Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-21 / 93. szám
28000 t'rtnyi hátralékát lehet törleszteni, hanem ha kell, a 132000 írtra menő összeget azonnal és egyszerre le lehet fizetni. A comes hangsúlyozza, hogy az összehívó iratban ép ezt jelölte volt ki az egyetem föfeladatának ; ma elmondhatja, hogy erre a módot feltalálták: a vagyon épen marad, a tartozások mégis mind törleszthe- tök. Felhívja tehát az egyetemet, vizsgálja meg az előterjesztéseket s hozzon e tárgyban határozatot; egyúttal azonban fordítsa figyelmét arra is, hogy e vagyon épsége kifelé is biztosittassék. E feladat megoldásának fontosságát senki sem fogja félre ismerni ; kívánja, hogy ez minden irányban sikerüljön. О maga teljes odaadással és tárgyilagossággal fogja a tanácskozásokat vezetni ; kéri gyámolitsák. Ezzel az egyetemet megnyitja. (Éljenzés.) Elnök felszólítja az egyetemet, válaszszák meg az igazoló bizottság tagjait. Gebbel Ferencz indítványára a tagok kinevezése az elnökre bizatik. Mire elnök Heidendorf (medgyesi), Bologa (szászsebesi) és Pildner (kőhalmi) küldötteket nevezi ki az igazoló bizottságba. Ide nyujtatnak be a választási jegyzőkönyvek ; az igazolásról a következő ülésben tesznek jelentést. Miután Szebenszék, Segesvár város és szék küldöttei nem valának jelen, a második gyűlés csütörtökre tűzetett ki, mikorra napirenden lesz: 1) a választások igazolásáról szóló jelentés; 2) az egyetem megalakulása s ezzel kapcsolatosan Schneider egyik indítványa; 3) Schneider azon indítványa, hogy Seivert Gusztáv senator munkája, melyet ö az egyetem megbízásából irt : „Adatok és okmányok a szász nemzeti egyetem törvényes állásáról, hatásköréről“ — a magyar képviselő- ház tagjainak ingyen küldessék meg. Ezzel a gyűlés eloszlott. A szász nemzeti egyetem november 14-iki gyűlése. Conrád Mór szász nemzeti ispán a gyűlést 33 képviselő jelenlétében megnyitván, Schneider Károly jegyző felolvassa a nov. 11-iki jegyzőkönyvet, mely jóváhagyóik. Pildner Frigyes jelentése szerént 34 képviselő igazoltatok. Elnök erre a gyűlést constituáltnak nyilatkoztatja ki. A tárgyalás és határozathozatal alá jövő ügy darabok megvitatására jelentés tétel mellett egy bizottság küldetik ki Bruckner, Schneider, Schoehterus, Binder, Schreiber, Müller, Balthes, Roll, Zaminer, Macellariu, Dobó, Viad, Pildner és Nagy személyeiben. Schneider javaslatára, hogy Seiwertnek a szász nemzeti egyetem hatásköréről szóló munkája az országgyűlés tagjai közt kiosztassék, Macellariu tudni kívánja, hogy indítvány tevő javaslatát mivel indokolja, az el- hamarkodást kerülni kívánja, s azért ezen miiben elősorolt adatok hitelességének megvizsgálására egy 7 tagú bizottságot kíván kiküldeni. Müller pártolja Schneider indítványát. Plannia csak azon esetben hajlandó Schneider indítványához csatlakozni ha az előbbi egyetemi gyűlésekben ezen okiratoknak hitelessége netalán kimondatott volna. Schneider fejtegeti, hogy ezen mii nem kritikai tárgyalás, hanem okiratok hu másolata, egyébként a nemzeti egyetemre semmi felelősség nem háromlik abból, hogyan Ítélik meg e müvet. Szavazásnál Schneider indítványa általánosságban elfogadtatik. ványozza, hogy ezen műből 80 példány küldessék Pestre, s egy szász képviselő kéressék fel, oda működni, hogy ezen 80 példány az országgyűlés tagjai közt ingyen kiosztassék. Schneider ebbe beleegyezik, miután ezen miiből csak 120 példány áll rendelkezés alatt. Macellariu minden országgyűlési képviselőnek óhajt egy példányt ezen miiből juttatni. Schneider azon véleménv- ben van, hogy jobb ha 80 átolvasta, mintha a maga idejében senki se olvassa, mert a mii újbóli kinyoma- tásáig a királyfold rendezése az országgyűlésben elintézést nyerne. Dr. Theil indítványa, valamint a Schneiderféle javaslat további pontjai elfogadtatnak. Közelebbi gyűlés e hó 18-án, reggel 10 órakor. A királyföldről a „K. K.“ egyik közelebbi számában ekép nyilatkozik: Tudja minden erdélyi ember, mennyire diesekesz- nek a mi királyíüldi szászaink cultur-vezérségokkel, s hogy abból másnak bárcsak csekély részt is átengedni, mily kevéssé hajlandók. Nem akarom ez úttal azt vizsgálni, az érdem hányadrésze ihleti meg a szász atyánkfiáit? lelkiismeretesen figyelve a mérleg nyelvére; hanem azt tartom, hogy az efféle ügyben meg kell hallgatnunk a mások véleményét is. A románok egy részét ott találták a szászok bejövetelekkor a Királyföldön, s azután oda telepedettek is régebbi szomszédaik, mintsem egymást közelről meg ne ismerhették volna Az ó-szászok legújabb planuma az, hogy fen Pesten rendre járva minden tekintélyes államférfiut, minden befolyásos kört, felvilágosítás ürügye alatt arra izgassanak, hogy a Királyföldet illető törvényjavaslat behatóbb megfontolás alá vétessék, ha lehet, még a minisztérium kebelében ; ha ezt elérni nem lehetne, legalább egyelőre a képviselőház asztalára minél későbbre kerüljön. О-szászaink ismerik az idő becsét, s azt reményük, hogy ha a nov. 11-én megnyitott egyetem hangosan kezd zakatolni, s a tvjavaslat akkor még nem lesz a ház kezébe — utóvégre még az is elérhető, hogy a N.-Szebenbe gyűlt universités ismét tanácskozhatik a* Királyföld újraszervezéséről, a midőn is tanúi lennénk a legcsodálatosabb unanimitásnak. Körülbelül ezt sejtik királyföldi román testvéreink. Ezért a józan mérsékeltek orgánuma a „Tel. Rom.“ is aggodalmasan vázolja a türhetlen állapotot. Sőt a szász culturai missió miként teljesítésével sincs megelégedve. Elmondja például e lap, mily nagy többségben vannak a románok a Királyföldön ; mily áldott terei, erdői, legelői vannak e földnek s hogy ép ez országrész lehetne iparos raktára a dunai nagy kereskedésnek. S a „T. R.“ még is csak egy ily telepet lát, Brassót, hol románok, örmények, izraeliták űzik a kereskedést. Szóval a „Királyföld“ nem gyarapodik, nem fejlődik, bár szabadsága régi, cultureleme régi, helyzete, földje jó. Л „T. R.“ ennek okát abban találja, hogy a szászok bejövetelük óta mindig arra igyekeztek, hogy minden körükbe eső kincset ládáikba gyűjtsenek; a románokat elzárták a közös birtoklástól, sőt a mesterségek tanulásától és kereskedéstől is; s e nyomást a románok még ma is érzik. Szerinte az állapot gátolja a Királyföld culturai kifejlődését s gátolta századok óta az, hogy a szászok szükkeblüsége kínai fallal vette körül a Király földet és igy kiált fel: „e particu-j larismus rontotta meg az országot (Erdélyt) s folytatva végveszélybe döntené.“ A szászoknak tulajdonítja a „Tel. Rom.“ azt is, hogy a románok ipar és kereske- : désben hátramaradva, potom árért viszik át a határon nyers termékeiket, hogy azután saját szükségletökre tízszeres áron vásárolják vissza mint gyártmányokat; mig — úgymond mindenki azon gondolkozik, hogyan lehessen az iíju nemzedéket korszerüleg nevelni, a szász most is azon töri fejét, hogyan lehetne az idő, kerekét megállítani.“ A „Tel. Rom.“ vázlata tagadhatlanul túloz; de 2 Öszszel. Lehűlt a falevél, virág elnyilt. . . Múló minden, mi lesz, mi volt! Mi van, csak egy: Az Isten ez! Ütött az óra, a természet halál órája; minden ketyyenése a szerteduló kaszának egy-egy irgalmatlan vágása. Egy hatalmas kézben van a bárd, mely sújt, s a szép természet felnyög, haldoklik, s végre kiszenved, hogy majd, midőn a kéz int, ismét legyen: — múló minden, mi lesz! Mi v a n csak egy : az Isten Megilletödve állok előtted elvirágzott, megöszült természet ! Elmerengek rajtad, hervadozásodan. Mi szép, mily dicső valál te megsebzett, dúlt keblű, ékeidtől megfosztott természet! — Hol a lomb-korona, mely egykor úgy megillette égre nyúló bérczeidnek büszke homlokát? Hol van a virág-koszorú, mely kéj-italban füröszté rozsás völgyeidnek mosolygó arczait? Hol az, „aran}’ kalásszal ékes rónaság“?! ........ Ő sz természet ! Máskor, midőn a nap hegyek ormain megjelent; szétszakadoztak a sötétség foszladozó szálai, az erdő felzengett, a völgy, rét ragyogott; most nehez ködfátyol borul a bérezre, s homály födi a kihalt völgyet. Hol egykor a szellő a virágos réteken envelgett, ott most szél süvölt a kopár téreken. Puszta, kihalt, ősz természet. abban igaza van, hogy a királyföldi jelen állapotok reformját égetően sürgetőnek vallja; s minthogy ezt honatyáink is igy ismerik, s a kormány is teljesítette már a törvény által reá szabott kötelmét — mi, királyföldi magyarok is azt reméljük, hogy az újabb ó-szász piamim az uj szervezés elodázására czélt nem ér, s a t.- javaslat nemsokára a képviselöházban érdemlegesen tárgyaltaim fog, megoldatván e kérdés mindnyájunk meg- nyugtatására és nem az ó-szászok szájok-izére, kizárólagos javára. Videant C onsules ! V i (I é k. Talpaiig. 1872. nov. 17-én. A mai nap ünnepünk vala. A művészet s annak erdőkében hozott áldozat tette magyar ovang. egyházközönségünkben ünnepeltté a mai napot. Az említett egyházközönség 1060 frtot tevő áldozattal átalakitatta, nagyitatta brassói orgonamüvész: Nagy jJózseffel orgonáját, uj karzatokat emeltetett; községi lálnagy: Pajor István 170 írton brassói asztalos Barabás Károlylyal készíttetett csinos szószéket ; ezek fel- szentelese idézte elő az ünnepet. Az ünnepélyt lelkész Török József ur egy részleteiben jól összevágó és jól ki is vitt programmal igen érdeklővé, hatékonynyá és vonzóvá tévé. De beszéljünk az egésznek koronájáról, az orgonáról. Egy tekintet rá mindjárt megmutatja, hogy irt orgonamüvész: Nagy József szép munkát végzett; a hangok édesbús, de mégis megrázó szárnyai átvezetnek az eszmék világába; belrészet tekintve a gépezet pontos összemüködését, az uj találmányok alapjáni kiállítását bámulhatni. Nagy József a tatrangi orgonában, mihez a sze- gödségen fölül az eddig még oly ritka forte és piánót, a hangerőt felényivel fokozó kapcsolót készítette, valóban monumentális müvet állított elő. Utólagosan még csak azt mondom: hogy itten, hol az egyház iskoláit községiesitette, bizonyítékát adta annak, hogy a községi iskolák mellett akadálytalanul lehet haladás a religio térén is, — nem ellentéte — mint hiresztelni szeretnék, egyik is a másikának. Bér ez tö v i. A horvátok kivánalmai. A horvátok regni. bizottság a magyar kiküldötteknek már eléterjeszté azon munkálatát, melyben óhajait körvonalozza. Tartalma a következő : „Dalmát, horvát és szlavón királyság“ állíttassák vissza, mely hazánkkal s a más állammal államközösséget képez. Közös ügyet képeznének közigazgatási tekintetben a legfelsőbb udvartartás előirányzatának megállapítása; a pénz-, érem- és jegybankügy szabályozása; közösügyi czélokra felveendő államkölcsönök és ily kölcsönök konvertálása; azon kereskedelmi és államszerződések megvizsgálása és helybenhagyása, melyek a magyar korona országait közösen és egyformán illetik, vagy területváltozásokat tárgyaznak ; oly államvaspályák ügye, melyek mindkét ország területét átszelik, továbbá oly vaspályák engedélyezése, melyek szintén mindkét területen léteznek, s egyúttal az egész állami közösség részéről kamatbiztositást vagy szubvenczio-t vesznek igénybe; végre oly folyamok fölötti intézkedések, melyek az ország határát képezik, vagy melyeknek partjai mindkét országot egyenlően érintik. Közös ügyeket képeznek törvényhozási tekintetben: a közös államháztartás -előirányzatai : a zárszámadások megvizsgálása; az indirekt adórendszer megvita- tatása és megállapítása ; a mérték- és súlyrendszer föEgykor tombolt az orkán: a gyenge fűszál reszketett ugyan meghajolt, földre lapult; de vész múltával újra magasra nyujtá fejecskéjét; máskor zúgott a vihar ; de szüntével életre hivta a rózsa bimbót: — most — ah most alig mozdult a lég, ezer virág mint egy bűvös, mérges lehelletre élettelen összerogyott! — most jött egy szélroham, s a fák ezreinek milliárd levelei megsárgulva, összegörnyedve földre lezörögtek 1 S jön nemsokára a fergeteg, mely zugó kaczajjal szórja szét a zugokban halomra gyűlt száraz lombokat, s sivitva ragadja magával az utolsó ágra száradt levelet is — túl halmon, rónákon! Oh, puszta természet! Hol a te éked? Oda minden, mi volt: múló, mi lesz. Mi van csak egy: az Isteu ez! Vári. ez ! .
