Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-24 / 94. szám
374 a jöví! ülésre halasztatott, mikor a szász ajkú küldöttek nagyobb részének a szászföld községei rendezéséről szóló javaslat is érdemleges tárgyalás alá kerül. „SzászországróP' a „Hongban ezeket írja Tors Kálmán: Itt vanuak aztán a derék szász testvérek. Hat év óta töri rajta a fejét a kormány, hogyan módoljon ki nekik olyan municipiális szervezetet, a mivel ök megelégedjenek. Ebbéli tervezgetésében még circumspectusabb, mint magok a szász atyák. Valami olyan gömbölyű extrawurstot kiván nekik adni, amelynek sehol sincs kiszögellése, nehogy valamikép bele ütközzenek. Hogy aztán az status in statu lesz, hogy olyan külön testületet fognak képezni, mely egyátalá- ban nem része a nemzettestnek : az nem jö tekintetbe. Hja, mert ama egynéhány ezer szász követeléseinek történelmi múltja, históriai jogosultsága van. Bezzeg, mikor Magyarország és Erdély többi rnu- nicipiumainak megrendszabályozásáról volt szó, ezek történeti jogosultságával, históriai múltjával dehogy törődött a kormány. Körülfaragta őket kíméletlenül minden históriai múlt s minden ellenkezésük daczára. Akkor nem volt arról szó, hogy őket is megkérdezzék ; s ha élve felirási jogukkal, megkérdezetlenül is felszólaltak : olyan szépen ad acta tették a petitiókat, mintha füleden pitykérül szóltak volna. Hja paraszt, az más! Akkor 15 millió lakós municipiális szervezetéről volt szó, azoknak igényeit nem lehetett tekintetbe venni; különben is ah kor nagyob- bára magyarokról volt szó, kiknek baraczkmagot lehet törni a fején; most azonban a derék szász urak kivá- natait kell méltányolnunk s meg kell adni, ha mindjárt külön „Szászországot“ kívánnának is magoknak Erdélyben. Megérdemlik ök azt annál a ragaszkodásnál fogva, melyet a magyar állameszme iránt mindenkor tanúsítottak s melyek annyi magasztos példáját találjuk a históriai múltban ! Fővárosi levél. Pest, 1872. nov. 18. A galicziai katonaság által hazánkba hozott ázsiai vendég folyton nagyobb tért kezd elfoglalni a fővárosban. * *) Mig Budán a cholera esetek száma ritkul, addig Pesten minden nap nagyobb nagyobb számmal ragadja magával áldozatait. Különösön a külváros részek azok, hol leginkább szereti szerepét játszani. (Pest öt városrészből áll: bel-, József-, Eerencz-, Teréz- és Lipót-vá- rosrészekböl.) Napontai szaporodás 40—45. A bel- és Ferenczváros részeket még eddig leginkább megkímélte, mort mig e helyeken naponta egy-két eset fordul elő, addig a Terézvárosban — a zsidóság ezen valódi hazájában — 15—20 egyént ragad el minden nap. Nagyobb mérvű terjedésének leginkább egy nagy hideg beállta vethetne gátot. A hosszas szép őszi derült napok után beköszön- töttek Pesten is november ködös és esős napjai. S ha épen nem mondhatnék is, hogy különösön a belváros asphálttal burkolt utczáin sár van, de a nagyságok és kisasszonykák hosszú selyem uszályokkal nem jelennek oly gyakran meg a váczi utczán, mint a szép nyári esti és reggeli séták alkalmával. A magyar fővárosban most a művészet üli gyászát. A nemzeti szinház homlokára kitűzött gyászlobogó azt jelenti, hogy ismét egy telkent bajnokát veszté el, kit élete delén ragadott ki a sors tisztelői nagy köréből, melynek csak babérja és tapsa volt e kedvencze számára. Egy 13-án keltezett nagybányai távirat meghozá a leverő hirt, hogy Szerdahelyi Kálmán szinművészetünk ezen kiváló, csaknem egyedüli képviselője nincs többé. Ezelőtt mintegy másfél hónappal szívfájdalmak közt vett búcsút ismerősei s a fővárosi közönségtől, melyet oly gyakran fölvidita; Nagybányára sietett, hogy ott rokonai körében pihenést és üdülést szerezzen magának. Temetése, november 17-éu délutáni 3 órakor kezdődött. Fél háromkor már a roppant embertömegtől alig lehetett a nemzeti szinház udvarára bejutni, hol a koporsó feküdt. Pont háromkor Török Pál superinten- dens megnyitá egy imával a halottas szertartást, rövid beszédben felemlítve az elhunyt érdemeit; felhozta, hogy midőn pályát volt választandó sokszor összeütközésbe jött atyjával, de ö mégis a szini (pályára határozta magát, hol magas röptű szelleme és igyekezete által ki- kiizdte mindnyájunk tisztelését. Koporsója el volt halmozva koszorúkkal, inh az ország minden nevezetesebb j városából küldtek végtiszteletére. Számos nemzeti szinti szalag közt ott volt két nagyobb fehér is, felírva rájok ezüst betűkkel: „A nemzeti kegyelet nevében“ s a másikra „A nagybánya? műkedvelők.“ A nemzeti szinház udvaráról barátai felvéve koporsóját felhelyezték a kerepesi utón rá várt hatfogatu gyászszal bevont halottas kocsira. Itt Feleki tartott koporsója felett egy beszédet, el búcsúztatva a nemzeti színháztól. Érdemeit nem ' sorolja elő úgymond, mert azokat megírja a részrehajlatlan történész; felemlíti, hogy neki halálát, ki midőn a múzsa elhallgatott, kardot rántott s úgy szolgálta hazáját (Szerdahelyi Kálmán az l848/(J-ki szabadságharezban mint honvédtiszt vett részt) fájlalja az ország, minek jele az ország minden nevezetesb városából koparsójára küldött koszorúk, fájlalja kivált az ország fővárosának Budapestnek lakossága, melyet oly gyakran felvidított, de különösön a nemzeti szinház. Beszéde végeztével megindult a halottas kocsi, mellette és utána a gyászkiséret roppant tömegével. F él ötkor kiérve a kerepesi úti temetőbe a kápolna harang búcsúszavára eszembe jutott, hogy „porból lettél s porrá kell válnad.“ Egy tollvonással alkoss és törölj el államokat, osztogass országokat; légy bár az isteni szellemtől annyira áthatott, annyira megáldott, hogy művészeteddel ragadd el, bilincseld magadhoz az emberiséget; mégis osztozol a más halandók sorsában; mégis enyészetnek vagy alávetve. Miután a sírba helyezték volna, egy fiatal lelkész rövid imája után Paulay mondott utoljára egy rövid, de fájó Istenhozzádat, felemlítvén, hogy földi részeit átadják a földnek; de szelleme mindig barátai, ismerősei és a fővárosi közönség közt fog lebegni. Öt órakor ért véget a temetés. A temető fák hulló sárga leveleit bús sóhajok lengették, s a kápolna virágait gyászba borult rokonok és barátok könynyei öntözték. Lebegjen béke hamvai felett! S adja az ég, hogy hanyatló szinmüvészetünk ne nélkülözze soká a haza ily jeleseit! Zágoni Albu Mózes. Г *) A cholera ősi hazája Ázsia, hol az indusok halottikat és állatok hulláit a Ganges folyóba hányják, melyek folyó torkolatánál megtorlodva és rothadva az egész Gan- ;s vidékét kiállhatlan szaggal töltik be, cholerát hozva tájra. Z; A. M. Hazai közügy, Vankanovics Antal, horvátországi bánhelyettes, Prica betegsége következtében a horvát ügyek vezetését nov. hó 13-án átvette. Váratlan visszajötte Zágrábig, s előbbi állásának elfoglalása azonban igen bo- szus hangulatba hozta az ultra ellenzéket. A képv.-ház 18-ki ülésében történt botrány még foglalkoztatni fogja a házat és ha a legnagyobb vigyázat és tapintattal nem járnak el, az újabb botrányok egész sorozatára fog adni alkalmat. A „Reform“ erről igy ir: „A Deákpárt vessen számot magával s a kormány nyal. Vagy igazak a kormány - férfiak ellen emelt vádak vagy nem, és vagy alkalmas a Lónyay-miniszterium az ország kormányzására vagy nem. Ha igazak a Csernátony-féle vádak, hogy egy, vagy más miniszter az ország kárára, vagy a közönség- rovására, bűnös, tiltott avagy nem tisztességes uton-mó- don gazdagszik : — akkor az ily minisztérium nem maradhat a kormányon, s a Deák-párt hibás, hogy azt megtette, megtűrte és támogatta; de ha e vádak nem egyebek rágalmaknál : akkor a Deákpárt köteles ezen minisztériumot ellenük védeni, támogatni s érte a parlamentben helyt állni. Nem igy, mint eddig puszta „helyes“ kiabálással, hanem cselekvő pártfogással. És másodszor : ha gróf Lónyay, mint államférfin nem bir azon tulajdonokkal, melyek Őt arra képesítik, hogy Magyar- ország sorsát a többség az ö kezére bízza, akkor lépjen helyébe más, olyan a kiben a Deákpárt jobban bízik, s a mi Lónyayra, mint miniszterelnökre áll, áll a többi- miniszterekre is; ha ellenben gróf Lónyay Menyhért hazánk vezetésére hivatottsággal bir, s a Deákpárt kormányra való emberei közül az, a ki a legtöbb és legnagyobb bizalmat élvezi, akkor a Deákpárt sorakozzék körűié, támogassa öt a párttal eleve meghányt minden cselekvésben egész erővel és tekintélylyel. A „Pester Lloyd“ élesen kikel Csernátony eilende hibáztatja gr. Lónyayt is. így szól: „Csernátony támadását nem lehet eléggé elitélni ; de az embernek el kell képzelnie gr. Lónyay kedély-állapotát is, hogy az ö fellépését is nagyon élesen meg ne bíráljuk. A Deákkiubb nov. 20. értekezletén elhatározta, a minisztériumot felszólítani, hogy uj házszabályok iránt trvjavaslatot nyújtson be az olyan kellemetlen jelene tek, mint a nov. 18-iki kikerülésére. A Deákklubb oda nyilatkozott, hogy bizalma a minisztérium iránt meg nem ingattatott. Külföld. Romából a „Neue freie Presse“ nek távirják, hogy Antonelli bibornok a franczia külügyminisztertől egy jegyzéket kapott, melyben panaszkodik, hogy a franczia püspökök pásztori leveleikben antirepublicanus manifestatiókat közölnek. (Dementáltatott.) Prágában Lobkowitz József herezegnél a nagybirtokos feudális választók gyűlést tartottak, melyre azonban polgári egyének is hivatalosak evoltak. Elnök gróf Clam-Martinicz volt, a tanácskozás tárgyai következők voltak: a választási rendszer megváltoztatása, a chabrus liquidatiója, melynél nagy deficit mutatkozik. A kolini izraelita község a polgármesteri hivataltól azon parancsot kapta, hogy a temető kapuja lölötti német feliratot „Eingang zur ewigen Ruhe“ (bemenet az örök nyugalomba) távolítsa el és helyettesítse cseh felirattal : a zsidók cseh feliratot tettek. Olaszországban a „Nuova Antológiában“ Pan- telerni Diomedés, ki tiz év előtt a Favour által a kormány és szent szék közt folyt, de később félbe szakadt tárgyalásoknál nagy szerepet vitt, bebizonyítja, hogy Olaszország minden európai állammal jó viszonyban van, s nincs ellensége a letett olasz herczegeken kivid, kiktől nem kell félnie. Legengesztelhetlenebb ellensége, mely az ég átkát s a francziák betörését kéri rá folyvást, a pápai udvar. P. nézete szerint fegyveres betöréstől való félelem Olaszországban nem oly igen alaptalan. Francziaország, büszkén egykori hadi dicsőségére s mélyen érezve s leveretés szégyenét, visszanyerendő erejét bizonyosan azon szomszédján fogja megkísérteni, ki öt a szükség napjaiban, mint mondani szokták, gyáván cserben hagyta. Francziaország kormánya bizalmi szavazatot szándékozik kérni a nemzetgyűléstől, s ha ez megadatik, a köztársasági kormányforma végleg megleend állapítva. A balközép legközelebb az alkotmányos kérdések és Thiers meghatalmazásának meghosszabbítása iránt javaslatot szándékozik előterjeszteni. A nemzetgyűlés nov. 14. és 15-ki ülésében az esküdtszéki (javaslat fölött folyt az átalános vita. Leghevesebben kelt ki ellene Bertauld a caeni egyetem jogi facultásának dékánja. Nézete szerint a nemzetgyűlés mögötte áll szabadelvüség tekintetében a császárság törvényhozásának. A bíróság — a törvényjavaslat szerént — nem egyéb, mint a végrehajtó hatalomnak kifolyása, a jury pedig, bár mit mondjanak is, nem egyéb, mint a kormány befolyása által választatott közeg. Changarnier hevesen megtámadja Gambettának grenoblei beszédét és kéri a jelenlegi ideiglenes kormányt, hogy szakítson a lázitóval. A belügyminiszter tiltakozik az „ideiglenes kormány“ kifejezés ellen és visszautasítja ama vádat, mintha a kormány egyetértene a radicalismussal. Broglie indítványára, hogy a kormány szakítson Gambettával, válaszol Thiers : Valódi veszély esetén Francziaország vitéz hadseregével mindig megállhatja a harezot a socialismus és a demagógia ellen. Azon hirt, hogy Thiers benyújtotta lemondását, alaptalannak nyilvánítják. — a balközép legközelebb az alkotmányos kérdések és Thiers meghatalmazásának meghosszabitása érdekében javaslatot fog előterjeszteni, mi által egyszersmind a bizalmi kérdés is el (föl. — Thiers a pénzügy- és belügyminiszter elbocsáj- tatási kérvényét nem fogadta el. A franczia kormány a tüzérségnek 32 ezreddel szaporítását határozta el, és azok haladás nélkül felfognak állíttatni. _________ T hiers üzenete. A franczia nemzetgyűlés múlt szerdai ülésében a köztársaság elnöke személyesen olvasta fel üzenetét, melynek tartalmát a következő kivonatban közöljük: Az üzenet mindenek előtt konstatálja az országban uralkodó békét és a kormánynak komoly törekvését, hogy a nemzet képviseletének tiszteletet szerezzen. Kiemeli az utóbbi kölcsön rendkívüli eredményét s kijelenti, hogy a befizetések most már 1750 millióra mennek. Franciaországnak Németországra szóló váltóban 1500 milliója van, 800 milliót fizetett Poroszországnak, még 200 milliót decz. fog lefizetni s 500—600 milliót váltóban rendelkezésre tartani. Felhozza a francziaországi banknak kedvező'helyzetét, melynek 900 m. érez alapja van, úgyszintén a franczia kereskedelem nagy lendületét, melynek 1872- ben 7 milliárdnyi forgalma volt. Az államháztartási viszonyokra vonatkozólag kiemeli, hogy az adókban való deficit csak múló bajok miatt okoztatott, hogy tekintettel 1 a deficitre, az előirányzatban a kiadásokat meghaladó összeg ч étetett fel, hogy a bevételek és kiadások közötti egyensúly 1873. évben helyre fog állíttatni és 1874-ben. még fölösleg is lesz kimutatható.
