Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-22 / 76. szám
Brass«, 1872. Másod évi folyam 70. szám. Vasárnap, szoptombor 22 Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiaez 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. NEMERE Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos gartnond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. fi—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bólyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy о bb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Országgy ti I é s. Szept. 16-iki ülés. A jegyzőköny«hitelesítése után elnök bejelenti, hogy midőn a kifogásolt képviselők a bíráló bizottságok közt kisorsoltattak, Wächter és Trauschenfels brassói képviselők két külön igazoló bizottság elé sorsoltatok. Minthogy azonban e két képviselő egy és ugyanazon jegy zökönyvben bírja megbízatását, czélszerünek tartja, ha egy bizottsághoz tétetik át; és pedig az illető két bizottság közti sorshurás utján (helyeslés.) A két választás tehát a VI. bizottság fóruma elé kerül. Császár Bálint Fogaras megye némely lakosainak kérvényét nyújtja be, melyben a képviselőválasztásnak kormányközegek által való elrendelését kérik, minthogy a bizottmány vonakodik elrendelni azt. A kérvényi bizottsághoz utasittatik, minél hamarabbi tárgyalásra. Ezután következik a felirati s a tanügyi bizottságok megválasztása. A szavazás befejezése után az ülés feloszlatott. Szept. 17-iki ülés. Ezen ülésben a miniszterek igen sok törvényjavaslatot terjesztettek be, részben olyanokat, a melyek már a múlt országgyűlésnek is be voltak mutatva. A beterjesztett javaslatok közt ott vannak a Ludovica katonai akadémiáról, és a kolozsvári egyetemről szólók is. Ezen ülésben felelt a miniszterelnök Nikolics Sándor interpellatiójára a szerb ügyben. Nevezetes válaszát a balközép is helyesléssel fogadta. Miután előadta a miniszterelnök a szerb congres- sus egész eljárását, kifejezte, hogy ilyen előzmények után a kormánynak nmlaszthatatlan kötelessége volt felosztatni a congressust. Azon kérdésre, miért küldte ki a kormány Maj- tényi Lászlót királyi biztosnak, a decretnm illyricum 47 pontjával felel, mely nem csak följogosítja, hanem megparancsolja a kormánynak, hogy akkor, ha panasz tétetik az egyházi javak kezelése ellen, a mi pedig most megtörtént, vizsgáltassa meg „a statu seculari“ az egyház javait. Ezt megtehette volna a kormány még akkor is, ha a congressus együtt van. De különben ez úgy is a metropolita-helyettessel végzi teendőit és terjeszti észleleteit és határozatait a kormány elő helybenhagyás végett. Hogy mikor fogja ism ít összehívni a szerb egy- házgyülést? erre csak azon kívánalma van, bár történhetnék ez minél gyorsabban, ez azonban a körülményektől függ. A kormány részéről tett intézkedések szorosan a létező törvény s a még fennálló szabályok korlátái közt történtek s azt hiszi, hogy ezen intézkedések, melyek a királyi biztos tekintélyének megőrzésére s a fejedelmi jogok tiszteletben és épségben tartására irányoztatok, a ház helyeslésével fognak találkozni. (Elénk helyeslés.) Végül még csak egy észrevételt tesz, a melyre az interpelláló egy megjegyzése alkalmat szolgáltatott. О beszédében szükségesnek vélte visszamenni még azon időkre, midőn a szerbek a törökök elől menekülve, előzékenységgel s barátsággal fogadtattak a magyar nemzet által; nemcsak vallásbeli jogaik biztosíttattak külön privilégiumok által, melyek azóta mindenkor épségben tartattak, de hazánk legáldottabb területein nagy kiterjedésű települési helyek is mutattatok ki számukra, s számos adományokkal láttattak el. A megtelepültek utódaitól, kik egyenjogú szabad polgárai a magyar hazának, kik saját nemzetiségük megőrzésében s egyházi ügyeik igazgatásában nem akadályoztatok, nemcsak megvárható, de egyenesen megkövetelhető, hogy legyenek őszinte igazi polgárai a magyar hazának, s hiv alattvalói a koronás királynak. Ennél még sokkal fontosabb a pénzügyminiszter nagy előterjesztése az országos költségvetés- felől. A bemutatott költségvetés rendes szükséglet gyanánt -— a közös ügyektől eltekintve — 150.265,004 irtot mutat. Ez összeg annál, mely a f. évre van e czimen előirányozva, mindig a közös ügyek különválasztásával, 12.289,215 forinttal magasabb. Ennek ellenében a rendes bevételek 170,809,264 írttal előirányozvák, tehát a f. évre előirányzott összeg ellenében 13.778,667 írttal magasabbak. Szemben tartva egymással a szükséglet és füdö- zet emelkedését, a végeredmény az, bogy a közösügyi szükséglet fedezésére 1873-ra több marad 1.489,452 írttal, mintsem marad a folyó évben. Ezzel javult a rendes előirányzat mérlege, tehát 11,000 írt. hijján 1 ’/,2 millió írttal. Az előirányzat a rendkívüli szükséglet czimén csekélynek hijján, 75.000,000 írt. is , megismerkedteti : 1,006,000 írt. van a vasúti kölcsön és a legújabb 30 milliónyi kölcsön törlesztésére felvéve; beruházásokra fel van véve 51,079,600 írt., sőt ha ide soroljuk az ütés vizépitkezés, tehát nem a fentartás, hanem az újból épités czimén előirányzott összegeket, ekkor 4,113,000 írttal még több. Éhez járul természetének rokonságánál fogva még azon 12 millió írttal előirányzott előleg, mely a vasúti subventióknak eredményeként mutatkozik. Nem ugyan gyümölcsöző befektetés, de uj aquisi- tio és vagyonszaporodás 2,880,000 írttal a honvédség felszerelvényeinek fokozása. Mióta a magyar kormány átvette az ország ügyeinek vezetését rendes költségvetésünk következőleg állott: Rendes bevétel : 1867 ben— 115,989,080 1868- ban —128,745,000 1869- ben—- 138,781,000 . 1870- ben — 142,127,000 1871- ben — 147,917,000 Rendes kiadás: 1867- ben — 114,996,000 1868- ban — 119,612,000 1869- ben — 125,050,000 1870- ben — 143,599,000 1871- ben— 145,073,000 Tehát öt éven keresztül egyetlen egy év mutatkozik egy millió, körül 400 frt. hiánynyal, mig a rá* következő mindjárt hozottt 2 millió 800 ezer forint többletet. жкштл. Korunk mozgalmai. Egy uj kor küszöbén állunk. Hogy mit rejt számunkra, jót avagy roszat, előre meg nem határozhatjuk, ámbár az elsőt reméljük. Mert a történelem megtanított arra, hogy bosszú szenvedések, nagy megaláztatások után is, az emberiségj^sorsa mindig javul, az emberiség mindig egy jobb állapotnak néz elébe. Ez a természetes fejlődésnek szükségképi következménye, az emberiség homlokára irt azon nagy igazság, melynek vezérfényénél még akkor is, midőn a nagy sokaság öntudatlan tört vesztére, csüggedetleníil haladtak az emberiségnek kevés igaz barátai előre. Egy jobb, egy tökéletesebb állapot elérése tehát a czél, melyért küzdenünk kell. Az ebbe vetett reménységünknek isteni alapja van, mert Isten oly tehetségeket oltott belénk, melyek a tökéletesedésnek csiráit magukban rejtik, melyeknek észszerű .felhasználása nem egyéb egy jobb jövő megalapításánál; következőleg a jó vagy rósz iránybani kifejtés Önmagunktól függ azon kortól fogva, midőn eszmélni kezdünk, midőn gondolatainknak, ítélő tehetségünknek helyes irányt kezdünk adni. A kor tehát halad, s mi is vele. De haladásunk csak annyiban áldásos, a mennyiben Öntudatos, mert csak ekkor lehet az elérhető vívmányokat, eredményeket az öntudatos cselekvőknek betudni. Máskülönbben csak vitetödünk, mint az ár által elsodort fa tuskó a nélkül, hogy valami baszna, anyagi vagy szellemi nyereménye volna az emberiségnek letétünkben, Sőt ellenkezőleg csak fogyasztók, csak consumálók leszünk, elődünk az emberiség legjobbjainak véres verejtéken, s hahotára fakadunk a legnemesebb törekvések láttára. Csak az a nép életképes, csak annak van igazolva léte, mely hozzáfogott annak a nagy oltárnak az építéséhez, melynek szent lángjaihoz eljönnek a népek nyelv és vallás különbség nélkül melegedni. A mely nép a szabad versenyt, az emberiség fenállását biztositó nagy eszmékérti küzdelemben kiállja, annak jövője, befolyása van a kor irány eszméit illetőleg. Mondjanak bármit azok, kiknek századokon keresztül érdekükben állott az emberiség sötétségben tartása, kereszteljék századunkat felforgatónak, demagógnak — az események kerekét többé feltartóztatni nem lehet. Elismerjük, hogy századunk „felforgató“, de csak saját értelmezésünk szerint, mint azt nekünk a józan ész- dictálja. Ha azt a kort nevezik felforgatónak, mely nem ismeri el az istentől származtatott azon jogot, mely keveseknek adatott avégre, hogy az emberiséget kormányozzák ; mely nyilt arczával hirdeti a közös emberi jogokat, melyeket eddig csak kevesek bitoroltak, nem az emberi nem boldogitására, hanem annak megrontására; mely szét tépi a kaszt szellemet, hogy romjain a testvériség és egyenlőség szent épületét emelje fel ; mely a diadal biztos reményével hirdeti, hogy nincs ur és szolga, hanem mindnyájan emberek vagyunk ; ha ezt a kort nevezik felforgatónak, igazok van, aláírom, s örvendek, hogy e században születtem. Én is minden jognak forrását istenre, mint végső alapra viszem vissza, tőle származtatom. — De lelkem istent nem úgy állítja elém, mint haragos, bosszúálló és személyválogatót, ki egy nehányat kiválasztott s felruházott jogokkal avégre, hogy a többinek ostorai, kinzói legyenek. Sokkal szelidebbek istenröli fogalmaim, sokkal tisztábbak igazságáróli nézeteim, minthogy feltenném róla, hogy ő egyiket csakis jogokkal, másikat csakis kötelességekkel ruházta volna fel. A mit egyiknek megadott, azt a másiktól sem vonta meg. О mindnyájtmkot egyenlőknek teremtett. Csak a hatalmasok müve volt, egyiket istenné emelni, a másikot rabszolgává sülyeszteni. Ha végig tekintek a világtörténelmen, szakadatlan egymásból folyó eseményei nem mutatnak fel egyebet, mint -az igazságnak a gonoszsággal, a jognak a jogtalansággal, a szabadságnak a zsarnoksággal való küzdelmét. Ez a folytonos harcz tölti ki annak minden lapját. Az emberi ész által kitalált intézmények, mesterkélt nagyságok, a tömeg tudatlansága mind eddig nem engedték, hogy az előbbiek teljesen uralomra jussanak. Még ma is olomsulylyal nehezednek az emberiség élő- haladása elé a régi előítéletek, kiváltságok. Ezred éves múltban lelik gyökerüket, nem lebet egyszerre, csak lassanként kiirtani. Hol állana ma a világ, az emberek miveltsége, a humánus intézmények sokasága, ha a meddő, az igazsággal homlok egyenest ellenkező harezok helyett, a helyes útra lépett volna az emberiség, s minden embernek szabad tért hagyott volna a mivelődésre, emberi jogai báborithatlan kifejtésére? Volt idő, midőn kötelességből, isten iránti tartozásból hirdették a testvérgyilkosságot. Midőn nem boldogulván a lelkiismeret eínémitásával, a testet semmisítették meg, hogy az előbbi ne hallassa szavát. A Ser- vétus meg Hussnak rakott máglya állítólagosán isten parancsára, az ö sugalmazása folytán borult lángba. — Mintha bizony isten gyermekei vére kiontásában gyönyörködnék. Mintha egyik embert a másik hóhérává teremtette volna; mintha azért adta volna belénk halhatatlan lelkének egy szikráját, a lelkiismeretet, az észt, hogy legyen mit megöldökölni, min zsarnokoskodni lehet. Iszonyatos elferdítése az isten jóságának, aljas meghamisítása a vallásos életnek. Vallás! Hit! Mit tesznek e szavak? kizárólagosan egyéni működést. Csak akkor vallók, akkor hiszek valamit, ha egyéni benső meggyőződésemmel szoros
