Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-10-06 / 80. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 80. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 кг. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Vasárnap, október (5. МЯИШ Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy aníiak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobbhirdetéseknélatku szerint.—Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. „Nemere, politikai, közgazdászati és társadalmi lap idei negyedik évnegyede október hóval kezdődött. Előfizetési ára egy negyedévre 1 írt. 50 kr. F élévre 3 írt. ; egész évre 6 frt. Szerk, S z e m 1 e. Brassó, okt. 5. Külpolitikánk annyira megnyugtató, hogy e tekintetben valóban nem kívánhattunk többet. A század elejetői kezdve először értük meg, hogy Európa sorsának intézésében egyik legnyomatékosabb tényező az osztrák-magyar monarchia vezetőinek véleménye. De minő különbség ránk magyarokra nézve a Metternich korabeli és mostani befolyásunk közt ! Akkor a monárchia befolyásának növekedése egyértelmű volt Magyarország szabadságának megszorításával. Mikor ingadozott a bécsi kormány, engedményeket tett Magyarország alkotmányának ; de mihelyt erőre tett szert, mindjárt szabadságunk elnyomásán mesterkedett. Most magyar ember intézi a monarchia külpolitikáját, olyan ember, a ki nem elnyomni, hanem kifejleszteni és biztosítani akarja az alkotmányos szabadságot. Metternich arra törekedett, hogy a birodalom népei hallgassanak; belmozgalmak által ne zavarják az ő külügyi mesterkedéseit. Andrássy a külállamokkal eszközöl békét, hogy annál biztosabban haladhasson a belfejlődés. Es egész Europa elismeréssel adózik Andrássy megnyugtató nyilatkozatainak. Eszünkbe jut gr. Széchenyi Istvánnak egy levele, melyet, ha jól emlékszünk Döblingből a magyar Akadémiához Bach uralma alatt intézett; abban látnoki szellemmel mondja, hogyha Magyarország ifjú uralkodója az alkotmányos útra tér, Mátyás dicső korát elhomályosító fényre fog emelkedni az uralma alatt egyesült birodalom. Ha .csak külügyi politikánk sikereit tekintjük, e síent jóslat betelésének elközelgetésében reménykedünk. Belügyeink fejlődésében azonban nem ily • tiszta a kép. Nem azt akarjuk mondani, hogy elcsüggesztő volna, csak annyit, hogy alakulat- lan. Képviselőházünkban öt külön fölirati javastet öt külön pártlétezését jelöli. A Deákpárt és balközép egymáshoz közelítése a helyett, hogy egyesülést eredményezett volna, eredményezte egy egészen újnak, a reformpártnak létrejöttét. A szerbek is most egészen külön párttá alakultak, holott eddig megfértek szélsőbalunkkal egy fedél alatt. Eddig volt három, most már van öt külön párt. Azt mondták, hogy a párt .küzdelme foglalta el eddig a hasznos alkotások idejét. No hát most már még több küzdő fél van; küzdelmük még több időt foglalhat el. Felirati vitáinknál eddig volt három külön indítványozó, s minden szónoknak két ellentétes vélemény ellen kellett érveim. Most van öt indítványozó, s a szónokok négy ellenvélemény ezáfolása után érkezhetnek el csak saját pártjok javaslatának indokolására. Ha ez igy megy a képviselőház egyéb munkáinál is, lesz majdnem kétannyi mint eddig; hanem az eredmény félannyira szállt. Pedig jól mondta a reformpárt szónoka Sclvwar.cz Gyula, hogy nem az Ausztriával kötött kiegyezés, hanem a nyugati civilisatió tartósan hóditó hatalma semmisit meg bennünket, ha gyors munkával fól nem emeljük saját mi- veltségünket a nyugatiak színvonalára. Már pedig annyifelé ágazó vélemények mellett lassan haladhatnak a nagy alkotások országgyűlésünkön ; s az ország lakóssága, a törvény- hozás példája után politikai szőrszálhasogatások- ban, az ellenvéleménynek ellenséges indulattá feszítésében veszti idejét, erejét : a helyett hogy mindenikök minden rendelkezésére álló erővel .a közjóllét és műveltség fölépülésén munkálna. Belügyi helyzetünk képe nagyban ez, és valóban elszomorító. A Spanyolországot erőt. lenné tett pártviszályok képe áll szemünk előttMindamellett mi nem tartjuk belügyi helyzetünket elcsüggesztőnek, csak alakulatlannak: mert látjuk a jóra való törekvés jeleit is. Mindenek felett azon körülmény biztat reménynyel, hogy minden párt gondolkozó egyén és épen igy belátják és behallják az eddig folyt párttusák czélellenességét, mint mi tettük a fentebbiekben. A reformpárt megalakulása ha sza^ porítottá is pártjainkat, arra mutat, hogy a Deákpárt és balközép közt akkora közeledés történt, a mely lehetségessé teszi egymás megértését. A szerbek különválása a helyzet tisztulásának vehető. Szélsőbaloldali polgártársaink is belátták, hogy ezekkel nem haladhat egy utón magyar ember s nem a haza fennállását óhajtó egyetlen polgár is. Mi a szerb törekvéseket csak addig tartottuk veszélyeseknek, a mig azok az általános el- lenzékeskedésből merítettek erőt. Ha attól lehetett is félni, hogy mindenféle ellenzék egyesülése valamikor legyőzheti az ország rendjét fenntartó pártot: arra már nincs kilátásuk a szerb uraknak, hogy minden más párttal szemben érvényesíthetnék különleges czéljaikat. A látszólagos bomlottság daczára mi úgy látjuk, hogy tisztulóban van a helyzet; s nézetünk szerint sok függ a vezéregyéniségek tapintatától arra nézve, hogy rövidebb vagy hosz- szabb idő alatt tisztuljon ki egészen. Deák Ferencz e tekintetben is szerencsésen egyengeti az utat, midőn nem állít föl megszo-* rító párt programmot, hanem mindazokat, a kik a közjogi kiegyezést tiszteletben tartják, párthívei közé fogadja. Az átalános helyzet vázolásából azon következtetésre jutunk, hogy külpolitikánk szerencsés irányban halad ugyan; de valamint czéljá- nak a belkifejlődést tartja, úgy biztosságot is csak a belerőtől nyerhet; Belmegerősödésünknek főakadálya a politiA gyémánt és a kemény kéz. (Werder Berta meséi e.) (Vége) Midőn a városhoz közeledett, hallá a lakósokat ujjongani és alig ismerte meg őket, oly tiszták voltak homlokai, oly dicsőítve és megvilágositva arczai. „Oh maradj feltárva, fényes ég, ne zárulj be többé soha“ imádkozék Anta. Felébredt és sötétség volt körülötte. Ezen álma után nem volt többé nyugodalma, megfeledkezvén földje szokásából kisietett a várostórre és hangosan hirdette álmát. De midőn jósolta, hogy világosság lesz az országban, őrültnek tárták őt és mon dák: „Miféle nő ez, ki világosságról beszél! Sötétség volt, mióta létezünk és úgy is marad.“ Anta anyja aggodalomtelten rábirta leányát, hogy meneküljön, mielőtt az emir megtudná merészségét és rejtőzzék a pusztába s maradjon ott, mig az eset el lesz felejtve. Az öreg asszony igen gyönge volt, mintsem elkisérbette volna, és Anta elhagyta anyja házát, s egyedül ment a pusztába. Midőn itt a bokrok közt egy kút mellett pihent, arra száguldott egy lovag, s ő félénken elrejtőzött. A lovag az emir volt, ki útközben vala a hegyek felé. Nagyon fáradtnak látszott, mert földre vetette magát, hogy fénylő fegyverei zörögtek és homloka a fövényt érinté. így feküdt egyideig némán és mozdulatlanul. Anta vélte, hogy elaludt es leskelődött a bokrokon át s látta, hogy örökösön kez- tyüs karát messze nyujtá ki, mig zokogása és kényei a fövénybe fúltak. Nők módjára könyörteljesen akart AnU közeledni, de a férfi félrezzent, lerántá a keztyüt és iszonyú átokkal emelte égfeló kezét. Keze köböl volt; s most tudta Anta, hogy az eçnr miért visel keztyüt. „Oh bárba gyermek volnék, ha gyermek volnék, vajha volna kezem még lágy mint szivem. Volnék gyermek, bár volna még jámborságom és népemnek az ő rózsás fénye és örök joga. Miért vásároltam meg az uralkodást ezen kemény kézzel, melyet átkozok, ki adja vissza a rablást országomnak!“ „Tenmagad“ — mondá megette egy hang, — „csak ha a kö eltörik, adja a gyémánt világát.“ Az emir elhalványult és fegyverei után nyúlt, mielőtt megfordulna. Egy leányt látott a kút mellett állam, ki talán épen most merített vizet, mert korsója vállán volt. A lányka elfogulatlan tekintett ő reá és bosszú fürtü bajával, mely fedetlen áradt le kék gya- potöliönyén és arany övén, oly szép volt, hogy az emir keze a fegyverrel lehanyatlott, de midőn szeme a lányka szép termetén le lábáig szállt, látá az eldobott keztyüt maga előtt és halványság futotta el azezát. „Te láttad ezt a kezet“ — mondá — „halj meg hát általa.“ De mi4őn márvány kezével a lányt megragadván szemébe nézett, képtelen volt őt megölni, lassan elbocsájtá mondván: „Te igen szép vagy, hogy meghalj !“ Ekkor mennydörgő hang harsogott a közel hegyek közt: „kemény kéz, őrizd a gyémántot!“ — dörmögé. Vad, haragos arczczal nyúlt a fejedelem ismét áldozatja után, ki nem szegült ellen, hanem szeliden és részvétteljesen nézett szemébe. A kőujjak meleg tagjait érínték, de ismét elbocsájták. „Nem tehetem“ — kiáltá kétségbeesetten — „mért, oh mért van ez a kemény kezem!“ „Hogy összezúzd vele a gyémántot“ — suttogá Anta. „Szerencsétlen, ki mondá neked azt, a mit tudsz?“ „Az álom. Menj a sziklához é$ tönfi össze a gyémántot. Az rejti az ország világát, sugarait egy ku- ruszló varázsolta oda és tartja fogva»“ „Lányka, ki ott a sziklában lakik, adá nekem és atyámnak a hatalmat ezen ország felett. „O adta neked a kemény kezet is, hogy sújtsd vele országodat, s te adád neki az ország világát. Törd össze az ország gyalázatát, emir !“ Az emir elfödé arczát, de a kőkéz érintésére megborzadt. „Az igazság szép és merész és szigorú mint te, lányka; mit te mondani mertél, azt én tenni bátorkodom, de az nem töri el e kemény kezet.“ „Jól tudom én, mi lágyitja meg a követ, s azt küldöm én neked, ha világosság támadt az országban. Isten veled, magas fejedelem, mig világosság lesz.“ És Anta elsietett, s a fejedelem egyedül lovagolt a hegyi sziklához. Midőn a szikla megnyílt, hogy őt beboesássa, ismét kitört a tündöklő fény, mely egy fénylő köböl eredt a sötéttekintetii ősz kezében. Az öreg szorgosan számlálta a gyémánt sugarait, mint a fösvény kincseit. „Nehány sugaram megszökött“ kiáltá haragosan — „hasztalan keresem. Meghagyom neked emir uralmad elvesztésének terhe ajatt, kutass utánuk egész országodban és szerezd vissza azokat, valahol a tájon kó- borognak, — két leányszemben laknak. Szerezd visz- sza sugaraimot.“ „Hadd, hogy a többi mind utánok menjen, őket keresni. Legyen világosság!“ — kiáltá az emir és a márványkézzel összezúzta a gyémántot a bűvész kezével együtt. Ekkor kitört a rég elrejtett isteni világosság, áthatott sziklán és éjen, megdicsőité az ifjú fejedelem bátor homlokát, elözönlött hegyen és völgyön, pusztasikon és virágtéren, erdőn és városán a bámuló emberek házaiba, homlokain kopogtatott, fényesen tört ki szemeiken. Kirohantak .és örömtelten egymás karjaiba borultak. „A napnak sugarai vannak“ — kiálták — „a virágok uj színekkel bírnak, és a föld fénylik mindenütt.“
