Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-21 / 93. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam (13. szám. Csütörtök, november 21. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 кг. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. A „Reform“ a királyföld rendezéséről. Közöljük a fentnevezett derék Deákpárti lapnak nézetét a királyföld rendezése felöl. Osztjuk is nézeteit két kivétellel. Egyik az, hogy a kérdés nem helyesen van igy feltéve, hogy Erdély magyar legyen-e vagy oláh. Egyetlen helyes álláspont az, hogy Erdélyben magyar, oláh, szász, német szeretett hazát találjon; és ezt mindenik a közös magyar haza iránti hű hazafi érzéssel érdemelje ki. A másik kifogásunk az, hogy a szász különleges egyetem semmikép fenn nem tartható a nélkül, hogy az állam egysége ne csorbuljon s a nélkül, hogy ezen szomorú emlékű testület alkalom akadtán ki ne nyitsa kezét politikai befolyás után. Egyebekben osztjuk az itt következő jeles czikket. Napról napra mindinkább ki kezd derülni, hogy azon öt év alatt, mely államiságunk visz- szanyerése óta telt, igen keveset tettünk a magyar állam nemzeti egységének biztosítása és teljesitése mellett. Bárhova tekintsünk, mindenhol hézagokat, vesztett pozicziókat fedez föl szemünk. Mint tisztábban kezd előttünk állni azon szomorú igazság, hogy a magyar faj, a magyar nyelv állami uralmának kétségtelen megállapítása nem foglalt helyet vezérlő államférfiaink politikai terveinek pontozatai közt. Midőn parlamentünk legközelebbi üléseiben elő tog terjesztetni a királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslat, lehetetlen, hogy ez eszmék ne ébredjenek bennünk. Kell-e mondanunk, hogy Erdély mi a magyar embernek? Daczára annak, hogy a statistika kegyetlen adatai bizonyitják, miszerint Erdélynek vannak részei, melyek nm gyarok csak voltak, daczára e kínos valóságnak — és talán épen azért annál hőbben — érezzük azon varázst, mely a bérezés hantot a magyar korona legdrágább gyöngyévé teszi előttünk. Mennyi édes, fájdalmas emléke múltúnknak fűződik e földhez! E panaczéája a magyar nyelvnek és művelődésnek a hanyatlás legsötétebb évtizedeiben; ez utolsó menhelye a magyar függetlenségnek ; a tiszta magyar szellem e szűk, de annál bensőbb, hivebb empóriuma : miért ne vallanók be, hogy részrehajlók vagyunk iránta való érzéseinkben, és szinte féltékenyebben őrizzük, féltjük fejlődését, mint a magyar haza bármely más pontjáét. Pedig e fejlődés a forradalom óta nem kedvező a magyar elemnek és kultúrának; magyar részről inkább védő, mint hóditó, inkább konzerváló, mint terjeszkedő. Nevezzük nevén a gyermeket; a mi Erdélyt két táborra osztja, az a kérdés magyar vagy oláh ? E rideg alternativa között kell választanig1 külön, harmadik aspiráczióknak ott nincs helyök. Ezt az igen egyszerű, utón útfélen hallható igazságot — melynek konsequentiáit azonban nem szokták vonni, meg kell fontolnia kormányunk nak és törvényhozásunknak, meg a szászoknak. És meg kell érteniök, hogy Erdély, ez a valóban utolsó őrállomása az európai kultúrának, melyet itt a magyar képvisel, legkevésbé sem az a hely, hol fiók Germániát lehetne nyitni. Itt választani kell nyugat és kelet közt, magyar kultúra és dákóromán bárbárság közt: harmadik nincs. Külön szász nemzet léte, a mióta elsodortattak a históriai törvény sorompói a nemzetiségi törekvések féktelen áradatai által, nom képzelhető és nem lesz. Az ellenkező fölfogás képtelenség, melynek árát megadhatja ugyan másod sorban a magyar, de első sorban és közvetlenül maga az erdélyi szász. A dolgok ilyetén fölfogásának, mik a gyakorlati következései ? Első sorban az, hogy a szász status in statu-nak meg kell szűnnie, hogy a szász föld alkalmazkodjék azon állami köz- igazgatási szervezethez, mely egész Magyarországra a Királyhágón innen és túl, mérvadó és végre, hogy ez intézmények keretén belül fogja föl helyzetét és az intézmények formáit oly szellemmel elevenítse meg, mely a magyar államiság szelleme. E legutóbbi posztulátum nem függ se törvénytől, se kormánytól, sem intézményektől. — Függ a szászok liazariságától, bölcseségétől és kellő öntudatra ébredt létföntartási ösztönétől. Hanem a többi követelmények teljesitése a magyar kormány és törvényhozás belátásától és erélyétől függ. A szász közigazgatási szervezet megállapításánál döntőnek kell lenni azon útnak és módnak, melyet a magyar s erdélyi közhatóságok rendezéséről szóló törvény elénk szab. Mint fentebb mondók, status in statu, szász állam magyar földön ma már képtelenség. 1848 óta eltöröltünk annyi történeti jogosítványt, lerontottunk annyi történelmi alkotványt, melynek eltörlése, lerontása egyenest fajunk érdekeivel ellenkezett; hogy egyszer, midőn államunk homogenitását gátló különállásról van szó, legyen szabad szóba államink hisztériái pretenziók és középkori privilégiumok álláspontja körül. A szászok csak úgy férhetnek a törvényszabta formákba, mint az ország többi polgárai. Az adminisztratív önkormányzat igényeinek untig eleget tehetni székeikben és szabad városaikban. Külön nemzetiségi avagy politikai aspirá- cziókra az államnak törvényes tért és kifejezési formákat adnia nem szabad. A kérdés ilyetén megoldásának mindamel lett egy gyakorlati nehézsége van. A szász „nemzeti“ vagyon kérdése az. Van több millióra rugó érték, alapítványi tőkékben, kórházak, árvaintézetek, muzeum, iskolaalapok stb. képében, melyek haszonélvezete megilleti az összes szász- ságot, vagy helyesebben, most, midőn e fogalomnak, mint politikai fogalomnak megszűnnie kell, az eddig úgynevezett szász székek összes lakosságát, a mi nem oly lényegtelen megkülönböztetés, mint első pillanatra látszhatik. Ez a vagyon, minthogy többféle közoktatás- és mivelődés-, közegészség- és jótékonyságügyi intézetekkel kapcsolatos, bizonyos központosított kezelést kiván, mely magát egész rendes adminisztráczióvá növi ki. E tényt pedig, melybe csaknem magánjog természetű jogezimek is belejátszanak, tekintetbe venni és vele számolni kell. Bármennyire kívánjuk a törvényhozástól, hogy a szász földet szorítsa azon közigazgatási keretbe, melybe egész Magyarország el tud férni, mégis meg kell engednünk, hogy legyen egy bizonyos kivételes központi közeg, mely e vagyont s a vele kapcsolatos ügyeket kezelje. A kormány javaslata, mint értesülünk, ily közegnek akarja továbbra föntartani is az eddigi szász univerzitást. Ám tartsa meg. Nem viseltetünk semmi ro- konszenvvel az intézmény iránt, mely a közel múlt provizóriumok alatt oly sokat tett a spe- cziális, szeparatisztikus szász törekvések fejlesz tésére, Góczpontja volt ezeknek, valamint vezé- rök az univerzitás teje a szász nemes Conrad Schmidt, ki jelenleg Bécsben élvezi nyugdíját. De minthogy az universitás már megvan : hadd szolgáljon a szükségelt közegül. Csakhogy megkívánjuk azt, és velünk bizonyára mindenki, ki igaz barátja a magyar államnak, hogy ez a hatóság ne legyen más, mint pusztán az elsorolt teendők végrehajtója. Kezelje a szász alapokat: ezen kívül semmi rendeltetése és czélja. Reorganizátiójának olyannak kell lenni, hogy múltakba való pretenziókról, politikáról, közkormányzatról s egyéb olyan dolgokról, melyekbe avatkozni ez érdemes testület oly nagy hajlamot tanúsított, természetesen szó sem lehessen. így azután belenyugodhatunk létezésébe mi is. Mert azt kinyilatkoztathatjuk a fönforgó esetben és mindenkorra: csak oly határozottan s erélyesen fogunk megtámadni mindenféle sze- paratisztikus, s azért alapjában magyarellenes törekvést, mely saját pártunk keblében és mintegy a létező viszonyokkal diplomata módon megalakulva akar érvényesülni, mint megtámadjuk azt, mely nyiltan vallja magát a fönálló rend s a magyar nemzet ellenségének. „G er ma ni z ál ás az i s к о láb a nft czimü czikkünket mondhatni az egész pesti sajtó átvette, teljesen osztván nézeteinket és felszólítván a kormányt, hogy a jelzett abnormitáson segítsen. •— A „Kronstädter“ is utánközli, közbeközbe szokott élhetetlen és idétlen felszólalásaival tarifázva. Ezek a felkurjantások juttatták eszünkbe, hogy czikkünkből kifelejtettünk valami lényegest ,t. i. a medgyesi szász földmives iskolát. A dolog tehát úgy áll, hogy Erdélyben nem két, hanem három német nyelvű földmives iskola van, az egyetlen magyarral szemben. Annál ékesebb. Ez alkalommal ismételjük azon kérdést, melyre a „Krönst.“ még nem felelt: Igaz-e az, hogy az itteni szász földmives iskola évi költségvetése 8000 frt. ; s hogy ezen iskola két osztálya közül a másodiknak összesen 4 hallgatója van : következőleg, hogy ezen szász csemeték mindenikének évi taníttatása kereken 1000 írtba kerül ? Végül a „Kronst'ádternek“ azon henczegé- sére, hogy állitsanak a székelyek is akár 20 földmives iskolát, ő nem bánja, — csak annyi megjegyzésünk van, hogy ilyen büszkén beszélni akkor lehetne, ha a kérdésben lévő szász iskolákat szász urak a saját zsebükből állították volna. Köztudomásúlag azonban mig a magyarság csaknem minden vidéken áldozott és áldoz folyvást saját iskolái fentartására, — a szász uraknak nem igen szokásuk saját zsebükből hozni áldozatot: hanem tart magának német iskolákat olyan közvagyonból, a melyhez másnak is legalább olyan joga volna, mint neki. S még hen- czeg is vele. A királyföldi egyetem első ülése. Az egyetem nov. 11-én kezdé meg ülésezését. Hallgatók voltak elegen, hanem az egyetemi küldöttek közül sokan hiányoztak. Az előértekezleten Schneider К. indítványára abban állapodtak meg, hogy a comes megnyitó beszédére senki sem mond válaszbeszédet, miután az egyetem született szónoka, a segesvári első küldött nincs jelen. A comes meghivatván, 11 órakor nyitá meg a gyűlést; beszédében előadja, hogy tavaly főleg azért nem hívta egybe az egyetemet még egyszer, mert „a nemzeti pénztár budgetje nem készíttethetett el.“ Ez okból a tavalyi előirányzat alapján kelle gazdálkodni. Számos nehézséggel kelle megküzdenie, mert az állam visszavette a fogarasi uradalmat, a mi a bevételek sorát nagyon alterálta; másfelől az 1871. egyetem rendelkezései folytán még attól is lehetett tartani: váljon a töke apasztása nélkül lehet-e teljesíteni a felvállalt kötelezettségeket. A lehetőt megtették; most az egyetemen a sor ez eljárást megbírálni, megvizsgáltatni úgy az 1871-ki, mint a jelen költekezéseket illetőleg. Továbbá az egyetem feladata, megállapitni a bud- getet 1873-ra. Az előirányzatból ki fog tűnni, hogy az állapot javult, a kötelezettségek teljesíthetők töke- apasztás nélkül, nemcsak a nagy iskola-alapitvány évi
