Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-03-24 / 24. szám

94

kát. De mondjuk azt is, hogy ne várjanak sült galambot; hanem lépjenek sorompóba és küzdjenek azért, a mit óhajtanak.

Az alkotmány nem ajándék, hanem vívmány. A mit ajándékban ad valaki, el is veheti, becse sincs előttem; a miért én küzdöttem, az valóban az enyém.

Ha egy miniszter adna valamely jogot, a másik visszavehetné. Állapítsa meg jogait érett politikai részvéttel maga a polgárság. Akkor aztán miniszter és törvényhozás csak a közakarat végrehajtója.

Nekünk nem kell egy ur helyett sok ur, a ki rólunk nélkülünk intézkedjék. De kell a közakaratot képviselő törvényhozás és a törvényhozás bizományosának tekinthető kormány.

Erre azonban szükség, hogy a közakarat természetesen fejlődjék s életre való alakulást kapjon.

A románok válasszanak képviselőket a jövő országgyűlésre, de csak olyanokat, a kik a választó-kerületek átalakítása iránt s egyébben is nézeteiket híven képviselik.

Ha visszatartják magukat a választástól, méltán kérdezhető, hogy minek nekik a jog, ha nem élnek vele?

Brassó, 1872. márcz. 22.

A „Nemere“ közelebbi számában említve volt, hogy Hétfaluból lül hadköteles közül alig állott elő 12. Ebből a tizenkettőből kellett tehát az ujonczjutalékot e'őállitni. Folyó bó 15. 16 és 17-ikén mégis történt az ujonczállitás következő eredménynyel : 191 hadköteletes közül előállott 12; ebből beszoroztatott 6; hat pedig alkalmatlannak találtatott.

Már most az a kérdés, hogy az elő nem állott 179 — vagy jobban mondva^ megszökött“ vagy legyen leghelyesebben : „megszöktetett“ hadkötelessel mi történik? A törvénynek ily kijátszása, kétségkívül a legerélyesebb megtorlást igényli. Hogy a törvény kérlelhetleniil végrehajtassák azt államilétünk kívánja meg. De kiválóan a véderőről szóló törvénynek végrehajtása az, hol kíméletnek, elnézésnek nincs helye, — mert ott véradóról van szó ; azzal pedig hazánk minden fia egyaránt tartozik.

Ha Hétfaluban az ujonczállitási eljárást tekintjük, abban a „véderő“ törvénynek a legmerészebb kijátszását talál juk. Hihetetlennek tetszik a mit mondok; de hogy úgy van bebizonyítom. Az 1845-ik évben született korosztályon kezdve a legutóbbi hadkorosztályig a románok közül egyetlen egy sem Boroztatott be. Az előtt meg azzal a privilégiummal bírtak, hogy 300 o. é. forinttal megválthatták magukat.

A törvénynek ily merész kijátszása legerősebb meg- róvásra méltó. A megróvás nem illetheti a hétfalusi románokat annyira, mint az illető politikai hatóságot; mely

útban van, a nap virágillat gazdag teréhével után na küldi a szel id szellőt, a gyors paripákat alig éri be a szél . . . de hát miért sietnek úgy? . . . hisz csak ünnepély és semmi más mi Diakóvárban rájok várakozik; igen, ünnepély és méltóság e két rokon és barát együtt van most, testvórjök a hatalom kiséretében ; s e fényes csapat czélja semmi más, mint a hatalom e kény ur előtt jobbágyokat látni hódolat nevében.

A nádor a nagy ur terve az vala, hogy a lázadó népet, a fenség, a méltóság és hatalom, egymásután kisértik meg, s lia két első szóval nem lenne győztes, az utolsó tettel győzni fog.

Garay a nádor úgy számított, hogy ha Diakóvárnak kedves vendége lesz a királynő, a fenség győzelme, a szív és lélek utján, a tisztelet és az öröm virágain felül, az áldozat gyümölcseit is megtenni majd, — a pártoló közvéleményt, s ekkor ö dandárjával együtt a Szerémségbe tör, hogy a Palisnay s Horvátiak hűtlenségét büntesse meg.

A czél nemes, az ut rövid, a hely közel . . .

Dicsőség és hazafiság ezen két drága kő, csak az erény napfényénél látszik világosan, s ha tán gyanú, tévedés, vagy bűn homályos helyre csalja el rögtön leszáll az értéke, s gyakran elvész — — mi czélja van? a dicsőség és hazafiság; amaz a hir, és ez gyakran a hatalomért küzd; mindegy az ut, akár tövisen, akár virágon, akár átok, akár áldáson vezet, ha egyszer a tett gyorsparipája futni kezd, jaj és az éljen kiáltás egyenlő hangot ád neki. A nap halad, dobognak a gyors paripák, s a messze levők ki nem találják e fényes harczi csapat miért, s mi czélra jő; — a nap fényesen ragyog, a lágy szellők szeliden simogatják a három szinti zászlót, melyet a vitéz Frangepán jobjában tart, a dalia nemesen büszke rá, hogy a drága kincs, karjára bizva van.

(Vége köveikezikj.

elég nagylelkű volt hazájának akként tenni privilégiumaiért szolgálatát , hogy bekötött szemmel nézze az ily tör vénytipró eljárást.

Erősen hiszem, és utánnézve az ujjonczállitási eljárásoknak, határozottan állítom, hogy szt. István birodalmán ehez hasonló eset nem fordul elő. Csak Brassó városának és vidékének, illetőleg azok politikai hatóságainak van megadva a hatalom, hogy: ronts, bonts, dönts, s „Saxonia“ fényre derül.

Az illető urak elég merészek voltak taktikájukat a legújabb időig űzni ; de a bűn, ha ma nem holnap, napfényre szokott kerülni. Jelenben a kiküldött kormány- biztos ur kérlelhetlen szigora és erélyes eljárása folytán már is tétettek intézkedések a véderő törvény végrehajtására. E hó 19-én Hosszufaluban 73 gyalog, és 8 huszár küldetett ki azon szülőkhöz, kik hadköteles fiaikat elő nem állították.

Eredmény még eddig az, bogy 13 család oda hagyta házát, azon remónynyel biztatva magát, hogy majd elmegy a katona Brassóba, ő meg Hosszufaluba. Ha igy kalkulál, kalkulusa nem épen helytelen.] Tehát itt újból csak kijátszása lesz a legerélyesebb intézkedésnek.

Nézetem szerint bevágni az útját minden ily törvény tipró eljárásnak legczélszeriibb volna az által, hogy az elköltözött családok házát eladja a község olyaténkép, hogy a tulajdonjogot maga a község birja, és a katonaság eltávozta után visszatért szülőknek csak azon esetre adja visz- sza, ha hadköteles fiaikat elő állítják.

Hazánkra nézve valójában megszégyenítő az eddigi hadkötelesek megszökése és megszöktetése. Szégyen azért, mert a polgári öntudat elvesztét kell látnunk azoknál a szökevényeknél, kik hazánkból a katonaság elöl megugorva, egy idegen ország védelmére eskettetik fel magukat. Mert a legtöbb szökevény nyel a történik, hogy Romániába ugornak be, és ott nincsenek kímélettel idegen szülöttekre is, hanem besorozzák. Az ottani katonai szolgálat pedig sokszorosan terhesebb a miénknél.

Ébredjen fel tehát a hazafi öntudat a fiatal nemzedékbe, hogy saját hazájának tartozó kötelesség elől való megszökése által óvja magát egy idegen állam terheinek viselésétől.

Ha az illető politikai hatóság elég lelki erőt érzett eddig, utat nyitni az ily rögtön büntető eljárásra, gondolják meg azok most, hogy megcsalták akkor önmagukat, megcsalták hazájokat.

A törvénynek kérlelhetlen végrehajtása elengedhetlen, ha a népet a további demoralisatiótól megóvni akarjuk.

Hétfalusi.

Magyar képviselőház.

Márczius 18 ikán.

Kérvények és iuterpellatiók előterjesztése után — a ház a választási törvények részletes tárgyalására tért át.

Mat ólai Etele: más czimet ajánl a törvényjavaslatnak. A módositás és pótlás szót nem fogadja el, mert a módositás a módos emberekre vonatkozik, a pótlás pedig bővítést jelent, holott e tvjavaslat megszorítja a választók jogait. A törvényjavaslat viszavételére hívja fel a ministeriumot.

Ghyczy Kálmán: sine ira et studio merőben tárgyilagosan Ígéri constatálni a jelenlegi tényállást. A jobboldal és a minisztérium megtámadják az 1848 ki törvényben megállapított választói jogot, következőleg megtámadják az 1848-ki törvényt; a baloldal védi azon, az 1848-i törvényben megállapított választói jogot, védi az 1848-ki törvényt, s védeni fodja mindaddig, mig annak idejében egy tökéletes egész újabb törvény nem állittathatik helyébe. A jobboldal e szerint a megtámadó, a baloldal pedig csak védelmi állást foglal s qui est causae est etiam causa causati. (Úgy van ! half.) A jobboldal mint támadó, felelős mindazon hátrány, kár- és mulasztásért, mely a jobboldalnak és a minisztériumnak az 1848. esztendei törvény elveinek megváltoztatásására irányzott törekvéséből ex-ed. (Helyeslés balfelöl.)

A ház tanácskozásai, az igaz, higgadtabbak lehettek volna a -választási törvényjavaslat tárgyalásánál ; elismeri, hogy a támadott ingerültségnek egyrészben okai voltak talán a baloldalról felhangzott élesebb kifakadások is, de azon meggyőződését nem hallgatja el, hogy a támadott ingerültségnek legnagyobb okát a minisztériumnak ezen egész tárgyalás alatt követett és tanusitott szenvedélyes eljái'ása és a tanácskozásoknak erőszakolására irányzott törekvése képezi. (Igaz ! balf.)

A mi a törvényjavaslat cziinét illeti, annak megállapítását sokkal fontosabbnak tartja, mint az egyelőre látszik. Ha a ház a jelenlegi czimet elfogadja, ez által — eltekintve a törvényjavaslat lényeges hiányaitól — lemond arról, hogy e töx-vényjavaslat kellőleg szövegeztethessék, s elfogadja a jelenlegi szerkezet hiányait. Ily hiány pl. az hogy a törvényjavaslat első fejezete homályos és érthetetlen. Megengedi, hogy e törvényjavaslat homályossága és

nehezen érthetősége a minisztériumnak igen kedvező, sőt hiszi, hogy a minisztérium azt ezen .törvény szerkezstésé- nél talán kereste is, mert épen a törvénynek ezen nehezen érhetösége s homályossága fedi el annak legnagyobb titkát, mely abból áll, hogy az ország választó polgárainak nagyrésze fosztassék meg választási jogától anélkül, hogy a nagy közönség egyelőre észrevenné! De ha ez a kormány érdekében van is, nincs a nemzet érdekében, mert ha van törvény, melynek világosnak, átlátszónak, az ország minden józan eszű lakosa által megértlietönek kell lenni, a választási törvény az. Sem a központi bizottság, sem a llelfy által javasolt czimet nem fogadhatja el. Kezdetben ugyan hajlandó lett volna a Helfy által indítványozott czimnek elfogadására, mert azt hitte, hogy ez czime a 48-diki választási törvénynek is; de hallván azon indokát, melylyel Helfy javaslatát kisérte, miután megtudta, hogy ö e czimet azért hozza javaslatba, mert abba bennfoglalva látja az általános szavazatjog eszméjét, о czimet nem tartja elfogadhatónak. Szóló maga is az általános szavazati jogot azoD czélnak, azon ideálnak tartja, mely után az államoknak törekedniük kell.

Az általános szavazati jog azonban szóló nézete sze. rint csak oly államoknak hazható be, bol a közoktatásnak már hosszabb idő óta honosított tökéletesedése mellett a polgárok minden osztálya a műveltségnek azon fokára jutott, hogy megnyugvással lehet reájuk bízni annak meghatározását, hogy az ország legfőbb ügyeinek vezérletére kik legyenek legalkalmasabban megválaszthatók ; hol továbbá megfelelő törvényhozási intézkedések folytán azon ellentétek, melyek igen sok államban, s igy nálunk is vallás s nemzetiségre nézve léteznek, melyek a töke és munka, a munkaadó és muukakeresö közt fennállanak , nem megszüntetve, hanem élességükre nézve meggyengitvo vannak. Mindaddig, mig mindez meg nem történik, nézete szerint a törvényhozási hatalmat a nagy tömegro bízni az állam czéljának és érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet. Azzal zárja be beszédét, hogy nézete szerint a czélnak leginkább megfelel azon javaslat, melyet Matolay Etelo teijesztett be, s azért részéről azt elfogadja, (lilénk helyeslés balról.)

(Esti ülés.)

Csyky Sándor a 48-iki időkről beszél..

Szakácsi Dániel a tárgyhoz nem tartozó dolgokról beszél, a jénai egyetemről kezd szólni — s azon időről, mikor a muszka császár Jénába bóvonult.

Elnök: figyelmezteti a szólót, hogy méltoztasson a czimhez szólani.

Szakács у Dániel: En már 800 esztendő óta

hallgatok, én ama néposztály szülöttje vagyok, mely 800 esztendeig ki volt rekesztve az alkotmány sánczaiból.

Elnök i*endreutasitja a szólót. Erre lármás jelenet keletkezett a felett, hogy az elnök jogosan járt-e el a Szakácsy megintésével.

Márczius 19-ikén.

Irányi Dániel: indítványt tett, hogy a választási vesztegetésekről szóló törvényjavaslatát a közelebbi ülésen indokolhassa, mibe a ház beleegyezett.

A kéi-vények ezúttal is többnyire a választási törvényjavaslat és az öt éves mandátum ellen szólották.

Napii’enden vau a czim vitatása.

A baloldal részéről azon ajánlat tétetett a I) e á k- pártnak, hogy tartassék zártülés, melyben a baloldal „egyezkedő küldöttség“ alakítását fogja indítványozni. Ez alkalomszerütlennek nyilatkoztatván ki, abban történt megállapodás, hogy délután mindkét párt értekezletet tartson melyből bizonyos számú megbízottak fognak választatni.

Orbán Balázs: Azt tanácsolja a kormánynak, hogy hagyjon fel a szenvedélyesség politikájával, mert az a baloldal eltökélésének erős szikláján úgy is hajótörést szenved, a dacz helyett lépjen az engesztel és t írére, adjon e törvénynek lényegével összhangzatos czimet, vonja vissza e törvény választási censust érintő részét, az 5 évi cyc- lust, s helyébe illessze be a íncompntibilitást, de ne úgy lutriszerüleg, hanem oly alakbam, a mint az egy nagy ország törvényhozásának méltóságával összeillik; adjon be a választási viszaélések ellen törvényt, szüntesse meg az erdélyi anomáliákat, s akkor ő, azt hiszi, elvtársai is kész- séggal fognak a törvény megalkotásához hozzájárulni.

Ez az egyetlen ut, mely czélra vezethet, mert a kormány ez idő szeriut oly válaszúira jutott, hol választani kell a nemzet szivéhez, vagy az attól elvezető ut között; ö részéről a nemzet utján marad s arról lelépni semmi körülmények között nem fog soha, s ha í’ákényszerittetik, mindvégig fogja a megátalkodás liarczát folytatni, mert a jóban való megátalkodás erény és dicsőség. (Elénk helyeslés balról.)

Várady Gábor elismeri, hogy kár a drága időt pazarolni. Más fontos javaslatok tái'gyalása volna kívánatos, de a baloldal kénytelen azok mellőzésével is a szó- íegyveréhez nyúlni, hogy meggátolja a választási törvényt.

Tisza László nem fogadja el a központi bizottság által ajánlott czimet, miután azt csak czifra ezégéruek