádoltatik. A képviselő urat ezen kifejezéséért rendre utasítom. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.)

Majoros István: En csak a napirendhez szóltam, és

tagadom

...........(folyton növekedő zaj miatt a szónok nem

é

rthető. Elnök csenget.)

Elnök: (Székében felállva.) Mondon, én rendre utasítom a képv. urat, és most felszólitom a szabályok értelmében, hogy magyarázza meg szavait. (Zajos helyeslés jobbfelöl.)

Majoros István: Szavaimat vissza nem vonom. Azt

mondottam, bogy felépittettek vasutak és felállittattak vál lalatok, melyek egyes családoknak és egyes consortiumokuak kedveznek. Ezt mondottam előbb és ezt most ismétlem. (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások: Rendre!) Kamatbiztositás sál látta el az ország ezen vasutakat, melyek kárára vannak az államnak és az adózó népnek. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon! Ügy van! Igaz!)

Elnök: elkéri a gyorsírói jegyzést, felolvassa azt, melyben teljesen az áll a mit az elnök értett. Kéri Majorost, magyarázza meg szavait.

Majoros István: Én nem vonom vissza szavaimat, a mi fel volt olvasva, azt mondottam, hogy a kormány ily napirenden levő visszaéléseket követ el és ekkép a pol gárok jogait fosztogatja. (Felkiáltások jobb felöl: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Hisz csaknem naponta elmondtuk eze két, s talán csak nem biin, nem vétek azt elmondani, a mi napnál világosabb? (Zaj.)

Elnök: Ezt méltóztatott mondani: (Olvassa a gyorsírói jegyzetet.) „Az ország, a lakosság és a nemzet felvirágzására terjesszen elő tvjavaslatokat és no fosztogatás legyen mindennapi kenyerük.„ (Mozgás jobbfelöl.)

En azért a t. képviselő urat rendre utasítottam. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) (Felkiáltások szélsőbal felöl. Nincs joga, nagy zaj.)

Kérem a t. házat, méltóztassék nyilatkozni az iránt, vájjon az én rendreutasításom alapos-e vagy nem? (Felkiáltások jobb felöl: Igen! bal felől: Nem! A jobb oldal felemelkedik ülő helyéről.) Intem a képviselő urat, hogy ne folytassa sértegetéseit.

Majoros Itván: Határozottan azt mondottam, a mit többen előttem elmondottak. (Zaj jobb felöl.) A „jogfosztás“ kifejezése miatt utasított engem rendre az elnök ur, és az obligat többség neki igazat adott. (Zaj jobb felöl. Felkiálások: Rendre! Rendre! El kell vonni tőle a szót.)

Elnök: En kérdem a t. házat, vájjon a ház méltó ságával megegyezik e ily beszéd, vagy nem? (Felkiáltások jobb felől: Nem! Nem! A korcsmába való! El kell tőle vonni a szót. Zaj balfelöl.) Vájjon az alkotmányos szabadság és parlamentaris rendszernek előmozdítására és megerősítésére szolgál-e az oly beszéd, melyet a képviselő úrtól hallunk? (Felkiáltások jobbfelől: Nem! Nem! Nagy zaj. Hosszas élénk ingerültség.) En a képviselő urat kétszer reudreutasitottam. és most újólag kérem ne móltóztas- sék ilyeténképen folytatni, mert külömben kénytelen leszek a házat felnérni, bony a szót -vegye el tőle. (Elénk helyeslés jobbról. Ellenmondás balfelöl. Nagy zaj.)

Majoros István: En úgy sem kívánok tovább szólni, nem csak azért, mert a rendreutasításnak helyét látta a t. elnök ur, s mert azon része a többségnek, a mely nagyon szívesen felállt, a rendreutasítás mellett szavazott, hanem azért, mert úgy is bevégeztem volna beszédemet (mozgás), ha elnök ur nem is utasit rendre.

Ezután Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök a a leghatározottabban visszautasítja Majoros István állításait, miket egyszersmind rágalmaknak nyilvánit.

Vidlyczkay József óvást jelent ki az elnök eljárása ellen.

Ezzel az ülé s 2 órakor véget ért, mig d. u. 5 órakor újból megnyitatott. Ez esti ülés a leghaszontalanabb vitákkal telve — tartott hajnali 11/4 óráig, és akkor teljes eredmény nélkül eloszlott,

Márcz. 8.

Ezen ülés alatt fenyegetödszések hallatszottak a forradalomról. A zaj, az elkeseredés leirkatlan. A kedélyek úgy voltak hangolva, mintha csak ugyan a forradalom elő estéjén állanának.

A jobboldal bámulatos, csodás kidegvériiséget, pártfegyelmet tanúsított.

Uyeu előzmények után lázas érdekeltséggel várta mindenki e hó 8-ikán a képviselőházi ülés megnyitását. Mindenki várta, hogy ismétlődni fognak-e az az ellötti éj botrányos jelenetei. Az érdekeltség annál nagyobb volt, mert tudták, hogy a miniszterek tanácskozást tartottak : mi tevők legyenek az ellenzék által végletre vitt helyzettel szemközt.

Lázas feszültséggel várták a dolgok további fejlődését, de az elnök azt inditványozá, hogy az ülés zárttá váljék, mit egyhangúlag elfogadtak.

Az ülést megelőzőleg minisztertanács tartatott, azután a miniszterek az ellenzék több tagjával a képviselőházban értekeztek az ellenzék által ajánlott compromis- sum tárgyában, de semmi eredményre sem jutottak.

Marczius 9-én.

A kormány és ellenzék közti egyezkedésnek, a további tárgyalásokra nézve nem lett eredménye. Az ellenzék azt az ajánlatot tette, hogy a választási törvények megváltoztatása és a többi fontos javaslat: mint a főváros rendezése, a kolozsvári egyetem és ludoviceum ügye stb. parallel tárgyaltatasnak, amaz délelőtt, emezek délután; a kormány nem fogadta el az ajánlatot, mert mindenekelőtt a választási töryényjavaslatok tárgyalását akarja keresztülvinni. Az elenzék folytatja taktikáját: hogy minden felmerülő tárgyhoz minél számosaaban szóljanak.

Ez ülést is a tanúsított taktika szerint járatták le; végnélküli interpellatiók s hosszas beszédek töltötték be az ülést tiz órától három óráig, s a tulajdonképi napirendre újból nem került sor. Beszélnek az orszásrgyülés- nek azonnali feloszlatásáról.

Az éji ülést az „Ellenőr“ igy Írja le:

(Kji kép az országgyűlésből.) Az éjjeli ülés oly sajátságos képet nyújtott, melyet nem egyhamar feled el, a ki jelen volt. A gázlángokat meggyujtották, az elnöki emelvényre, a jegyzők, gyorsírók s miniszterek elé lámpákat és gyertyákat tettek. A karzatok tömve, képviselői padok tömve. A bejáratnál őrködő drabantok perezröl perezre jobban meghajtók fejüket a ránehezitlő súly alatt, s végre csöndesen bóbiskálnak. A gyorsírók lo-föl futkosnak, s rázzák zsibbadt kezeiket.

A gázlángok csakhamar átfütik a termet, s a képviselők egy része a folyosókra, a buffetbe menekül. Van nem sokára jóétvágy és szivarozás. A terem rekedt, gőzös atmospherával telik meg, s a gyertyák, lámpák oly szomorún égnek, hogy Csanádi Szontágh Pál méltán hasonlítja a siralomházi gyertyákhoz.

A t. ház őrszemei egymás után váltogatják föl egymást. Somssichot követi Perczel, Perczelt Bánó. A nem őrszemek küzdenek, mig végre leszegezik tulajdonosaikat a padra s a képviselői szék madraczczá válik. Jobboldalon négyeu-ötön alusznak egy csomóban. Prileszky Tádé magyarázza, hogy ez Angliában is igy szokás.

A ház asztalára szegzett óra minden negyed órában csendül, mint a hajókon, csak hogy egyet egyet. Már 11 óra ! Vidliczkay beszél. A t. ház egy része kimegy a folyosókra. Ha az a rész kimegy, kimegy a másik rész is, s akkor aztán az ármányosok arra kérik az elnököt, hogy számlálja meg a jelenlevőket, mert nincsenek százan. A távirdai csengettyű elnöki nyomására azonban rögtön megtelik a jobboldal. Lehet tovább beszélni. Ezt ismétlik többször, de hasztalau. •

Kettős feladat vár itt megoldásra. Ki nem lesz álmos? És ki tud tovább beszélni. A jobboldal igen előzékeny, szivesen megengedi a beszédet. Halljuk, Halljuk!

Már éjfél van, Vidliczkay beszél.

Kissé megritkul a karzat, s egyre sűrűsödik a levegő. Azokat a lyukakat, melyeknek szelelö a nevo ki- nyitogatják.

Vannak öreg urak, kik 9 órakor már ágyban pihennek. Vannak gyöngélkedők, kik a fontos alkalom miatt daczolnak az orvosi intésekkel. Hanem azért megállja helyét mindenik.

A miniszterek jönnek mennek. A folyosókon tanácskozásokat tartanak. A buffetben tolongás vau. A ház szolgái összebugnak, hogy fizetés felemelést kérnek. Bobory a rabszolgatartók humánus bánásmódját emlegeti.

Németh Albert küzd. Valóban küzd. О magáévá tette gr. Szapáry Gyulának az ülés meghosszabbítására benyújtott indítványát, melyet amaz visszavett. Gyöngélkedő beteges most, de mint indítványozónak jelen kell lennie. Egy piáidból övét köt derekára, s folyton orvosságot használ.

A folyósokon fenyegetőznek, hogy ez az ülés délig tart. Ha pedig addig is beszélnek, eloszlatják az országgyűlést. Ifjú Pulszky Ágost a gyorsírókat rémiti, hogy innen ugyan ki nem szabadulnak. — „Mi a patvar?“ — mondják neki.

Már éjfél után i óra s Vidiczkay beszél.

Ebben az ülésben nem a fő, hogy mit beszélnek, hanem hogy mennyit. Dobsa Lajos jól kifejti a mai manőver elméletét. Itt nem áll az, hogy hallgatni arany. Beszélni! ez az arany. Aztán ezt az aranyat be kell váltani apró pénzre. Az idő pedig pénz, s most időre van szükség.

Csanády Sándor bizonyos lovaglásról beszél. Ráfogják, hogy ő az 50 es években a császár bihari körútja alkalmával mellette lovagolt. Ez személyes kérdés. T. ház ! én soha életemben sem lovagoltam.

A miniszterek 8-ikszor, 10-ikszer jönnek be. A gyertyák már csaknem egészen leégtek. De a beszéd még mindig foly. A két tábor farkasszemet néz egymással, álmosan az igaz, de mégis előrelátásból.

Az éj hőse Vidliczkay. Csupán szeretetreméltóság volt, midőn arra hivatkozott, hogy ő soha sem szokta a ház türelmét igénybe venni. Az igaz, hogy már elmúlt 10 óra, midőn ezt mondta, de az is igaz, hogy még egy órakor beszélt. Két kötettel gazdagabb lesz a ház naplója. Az elnöklő Bánó néhányszor intette, hogy a tárgyhoz szóljon. Vidliczkay erre zavarba jött, hogy az egy legénynyel dolgozó mesterember helyzetét kezdte fejtegetni. Az elnök ismét figyelmazteti. Újabb zavar. Szónoknak úgy tetszik tehát, hogy a bankkérdésről kell beszélnie. Újabb elnöki figyelmeztetés. Igaz! Az egy segéddel dolgozó mesteremberek. . . Elnök csönget és újra figyelmezteti. „Tisz-