Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-24 / 24. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 24. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara Egész évre Félévre . . 6 ft. — kr. 3 fl. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Vasárnap, mározius 24. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. politikai, közgazdászati és társadalmi lapra. Az első évnegyed folyó hó végével letelvén, felkérjük évnegyedei előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmas!) időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt — kr. Fél „ 3 11 ” 11 Negyed „ 1 n 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez“ czim alatt Brassó,! nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége. Brassó, 1872, márcz. 23. Mindnyájan ösmerjük az erdélyi választó- kerületek aránytalanságát: néhol kétszázezer, másutt két ezer érdekei felett őrködik egy-két, képviselő. Ha azt kérdezik tőlünk: kell e ezt rendezni, vagy maradjon azon szeszélyes alakulásban, mely más elvek szerint alkotó időkben maradott rajta? — ha ezt kérdezik, mi nem fogunk késni a felelettel, hogy: rendezni kell okvetetlen és mentői elébb. Mutatvány „A nápolyiak Magyarországon,“ czimü történeti beszélyböl Diakóvari ajándék. Titok! te legnagyobb áldás és legnagyobb csapás az emberiségen, lebbentsd fel könnyű fátyolod ; hadd lássuk a jövőt! . . . csak egy évet mutass meg a jövőből, a vérben hullámzó, s bűnben fuldokló hazának!-------nagy, oh nagy k ívánság, de forrón és eped ve kér egy nemzet, egy három száz évet átélt haza ... sok, oh sok! csak egy napot tehát, csak annyi időt, mig az égen a fénykirály egyszer meg- jelen és ismét eltűnik; csak azt mutasd meg, a nap lementén mi lesz a számadás élet és halál, jelen és jövő egymásuak mit adnak át, ki sir, avagy kinevet, ki lesz a bátor, ki lesz a rettegő, ki lesz a vesztes és ki győz, sziv, szerelem, dicsőség és hatalom játékszerén ? — Lebbenj fel te lenge fátyol-titok! hisz egy hatalmas és gazdagférfi szállít, Garay, Magyarország nádora-------mutasd meg oh csak a küszöbnél álló jövőt, egy királyné, egy országok és birodalmak feje óhajtja ezt, Erzsébet és Mária. — — Nem, nem lehet, hallgat a jövő, s a fátyol a titok sötét átláthatatlan mint máskor vala. Hová, hová szép fényes hadsereg? hová, hová ti vig leventék? csatára tán vagy ünnepélyre? . . nem egyik sem az, és mégis mindenik; csatát szül az ünnepély. A hit szegő s pártos Horváti s a kevély Palisnay megszegték a nádornak tett esküt, elfeledték a fogadást, eszökbe kell juttatni, kívánja ezt a becsület, jog és igazság törvénye, és mindenek felett az ország nyugalma. Ezt a feleletet megadtuk különben még akkor, midőn az előttünk ösmert magyar lapok közül egyedül a „Nemere“ közölte és méltányolta azon emlékiratot, melyben hazafias román képviselők a miniszterelnök előtt fejtegetik nézeteiket a választási törvény reformjára nézve. Mi akarjuk és sürgetjük folyvást, bogy a választási kerületek rendeztessenek a lehetőleg arányosan és szabályosan. Hanem a miért ez nem történik meg már most rögtön, azért még nem csüggedünk el, sem pedig a baloldal méltóság nélküli eljárását nem helyeseljük. Az igazat megvallva nem is szeretnek, ha csak nagy hirtelen egy szép napon benyújtana a kormány egy ilyen törvényjavaslatot. Azért nem szeretnők, mert a kérdés a közvélemény által nincs megvitatva, nincs megérlelve. — Mikor valamely alkotmányos ország ilyen elhatározó befolyású átalakuláshoz készül, — sajtója éveken át vitatja minden oldalról ; képviselői programma] ukba főhelyre teszik, s az összes közvélemény megállapodásra jut felette. Akkor aztán a törvényhozás testet ad a már megért eszmének. Az olyan törvény gyökerei benn vannak a polgárság meggyőződésében, s az olyan törvény aztán erős és üdvös. Részünkről azt óhajtjuk, hogy a választási kerületek nálunk ilyen előzmények után alakíttassanak át. A most következő országgyűlésre föllépő jelöltek tűzzék ki programmjokba főhelyen; vitassák a sajtó emberei és vitassa az egész közönség. Nézetünk szerint a választó-kerületek szabályozása szorosan összefügg az Összes területszabályozással. Régibb alkotmányunk szerint mindennemű ügyét elintézhette a polgár a megye székhelyén. Most csaknem annyiféle a székhely, a hány ága van a nyilvános életnek. A közigazgatási, törvényhozási, katonai, pénzügyi, népnövelési, váHorvátországban széliében hosszában járnak a láza dág zászlajával, s kedvező szél a pártoló közvélemény mindig nagyobbra nő, s jaj ha fergeteggé válik, s még nagyobb jaj ha villámot lovel. 1386 Julius 25-én vérszinben kelt fel a nap, fényes sugárait, mint drága arany cseppeket szórta szét. a már útban levő páuczélos vitézek fegyverén ; egyik pánczéltól a másikra fut a napsugár, egyik boglár a másikhoz ér, oly közel, oly bizalmas együttlétben mennek a királynő bátor- kiséröi, a már őszülni kezdő, de folyvást ifjú vér, s élet erővel biró vitéz nádor Garay Miklós vezérlete alatt A hatalom és dicsőség kedvencz játékszere a nagy urnák, sokszor szerencsés és mindig győztes vala, méltó büszkeség hatalom és erőben, a nemzet és a trónnak, méltó iidgység és retteges az ellennek, belől és kivül a honhatárain, vajha a hir és hatalom vágy önzéstelen, a dicsőség és fény szenytelen bajnoka tudott volna lenni ?.. . de fájdalom pánezélos kebelén át — szivéhez mind ketiöu tat talált: „vágdd fiam vagdd Forgácli“ e négy szó halálos döfést tett a nádor legragyogóbb páuczélján, a dicsőségen, és az embernek legdrágább ékszerét, az erényt törte szét; a szenytelen becsület, ha darabokra nem törött is, mint az elejtett üveg, de többé egészen tiszta nem lehetett, meyt a bűn és vétek le nem törölhető gyalázat rozsdái erősen tapadtak reá, s itt is látható volt, mit a világtörtéuelem oly gyakran mutat, hogy az erő és hatalom, nem ritkán, az igazság nevét bitorolja. A sors egyik kezében a bűnt, a másikban az erényt tartja, a történelem egyik lapjára fekete gyászos hetüket rak az idő; mig a másik lapon a dicsőség szép fényes betűi láthatók, sőt gyakran egy névhez egy lapon, a dicsőség és gyalázat mint más idők köntösei sajnosán tapadnak. A bosszúálló nemezis feljegyezte a nádor „vágdd“ szavát, s gyülölség képében ellenei kebelébe oltotta be, s lasztási központok egymásra való tekintet nélkül állapíttattak meg. Vannak vidékek, a melyek másuvá hordják adójokat, megint másuvá ujonczaikat; törvényszékük nem ott van a hol alispánjok, és tanfelügyelőjük megint távol mindenektől. S hát még a hol a természetes központ, a kereskedelmi és ipari piacz mindenektől külön esik ! — Ez tarthatlan állapot; megrontja az egész nyilvános administratiót ; megöli népünk érzékét a közélet iránt. Szabályozni kell tehát a törvényhatóságok kerületeit, még pedig tekintettel a közélet egyéb ágaira : törvénykezésre, katonai kerületekre, pénzügyi és tanügyi hivatalokra, nem kevésbbé a választó-kerületekre ; és főtekintettel a természetesen kiíejlődött kereskedelmi központokra. Mi azonban részünkről megköszönnőkszépen, ha valamely phantastikus miniszter elé venné a czirkalmat s à la Bach felosztana a térképen. Nekünk ez nem kell; hanem a kell, hogy a közvélemény megállapodása szerint foglalja szövegbe a törvényhozás a közsziigségletet. Epen ezért nem tartjuk szerencsétlenségnek, hogy most még nem történt meg a választó- kerületek szabályozása. Hadd készüljünk rá egyszer; akkor fog alaposan történni. Nincs is rendén az alkotmányos fejlődésü országban, bogy egy ötletre, valamely miniszter szeszélyére, egyszerre halomra döntsünk egész rendszereket. Más miniszternek más szeszélye támadna, s az alkotmány nem lenne egyéb, mint kísérletek sorozata, melyek mellett biztosítékot nyújtó szilárd alkatot nem ölthetne semmi megállapodás. Hadd küzdjenek az érdekek erősen és szívósan ; úgy tűnik ki, melyik életerősebb és iga- zabb. Román polgártársaink sérelmesnek tartják maerokra nézve az eddigi választókerületek fennÖ о tartását, minthogy abból nagyobbára szászok és magyarok húznak előnyt. Elmondtuk többször, hogy ismerjük igazoa visszatorlás óriás erővel igyekezett azt hasonló tettekben átadni, mig végre Diakóvár alatt a Horvátiak a bűn egész nagyságával és vakmerőségével álltak elő. A hatalmas nádor a nagykirálynö kegyencze ott lovagol most is elöl, büszke paripája, mintha tudná ura hatalmát, kényesen lépdel s vidoran követi a fényben és erőben gazdag s bátor csapat, közülök a nádor, mint bérezi pálma kimagaslik daliás alakkal, s mig lángoló szemével hódolatra készt, addig a méltóságos arcz tiszteletre hiv, csak egy hatalmas szava is már rettegni tanit. ... Mért ne lenne biztos az ut, s mért ne lenne bátorságban az utazó, hol ily nagy és vitéz férfiak mennek elől: utánok a királynő aranyos hintáján, mint a hold a fényes csillagok között, fényben és pompában halad. A királynő aranyos hintáját kétfelöl hat dalia kiséri, közöttük egy szép levente van, fehérparipáját gazdag arany boglár csapkodja szelíden, párduezos nyerge alatt selyem takarójának himzése mutatja, az egymásra feküdt káram paizst, rajta van a tekervényes kigyó, mely rózsát tart szájában, s fe lette a repkedő augyal, ez a hatalmas Garay család czi- mere ; deli sugár termet, szűz ifjú bájjal, lángoló szem, bátor és büszke tekintet, apjától örökölt kihívó méltóság, ki lenne más, mint az ifjú Garay Miklós, a nádor fia?... Utánna szelidebb s komolyabb őcscse János lovagol, kardot szeret inkább forgatni keményen, mint szelíden ápolni gyönge nőt. — Forgách Balázs a régi hü s edzett vitéz, sötét paripáján lépdel, a királynő kocsiját fedező bátor kis csapat előtt, mind, mind, edzett vitézek öle, a csaták izzó tüzé- ben sokszor kiállották a vitézség próbáit már, s győzni szokott kardjok, ha hüvelyben van akkor érzi magát rosszul» s a hősi dicsőség úgy ismeri már őket, mint fiait a madár, egytől egyig. Derült s vidám az ég, mintha tudná, hogy a királynő
