Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-09-15 / 74. szám

294 A háznagyra beadatott 27G szavazat, ebből esett Kovács Lászlóra 193, JankovicsMiklosra <8. Ezzel a korelnök szerepe megszűnvén, az szívélyes szavakkal hagyta el az elnöki széket. A ház éljenzése után mondá Deák Ferencz: „Adja az isteu, hogy jövőben megint korelnöke le­gyen a háznak!“ Ghyczy Kálmán indítványára a ház jegyzőkönyvileg fejezi ki a korelnöknek köszönetét, úgy szintén Deák Fe- rencznek indítványára a körjegyzőknek is. A korelnök és körjegyzők éljenzések közt elhagyják helyeiket, melyeket a megválasztott elnök és jegyzők fog­lalnak el. Az elnök beszédének lényege ez : Mélyen tisztelt képviselőtársak! Kötelességérzetem sugallatát követem, midőn habozás nélkül lépek e helyre, melylyel megtisztelő bizalmuk számomra kimutatott. Mint a képviselőháznak két éven át volt alelnöke, ismerem ezen állás nehéz feladatait és aggodalommal gon­dolok a teher nagyságára, de önök igy akarták és én en­gedelmeskedem parancsuknak, mert egyrészről azt hiszem, hogy minél terhesebbek a szolgálatok, annál kevésbé sza­bad kitérnem azok elől ; másrészről bátorit azon meggyő­ződés, hogy a tisztelt képviselőház tagjai hazafias jó indu­lattal fogják támogatni törekvéseimet. Annyival biztosabban reményiem és várom én önök­nek pártkiilömbség nélküli hazafias támogatását e törekvé­seimben, minthogy az én czéljaim mindenben azonosok a képviselöbáz összeségének czéljával és abban üszpontosul- nak, hogy a tanácskozások szabadságának sértetlen fen- tartása biztosítva legyen, és megóva a parlamentnek al­kotmányos tekintélye és méltósága. És habár nem hallgathatom el azt, hogy házsza­bályaink sok tekintetben határozatlanok és hiányosok, és igy azoknak átvizsgálása felette kívánatos, mégis erősen hiszem, hogy addig, mig törvényes utón czélszerüen módosíthatjuk e szabályokat, a ház egyik oldalán sem fog hiányozni a parlamentaris diseretio, mely a múltban is le­hetővé tette e szabályokkal számos nagy horderejű és üd­vös törvények alkotását, és most is képessé toend benuiin- ket fontos feladatainknak megfelelni. (Tetszés.) E meggyőződésben és ily reraénynyel foglalam el az elnöki széket ezen orsággyülés tartamára, mely ő felségé­nek trónbeszéde szerint arra van hivatva, hogy folytassa a belső átalakulás megkezdett nagy munkáját, s a kor igé­nyeinek és a nemzet érdekeinek megfelelöleg eszközölje államszervezetünk rendezését. Csak is ezen feladatuuk czélszerü megoldása fogja a jogi és cultur államok sorába emelhetni hazánkat, és biztosítani annak hatalmi állását, sőt magát fennmaradá­sát is. De birjuk a siker minden feltételeit -, mert önök közt sokan vaunak , kik politikai bölcsességüknek fényes bi­zonyítványait adták, a kedvező viszonyok pedig biztos ki­látást nyújtanak az ezen nagy munkához annyira szüksé­ges béke állandóságára ! — más részről a közös hazasze­retet biztosit arra nézve, hogy bármi különbözők le­gyenek is közöttünk a felfogások és vélemények — e kü­lönbségek bizonyára nem a várt siker meghiúsítását, ha­nem csak az egyes kérdéseknek megvilágítását és megvi tatását fogják eredményezni. Ezek utáu mély hálámat fejezem ki a tisztelt kép" viselőháznak a nagy kitüntetésért, és a ház nevében kö­szönetét mondok korelnökünknek és a körjegyzőknek fá­radozásaikért, házszabályaink értelmében ezennel megala- kultnak nyilvánítom a képviselőházat és azon mindnyájunk keblében élénk viszhangra találó óhajtással zárom be sza­vaimat: éljen a király! éljen a haza! (Hosszason tartó élénk éljenzés.) Perez el Béla alelnök: Fogadja a t. ház magam és tisztviselötársaim nevében hálánkat kitüntető a bizalomért. A kötelesség teljes érzetével, és azon rernénynyev kezdjük meg. működésünket, hogy a t. ház választottaitól nem fogja megtagadni szives istápolását és jóakaratát melyre oly nagy mértékben van szükségünk és a melybe tiszteletteljesen magunkat ajánljuk. (Elénk éljenzés). Elnök. Hogy rendszeresen működhessünk, szük­séges a kileucz bíráló bizottság, továbbá a kérvónyi, a gazdasági, a naplóbiráló és a számvizsgáló bizottság meg­választása. Ezekre talán holnap 5 különböző ládábau egy­szerre történhetnék meg a szavazás. (Helyeslés). Tovább a pénzügyi és vasúti bizottságokat megválasztjuk és meg­alakíthatjuk sorshúzás utján a kilencz osztályt. Ghyczy Kálmán: kérdezi az elnöktől, vájjon a bizott­ságok tagjainak száma az marad-e mely a múlt ország gyűlésen volt. Azt hiszi, hogy ugyan azon szám mellett kell maradni. (Altaláuos helyeslés). Deák Ferencz is elfogadja, mert ha a bizottság nem elegendő, pótlólag mindig választhatni tagokat. (Helyeslés.) Elnök: bejelenti a háznak, hogy az alsó-csalóközi és abrudbányai kerületben választatott meg s az utóbbinak megkiildötte lemondását. Mindazon képviselők, a kik két helyen választattak meg, három nap alatt nyilatkozzanak az iránt, hogy melyik választást fogadja el. (Helyeslés.) Deák Ferencz a dolog rendje szerint ,azt kívánja, hogy az elnök ur szólítsa fel mint elnök hivatalosan az ab­rudbányai kerületet az uj választás megejtésóre. (Helyeslés). Elnök erre feloszlatja az ülést. A székelyföld és népe. A sors haragja, valamint az ellenséges szomszéd népektöli félelem úgy akarta régen régen, hogy a szám­ban kicsiny, de lélekben és tetterőben nagy székelynép Erdély legmagasabban fekvő, hegyek által körülvett földterületét foglalja el. Ez a földterület természeti kin­csekben gazdag, s a nép még is szegény rajta. A földterületét turkálja csak kézi munkájával, mely kopár, igen nagy részben terméketlen, mert nincs elég annyagi ereje, s hozzá gyakorlati ügyessége, képzettsége, hogy behatoljon a föld belsejébe, hol elrejtve fekíisznek a természet kincsei. Ott vannak a rengeteg erdők, emberi szemektől soha nem látva, kezektől nem érintve; ott vannak ás­ványos vizei, egy-kettőt kivéve ősrégi elhagyottságban, vadságban bugyogva és szivárogva ki a föld alól; ott vaunak gazdag vas és ércztelepei, szánandó elhagyott­ságban ;. ennyi természeti gazdagság mellett a földnépe mégis szegény. Vájjon maga a népe az oka? Nem. Természetes ész, gyakorlati ügyesség, józan gondolkozás dolgában, a székely nem hátrál senki elöl. A mit keze munkájával megtehet, azt megdolgozza igazában. Sok oly foglalatosságot, sok oly czikket állit elő két kezével, kova boldogabb helyeken füstölő gyárakat nagy berendezett műhelyeket használnak. Kicsiben mind székely ház egy egész fonó és szövő gyár, honnan egy családhoz megkivántató ruha meg asztalnémük igen szép készletben kerülnek ki. Faiparczikkeket oly csinosokat és oly nagy menyi- ségben állit elő egyszerű fejszéjével, mely nem csak Erdélyben, hanem Moldova és. Oláhországban is főkel- lendőségnek és használatnak örvend. S lássuk a szellemi miveltségét, az értelmi elökaladását e népnek. A népszámlálási adatok napnál világosabban ki­mutatták, hogy akkora földterületen, s oly csekély számú népességi viszonyok mellett az értelmi előhaladás sehol sem áll jobb lábon. Az Írni és olvasni nem tudók száma sehol sem csekélyebb, mint épen a székely földön. — A székely népnek kezébe adni mind azon műve­lődési eszközöket, melyekkel saját szellemi és anyagi jobblétén munkálhat, nem helyi, hanem országos érdek. Csak a ki e népet közelebbről ismeri, tudja kellőleg felfogni, mit tesz e népet tanítani, nevelni. A székelj nép saját erejéből keveset tehet önmagáért a közműve­lődés terén jelen viszonyai között. Ennek daczára néz zétek meg Erdély főtanintézeteit, Kolozsvár három föta nodáját, akadémiáját, Enyedet, Vásárhelyt, Udvarhelyt úgy fogjátok találni, hogy legnagyobb részben a ma roknyi székelyföld tölti meg mind ez intézeteket, s h; van Erdélynek nagy embere, egy-kettőt kivéve, a szé kelyföldön ringott bölcsője. Mint a méh raj, úgy ömlil ki a szél rózsa minden irányában az ember belőle; d< olyat egyet sem ismerek, mely a magyar államnak szé gyenére vált volna; ellenkezőleg, a hol járt, mindenil szerzett annak egy kis dicsőséget, elismerést, lankadn nem tudó szorgalmával, vas kitartásával. Ily előnyös feltételek, ily gazdag természeti tulaj donságok kifejtésére, kiaknázására lássuk mit tett mostani kormány. Kénytelenek vagyunk leplezetlenül előadni a dolgoí feltárni az igazságot. Az igazságnak megvan az az imponál hatalma, hogy senkitől sem fél,bátran szembe néz bárkive. s utoljára a maga részére hódítja úgy a józan közvéle ményt, mint azokat, kiknek tenni, munkálni kell ázol érdekében, kik mellett az igazság hallatja szavát. Húsz évi keserves szenvedés, sok néma panasz, é fájdalom után elérkeztünk 67-ig, midőn először lélegzei tünk ismét szabadon, midőn meg voltunk fogyva bár, d törve nem. Hogy ezt a húsz évet férfiason kereszti éltünk, abba a székely földnek nem csekély része vai Mindig az elsők között volt, kik törhetlen lélekkel, eg jobb jövőbe vetett reménységgel hangoztatták: „les még idő, lesz még ünnep egyszer a világon. A jóslat be is teljesedett, urai lettünk ismét soi sunknak. Az alkotmányos élet hajnala felderült, a szí badság napja felsütött, s a székely nép első volt, mel kiállott, hogy annak éltető melegénél üdülést keresse! Dolgaink belézökkentek sok küzdelem után a rende kerék vágásba. Megindult az alkotmányos élet. A magyar birodalomnak minden nép törzse, mii den területe élvezte és élvezi annak áldásos jótétem« uyeit, csak a székely földről feledkeztek meg. Vasutak és vizszabályozási müvek, ipar és kereskekelmi telepek gomba módra szaporodtak kormányi és állami segélye- zés mellett, csak a székely népnek kell könyes szemek­kel nézni a tőle messze távolban!! elrepülő gőzparipát, s azt, hogy miképen pusztítja el nagy fáradsággal, véres verejtékkel összegyűjtött terményeit a rakonezátlan viz-ár. A mi a székely nép érdekében eddig történt, azt halhatatlan Eötvösünknek köszönhetjük; ő megtett annyit a cultus terén, a mennyit tehetett. Úgy látszik észre vette e népnek minden szépre és jóra fogékonyj lelkét, s ha ma élne, bizonyára még jobban megéreznék éltető szelleme, alkotó keze nyoma a székely viszonyokon. О azonban egy jobb hazába költözött, s ezzel megvéko­nyodtak nekünk is remény szálaink. Igaznak marad az, hogy nem az a legnagyobb ember, ki népeket böszit egymás ellen, nem az az igazi reformátor, ki magas polczról tetszetős beszédeket, szép ígéreteket intéz a néphez, hanem az, a ki igazán meg­ismeri egy nép szükségletét, s azt ki is elégíti. A kik ma a magyar állam hajóját vezetik egy csendes kikötő felé, úgy látszik épen a valódi szükség­letét nem ismerik a székely népnek. Ezen nem is cso­dálkozom ; ők egyről egyig messze születtek messze ne­velkedtek a székely viszonyoktól, ezeknek behatása, miben- léte soha sem érintette közvetlenül. Nem az az orvos találja meg az igazi orvosságot, ki csak hallomás után gyógyít, hanem a ki a beteg ágya mellett viraszt, ellesve a betegség fejlődésének minden stádiumát. (Vége következik.) Császárok találkozása. A osztrák császár fogadtatásáról még megemlítjük, hogy azon pillanatban, midőn a két császár a palotába bckocsizott, a palotára az osztrák császári fekete-sárga lobogó kitüzetett s az egybegyült néptömeg által lelke­sen üdvözöltetek. Auguszta császárné Ausztria császárát a királyi palota lépcsözetén fogadta. Berlin, szept. 7. Ma 7 és 8 óra között az első gyalog testörezred diszszázada és a lovastestőrezred 3. százada elhozta a zászlókat és lobogókat a királyi pa- lotábal. Ezután elhozattak a zászlók Sándor cár s Fe­renc József császár ö felségeitől. A díszszemlére kirán­dult ezredek a tcmpelhofi mezőn márféltiz ói’a táján készen álltak. Az egész díszszemlét a gárda vezértábornoka, Ágost würtembergi herceg vezényelte. О felsége a császár és király 9 és 10 óra között négylovas nyitott hintóbán a szemlére ment ki, majdnem egyidejűleg s csak kevéssel későbben az összes ittlevö német és idegen hercegek és idegen katonatisztek. Továbbá megjelentek ö felsége a császár-királyné, a királyi hercegnők, s az idegen her­cegnők; ép úgy Andrássy gróf honvédegyenruhájában, GortschakofF és Bismarck hercegek, utóbbi nejével és leányával. Fél tizenegy órakor érkeztek együtt egy hintóbán Ausztria és Oroszország császárai s a szemletér köze- ! lében a hintóból leszállva paripára ültek. A német Î császár az érkező felségek elé vágtatott s átadta nekik az ordre de bataille-t s a jelentést, mialatt a csapatok tisztelgettek s háromszor „hurrah“-t kiáltottak. A tisz­telgő mars eljátszása után a zenekarok dandáronként intonálták az osztrák és orosz néphymnust. Miután a felségek a két hadvonal előtt végig lovagoltak, elkez­dődött a csapatok eliéptetése. A német császár vezette a csapatokat császári vendégei elé, kik illető ezredeikbe beléptek s az elvonulásnál azokat szintén vezényelték. Vilmos császár az orosz szent Györd-rend és a szent István-rend nagy szalagját viselte. 1 óra 15 perc felé a ! felségek visszatértek a városba. A néző közönség száma óriási volt, sok helyen ; előkészületek történnek a kivilágításra, s az utcák, kü­lönösen a hárssor és a királyi palota közelében ünnepies fényben úsznak. Berlin, szept. 7. A mai diszebédnél Vilmos császár következő fölköszöntést mondott: „A szives köszönet érzelmeivel emelek poharat császári vendégeim jóllétére.“ ' Az e pohárköszöntésre következett zene elkezdte az osztrák hymnust ; mire Ferenc József császár emelkedett föl, szives köszönettel válaszolt az előbbi pohárköszön­tésre következő szavakkal: „Isten tartsa meg és oltal­mazza Vilmos császárt, Augusta császárnét és a királyi házat.“ Rövid szünet után Sándor császár emelt szót: „Iszom a vitéz porosz hadsereg jóllétére.“ Az orosz császár kinevezte Károly és Albrecht (atya) porosz fő­hercegeket orosz tábornokokká. Vilmos császár és a mi királyunk „bruderschaft“-ot ittak. Berlin, szept. 7. Nagyszerű takarodó és világítás. A nagy tolongás közt 7 ember meghalt, 20 megsebesittetett. Berlin, szept. 8. Gortschakoff herceg ma hosszabb

Next

/
Thumbnails
Contents