Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-03-21 / 23. szám

Brassó, 1872 Másod évi folyam 23. szám. Csütörtök, márczius 21. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. NEMERE. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás „WEMEBE“ politikai, közgazdászai és társadalmi lapra. Az első évnegyed folyó hó végé­vel letelvén, felkérjük évnegyedes előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmasb időben lapunkat fenna­kadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 fit — kr. Fél „ 3 „ — „ Negyed „ 1 „ 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmente­sítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szer­kesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége. Brassó, 1872. márcz. 20. Márczius 15-ikén, nemzeti fejlődésünk, szabadságra ébredésünk nagy emléknapján, tisztelegtek az országos Deák­párt központi bizottságának küldöttjei a párt vezérénél Deák Fereneznél. Márczius 15-ikét, mint a magyar nemzetigaz boldogságá­nak nagy napját, most 24-ik évfordulóján, méltón ünnepelte meg a Deekpart. Márczius 14-ikén a ,,Hungária“ nagy termeben értekezletet tartott, hol a fővárosi és vidéki tagok mind megjelentek. Az elnök Szapáry Aatal meg­nyitván a gyűlést, inditványoztatott, hogy a gyűlés Deák Fereneznél kiildöttségileg fejezze ki tiszteletét. Az indít­vány egyhangúlag elfogadtatván, az elnök kinevezte a kül­döttség tagjait. Ezután Pulszky Ferencz szólalt fel. Emelkedett be­szédében ecseteié a Deákpárt működését, és egy vissza­pillantást tett az utolsó öt év vií .nányaira ; szemügyre vette a Deákpárt működésének eredményét, melyben oly lépéseket lát megtéve, minőkről a 48-kor álmodni sem mert. A fő­város öt év alatt egészen uj vásossá lett, átalakult és gaz­dagodott; nemzetgazdaság és pénzügyek terén hitel termett s az megszabadult az alkotmány helyre állítása óta. Tárgyaltatott a szervezkedés kérdése, s rövid vita után megválasztatott egy 22 tagú és egy 14 tagú ,,levele­zési, sajtó és statistikai választmány.‘* A kiküldött bizottság márczius 15 ikén tisztelgett Deák Fereneznél, kit Rajner Pál üdvözölt egy rövid be szédben. Tolmácsolta az osztatlan bizalmat, melylyel a párt, vezéréhez ragaszkodik. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Deák Ferencz körülbelül a következőket mendá : Barátim! Meghatva szívességiek által, nem tudom kifejezni köszönetéin mélységét azon meg­tiszteltetésért , melyben részesittetek. Öt éve, hogy ezen ösvényen járunk, elmondhatom, hogy csak öt éve, mert elébb csak óhajtás volt az, a mi most nagy részben való. Programúiról szólni most fölösleges, a programra azon része, mely a közjogi kérdéseket illeti, ki van fejezve a ki­egyezési törvényben, hiszen a párt ezen az ala­pon alakult, és csak az szakadhat el a párttól, a ki ezen alapot elveti ! Ezen az alapon akarunk tovább is haladni. A mi a reformkérdést illeti, itt sem lehet többet mondani, minthogy a szabadelvű demo- cratia alapján akarunk haladni és létrehozni a mi létrehozható. Átalában az elmélet és a gya­korlat közt az életben különbség van, mert az elmélet a tudomány szabályait, a logika követ­keztetéseit veszi tekintetbe, és ezekkel a nehe­zebb kérdéseket is meglehet oldani papíron. De az életben egy más factor is van, és ez az ember, és az ember akaratja. A gyakor­latnak nincs akaratja, ez a józan okosság sza­bályai szerint formuláztatik. Az embernek van akaratja, még pedig gyakran igen furcsa aka­ratja. Az képezi a nehézséget, hogy az elmé­letet miként lehet átültetni a gyakorlatba, és gyakran tapasztaltam annak igazságát, mit Bentham mondott, hogy „a jónak legnagyobb ellensége a jobb.“ A jó előmozdítására az igen keveset tesz, a ki a jót csak azért nem fogadja el, mert jobbat is tudna létrehozni. Nagy hiba az, ha valaki akár valamely al­kotmányt, akár valamely intézményt csak rész­leteiben akarna megítélni, mert nem lehet ma oly alkotmány, oly törvényhozás, oly kormány, melynek hibái ne lennének. Mindenekelőtt egé­szében kell a dolgot megítélni. Mint a keres­kedő, ki abból Ítéli meg üzlete állását, hogy a bilance hogy áll : úgy a politikában is, mely a legnagyobb tudomány, épen ezen szabályt kell követni. Ha valaki azt tűzi ki feladatul magá­nak, hogy akár a kormánynak, akár a törvény- hozásnak intézkedéseiben azt tekinti, mi hiány­zik belőle, mi az a mi hibás, mi az a mi el­maradt, mint* mindenütt, nálunk is azt fogja ta­lálni, hogy van hiány, s hogy nem minden tö­kéletes. De nekünk az a feladatunk megítélni, váj­jon egyik vagy másik eljárásban a jelen körül­mények közt több-e a jobb, mint a hiányos. Hiányt lehet felfedezni többet, de azért mert hi­ányos valami, azt elvetni anélkül, hogy hiány­talant tennénk helyébe, helytelen eljárás lenne, mert akkor ismét hiányos lesz az uj, minthogy tökéletest alkotni nem bírunk, s ismét ott len­nénk, hol elébb voltunk. De most nem az a kérdés, hogy ez vagy amaz hiányos volt-e ; hanem az, hogy az alap fenntartassék-e? Ha igen, akkor a cselekvény terére kell lépnünk, és a többségre támaszkodva, ha lehet azt újra megnyerni. Itt a ti bölcsesség- teknek jutott a feladat megtenni a teendőket. Ehhez pedig mindenek felett szoros összetartás szükséges. Bizonyosan lesznek közietek olya­nok, kik ezzel vagy amazzal nincsenek megelé­gedve, de fontolják meg azok, hiánytalant te­remteni nem lehet s áldozzák fel egyéni néze­teiket a közös nagy czélnak, mely ismétlem szoros összetartást kiván. g Berlini levél. 1872. márczius 8-ikán. A londoniak már megülték nagyszerű hálaünnepö- ket, rnig a berliniek folyó hó 22-én fogják az örömteljes császári születés-napot megtartani Hogy az ősz felség 76-dik születésnapját minő ünnepélyes jelenetekkel ülik meg: a felől egyes részletek fekszenek előttünk. Az egész hadsereg ünnepi templomozást tart és dísz­szemlére lesz felállítva. A hol csak tüzérség állomásoz, ez a megjelölendő vezényszóra 100 üdvlövést ád, mely után a tisztikar és legénység szokásos megvendéglése követke­zik. Az egyetemen és a művészeti akadémián nyilvános üléseket tartanak, melyeknek tárgyait alkalmi beszédek, felolvasások fogják képezni. A községek részéről pedig abban fog nyilvánulni az öröm napban való részvét, hogy a városi árvaházak kisdedeit, valamint a városi kórodák és dologhazak betegeit fényesen megfogják ajándékozni. Ez ajándékozás azonban — bármily „fényesnek“ is iija azt a napi sajtó kétségtelenül meszsze mögötte marad azon dotatioknak, melyek az utolsó háború je lesb hadfőinek jutalmazása gyanánt szintén a felség szüle­tésnapján lesznek kihirdetve. E gazdag — valóban csá­szári — adómányok, miként előre hallhatni, négy osz­tályba vannak sorolva: herczeg Frigyes Károly, grófMoltke tábornagy, gróf Roon hadügyminiszter és Manteuffel tábor­nok külön külön 300.000 tallért kapnak; a második fő­összeg, melylyel többek közt Delbrück államminiszter és Werder tábornok lesz jutalmazva, 200,000 tallér; a bar ; maciik főösszeget, mely 150.000 tallérból áll, a bajor ki- i rály fogja kapni, hogy azt saját serge érdemesb tisztei' között oszsza ki; végre többen a hadvezérek közül egyen-j ként 100,000 tallérral lesznek jutalmazva. Összesen mint- | egy 22 eg} én fog jutalomban részesülni. A közölt részletek és a számok végén látható nullák eléggé meggyőzhetnek mindenkit, hogy Berlinben csak ugyan fényes és örvendetes ünnepélyre készülnek, mely méltó befejezése lesz a böjti idénynek. Mert ne tessék azt gondolni, bogy a prot. főváros húshagyókedd óta bűnbánó sziut öltött volna magára. (Te­gye ezt, a kinek van oka a vezeklésre.) Ellenkezőleg! A báltermek ajtóit hamvazó szerdán elfeledték bezárni s máig is nyitva állnak, A félhivatalos estélyek egyik-másik követnél vagy az uralkodó család valamelyik tagjának szü­letés vagy névnapja, számos egylet alapítási évfordulója sat. sat. épen oly vidám hangulat, élénk részvét s magas kedvii dinom-dánom mellett folytak le most, mintha csak farsang közepe lenne. Ide járul még azon szűnni nem akaró concert-ma­nia, mely Berlinben hónapok óta uralkodik. A zeneidény legfényesebb pontját kétségkívül azon zeneestély alkotja, melyet Berlin első rangú művészei és művésznői múlt hó végén a rokkantak fölsegélyezését ezélzó Vilmos alap javára rendeztek. A belépti-díj nem több, csak egy — „Fried richsdor“ volt ! Hogy az udvar ez élvezetes estélyt magas látogatásával megtisztelte : az önkényt következik, miként másfelöl könnyen elgondolható, hogy az ily magunkféle szegény halandó a szokatlan ma­gas diju coucertről szépen elmaradt s ép azért levelemben nem is irhatok bővebben erről; bánom aztán anuál többet a „symphonia zenekar“ és a „concertbáz“ előadásairól. A kevés tagú symphonia-társaság hetenként csak két­szer játszik jobbára a classieusok symphoniái közül, miért nevét is kapta. Előadásait igen tisztes közönség szokta hallgatni, mely többnyire a közép és alsó polgárosztályból gyűl össze. A csinosan öltözött leányok horgolnak (helye­sebb magyarsággal häkliroznak), kötnek vagy varrnak, cse­vegnek egymás közt és a hasonló munkába elmélyedt mama oldala mellöl bébe-korba egy-egy lopott pillantást vetnek a közel álló fiatal emberekre. Kérem ezért el nem Ítélni az ártatlanokat. A symphonia társaság termét közönsége­sen olyan helynek tartják, melyben az agglegények vagy ifjonezok, kik függötlenségöket egész éltökben meg akar­ják őrizni, egy általán nem mutatják magukat, ha csak a kacsingatások igéző hatalma ellen teljesen biztosítva nin­csenek. A külső itt nem igen jő tekiutetbe. Nem egy szerelmi viszony keletkezett már itt, melynek vége boldog házasság lett. A teremnek tehát, — miként fennebb is érintém — polgárias kinézése van, de a legfőbb jellege: valódi kedé­lyesség. Az előadást a legnagyobb odaadással hallgatja mindenki. Egy-egy tisztes öreg ur gyakran órákig elmeri szünet nélkül a tactust és a dilettáns ifjúság figyelmesen kiséri zongora-kivonataiból az előadást. Miként nálunk a Salamon, Pongrácz vagy inás nép­zenészek reunioin, itt is az előadás folyama alatt eszik és iszik a közönség. A kiilöubség legfennobb csak az lehet, hogy a jó hegyaljai piros helyét itt bajor sör pótolja. Sőt a férfiak dohányoznak is, mi hogy főleg a nőkre nézve igen kellemetlen, alig szükség említenem. Azon szokás, hogy a közönség nembeli különbség

Next

/
Thumbnails
Contents