Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-25 / 68. szám
270 Jasztás, melyban tényezőként szerepelni, az illetők magukra nézt nem dicsőségnek, hanem azzal ellenkezőnek tartják. Ha így maradnak passivisták azon vezérfiak, annak mi csak örülni tudunk, mert ez altul valódi ha- zafiságukat, tántorithatlan activitásukat bizonyítják be. Csak speciális esetre vonatkozhatik tehát az a fennen hirdetett passivités, — de nem az activités oda- h agy ásá rajéi ős merjük az olyan „M. P.“-féle politikát, mely az erdélyi szászok egyik közlönyével a „Kr. Ztg.“-gal nagy örömmel csinál magának kárörömére mind abból politikai tőkét, mi az illetőknek jobb meggyőződését és alkotmányosabb érzületét tanúsítja. Hogy ez igy van, példa mutatja. A brassói választásnál az egyesült nemzetiségi párt nem akarván a szász nemzet politikáját, vagy jobban mondva a medgyesi alkotmányellenes pontokat, elösegitni, — miután saját józan politikáját érvényre jutattni nem tudta, passiv maradott. De jól jegyezzük meg, hogy csak is azon egy aetus- sal szemben állott egész passiv magatartásuk. A szászok közlönyének kész volt a töke. Igyekezett azonnal úgy tüntetni fel a dolgot, hogy a magyarok , románok és németek mind a passivités terére léptek. Sőt mámorában ennél tovább megy és megnyugtatja övéit, hogy amazok passiv magatartásukkal elösinerték az ők dicső politikájukat. Pedig a ki ezt hiszi bátran betehető az a lipótmezei államépületbe. — Ezen hasonló módon járt el a „M. P.“ is hir kovácsolásában. Hogy miért léptek vissza a választástól, — miután emlitett vezérférfiaknak hirdetett passivitásuk csak annyiból áll — azt bizonyára valódi activitásuk erősítésének érdeke kívánta meg töltik ; de banda-banda meggondolatlanság, vagy pedig a passivités utáni vágy bizonyára — nem. Alapos oknak kellett ott lenni, hogy hathatós befolyásukat ez esetre megvonták. Egy perezig se kételkedünk benne, hogy az ok midőn le lesz leplezve, senkinek sem lesz alkalma em- litctteknek activitásában kétkedni. Mentői hamarabb óhajtjuk a leleplezést, mert azon ténjr által leend a „M. P.“-nak idő előtti haszontalan öröme a legfényesebben megczáfolva. z. Vegyes. (Földrengés Skolhonban.) E hó 15-én Allam-Bridgeben és környékén erős földrengést észleltek. (Л legszebb illllllliuatió) bizonyára Fiúméban a m. kormány által épített portorei világító-toronynak e hó 18-án, mint királyunk ö felsége születésnapján gr. Zichy kormányzó jelenlétében történt első kigyujtása volt. E világitó-torony 14 mértföldre ható villanyfénye, mely az oczeán bősz hullámszörnyével küzdő elhagyott hajót a biztos parthoz vezeti — inkább felel meg a felvilágosodás korszaka szellemének s nagyobb díszére válik ja fejedelemnek, ki Pharusa legyen a kormány hajójának: mint holmi czifra szines mécseskék, melyek a loyalis ácsorgó tömeget mulattatják. Éljen a civilisatió világossága ! (A képviselő háznagy) tudtára adja a képviselőim hivatalnokainak, hogy aug. 22 tői kezdve szabadsági idejüket lefolytnak tekintsék. (A székesfehérvári) állondó színház alapkövét e hó 20-án tették le ünnepélyesen. (Írországban) a katkolikusok és protestánsok közt zavarok fordultak elő ; Belfastban körmenetek alkalmából komoly verekedések történtek. A „Daily News“ ezen viszályok okát a kormány magatartásában keresi. (IV. Obrenovits M. Milán) szerb fejedelem nagy- korusitása és trónra lépte e hó 21. 22. 23. és 24-én ünnepeltetett meg Belgrádban. (A csehek kezdenek) csalatkozni vezéreikben. A népámitók és izgatok valódi jelleme kezd világosságra jöni. Nehány hét előtt bontakozott ki a tüzes demokrata Sabinából a rendőrségi „spitzli.“ Most ismét Skrej- schowsky, a „Politik“ és „Pokrok“ kiadóját látjuk börtönbe vándorolni. О ugyanis a hirdetési bélyegdíjt az illető hatóságnak évek óta nem szolgáltatta át. A dolog eddig politikai tüntetésnek látszott, de most csalás és sikkasztásnak bizonyult, mivel az emlitett lapok a bélyegdíjt a közönségtől rendesen beszedték. (Bismarck) a „Spener’sche Zeitung“ szerént egészségi állapota gyenge, s e szerént meglehet, hogy a berlini találkozásban nem vesz részt, mely esetben ez politikai jelentőségéből sokat vesztene. Másrészről pedig Pétervárról azon hír érkezett, hogy Gortsakoff és gróf Berg is elmennek Berlinbe. (A szerb egyházi congrcssus) feloszlatott, mivel a királyi biztost nem akarta elfogadni. (Utazási kaland.) A „Tiszai vaspályáin történt a napokban, hogy egy úri nő a vele egy coupéban ülő dohányzók füstje miatt nagyon boszankodott. Különösen a közvetlen mellette ülő férfi insultálta nagyon, ki egész napon át füstölt és pedig oly módon, hogy a füstöt rendesen a nő felé bocsájtotta. A nő kérelme mit sem használt; mig végre kifogyván türelméből hirtelen kikapja szomszédja szájából a füstölő nagy tájt pipát és minden szó nélkül kilöki az ablakon. A férfi türelemmel végig nézte és egy szót sem szólott a nöhez. Figyelmét azonmint a természetben az egyes parányok nem magukért vannak, nem magukért halnak, hanem csak részei a nagy organicus egésznek, s működésűk mindig az egész javára történik, úgy az emberi társadalom is egy nagy gépezet, melynek működő kerekeit az egyes nemzetek képezik, s akkor öszhangzó a munka, ha egyik sem húzódik félre, ha mindenik megteszi a maga kötelességét, ha azt az egész javára irányozza. — A separa- tisticus tervek késleltethetik az emberiség ügye diadalát, de meg nem akadályozhatják, mert az oly természet- szei’ü szükségesség, mit maga a végzet irt az emberiség homlokára. — Bukhatik koronként az embei’iség, járatlan ösvényeken bolyonghat, de az ügy sohasem esik el, annak örök élete van. Nem szeretnék félre értetni, nem szeretném, ha valaki jelen soraimból kosmopoliticus irányzatokat akarna kiolvasni. Nem azt mondom én vetkőzze le nemzeti ! sajátságait, tagadja meg külön fejlődési processussát, s olvadjon fel a nagy egészben. Ezt egy nemzet sem fogja tenni, mert nem engedik azon művelődési alaptényezők, melyeken a népek mai műveltsége nyugszik. Ha az ó és közép korban a tűzzel vassal hóditó hatalmak százados törekvése sem volt képes arra, hogy a népeket egy kalap alá hajtsa, annál kevésbé lehetséges j ez most, midőn a népek fejlődési szabadsága nincs semmi kényszernek alávetve. Róma világra szóló hatalma nagy volt, egységesitési törekvése közismeretül tény; egyházba, törvénykezésbe, közigazgatásba bévitte a classicus latin nyelvet, de arra hatalma nem volt, hogy a galbait, a spanyolt, a zsidót megakadályozhatta volna, hogy ne édes anyanyelvén adjon kifejezést keble érzelmeinek. Nagy Károly függetlenül uralkodott Európa felett, de azért a német megmaradt németnek, az olasz olasznak. Sőt hogy ne menjek a szomszédba példáért, az osztrák camarilla hiába fáradozott három századon keresztül germánizáló törekvéseivel, nem tudta megakadályozni, hogy Berzsenyink, Vörösmartink, Petőfink ne szülessék. Mindezeket csak azért hoztam fel, miszerint kézzelfoghatólag megmutassam, hogy ha akkor nem tudott semmire menni a hatalom vaskeze egységesítő törekvéseivel, ma, a szabadság századában bizonyosan nem fog ez megtörténni. Nem is ily értelemben beszélek én. — A cosmopolitismus nagyon is túlterjeszkedő szárnyától ép úgy félek, mint azon telivér nationalistától, kinek tekintete nem terjedt a falu határán túl. A szélsőségeket kerülni, s egy biztos közép utón haladni, ez azon Archimédesi álláspont, mit vajmi nehéz feltalálni. Nem kívánom azt, mert a természet törvényeivel ellenkezőt kívánnék, — hogy az egyén kizárólagosan csak az emberiség tagjának, a nagy egész egy részének tekintse magát, elfeledve azt, hogy van neki egy szükebb köre is, nevezzük azt hazának, nemzetiségnek, családnak, mely iránt hasonlókép kötelességei vannak. Nem! igy nem szeretném az embert még a legönzetlenebb törekvése mellett is dolgozni látni. Mert ez a hálátlanság, a kegyelet hiány bélyegét sütné homlokára. Ki volna az a szolgalelkü, ki meg hajolna azon ember előtt, ki világra szólló terveket forral agyában, ki az egész emberiséget akarja boldogítani, de ép a nagy közelség miatt közönyös lesz honához, mely neki életet adott, s majd hantjával elfedi ; családjához, mely ápolta, nevelte, melynek körében fejlődtek ki mindazon tehet-1 ségei, mik az emberiség bélyegét reá nyomják; — egy-1 házához, mely a hit szárnyain emeli ahoz, ismerteti meg azzal, ki minden létnek legfőbb oka, végső alap- forrása. Bizony! nem abban találom én az ember magasztos feladatát, hogy felülemelkedve a tényleges viszonyokon, ignorálva a körülményeket, melyekben él, sziiutelen csak általános boldogító eszméket forgasson | agyában. Látható ebből, hogy távol állok a cosmopolitismus- tól. De ép úgy kárhoztatom a nemzetiségi) rajongókot is. Minden nemzetiséget a nagy közös család egyik tagjának tekintem ; egy kiegészítő része azon nagy organikus egésznek, melyet emberiségnek hívunk. A nagy társadalom ép azon törvények szerint halad, mint maga a természet. Valamint ebben a részeknek harmonious I ban egészen a nőnél levő ölebre forditá, miután ész- i revette, hogy az a nő előtt nagyon drága. Egy órával később, a pipa kilökése után, a kis állat a nő ölében egész szabadon comodizálván, a férfi hirtelen kiragadta azt és az ablakon kilöki. Ekkor hirtelen megszólal a férfi és ezt mondja: tudja asszonyom, hogy mit teszen vicém pro vice? A nő sóhajt egyet s rámondja: igen urain ! Helyi különfélék. Vendégeink. Az ősz mindig hoz nekünk kedves vendégeket nemzetünk hírneves fiai közül. Csak a na- I polcban Xantus János, Orbán Balázs és Huszár Imre » képviselő fordultak meg itt. Az adóhivatalt is megvizs- : gálta egy miniszteri tanácsos. Ideiglenes dandáritarancsnokká az eltávozott do- i rék Móricz ezredes helyébe Mangesius ezredes neveztetett ki az itteni honvéddandár őszi gyakorlataira. BlU'Cllcz Henrik gymnasium! tanárnak a magas kormánytól engedményezett fiuintézetében a ffanczia és más nyelvek tanfolyama September hó elsőjén j kezdődik. _ A székely ló-faj megmentése érdekében ■ a „Hargita“ utolsó számában egy érdekes czikket hoz, melyet olvasóinkkal közölni, mi is nagyon czélszerünek tartjuk. „A tiszai nagy síkságot száguldó, legelő ménesek s csikós nélkül, Erdély legszebb fennsíkját, a székelyeknek Kárpát övezte regényes földét: sűrű jövőmenő székely szekerészek s szekerek tábora nélkül szépnek, fenségesnek, nagyszerűnek ép úgy nem képzelhetni, mint Arábia pusztáit beduin nélkül nem, kik büszke, nemes méneikkel végtelen téreiket nagyszerűen regényessé, fenségessé varázsolják át! Igen, bizony csak az a nép lehet hős, dicső, nagy és nemesen büszke, mely Isten és a természetnek az ember után legszebb teremtményét, a lovat különös, az ősöktől, mintegy szerény képen öröklött tulajdonát szenvedélyesen szereti, ápolja, nemesíti; vele él és hal, nélküle elveszítené hősiességét, jó kedvét, minden örömét e földön! Nézzünk csak széljel egy kissé e széles világon, s a nagyon gyér s oly kevés példákból: meggyőződhetünk a fennebb állított igazságokról !... Van-e az angol népnél nagyobb, hatalmasabb, dicsőbb nép e világon?! S e nép a legtávolabb éghajlatokról feltalált nemes faj j lovakat , nem kiméivé költséget, fáradtságot: földére viszi át s vas-türelemmel, nagy tanulmánya után a leggyakorlatibbnak bizonyult rendszer mellett keresztemiiködése teremti meg azon bámulatos összhangot, melynek észlelésére önkéntelenül imára nyílnak meg ajkaink, úgy az egyes népeknek különszerü, de azért egy czélra törekvő tevékenysége az a végpont, mely felé minden egyesnek törekednie kell. Ez összhangzatos törekvés megzavarására, a végczél minél előbbi elérésének lehe- tetlenitésére törekszenek azok, kik a nemzetiségi eszmét, a kellő határon túl hajtani igyekeznek. A nemzetiségi apostolok azt gondolják, hogy könyelmü játékuk csak e vagy ama nemzetnek árt, melyet épen provö- cálni akarnak eljárásuk által. Nagyon csalódnak. A fennebbiekböl bárki Í3 megértheti, hogy az emberiség szent ügye iránt követnek el megbocsáthatlan bűnt, habár az első lökést egyes némzetiségeknek adják is. Kettős bűnt követnek el. Felkeltik népükben a szuny- nyadó tüzet a gyülölség ébresztése által, ez által tétlenségre szoktatva őket, továbbá megzavarják az összhangot, egyik népet a másik ellen ingerelve, s késleltetik az igaz ügy diadalát. A túlhajtott nemzetiségi faj szeretetnek ma már semmi kézzelfogható értelme nincs. Tapasztalati tényekre hivatkozom. Azt tapasztaljuk, hogy ma csak azon népek bírnak fogékonysággal arra, kik még a mi- velődés bölcső korában vannak. A nemzetek életében a gyermek, férfi és öregkor féle felosztásokkal ép úgy találkozunk, mint az egyeseknél. A gyermekkornak jellemző tulajdonsága a sebes szárnyú képzelet, az érzelemteljes szív; e két elem uralja egész lényét. Mindig más állapotba kívánkozik, soha sincs megelégedve a létezővel. Ha egyet adsz, kettőt kíván, ha virágos réten, ár- nyos pataknál játszik, már az előtte álló bérezre vágyódik ; vidd fel a tetőre, bizonyos lehetsz, hogy kezét nyújtja a magasba. Ilyen tulajdonságokkal találkozunk azon nemzeteknél is, kik a miveledésnek még csak bölcső-korában vannak. Gazdag képzelmök, felhevült kedélyük nagyon fogékony arra, hogy egy szép szó ide- oda hajtsa, mint egy vékony nádszálat. Ellenben nézd meg a férfikorban levő, munka között élő népet, hol
