Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-02-08 / 11. szám
— 43 tisztelni és szeretni tanultam, iránta érzett hálámnak némi jelét adhassam. Nemzetünk, nagy férfiainak nem emelt Pantheont, hogy abban azok érez- vagy márvány szobrait elhelyezze ; ezen mulasztást némileg pótolta a magyar tudományos akadémia, a mennyiben midőn a nemzetnek nagy halottja volt gyász ünnepélyt rendezett, mint ezt tévé Széchenyi, Kölcsey, Vörösmarti, Dessewffy emlékére. A művész, ki lángleikével, átható ékesszólásával, költői gondolataival és hasonlataival egyrészt gyászold a szenvedett veszteséget, másrészt lelkesítve és buzdítva vigasztald az élőket*: b. Eötvös volt. Müvei közt maradandó becsiiek lesznek ezen emlékbeszédek. Mennyire elégtelennek kell magamat érez- nem, hogy. ugyanazon feladatit teljesítsem irányában ! Tudományos és irodalmi müveit Eötvösnek ismeri az irodalom minden barátja; nálánál avatottabbak fogják e téren működését jellemezni ; én — mit róla mondandó leszek, többnyire saját emlékeimből meritem. V i (1 é k. Sepsi-Szent-dyörgy, 1872, jau. 31 én. Irodalmi szemétdombok összehalmozása által kezdették a háromszéki levegőt büzhödté tenni, s miután szemétdombot ezüst kanállal összehalmozni nem szokás, — méltó eszközt, szemétbányó lapátot vett toll helyett kézé- , be az „Igazmondó“ segéd szerkesztője Bakcsi Ferencz akkor, midőn jelen évi 6 számú lapjábau az ellene elkövetett s általa plane merényletnak (attentate) keresztelt (Oh felkent személy !) eljárás felett fújja el keserves jeremi- ádj át. — Nem is lennék hajlandó ez ügyhöz szólani, ha" nem ösmerném a közmondást, melyszerint „a szemétdomb közt gyakran kincs találtaíik. Valóban kincset vélek szemétdomb között feltalálni akkor, midőn a Háromszék tisztújító közgyűléséről, ugyan azon egyéntől, vagy legalább inspiratiója folytán, a „Hon,“ „Igazmondó“ és több más lapokbau székünk felizgatására megjelent czikkek után, végre kiüti magát a szeg a zsákból s értelmes székely népünk előtt maga czikkiró világosan bebizonyítja, miszerint eddigi rugdalódzásai világért se származtak pártelv iránti ragaszkodás, — hanem csupán személyes érdek és sértett hiúságból! Ezt pedig én kincsnek tartom, mert a görög bölcs ha le nem irta is, de tudta, hogy jó megösmerni azt a kivel dolgunk van. Ki képzelheti szilárd elvű pártemberröl dühe által magát annyira elragadthatni, hogy tekintetbe nem véve a következményeket, a daemagogia égő iiszkéí dobja a székely nemzet fiai közé, kik alkotmányos jogaiknak egyenlő élvezetében a testvériség kapcsával fűződtek egymásba; és hogy most osztályokat kívánjon felállítani, a hol azok nem léteztek, hiszen egyenlő nemes volt minden székely eddig is, annál inkább ma, az átalános jogegyenlőség korszakában. —— Ki képzelheti továbbá azt, miszérint baloldali lap szerkesztője, annyira vágyódjék az ellenpárti kormányzat fizetésére, hogy ne irtózzék annak megszerezhetését testvéreinek tévútra vezetésével is megkísérteni ? Értelmes székely ember bizonyára nem ! De nemcsak képzelhetjük, hanem mindannyian láthatjuk azt, miszerint czélja oda volt irányulva, hogy a hozzá hasonlóak által mind eddig hamu alatt élesztgetett szikráját az osztálykülönbségnek lángra lobbantva, annak világosságánál olvashassa le a főjegyzői fizetési Ívről az 1200 forintot jelző összeget ; azután beállhat békés honpolgárnak s baloldaliaskodjék a ki akar ! Hiszen tudta ö, hogy egy megtért mindig elnézéssel fogadtatik. A mi Bakcsi Ferencznek egyes ráfogásait illeti azok a maga helyén meglettek czáfolva. — Nem tehetem azonban, hogy megjegyzés nélkül hagyjam székünk szeretve tisztelt főispánja elleni gyanusitásait. A czikiró jó ur t. i. minket székelyeket csak száján, — szivében azonban nem hord, mert nem ösmer; elegendőnek vélte ugyan is, — miután azon körben a hol az egyének megválasztását értem kell főispánunk ellen semmit nem tehetett — az ellene elkövetett merénylet szót többször ismételve, előttünk együgyü székelyek előtt azon férfiúnak, ki székünknek úgy a múlt szomorúkor napjaiban, mint jelenben is közszeretetben álló es általánosan becsült vezére volt, — népszerűségét a közvélemény előtt csökkentbetni. Hó, ho uracskám ! nem oda a kurta ! ! hogy bennünket székelyekül jobban megösmerjen jöjjön haza, s majd tapasztalhatja, hogy nem szeretünk mi bogár után indulni Háromszéki. *) '*) Ezen czikk hozzánk Háromszéknek egy jól képzett és épen nem heveskedő természetű fiától küldetett be. Elég sajnálatos , hogy olyan fokú kasztszellem- Bzitás foly ottan, a mely még nyugodt kedélyű embereket is ily kemény kifejezésekre ragad. Ezen czikk legyen egyRomán lapszemle. „Pátria“ 6-ik sz. jan. 30-án 1872. A magyar kor- . mánynak a nem magyar, különösen a román nemzetiséghezi jóakarata közeledését s kibékitési kísérletét ismertetve, ez alkalomból a túlsó román hazafiak s azok közlönyeihez igy szól : „Ha a „nemzeti“ párt ép úgy gondolja, mint mi kormánypárt, — hogy már nagy ideje a magyar és román1 nép közti őszinte kibékülésnek, — ha ők miként lapjaikban hirdetik — becsületes kiegyezést óhajtanak szegény népünk s a közhaza érdekében, — ha ők beszédük s ma- gokviseletében átvannak hatva őseink és dédöseink hazájának szeretetétöl — mi nem látjuk át : mi akadályozhat-j uá őket a kormány részéről tett jóakaratu kezdeményezés őszinte s bizalmas fogadásában ? nem látjuk : miért ne hagyhatnák el a mai ferde tért, mely a románok s a közhazának soha javára nem vált, mely a szt. István koronája alatti népek békéjét, jólétét s szabadságát soha sem fogja biztositni? Annak, hogy ők a kormány ellenségeivé lettek, mint mondják oka az volt : hogy nemzeti ügyük figyelembe nem vétetett. A pillanat meggyőzheti őket : hogy a koi’- mány oly helyzetben, — s akarja is megadni a románoknak mind azt, mi őket az államban megilleti. A kormány és nemzeti pártok közti különbség nem oly nagy, hogy egyesülve egy egészséges elv alapján ki egyenlíthető ne volna. S ez elv meg fogja jelölni a helyes utat a magyarokkali kibékülésre : magánérdekeinek helyes fefogása — a közállam érdekei szempontjából. Ezen elvnekalá kell' ! rendeltetniök minden nemzetiségi, valamint kormánypárti követeléseknek. Kiváltságokra amúgy sincs szükségünk, csak közszabadságra, melynek keretében igen jól beférnek — a románok jól értelmezett érdekei. Nyelv és nemzetiségnek rabszolgaságban nincs értéke ! Mi kérjük és követeljük : hogy ellenzéki képviselőink — küldőik érdekében csináljanak közügyet a befolyásos kormányférfiakkal. Kérjük és követeljük, hogy ők egy közhelyen összejőve, eszméjüket változtassák s óhajtásaikat egy oly emlékirat, vagy pontozatokban formulázzák, mely a köztök s a kormány közti magán tárgyalásnak alapul szolgálhasson. Ne szalasszák el a kínálkozó jó alkalmat ; mert egy elveszett perez évekbe kerülhet! Számoljon mindenki a körülményekkel, — tegye félre a személyes hiúság s gyülölséget ; nagyon sok függ a románok magatartásától ! Bizalom és őszintesség ! ezek nélkül nem lehet kibékülés. Eléggé volt már a román a negativ áldozata. Tegye magát mártírrá kinek úgy tetszik magán szenvedélyből, de a nép ügyet magas képzelmé- nyekért — ne veszélyeztesse. A sors úgy akarta, hogy itt a magyarok és románok együtt lakjanak, — nekiek kell, — s mi akarunk együtt élni, mint testvérek. A hivatottaktól elvárjuk, hogy a biztos eredményt a kétes jövőnek uem fogják föláldozni ! Politikai szemle. A franczia pénzügyminiszter a hadi kárpótlás részletéül 80 mii. frankot fizetett jan. 31 én Po- rozországnak. A nemzetgyűlés jan. 31-ki ülésében Remusat külügyminiszter lord Lyonsnak egy sürgönyét olvasá fel, melyben mondatik, hogy az árszabály revisiója ellen nincs kifogása, feltéve hogy Francziaország nem a védvámrendszerhez tér vissza. Gambetta erre a vita elnapolását indítványozza. Thiers az eluapolási indítvány ellen szól és tagadja a kormánynak tulajdonított védvámi terveket. A kormány tárgyalási alapul csak bizonyos pontokat vett fel, melyekre vonatkozólag még a császári kormány is változtatásokat tervezett. A kormány csak szabad kezet akar nyerni. Erre az általános vita hefejeztetik. Johnston azon módositványa, miszerint a szerződések felmondása fenntartassék és a kormány felszóllittassék Angliával a szerződéseknek a kincstári érdekben való megváltoztatása iránt újabb alkudozásra lépni, 423 szavazattal 200 ellen, és Gambetta indítványa 415 szavazattal 192 ellen elvettetett és az ülés bezáratott. A nemzetgyűlés elfogadta a kereskedelmi szerződések felmondását és 377 szavazattal 318 ellen elveté Duchatel indítványát a nemzetgyűlés és a kormánynak Párisba áthelyezése iránt. A porosz képviselöház január 30-iki ülésében a cultusbudget tárgyalása alkalmával Bismarck herczeg beszersmind felelet azon lelkész urnák is, a ki a 8-ik számunkban megjelent vezérczikkre úgy pattog, mintha nem is pap, hanem legalább is háromszéki pápa volna. A mint látszik, nagyon is megvan a czikkiink által jelzett baj ; és azt nem palástolni, hanem elenyésztetni kell. S z e r k. széde Németországban nagy figyelmet keltett minden körben. Beszédében különösön közérdekű a felelekizetiségi féltékenykedésre vonatkozó része, mely igy hangzik: Nekem elvem, hogy minden felekezetnek teljesen szabad mozgás engedtessék, a nélkül azonban hogy szükségesnek tartanám, hogy minden felekezet nagyságának aránya szerint számszerűleg legyen az államhivatalokban képviselve. Én nem is ismerem az arányt, nem is akarom ismerni, azt azonban tudtokra adom önöknek, hogy ugyan azon igényekre, mikre a katliolikusoknak, joguk van minden más felekezeteiknek : a lutkeránosoknak, a reformál- taknak, és a zsidóknak; — és én úgy találtam, hogy épen az utóbbiak tüntették ki magukat különös intelligenczia és képesítettség által az államszolgálat terén. V e g у c s. (Л jótékony nőegylet-bál) e hó 3-ikán volt. Sajnálatunkat kell kifejezni, hogy személyesen részt nem vehettünk e bálban, de biztos forrásból vett értesülésünk szerint feljegyezhetjük, hogy ez az idei jól sikerült bálok között méltó helyet foglalt el. Fényben versenyzett sok más bállal, az élénnkség, kedélyesség pedig kiapadhatlan volt mindvégig. Kapcsolatban ezzel — elnök ő nagysága felszólítása folytán az egylet és maga nevében őszinte köszönetét nyilvánáitunk Fischer Adolf urnák, ki mint igen ügyes rendező-kitűnő érdemeket szerzett magának az egylettel izemben. (A Deákkor) e hó 3-iki értekezletén folytatva a vá- lásztási törvényjavaslat feletti tanácskozását elfogadta a 18-as bizottság által Fogaras városra vonatkozó uj § t, — mely szerint: Fogaras sz. k. városa az 1870. 42. t. ez. 88 §-a által a törvényhatóságok sorába felvétetvén, azon választási kerületnek, melyhez választási tekintetben csatolva van, választási főhelye lesz. (A képviselőim) 18-as bizottsága értekezletén kimondatott, hogy a bizottság elvben az incompatibititas szabályzását szükségesnek tartja : ennélfogva a képvisolőház utasítja a minisztériumot, hogy még ezen ülésszak alatt oly időben terjesszen a ház elé t. javaslatot a képviselői állás összeférhetlenségéről. hogy az a választási törvény- javaslat szentesítése előtt tárgyaltassék, és ezzel együtt törvény erőre emeltethessék. (Ama szerb bizalmi férfiakaak) óhaja, kiket a miniszterelnök és a cultusminiszter tanácskozásra meghívtak volt, az egyházi és iskolai aufonomia ugyanazon mérvének követelésében központosuk, melylyel a románok is bir nak, A miniszterek megkalgatták a véleményt, de — a nélkül, hogy e tárgyban tüzetesen nyilatkoztak volna. Arra azonban utalás történt, hogy mig a románok a törvények tiszteletben tartása mellett élvezik autonómiájukat, a szerbek egy részénél arra látszik eszközül szolgálni, hogy a törvények ellen izgassanak. (A ki Angliába dohányt \iszen, furcsán jár.) Sokan azt hiszik, hogy Angliában a dohány és szivar drágább mint más helyen, s ez okból vannak, kik úti böröndeiket Angliába menőleg jól megtömik szivarral s dohánynyal. Nem rég történt egy hollandi matrózzal, csak csekély dohány-csempészetért 100 font sterling- büntetésre Ítélték, s fizetni nem képes esetben 6 havi börtönre. A nyelv nem értése Angliában nem mentség ; parthoz érkezéskor mindenki egy kis ezédulát kap kezéhez, mely többféle nyelven tartalmazza a vámszabályokat, s mindenki köteles ma- gát ehez tartani. (A budgCt-lÖrVCűy) végre e hó 1-én tartott ülésen az átalános vita befejezése után általánosságban és részleteiben elfogadtatott. (A liorvát liemZCli párt) megbízottjaival az egyetértés létrejött. Ez az eredménye egy majdnem két óra hosz- száig tartott értekezletnek. Csupán nehány kevésbé jelentékeny pontot illetőleg van még eltérés. A kiegyezés pon- tozatai az e hó 4 ikén tartott értekezletben voltak végleg megállapitandók s ez esetben a liorvát képviselők haza utaznak. (Vasilii gazdálkodás). Mikor egy vasútvonal kiépit- tetése elhatároztatik, megállapítják a költségeket s az országgyűlés megszavazza azon reményben, hogy az összeg- elég is lesz. Dehogy elég ! A vasút építését megkezdik, de mielőtt az befejeztetnék, egyik-másik lapban mintegy suttogva emlegettetik, hogy az időjárás, a munkabér drágulása s ki tudná elszámlálni mindazon körülményeket, melyek fölhozatnak a végből, hogy ezt és ezt a vonalat a megszavazott összegből nem lehet kiépitni, szóval : kevés a pénz, elfogyott idő előtt. De hát hol vegyünk ? Hol ? ott van az országos pénztár, csak kérni kel egy pár milliót. így tett nem régiben a keleti vasút, csak 8 millióra van még szüksége, hogy az erdélyi vonalrészt kiépíttethesse, most pedig a magyar-galicziai vasut-társulat akar a magyar kormányhoz folyamodni, hogy egy és fél milliót szavaztasson meg pótlólag a przemysi-lupkovi vonal
