Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-02-29 / 17. szám

Urassó, 1872.

Másod évi folyam 17. szám.

Csütörtök, február 29.

кж^Еааазаьй'д

Megjelenik ez <ч lap heten- kint kétszer

csötörtökön és vasárnap. Ára:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám.

Politikai, közgazdászati és társadalmi lap.

Hirdetési uíj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyeg<1 ij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

Brassó, 1872. febr. 28.

ír.

Azon két nagy párt, melyekről a múlt számban emlékeztünk, — különböző időkben különböző neveket viselt. Legutóbb, 1847-ben liberális és conservativ, szabadelvű és pecsovics elnevezések alatt volt ösmeretes.

Conservativeink egész erővel küzdöttek a 48-iki átalakulás ellen, mig alkotmányos utón küzdhettek; mikor azonban oda jutott a dolog, hogy a nemzetet fegyveres erővel támadta meg Ausztria, akkor csak egy részökben volt nagyobb az uralkodóliáz — és a birodalmi kötelék iránti hűség, mint a hazaszeretet. Jobbjaik visszavonultak és aggódva várták a rájok nézve mindenkép iszonyú kimenetelű küzdelem végét.

Bach jogtiprása és embertelenségei conservativ uraink közönyösségét is fölrázták; ők is mind melegebben simultak 1849 után jogaiból kifosztott nemzetükhöz. Olyan egyszivü tán a történelmen keresztül nem volt a magyar nemzet, mint 1849-től 1861-ig.

Az olasz háború után belátta a bécsi hatalom, hogy Magyarország leigázása nem tarthat sokáig az annyira imádott Gesammt-Monar- chia összeomlása nélkül. Elkezdődtek tehát az alkotmányos kísérletek.

Mihelyt az absolutism lis engedett valamit merevségéből , conservativeink készek voltak azonnal közeledni a hatalomhoz, és b. Vay, b. Kemény Ferencz, s utánok mások, részt vettek a birodalom kormányzásában.

A nemzet szabadelvű nagy tábora azonban nem volt hajlandó alkudozni és ajándékképen fogadni el, valamely Bécsben főzött alkotmány kotyvalékot. Az 1861 iki országgyűlés hiven fejezte ki egész nemzetünk magatartását.

A Deák vezetése alatt álló felirati pártnak épen az a czélja volt, a mi gr. Teleki Lászlóék határozati pártjának: visszaszerezni és biztosítani Magyarország ősi és 1848-ban átalakitott alkotmányos jogait.

Támeib*

Egy jól értesült levelei.

(Nagynemesség. Újest és Katibor lierczegck. Nemesi spe- 'culátiok és házasságok.)

Ha valaki a porosz nemesség eszejárása felett Ítélni kiván, legyen igazságos, hogy e rend számos tagjai között szoros határt vonjon, s meg különböztesse a szorgalmas földbirtokosokat, kik testi lelki erejüket a földművelésre fordítják, úgy szintén azokat, kik tudományaikat és tehetségeiket a haza szolgálatában értékesítik — azon úri nemesektől, kik mint méhek az állam méhkasában csak élvezni, de nem dolgozni, pénzt szerezni, de nem megér- demleni akarnak. Nagyon távol áll tőlem, egy egész rendet megtámadni, azért talán, mivel tagjainak nagyobb része eltérő politikai nézeteknek hódol; ellenkezőleg minden józan gondolkozásu egyénnel úgy nyilatkozom és elösme- rem, hogy a nemesség érdemesebb része a nemzettől különváló társadalmi osztályt nem képez, hanem mint részessé a munkának a nép becsületében és hajlamaiban egyenlően osztozik. Ama pénzszomjas nemességet értein itt, kiket két táborba lehet osztani; egyikbe tartoznak azok, kik már tetemes vagyonnal birnak, s fáradság nélkül még többet igyekeznek szerezni; a másodikba pedig ama vagyontalanok nagy száma, kik a sorsnak aranypillantását lesik.

Az elsők tehát azok, kik már nem csak elegendő, hanem oly tetemes vagyonnal birnak, hogy minden munka és gondnélkül — testi és szellemi szükségleteik kielégítésén felül egy gazdag kulturélet legfinomabb és legnagyobb

élvezeteit meg szerezhetik; és mindezek mellett élvezet- vágyi telhetetlenség vagy aljas kincsvágy által kergetetve — vagyonuk fáradság nélküli szaporításán törekednek. Ezek kizárólag az úgynevezett nagy nemességhez tartoznak. Az elnevezés már magában úgy történelmileg mint jogászilag véve helytelen; de már annyira megszokott, hogy senki sem törődik vele.

Csak nehány éve, hogy a porosz országgyűlésen a szabadelvű párt közepéből a birtokos nemesség szemére lobbantották, hogy az ipar fölemelkedésével és tevékenységével szemben — semleges. Angliára hivatkoztak, hol minden nagy ipar vállalat élén a nemesség áll, és egy vaspálya sem épül a gazdag és hatalmas vidéki nemesség fináncziális közbenjárta nélkül.

E figyelmeztetés észrevétlenül nem maradt; a porosz nemesség gazdagabb és előkelőbb része hamar felkarolta. Ezen uraknak a földművelésből vont jövedelmük, bizonytalan és csekély volt; a birtokeladási bevételek minden fáradság és törődés mellett is csak lassan nőttek ; gyors és kényelmes nyereség ez utón lehetetlen volt. Értékpapírok, részvények már kellemesebbeknek látszottak ; a szelvények beváltása s az osztalék felszedése legalább nem került munkába; a kamat meg mindig mérsékelt maradt, s a töke szaporítására takarékosság és türelem szükségeltetett.

Lehetetlen volt-e ennél gyorsabban czélhoz jutni? nem csak gyermekek és unokák számára gyűjteni, hanem önmaguknak is azonnal a vállalat gyümölcseit élvezni V De igen ; voltak utak, a melyek a bátor zsebeit gyorsan és fáradság nélkül megtolták, s e mellett mint nagyszerű és hasznos müvek pártfogóját s előmozdítóját egy a hiúságot ingerlő fénysugárral környezték.

A berlini finánezviiág egén egyszerre egy első rangú

csillag jelent meg — oly ragyogó fénynyel, hogy mindenkit bámulat és irigység fogott el. Egy kelet-poroszországi izraelita kereskedő, a kis masuri városból, Heudenhurgból, ki már több és részint kalandos vállalatokkal Németországban, Angliában és Amerikában próbált — de minden siker nélkül, aránylag Berlinben talált szilárd alapot, a melyen ragadó gyorsasággal egy oly csodálatos, aranytűn- döklö épületet teremtett, minőt város és ország német északon még nem látott. Stroussberg vagy Dr. Strouss- berg, mint ö magát nevezni szerette, Londonban ujságre- porter volt, Amerikában ócska ruhákkal kereskedett, megint Angliában egy biztositó társulat irodájában dolgozott és Berlinben mint a Waterloobiztositó társulat főügynöke jött. Ezen állásában a társulat hírhedt összeolvasztása a már megbukott „Albert“ czimü biztositótársulattal alkalmat nyújtott neki az első tőke megszerzésére — a mint mondják barmincz ezer tallérra; s ezzel az összeggel az első j vasutivállalkozást — a keletporosz délpályát megkezdé.

E vaspályát az angol vasút vállalkozó Bray János kezdette meg, de később megegyezett Stroussberggel, hogy ez a munkálatokat tovább folytassa. Bray erősítette, hogy j Stroussberg ez alkalommal derekason rászedte és sok éveken át a nyilvánosság előtt egymást kölcsönösön a legbe- csületsértőbb czimekkel tisztelték meg. Most Stroussberg egyik fia Bray léányát nőül vette, s a szülők mind a két részről nagyon örültek ez egybekelésen.

Az elsőnek további vállalatai ösmeretesek. Egyik vaspálya követte a másikat, mig a román vaspályák a merész kalandor hajóját szét nem rombolák. *)

(Folytatása következik).

*) Ezen leveleket érdekes tárgyuknál fogva vesszük át a „Gartenlaube“-ból.

tette meg, mert bár határozott többségben volt, jobbnak látta nem élni hatalmával, hanem Deák javaslata szerint tenni kísérletet.

Mindenki tudja, hogy a határozati párt több tagja nem jelent meg a szavazáson, csakhogy Deák fölirata elfogadtassák.

A nemzet büszke lehetett mindkét pártjára, mert azoknak együttes magatartásában volt kifejezve a mindnyájunk meggyőződésévé vált nagy gondolat, hogy: első nekünk mindenek felett hazánk és nemzetünk alkotmányos jogainak visszaszerzése és biztosítása. Ha azt meg1- nyerhetjük az Ausztriával való kapcsolatban, minden elkövetett méltatlanság daczára fenntartjuk e kapcsolatot, mert e birodalom szövetségére utalva vagyunk európai helyzetünknél fogva. De ha Ausztria csak jogaink és nemzeti méltóságunk áfán nyújtaná e szövetséget, inkább kitesszük magunkat a legbizonytalanabb végű küzdelmeknek, minthogy ilyen áron bé- k üljünk.

A cons.eryn.ti vök természetesen engedékenyebbek lettek volna, mert mint múlt számunkban is ki volt mutatva, az ők programmjokban elől áll az Ausztriával való kapcsolat s csak második sorban az országos és nemzeti jogok. De a nemzet összesége a szabadelvűek zászlaja alatt állott.

(Folytatása következik.)

Brassó, feb. 28-án.

B. Apor Károly kir. táblai elnök ur mint miniszteri biztos meglátogatta tegnap az itteni törvényszéket, ügy vagyunk értesülve , hogy nyiltan kifejezte roszalását a felett, hogy eddig németül vitetett az egész ügykezelés, s határozottan megrendelte, hogy „mától kezdve magyarul/'

Ideje is volt.

Ma a hosszufalusi járásbíróságot vizsgálja.

Dlick ur a törvényszéki elnök, ebédet adott tegnap a báró tiszteletére.

Mindkét párt előtt e volt a fő, a cz'él ; a miben különböztek egymástól, az csak mellékes, csak eszköz czéljuk kivitelére.

Ha Deák Ferencz arra törekedett, hogy alkotmányunk biztosítása mellett kapcsolatunk is fenntartassék az osztrák tartományokkal és a Habsburg uralkodó házzal, — gr. Telekiék is megélegedtek teljesen azon eredménynyek Merevebb magoktartása onnan következett, mert kifejezést akartak adni a nemzet méltatlankodásának az elkövetett jogtalanságok miatt; és meg akarták őrizni Európa előtt a nemzet magatartásának büszkeségét azon esetre, lm a kiegyezés nem sikerülne.

Voltaképen nem volt megoszolva akkor nemzetünk a két párt között, hanem minden egyes egyén lelkesedéssel csüngött mindkét párt- magatartásán , mert hiszen mindkettő indokai együtt és egyszerre éltek minden magyar'ember lelkében.

Ezt az öszhangzást, egy czélra törekvést elfelejthetetlen nagy események bizonyítják.

Egyik egy nagyszerű tragédia, a minőt csak Magyarország szokott fölmutatni : gr. Teleki László öngyilkossága.

Midőn látta, hogy az ő fellépése követkéz-1 tében mind erősebb kifejezést nyer a nemzetben az elkövetett jogtiprás miatti ellenszenv és a vágy, Ausztriától elszakadni : annyira veszélyes-: nek tartotta nemzetére nézve ezen érzet uralomra jutását és annyira biztosabbnak a Deák politikájában kifejezett eljárást, hogy saját ne- ; mes élete kioltásával ügy elmentette nemzetéi-i- az érzelmek helyett a meggondolás politikáját! követni.

Az a dördület, mely gr. Teleki életének bevégzését jelentette, egyszersmind figyelmeztetés volt a magyar nemzethez, hogy: megállj, mig van remény az Ausztriával fenntartandó kapcsolatban szerezni vissza és biztosítani alkotmányos jogaidat, addig ne bocsásd hazád hajóját az elszakadás véghetetlen kétes partu tengerére !

Gr. Teleki intését legelébb saját pártja ér- j

Hrarifwwar"Imva-wmmmм л.in,*ras