Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-07 / 2. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 2. szám. Vasárnap, jan. 7. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft- 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. A „Nemerére“ folyvást előfizethetni : Egész évre . . . . e ft. — kr. Félévre . . . . . 3 !>!> Negyedévre . . . . 1 50 „ Az előfizetési pénzek bérmentve küldendők a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba. Brassó, jan. 5-én. A „Federatiunea“, Román Sándor országos képviseld ur lapja, pogányul szitkozódik a brassai és brassóvidéki románság ellen, a miért ezek lapot akarnak alapítani. Elég jellemző, hogy a „Federatiunea“ magát a tényt megtámadja ; ilyen eljárás indokát jó magyarsággal kenyéririgységnek nevezik. Vagy tán a passivitás oltárán hirdetett csal- hatatlansága megingatását félti Román ur a zöld hasuaknak gúnyolt brassaiaktól? Hiszen ha az a csalhatatlanság olyan nagy igazságra volna alapítva, akkor nem kellene félni apostolának az ellenkező hangoktól. Szit- kozódásával nyilván mutatja, hogy nem nagyon bizik ügyéhez. Különben furcsa egy passivitas az a Román űré ! Folyvást sürgeti, hogy hivatalokba több, még több román hazafi alkalmaztassák ; ő maga részt vesz a törvényhozásban és fölszedi napidijait : mindamellett ő passivist a. Szemfényvesztésnek hivják az ilyent, uram, nem politikának ! Különben hagyjuk őt; úgyis lejár az ilyen két kulacsos hősöknek mentői elébb, mert a románság szeme is kinyílik valahára. Keményebb szavunk van a „Magyar Polgárhoz“, mely a brassai román lap ügyébe hasonlókép bele kotnyeleskedett, még pedig ellenséges indulattal. Azt jelenti ugyanis, hogy midőn az itteni románok értekezletet tartottak az alapítandó lap ügyében, Strevoiu ur egy Deákpárti programmal állott elő, a miért majd. — hogy ki nem fütyöltetett. g> Erdély marosmenti kulcsáról. (Folytatás és vége). Különben mintha végzet ütötte volna tanyáját itt a magas! aa: oly dús aratása volt lakói közt minden időn a halálnak. Bár Básta háboritatlanul íilé ki az 1603-diki „kényszerült“ országgyűlést, s Sennyei eszélye elháritá a felcsigázott adónak ellenszegülő országnagyok fejerői is a veszély damoclesi kardját: Steinville — Erdély Vaubanja — megépitvén uralkodó császárjának lovagszobrával ékitett fehérvári erősségét, (innen a Gyula név felcserélése) 1720-ban innen költözött ama jobb világba, hova ezelőtt a csaták golyózápora 8ещ birá elkényszeritni. Ne gondoljuk azonban mintha mégis Hades ütötte volna fel örökös uralmát e helyen: voltak vidám napjai i8) mint például a jó Apaffy Mihály uram idejében, ki a bábolnai hegytüzes levét a világért sem bizta volna „avatatlanokra,“ s mig ö Nagysága Alapi secretariusatól fennmaradt értesülésünk szerint hol „félig“ hol teljesen részegre versenyeztette a Balázsfalván, Mike- s/aszan és Karácsoofalván felszedett urakat, s ama kupák egyikével, másikával „töltötték ki“ a tanácskozások szüneteit, melyek némelyekét, jobban mondva talán a másolatát ma Hunyadmegye szerte mutagatják a „jó bázbeli“ nevezetre igényt tartók: a fejedelemasszony szorgos gonEz az állítás épen oly valótlan, a mily tapintatlan. Sem Strevoiu ur, sem más activista román ki nem mondotta határozottan még soha, hogy az activisták okvetetlen egyik vagy másik magyar párttal szövetkeznek. Programmjuk csak annyira terjed, hogy a létező alkotmány alapján teljesitni ígérik honpolgári kötelességeiket és annak alapján keresik nemzetiségi igényeik kielégítését. Ellenkezőleg a brassaiak különösen hangoztatták ösmeretes testvérülésünk alkalmával, hogy ők nem a magyar kormánynyal, nem is valamely magyar párttal, — hanem a magyar ajkú honpolgárokkal szövetkeznek. Máskép nincs is értelme. Ha egyszer az alkotmány tiszteletében, a hazafiui kötelességek felfogásában velünk egy alapon működni kezdenek,— akkor áll be csak annak szüksége, hogy meggyőződésük és czél- jaik szerint egyik vagy másik hazai párthoz csatlakozzanak. És mi azt hisszük, hogy valamint a magyar ajkú honpolgárok közt, épen úgy lesznek a románok közt is kormánypártiak és ellenzékiek; a mint kinek-kinek meggyőződése fogja az irányt adni. Hiszen a törvényhozásban most jelenlevő román képviselők sem ülnek mindnyájan egy- oldalon ; hanem megosz .anak pártjaink között. Nézetünk szerint azonban az nem első és nem főkérdés, hogy melyik pártot fogják erősíteni az újból belépő románok ; hanem az az első és az a fő, a mit ők is elsőnek és főnek vettek : hogy activisták lesznek-e vagy passi- visták. Ha két tő politikai pártunk egyaránt elös- meri egymásról a hazafiságot és a szándék tisztaságát, akkor mindkettőnek örülni kell a román activisták szaporodása felett még azon esetben is, ha azok által a másik párt erősödik. Mert hiszen első sorban hazafiak vagyunk és csak azután pártemberek. Azt csak elfogja ösmerni mindenki, hogy a törvényhozás kormánypártja és ellenzéke sokkal közelebb állanak egymáshoz, mint akármelyikhez a román passivisták. Hazafias ellenzékünk épen ezen nézeten dossággal vezette az itteni uradalom ügyeit. Nagy nehezemre esik, hogy Bornemissza Annának a Hazánk és Külföldben közzétett s innen keltezett vagy ideszoló levelei egyike sem áll rendelkezésemre, mutatványul azokra nézt, kik a férfi előjogok ellen ugyan hadat izentek újabban, de irtóznának oly mértékben terheit is átvenni minőre az érdemes asszonyságot helyzete kényszerité. Utánnuk ki is balt innen az élet, mert koronajószág jussán a Habsburg ház jutván itt a Lepoldinum diploma után uraságra: gazdaságai kezelői igen nagy szerepet hatáskörükön kívül nem vittek, s a Kákocziak zászlaját is rövid ideig lengeté or main. A Hóra világ idején lobbant fel még egyszer az események világa várunk felett, de akkor is sujtólag, menynyiben a lázadók elöl rendeletileg rombolták azt együvé. Eerencz császár 1817-diki utaztában reodelé el végre felépítését, miután e század elején egy Pogány Francziska nevű urnö a kincstártól potom áron megvette volna. A nevezett esászár idejében azonban valószínűleg több jóllétre mutató képe lehetett ez egész környéknek, mert Kéménd, IIaró,*) Bánfaiak, Arany irányában ilyforma tréfás kérdést ad a traditio szájába: melyik collegám lakik oda át?“ Mert nyugosznak a régi dicsőségen s ha az ismeretes 49-iki *) Ugyancsak haróiak tették volt a nagy formaszóp- ségü kérvényt „Nos barojamus, damus instantiamusa — s elősorolván a szomszéd falvák miatt támadt sérelmüket a kérik a fül és fark csoukitás szabadalmát ily formán: fülit farkát levágántes, ita remittantes. van ; s nemcsak azt nyilvániták számtalanszor, hogy a haza életkérdéseinél megszüntetnek minden pártoskodást ; de a kormány nyal és a magyar fajjal szemben rokonczátlankodó nemzetiségieket a képviselőházban épen Tisza Kálmán és Csernátoni, — a sajtó terén épen a „Hon“ és az „Ellenőr“ szokták legerélyesebben rend- reutasitani. Valóban nem tudjuk, honnan veszi infor- matióit a „Magyar Polgár“, midőn közelebbről is olyan módorban rágalmazza Magyarország kormányát és parlamenti többségét a románok előtt, a mitől csak egy lépés a valóságos ráusziás. Hogy pártja fejeitől és főlapjaitól ilyet nem tanul, arról amazoknak összes eljárása bizonyságot tesz. Ne vegyék fel tehát román activistáink ezen lapnak ellenséges nyilatkozatait, mert azon nyilatkozatokat nem osztja sem hazánk fő politikai pártjai, — sem érett eszü magyar politikusai közül senki. Működjenek ők csak férfias kitartással mint eddig tevék; csatlakozzanak az alkotmány alapján álló akármelyik hazai párthoz ; a hon és nemzetiségük nemtői fogják megszentelni munkájúkat. Hanem hát működjenek! És itt már hallgassák meg a mi roszalásunkat, a mely abban áll, hogy mért szidatják magokat ingyen és ok nélkül anynyi idő óta ; mért nem indítják meg valahára azt az önálló, független és erélyes activista lapot. Hogy annak ereje és sikere lesz, mutatja a már születése hírére megindult éktelen lárma és csaholás. A nyelvkérdés törvényszékünknél. A közönség közé is kiszivárgott és élénk érdekeltség tárgya azon hir, hogy a magyar kir. brassai törvényszék nem tud egyetértésre jutni a hivatalos nyelvet illetőleg. Brassóváros és vidék törvényszékénél a volt a gyakorlat, hogy mind a belső ügyvitel, mind a felekkel való érintkezés kizárólag németül folyt. Most azonban mind ennek változni kell, mert az országos nemzetiségi törvény szerint peres várfelrobbanást megemlítettem, mely idő óta búsan g”- nyasztva várja a kegyelet felébredését: bátran vethetjük mi is tekintetünket rajtuk sokkal feljebb ama fecskefészek módjára emelkedett épülethalmoz felé, melyet gr. Bethlen József egykori csodálkozó felkiáltása után (ez bizony Nagyág) annyi ellenható érdek daczára még a boldogult Montange Directio is igy nevezgetett volt. 1770 körül Gyulafehérvártt állomásozó tüzértisztek lettek a báró Jósi- káék kanászának felhívása folytán az itt kínálkozó termé szeti kinczekre figyelmessé. Fel is szóliták a körűibe elterülő rengeteg erdők birtokossal, a Barcsaiakat, kik azonban a segédkezést olykép utasították volna el: van nekik elég a földszinén, minek alája túrjanak vakondokként, s a müértő tisztek igy kerestek aztán külföldről részvényeseket, s igy történt mi egyébként egy tréfás vers szavaival élve Furcsán esik Do megesik akárhányszor ma is, hogy mig a honfiak körül tekintették magukat: idegenek már gazdag osztaléknak örültek s az uralkodó ház 30 részvényén kivül senki hozzánk tartozót sem nevezhetek meg, mig egy tánczosné is szép summács- kát pirontteriroz el évente innen. A részvényesek gazdag nyereményén felül az aranynak egyedül ide privilegisált elöjöveteli módja igényli mindazonáltal nemcsak a mi — hanem az egész tudományos világ figyelmét. A hires freiburgi geolog, kinek szavára ezerenkónt esküdüznek a nyomtatványok s Pethers, ki az általa szolgált ellenséges kormány forma dac zára is
