Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-01-07 / 2. szám

6 — felekkel azoknak anyanyelvén kell érintkezni; a belső ügyvitel pedig az ország hivatalos nyel­vén, magyarul, intézendő. Ez igy helyes, igy jogos és igy törvényes; mindamellet — a mint haliszik — a törvény- széki személyzet nagyobb része ahoz ragaszko­dik, hogy a törvényszék hivatalos nyelve a né­met maradjon. Mint hírlik, holnap újra tanácskozás lesz e kérdés felett. Mi elvárjuk az eredményt; és elvárjuk, hogy az igazságiigyminiszter tiszteletre fogja tanítani az állam, annak törvénye és nyelve iránt, oly sok másnak mellőzésével kinevezett hivatalno­kait. Nem óhajtjuk, de ha szükség lesz, még visszatérünk ez ügyre. Újévi üdvözletek. A deákpárti képviselők uj-év első napján te.stiile tileg vitték meg szeretett vezérüknek, Deák Ferencznek üdkivánataikat. A kör elnöke Justli József üdvözlöte a körnevében nagy hazánkfiát. Üdvözlő szavaiból kiemeljük a következő passusokat : A barátságnak és tiszteletnek érzelmeivel jelenünk meg előtted, t. barátunk és vezérünk, hogy legforróbb üdv- kivánatainkat tolmácsoljuk. A mull év nagy események ben gazdagon zajlott le fejünk felett, s ha annak bonyo­dalmaiban államférfiainknak sikerült veszélyektől megóvni hazánk érdekeit és ha szavuk ott, hol az érvényesíttetett, súlyt és befolyást gyakorolt, ezt csak azon alapnak köszön hetjük, melynek alkotója tevalál! (Éljenzés). De nemcsak ezt köszönhetjük eszed nagyságának; kezed nyoma meg látszik belügyeink terén is, hol közreműködéseddel két or ganikus törvényt alkottunk és léptettünk életbe, melyektől mindnyájan hazánk jövő boldogságát és felvirágzását vár juk. Nagy hálával tartozik neked a lmza s adja Isten, hogy neved, valamint előttünk, kik tanítványaid vagyunk, úgy a késő utókor előtt is a tiszta, önzetlen hazafiságnak eszményképe legyen! (Éljenzés). Adja Isjen, hogy még számtalan évekig élhess a haza javára! (Zajos éljenzés). Deák Ferencz erre körülbelül igy válaszolt: Tisztelt barátim! Hálás köszönetét mondok szives, barátságos üd­vözlésiekért. Nehéz év folyt le; sok bajjal já’*' és még nem vagyunk a bajok végén. Kiki számot vet saját lel­kiismeretével, és ha azt mondhatjuk, hogy teljesítettük kö­telességünket, — az eredmény isten kezében van, — meg­tettük azt, mit becsületes embernek tenni kell és tenni lehet. Csak arra kérlek benneteket, tartsatok meg továbbra is szives barátságtokban. Hiszen egyedül ez az, mi az emberre nézve lélekemelő, egyedül ez az, mi a szivet melegebb dobbanásra készteti. Mi, hogyan lesz, halandó nem tudja, kivált korunkban, midőn az események oly gyorsan és annyi alakban változnak, hogy minden combi natió a jövőre nézve ha nem is lehetetlen, de mindenesetre nagyon nehéz. Ismerjük az utat, melyen járnunk kell; tudjuk kötelességeinket; teljesítsük ezeket mennyire erőnk engedi. Áldjon meg az isten mindnyájatokat, s adjon boldo­gabb és örömteljesebb uj évet, mint az elmúlt volt! (Hosz- szas éljenzés). Deáktól a kör helyiségeibe tértek vissza a képviselők, | i tőgy Somssich Pált, a képviselöház elnökét üdvözöljék. I ; Justh József megjegyezvén, hogy a párt tagjai a h fopviselöház elnökét szállásán kívánták volna üdvözölni, s :sak annak határozott óhajtása folytán gyűltek egybe a1 tör helyiségében, melegen üdvözli Somssichot. Szüksóg- lelenneJb. tartja a haza iránt szerezett érdemeit felemlíteni, nert nipcs az országban senki, ki azokat no ismerné. A párt tagjai öt nemcsak mint a képviselöház elnökét, hanem :nint a hazának egyik erős oszlopát tisztelik és becsülik, s aiztositja, hogy öt nehéz pályáján egész erejükkel és be­folyásukkal fogják támogatni. Erre Somsisb Pál átalános tetszés és lelkes éljenzé­sek között válaszolt. Beszédéből kiemeljük azon passust, Hol ezt mondja : Soha ez életben — ez ünnepélyes vallomásom — in­kább megjutalmazva nem lehettem hazám iránt 40 év óta teljesített politikai hü szolgálataimért, mint az,által, hogy a képviselöház elnökségére érdemesítettetek. (Elénk éljen­zés.) Ez a legfőbb jutalom, melyet szabad ember, szabad hazában nyerhet. (Zajos éljenzés.) A párt tagjai Andrássy Gyula gr. közös külügymi­niszterhez és Lónyay Menyhért miniszterelnökhöz a követ­kező sürgönyöket intézték : Andrássy Gyula gr. külügyminiszternek. Az egybe- gyült párttagok Deák Ferencztöl, hol boldog uj évet kívánni voltak, visszatérve, megbíztak, hogy valamennyiök nevé­ben üdvözöljem nagymóltóságodat. Éltesse az isten töllünk távol is a haza javára számos évekig megelégedetten és boldogan. Justh József. Lónyai Menyhért gr. miniszterelnöknek. Pártunk egybegyiilt tagjainak megbízásából üdvözlöm nagyméltósá­godat ez uj év első napján. Isten tartsa meg nagyméltó­ságodat a haza szolgálatában és javára számos évekig bol­dogan és elégedetten. Justh József. V i d é k. S e p s i - S z e u tgy örgy, január 2 án 1872. Régebb múlt már egy éve annak, hogy városunkban dalárda alakult. Ha a dalárda szervezkedése első perczeire vissza gondolunk, s azon általános lelkesedést, alapitó, pártoló és működő tagok megtörtént rohamos sorakozását vesszük, mely kezdetben mutatkozék: igazán mielébbi birtokában képzelhetők magunkat mindazon élvezeteknek, melyeket csakis szép öszhangzatos éneklés nyújthat halandó kebel­nek. — Azonban fájdalom! jó keservesen el sem énekel­hetek: „Sírva jön a magyarnóta világra,“ s már az álta­lános buzgó lelkesedést, általános hideg-közöny váltá fel, és dalárdánk feloszlásnak indujt s múlt tél óta se hire se hamva. . Miután a dolog igy áll: az ügy mikéntjéről, de kü­lönösen a „nervus rerum gerendarum“-ról — úgy az alapitó, mint a pártoló és működő tagok megnyugtatására talán egy kis számadás nem ártana . Több érdeklettek. Bcreczk 1871. deczember 30. T. szerkesztő ur ! Allólirt által a kézdi és orbai széki tanítók fölszóli tattak, bogy Kézdi-Vásárhelytt 1871, deczember 28-kán megjelenni szíveskedjenek, elöleges értekezletre, egy ta­nítói egylet alakítása végett. A fölhívás következtében, magasan kell hogy álljon minden tudomány kedvelő be csülésében : távol hónukból elzarándokoltak e helyre, hogy a mi közönségünknél jóformán ismeretlen Sylvánit és Na­gyágit eredeti leihelyénél ki gyönyörködhessék magukat. Egy magát munkái által előttünk nagyon érdemesített angol tudós Partsch 1822. a csodálat kifejezéseit használja ámbár egyéb látományai felett is, — ide azonban alig akad értelmező szava. Lássuk azért terünkhöz képest lehető összevont értelmezését e két nemes éreznek. A sylvánit (irásércz, schrifterz, aurotellurit) rendesen rendkívül apró egészben Írásként mutatkozó rhombus kri­stályokat képez s az arany és ezüstön felül olmot (Plum­bum) rezet (cuprum), vasat (terűm) ként (sulfur) és mi- renyt (Arsen) is tartalmaz, minél fogva forasz-csö előtt (löttrobr) fokhagymaszagu fehér füstöt rak le. A Nagyágit (levélércz Blatterz, Nager Erz, Elás- mos) lágy vékony, hajlítható leveleket ölt fel s a Telluron kívül legföbbkép olmot és aranyat, de ezüstöt és rezet már kevés részletben tartalmaz. Mind kettő igen nyújt­ható és Nágon kívül az Offenbányai kerület termeli csu­pán világszerte. Leggazdagabb jelenleg a Ferencz tárna, mely a Hajtó nevű magas hegy alatt halad s jóval alól fekszik a regényes helységen. Tüzetesebb leírását egy ké­sőbbi alkalomra szánván : vessünk még egy búcsú pillautást, a helyről, hol annyi dicsőség néma tanúja — a dévai vár áll, s honnan idáig is útmutatásom mellett voltak szívesek nyájas olvasóim körültekinteni. Mint mondám kupszerüleg tornyosodik a trachit. óriás ég felé s szabad kilátást enged я déli hegyek által szűkre szabott irányon kivül valamennyi világ­táj felé. Előttünk a Maros lankás part vidékére kapasz­kodik ama nevezetes domb láncz Szántóhatalma felett, hol Neugeboren J. L. a szász nemzet nagy érdemii természet búvára nem sokkal ezelőtt (1852) egy sok becsű érteke­zésben ismertetett (eine neue Fundstätte tertiärer Conchy- lieu) csigákat talált. Csak nem mindenkinél, laicusnál úgy mint müértönél találni e vidéken gyönyörűbbnél gyönyö­rűbb példányokat, és valóban csodálnom kell, hogy ennyi természeti ritkaság, történelmi nevezetesség mellett máig is késnek az illetők egy nagyobb szabású megyei vagy vá­rosi museum életbeléptetésével. Hogy mind azon által a csodálat egyebütt is mennyire jogosult, vagy alapnél­küli: nem rajtam áll eldönteni: tegye kiki mellére kezét s elértheti a közmondás szerint, mit a menyemnek szólék. Mindjárt e puhánykatakombák megett a dédácsi tér­ségen terülnek el É'j Piski építményei, most Károlyvárnak akarják keresztelni, melyekben az ipar viadorai nem ki­sebb elszántsággal forgatják eszközeiket mint akissé odább eső falu s hid hősei 1849 február 6-án. Épen egy vonat lusta füstgomolyai szárnyalják be a téli lég űrjét s las sáliként éles füttyengetések közt látjuk is a mint Pad felé kanyarogva egy bátor bérezi sasként hasítja a távolt, és a látományuál áldva gondolunk az egykori gőzfütö inasból magát halhatatlanságig küzdött Stephenson Györgyre, ki­nek áldásos találmányával mind inkább lehetővé válik a természet urává alkotott embernek jogkörébe lépni s itt nálunk is mind szorosabbra fűződik e hazát lakó nemze­tek érintkezéséből a testvériség köteléke, bogy ma holnap megjön „bár nem hamar, de nem is késön még“ Petőfi óbajaként az idő, midőn nem puszta nevezet lesz az Unió, hanem jótékonyan ható közös érzület, mikor Kárpátoktól Adriáig minden szívben büszke tudatként élnek a jósigék: Bölcsőd ez s majdon sirod is, Mely ápol s eltakar. Déva, deczember 1871. Téglás Gábor. ijdalom ! csak 14 tanító gyült'össze a fennirt napon, hogy tanító urak ily csekély számmal jelentek meg, annak ka, úgy látszik az, hogy a „néptanítók lapját“ era olvasták el, s igy az értekezlet*tartásáról semmit se udtak. A jelen volt tanítókat Künczei Sáudor röviden ttd- özölvén, felkérte egy ideiglenes elnök választására, ki- iek vezetése alatt, az értekezleten jelen lévő tagok tanács­ozásaikat megtarthassák. Erre közfelkiáltással ideiglenes Illőknek megválasztatott В a 1 ó László ur, ki is meg- öszönvo a benne összpontosult bizalmat, az elnökiszéket lfoglalta. Ideiglenes elnök a gyűlést megnyitván, jegyzőnek negválasztatott К ö n c z e i Sándor. Az elnök ur felszólítja Künczei S á ud о r t, íogy adja elő azon tervet, a mi végott a tanító­dat összehívta, mely fölhívásra a jegyző előre bocsátván, íogy egy tanítói egylet megalakítása végett hívta össze, jgyszersmind : „А к é z d i és orbai széki tanító 3gy let“ alapszabályainak ö általa készített vázlatát fel­olvasta. Ennek felolvasása után, mogbatároztatott, az elő­terjesztett vázlat megvizsgálására, illetőleg az alapszabályok kidolgozására egy több tagú bizottság megválasztása. Ezen bizottság tagjai a következők : В a 1 ó László, Dáné F e r e n c z, F í n t a Gergely, S i m ó József, De­meter Robert, kézdi-vásár helyi; — Do- in ény D é u e s futás falvi: Szabó János, za­bolni; Lenárd István, karatnai; P e t о rf i Lórin ez, szentléloki; Use Lajos, imecs- falvi; К ö n c z e i Sándor, Lukit s Márton, beroczki; Koresztély Dávid, dá Ínoki; Bar ta Bén iám, albisi; Bart a lis János és Szabó Károly zágoni tanító urak. Végezetre ezen bizottság tagjait 1872, január 20 án d. e. 10 órára, a kózdi-vásárhelyi községi tiiskola tanter­mébe, az alapszabályok kidolgozására, hogy összehívja az ideiglenes jegyző bízatott meg. Ezen reám ruházott kötelességnél fogva, felkérem a kinevezett bizottmányi tagokat, legyenek szívesek mind­nyájan, a kitűzött időben és a fennirt helyen megjelenni. Ezen gyűlésen a kinevezett bizotmányi tagokon ki­vül, más tanitok és ügybarátok is szívesen láttatnak. Künczei Sándor, bereczki községi tanító és ideiglenes jegyző. Román lapszemle. Az „ Albina 104. számában tárgyalja a reicbsvathi trónbeszédet. Mondja : a német és lengyel aristocratia az időt és alkalmat nagyon felhasználja, és egymásután oly törvényjavaslatokat viszen keresztül, melyek a jelen kor mány szükségleteinek kedvezők. Annyival inkább megra­gadják az alkalmat, miután az elégedetlen elemek nem jelentek meg a reichsrathon, és igy akaratjok szerint dol­goznak azok. Végül azt mondja: ily módon üdvöziilnek az országok és népek Ausztriában. Ezután áttér Magyarországra, és itt meg emliti a horvátokkal folyamatban levő alkudozást. Mondja, hogy Lónyay gróf miniszterelnök felhivta a horvát nemzet né­hány pártvezéreit Bécsbe, hogy velők szerződjön, mert hasztalanul várt eddig, hogy a liorvát nemzet malkontent- jei közeledjenek hozzá. Már folynak az alkudozások Bécs- ben azon férfiakkal, kiket ezelőtt exaltátoknak neveztek a magyarok Végül azt mondja, bogy a román nemzet férfíai is, úgy a kormánybeliek mint az ellenzékiek, — nagyon so­kat tanulhatnak ezen példákból. Egy elnyomott népnek nincs más szabadulási módja, mint ellenszegülés. Örven­dünk egy hűséges és testvéries kibékülés felett — Ma­gyar- és Hurváthország között, ha ez sulid bázison alap­szik. — Mi is megvagyunk győződve, hogy sikerülvén az, — miután nemzetünk is elég erőt mutat, hozzánk is fognak közeledni, és velünk is fognak békülni, mint igazi test­vérek. Ez a politikai dolgok logikája. A „Gazetta Transilvauiei“ 99-ik számában egy nagy zivatarról beszél, — az activ bizottmány alakulásáról, mely fenyegeti nagyban solidaritásukat ; de bizik a román ér­telmiség nagyobb és erősebb részében, hogy az nem fogja magát a veszélybe befonatni, mert a fergeteg indítói nem átalános nézpoutból indulnak ki, hanem csak részletes, — felekezeti, helyi vagy plane önzési érdekből. Különben erő­sen hiszi, hogy e zivatar elmúlik rövid időn mint szélvész csak is azért, hogy utána annál tisztább maradjon az ég. Önzéssel vádolja a brassói testvérisülést, midőn azt mondja , hogy azok nem átalános és mindnyájunkkal közös nemzeti érdekből indultak ki ; de azért neun kár­hoztatja őket. De igen a szebenieket, midőn azt mondja, hogy ha átalános szempontból igyekeznek körükbe huzni más egyéneket is : akkor megvetendők, mert a nemzeti becsületet sértik meg és azt veszélyeztetik. Egy más czikkben a birói kinevezéseket tárgyalja összhangzatban a „IIon“-nal. Tovább azt mondja: Legyen egyszer világosság! El­mondja, kogy a „Telegr. rom.“ múlt évi 95-ik száma fel­hívása folytán Metianu J. zernesti esperes Törcsvárott ér­tekezletet tartott a vidékbeli értelmiséggel ; és azt, hogy ez értekezleten határozatilag kimondatott az activitás, to­vább az hogy az 186!/3-iki bizottmány felszólitassék, mi­szerint működését kezdje meg. Ezen határozatokra fájdalommal tekint, hogy vannak még olyan emberek, a kik nem félnek nemzeti politikai jogaikat eltöröltetni; mit valószínűnek hisz, ha az 1861 — 63 iki politika visszaidéztetik, és abban szolgaságot lát. Azon bizottmánynak feladata pedig az volt, hogy működ­jön mind addig mig a románok egyenlő politikai és nemzeti joggal bírnak a többi velünk lakó nemzetekkel ; és ezen

Next

/
Thumbnails
Contents