Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-28 / 8. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 8. szám. Vasárnap, jan. 28. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, jan. 27-én. Háromszék népe erőteljes, eszes; átalában és más vidékek lakóival hasonlítva össze elmondhatni azt is, hogy jó módú. Tehetségeit tekintve bizton megvárhatni e néptől , hogy adott körülmények közt méltó lesz a 48-diki és régebbi derék ősökhöz. A béke munkáiban is lehet elöljáró ; magas jóllétre miveltségre emelkedhetik. Ereje bőven van úgy a harcz, mint a béke munkáihoz. Csak azt az erőt meg ne rontsa valamely belső féreg. Nekünk úgy tetszik — bár csalódnánk, bár czáfolnának meg! — úgy tetszik, hogy ezen ritka erőteljü nép társadalmában egy féreg már fészket vert, már pusziit is. Ha idejében ki nem irtják, rémitő pusztításokat tehet. Ez a féreg a kaszt-szellem. A volt katonaosztály és a volt nemesség közt olyan féltékenykedés, versenygés uralkodik, mintha egyik csak a másik romlásán épülhetne. Az ember képtelenségnek hinné egyelőre, hogy épen a gyakorlati szellemű székely hódoljon ilyen elavult szempontnak. Vajon mi értelme lehet ma már ezen ver- senygésnek? Ad-e az alkotmány olyan jogot a székely nemesnek, melylyel nem bírna a székely katona? Nem ad. Nos ha nem, mit remél nyerhetni a katonaosztály a nemesség legyőzésétől? Hát a nemes mi különbséget talál saját és a volt katonaosztály polgári állása közt? Az alkotmány külön jogokat nem ad. Ha vagyona van, a katona ép úgy vagyonos ember, mint a nemes ; ha miveltségre tesz szert, miveit ember akármelyik ; ha becsülete van, becsületes. Ellenkezőleg ha a nemes apáknak maradéka leiszsza magát és az országút sánczát végig fekszi, — csak olyan disznó, mintha czi- gány tette volna; ha a nemesnek mondott ur szószegő lesz és nem fizeti meg neve és becsülete jótállása mellett fölvett adósságát, száz poros kutyabőr sem fogja lemosni róla a becsü- letlenséget; ha lopásért, közönséges bűntényekért börtönbe zárják, —• nem kevesedik a rajta száradt szenny az által, hogy apját nemesnek hívták. S ha a börtönben egymás mellett kell ül- niök a megbélyegzett nemesnek és katona-osztálybelinek : nem természetes-e, hogy a jók is ne a származás, hanem a rokon tulajdonságok szerint csoportosuljanak ? Ha egy miveit lelkű és becsületes katona összetalálkozik egy ugyanolyan nemessel, — nem barátjai és természetszerű szövetségesei e azok egymásnak? Valóban bámulatos, hogy annyi józanság, gyakorlatiság , oly nyílt ész mellett ilyen képtelen semmi oszthatja meg a székely társadalmat. — Gondoljon akárki józanon s be fogja látni, hogy a nemes és katona elnevezésnek ma már értelme sincs, nem hogy érvénye volna. Ha azt akarják a székelyek, hogy ez a kasztszerű megoszlás maradékaikra kiható káros pusztítást ne miveljen közöttük, — pusztítsák ki gyorsan magát a bajt. Nem is olyan nehéz munka, ha megvizsgáljuk, honnan terjed. Terjed először azoktól a naplopó semmi — háziaktól, a kiknek nincs sem lelkök, sem eszök, sem munkaképességök ; a kik nem tudnak szerezni magoknak semmit, sem vagyont sem becsülést a jóktól. Ezeknek szomorú szerepe áll abban, hogy visszakivánkoznak az egyp- tomi veres hagyma után, a privilégiumoknak rég elhagyott és soha vissza nem szerezhető földére, — a hol éltek és tiszteletben részesültek csak azért, mert nemes ember volt a nevök. Ezek az idétlen léhütők nagyon sok rósz vért csinálnak az által, hogy feljogosítva érzik magokat miásoknak, a legtisztességesebbeknek is lenézésére, fitymálására. Második sorban azokat a tehetségtelen nagyravágyókat kell megjelölnöm, a kik nyilt, becsületes utón, értelmes emberek körében nem tudnának szerepet játszani; felbujtogatják hát az értelmetlen népet, hogy ők is vezérek lehessenek. Azokat, a kik rósz hirbe keverték a demokratát az által, hogy neve alatt demagógiát árultak. Osmerni fogja mindkét fajtát mindenki. Ha ösmerik, hát ne engedjenek befolyást nekik s ki fog pusztulni a szép Háromszékről a veszedelmes és nevetséges kaszt-szellem. Magyar képviselőház. Január 22-ikén. Napirenden van a pénzügyi bizottság jelentése a Lázár Adám által a csángó magyarok ösztöndíjai iránt benyújtott indítvány tárgyában. A bizottság azou utasítással kívánja áttétetni a cultusminiszterbez, bogy az ösztöndíjak adományozásánál egyenlő feltételek mellett a csángó magyarokra is lehetőleg tekintettel legyen. Lázár Adám. T. ház ! Midőn о tárgybeli indítványomat bátor voltam a képviselőház elé terjeszteni, egyúttal körülményesen indokoltam vala annak szükségét, hogy a csángó magyarok részére miért lennének bizonyos határozott számú ösztöndíjak rendszeresitendők. Ez alkalommal ismétlések kikerülésével legyen szabad a pénzügyi bizottság véleményével szemben bővebb tájékozást nyújtanom. Kétféle csángók vannak u. m. belföldiek és külföldiek. Vannak ugyanis a Gymes környékén Erdély határszélén csángók, a kikről mint magyar alattvalókról nincs kérdés, — vannak a külföldön Románia és Bukovinában szétszórva élő csángó családok. Ez utóbbiaknak érdekében voltam bátor indítványomat benyújtani. Miután a pénzügyi bizottság véleménye szerint az ösztöndíjak adományozása tekintetében egyenlő feltételek alatt a csángó magyarokra is tekintet lenne fordítandó, mindenekelőtt különböztetést kell tenni, mielőtt a miniszter ur felvilágosítást adhatna, hogy azon segélyek és ösztöndíjak, melyek különböző tanodáknak kiosztatnak, részint magán adományból, részint állami segélyből adatnak, hogy vájjon ezen adományok kiknek adassanak: belföldieknek vagy külföldieknek Í3, azt az adomány levél katározmányai szabályozzák. Miután t. ház a közoktatási költségvetésben a magán adományokból kifolyó ösztöndíjakról említés nincs, hanem csakis állami ösztöndíjakról, azon kérdés merül fel : g) Szegény emberesen. Csak most a napokban olvastam, hogy egy nagy részvény vállalat megint liquidált; az igazgató tanács ügyes fogásokkal saját vagyonát biztosította ; a részvényesek pe dig 250 ezer forint befizetett összegből nem kapnak vissza 10 perczentet sem. Mikor megalapították, a tervezők bebizonyították csalhatatlanul, megtámadhatatlanul, bogy rengeteg siker fogja koronázni a vállalatot. A vidék ösz- szes népe bolondult a nagy nyereményekért; minden ember azon törte magát, hogy részvényt kaphasson. Egy szegény néptanító, hat gyermek atyja, egyetlen fejős tehenét adta el, hogy vásárolhasson a mesés jövőjű részvényekből. I ölépült a nagyszerű gyárhelyiségj; jött — ment a sok szakértő, ülésezetkaz igazgató tanács ; s mindennek a lett a vége, hogy egy év alatt elfogytak a részvények, más év alatt kimerült a hitel, harmadik évben osztalék helyett felosztották az üzlet maradványát. Tehene árából tán megkap a szegény tanító annyit, hogy vehet egy szemetes malaczot. Nagy füstű vállalatoknak ilyenszerü vége nagyon gyakori most Magyarországon. Gondolkozván arra a meggyőződésre jöttem, hogy ha nem is egyetlen, de legfőbb oka ennek a sok bukásnak az, hogy nern tudnak szegény emberesen kezdeni. Minden vállalatnak, még a cseréptányér részvénytársaságnak is első gondja igazgató tanácsot állítani ; az igazgató tanácsosoknak természetesen nagy fizetés és még nagyobb járulékok kellenek. Azután nem maradhat el az épen busásan fizetett vezérigazgató, a művezető, a forgalmi igazgató, az üzleti titkár, az ellenőr, a könyvvezető satb. A nagy ezégérü vállalat megindittatik, folynak az ülésezések; megrendelik a nyomtatványokat, szétosztják a hirdetéseket és mindenek felett kifizetik már elölegesen az igazgatótanácsot, a vezérigazgatót, a titkárokat, az ellenőrt satb. Megtörténik aztán, hogy mire megindul a vállalat, már biztos a bukása, mert elöleges készületekre szórták ki magát a tökét. A sok hivatalos helyiség fel van bútorozva fényesen ; de az igazgatósági iroda bársony bútorai maholnap árverés alá kerülnek, mert bukóban van a társaság. Mért nem kezdették „szegény emberesen“, deszka székekkel, igazgató tanács nélkül, fizetésiden igazgatóval, a ki fizetését a tiszta nyeremény osztalékából kapta volna? Rendre-rendre tán még jutott volna a fényűzésre is. Nem akarták szegény emberesen kezdeni; tehát végzik szegény emberesen. Képtelen dolog, a mi vasutainknál foly. Ott már épen nem hiányozhatik a rengeteg igazgató tanács. Annak tagja lesz minden befolyásos ember ; az egyik azért, mert képviselő, a másik, mert kirlapiró, a harmadik valamely miniszternél tehet jó szolgálatot. Az elsőt meg kell választani hogy kieszközölje a vonal engedélyét, a másodikat, hogy dicsérje nyakra-főre, a harmadikra azért van szükség, hogy elnézést eszközöljön a kontár-munkának. Ezért a háromért aztán be kell választani más tizenhármat, egy részét barátságból , más részét félelemből, nehogy zavarja az üzletet. Mikor aztán összeül a gazdagon fizetett tanács, első munkája azt állapítani meg, hegy egyetlen tagja sem érti azon ügykezelést, a melyet tanácsolnia kell. Mit van mit tenni mást, mint roppant drágán szakértőket hozatni külföldről, a kik dolgozzanak az igazgató- tanács helyett. Mért volnának azok szakértők, ha nem azért, hogy értsék megtömni saját zseböket? Igen de az igazgatótanács sem engedhet ezen a téren tekintélyének csorbítása nélkül ; meg kell mutatnia, hogy ő is szakértő valamiben. Foly tehát a protectio, a kéz alatti vállalkozás ipa, apa. sogor, koma javára, kedvére. — Ez aztán nagyúrilag megy ; hanem szegényes lesz az ut, mikor elkészül ; szegényes lesz a jövedelem a rengeteg nagy kiadáshoz képest és végül a szegény állam pótolja ki a biztosított perczentet. Pedig annak a vonalnak nagy jövedelmo lett volna, ha szegény emberesen látnak hozzá, mert hát ime : Az igazgatótanács kiadta a földmunkákat ölenkint 3 fr. 90 kr.-ral egy társaságnak; a társaság kiadta az egészet alvállalkozóknak ölenkint 1 frt. 90 kr. ért; az alvállalkozó nem fizet többet a munkásnak 1 forintnál: mégis megkészül a vonal úgy, a hogy. Es igy van a többi munkánál ! Már most ha mindezt intézték volna szegény emberesen; ha czifra igazgató tanács helyet néhány becsületes szakértő valódi felelősség mellett vállalta volna magára a munkát, — meglehet, hogy 1 frt. 50 krt fizetett volna a
