Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-04 / 62. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 02. szám. Vasárnap, augustiis 4. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. NEMERE Politikai, kúzgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. „Hallucinationen.“ A „Krst.“ azt véli, hogy szemfényvesztései által a „Nemeréit is megkápráztatta, s folyó évi 120. számában rá fogja, hogy káprázatokban szenved. Haj! nem volna csoda, ha a bécsüle- j tes embernek kápráznék is a szeme — ilyen j dolgok láttára. De hála a testvériség nemtőjé- i nek ! az elnyomottak szemeiről is kezd hullni a s fátyol, melyet azok borítottak rá, kik szeretnék, ha az egyesült nátiók merő hallucinátiók vol nának! Azt mondja a „Krst.“, hogy a Nemerétől szidatni : érdem, s általa dicsértetni : gyanús. Hisszük, hogy a „Krst.“-nek a mi dorgálásainkon kivül nincs sok érdeme; igaz ugyan , hogy nem fog rajta, de azért ne tartson attól, hogy ily iránya mellett dicséretünk által gyanúsítani fognék. A „Kr.“ szám-hányó vetője beszélteti számait mint valami szarkát, de számai ép úgy; hazudnak mint ő maga. Valóságos Walpnrgis éji „Hexeneinmaleins“, mely az igazság napfé-1 nyénél nullára oszlik. Lássuk, hol van elvétve a mi banyánk „szokotálása !“ Az első összeiratásnál a „Krönst.“ szerént választókká felvétettek : 2309 szász és 2344 nem szász; ha tehát senki sem lenne párthagyott, melyik részen van a többség? De a választók jegyzékei máskép alakultak. Mozgásainkat a szászok figyelmökre kezdették ; méltatni , s elég „prudentes et circumspecti“ í voltak, hogy 654 teljesen jogtalan szász nevek' nagyobb részét magok nagylelküleg eltörölték. Ezek tehát semmikép sem jöhetnek számi-1 tásba, mivel jogtalanságukat magok elismerték. De hogy a „Soll & Haben“ veszélyeztetett bi- : Iance-át helyreállítsák, az 1304 (kevés kivétellel mind) határozott választási joggal biró románok épen, — de épen felét, azaz 652-t kiátkoztak. De ezek és pártjuk tiltakoztak ezen oligarchiái eljárás ellen és többnyire bebizonyították törvényes módon, bogy a választási jogra teljes igényt tarthatnak. Ezek tehát a „Kr.“ féle egyenlet, megoldásnak kiküszöbölési módszere daczára nagyon is számításba jönnek. S most hogy áll a dolog? 1655 szász választó. 1265 (legalább)” román 343 magyar 39 örmény 19 czigánv j „Kr.“-nek legalább egyszer volna valamije, mivel jogosan dicsekedhetnék, ha azok nem voltainak a hontszerző Árpád párthagyott utódjai; j mi a czigányokat illeti, még azoknak sem kell olyan I képviselő! S a „Kr.“ ismét azt fogja mondani, hogy ! az igazságot arczul csaptuk, pedig a „Kr.“ igaz- i sága, mint láttuk, arczátlanság! Ha. 1666 választott volna velünk s a többiken most mi osztozhatnánk, de előre láthatólag kellő időben • nekünk jut azokból az oroszlánrész, inig a „Kr.“-nek a mese szerént a — nó, a másik marad. (Igaz mégis, bogy a szászok jelöltjei bizonyosan nagy absolut és relativ majoritással választattak meg ! !) Ezek lényegileg ugyanazon számok, melyeket a „Kr.“ idéz, de itt úgy látszik nem szólnak ő mellette. Az arab szövetségesek ott hagyták az igaztalan pártot, és hozzánk csatlakoztak ! (Eltekintve attól, hogy a „Kr.“ számfeladata 1304X579 Х37ХсГб nem 1956-ot hanem 1.005.681.312-at adna eredményül a mi részünkre!) A kik nem a „Kr.b iskolájába járnak, nem tévesztik össze a számmlveleteket. De nekik ám még más számaik is, és rejfiét^lil<- hogy számítások nem soká dicsőn 'kiállja^a próbát! A "X Ha a nemzetiségeket akarnék rész^tegmi, megj egyezhetnék, hogy a szászok dicséretben figyeltek nyájokra; igy pl. egy eltévedt juhot, mely az indóházuál vakolatozott, díszhintóban hoztak a választásra. Nem csodálkoztunk volna, ha az összeírás és választás közt meghalt szász választók szellemeit idézték volna a választási hamvvederhez (az „urna“ alkalmi fordítása). A németek nagy része megengedte magát félemii- tetni a szászoknak az ipar és családi élet terén tett rémitései által; a „görögök“ kiakarták mutatni ünnepélyesen, hogy ők nem „oláhok“; a zsidók — legyen nekünk is zsidónk, hadd legyen mit üssön a „Kr.“; a 22 magyarban a A székelyföldi választások. A székely nép politikai, életében egy sajátszerü csaknem megmagyarázbatlan tünemény lép előtérbe a mostani követ választások alkalmával, mi komoly megfontolást, okokat kutató utánnézést igényel. Mig ugyanis hazánk többi részeiben, mint azt a választásokat re- gistráló tudósítások mutatják, — Deák politikája hatalmas aratást vitt végbe, mig az eddig balpártnak kür I tölt választó kerületek közül sokan hagyták el az eddig követett megatartást, addig a székely föld igen : sok 1 as ',tó kerülete éppen az ellenkezőről tanusko- ; dik, sőt bizton állíthatjuk, bogy az erdély részi bal- párti képviselőknek nagyobb részét éppen a székely föld adja.' Honnan e rögtöni fordulat ? Honnan magyarázható ki az, hogy a nép^ mely eddig hu szövetségessé v^It a kiegyezésnek, egyszerre tömegesen fordít hátat neÓi? Váljon a hidegen számitó ész, belátás volt-e itt a fó irányadó, vagy egyéb körülmények működtek közre? Én azt gondolom, hogy az utóbbi vitte a fösze repet. Megvagyok győződve, hogy a székely nép politikai meggyőződését ma is a Deák által lerakott elvek uralják, s ha a választások formailag ellenkezőt muntatnak, én azt nem az elv feladatának, nem a Deák politikája elhagyásának, hanem azoknak tulajdonítom kik e politika keresztül vitelével közvetlenül, vagy közvetve megvannak bizva. A székelyföldi választások egy mély tanúságot rejtenek magukban, melyet jó lesz napvilágra hozni, s okulás végett el tenni jövőre. Azt tanúsítják, hogy a legszebb politikai rendszer, mely az összesség véleményét uralja, ha a gyakorlati alkalmazásnál nem találja meg min- azon elemeket, melyeknek csak együttes működése biztosítja a diadalt, nem elégséges arra, hogy egy ellenг> Miként halnak meg1 az uralkodók. Wehl F. után. (Vége.) 5-ik Károly mindenesetre készültebben várta a halált, de neki sem volt boldog vége, melyről a legpontosabb tddósitásaink vannak, minthogy Stirling William Károly klastrom-életét az utolsó részletekig teljesen megirta. E szerint Károly az ő lelkét spanyol ceremóniák és a katholikus egyház szertartásos pompája között adta ki. Köztudomású dolog, hogy Károlynak étel és italban való mértéktelensége nem kis mértékben folyt be korai halálára. Habár folyvást szenvedett, még sem tagadta meg önmagát. Midőn 1568 augusztusában végét közeledni érezte, azon furcsa kedve jött, hogy temetésének úgy szólva főpróbáját tartassa meg. Valahányszor a juste-i klastrombán tartózkodása alatt egy fejedelmi barátja vagy az arangyapjas rend lovagja meghalt, soha sem feledte el, hogy a barátokkal temetkezési ünnepélyt tartasson s ezen gyászünnepélyek voltak némileg a komor zárdái élet ünnepei és szinelö- adásai. Tehát saját temetkezését is megparancsolta. Ez aug. 30-ikán tartatott minden szokásos fény és pompa mellett. Miután megtörtént ebédkor ez egyszer — kevesebbet evett, mint különben. Egy jó ideig még a napon ülve, megnézte előtte elköltözött nejének — Izabellának — arczképét в később, mintha a világi ger jedelraet el akarta volna fojtani, szentképeket nézegetett végig. Igy betegeskedett majd nem szeptember végéig. E hó 20-kán úri sz. vacsorával óhajtott élni s midőn felvilágositák, hogy az utolsó kenet használata után nem szükséges, igy szólt a haldokló: „Lehet hogy nem szükséges, mégis jó kisérő lehet oly hoszszu útra.“ — Reggeli 7 órakor egy szentelt ostyát hoztak neki, melyet azonban igen nagy fáradtsággal tudott bévenni. A miatt aggódva, ha vajon elnyelte-é s igy az isteni áldásokban részesülhet-é, kinyitotta száját s megnézette, hogy valóban bement-é az ostya. Ezután sokáig térdelve imádkozott, mig rohamos hányás érte el s az e miatt bekövetkezett nagy gyengeség ágyba fektette le. 8 óra felé azt kérdé Károly, ha vajon a szentelt gyertyák kéznél vannak-é ? s midőn igenlöleg feleltek, megparancsolta, hogy hozzák oda. Mindazáltal még reggeli 2 óra felé is csendesen susogta kedvencz lelkésze után az ima szavait, miket aztán igy szakított félbe : „ütött az óra ! hozzátok ide a gyertyákat és feszületet !“ Ezek drága ereklyék voltak, melyeket ép ezen időre tartogatott. A gyertya ugyanis a montserrati sz. anya tartójából való volt és a szép müvü feszület To- ledoben haldokló nejének kezéből vétetett ki s később még fiát is vigasztalta élete utolsó órájában. A császár mohón nyúlt ez ereklyék után, midőn azokat az érsek feléje tartá és mindkét kezébe egyet fogva nehány per- czig hallgatva szemlélte a Megváltó alakját s aztán kebléhez szoritá. Azok, kik elég közel állottak hozzá, nem sokkal ezután a következő szavakat hallották, mintha bizonyos hivó-szózatra akart volna felelni : „Igen uram ! most én jövök.“ Azzal feszület és gyertya kisiklott bezeiböl s majd azután halott volt. Sokkal kinteljesebb volt 9-dik Károly kimúlása. — E szerencsétlen uralkodó, ki elég gyenge volt be- léegyezni a hugenották iszonyatos lemészárlásába az 1572 aug. 23—24-ki Bertalan-éjszakáján s a ki — a monda szerint — a rémes vérfürdő alatt kastélya ablakából lőtt alattvalói közé, kinos lelkiösmeret — furdalások között végezte hé életét. Jól érezte, hogy senki sem tiszteli öt, s hogy mindenki rósz embernek tartja. Hasztalan igyekezett, hogy a legveszélyesebb vadászatok és megerőltetett testgyakorlatok között keressen szórakozást, hasztalan folyamodott nyugalomért a költészet és zenéhez, melyeket nagyon kedvelt s melyekkel maga is foglalkozott. Napról-napra nyugtalanabb és komorabb lön. Ki a magas, sovány, beesett arczu fiatal embert — hatalmas sasorrával és mord tekintetével — meggörbedve ide s tova járni látta, borzadály futott végig egész valóján. Egy emberre sem tudott egyenesen nézni; kihallgatások alkalmával szemeit jobbára lecsukta; ha pedig kinyitotta, úgy szemeivel mindig a magasban járt, de hirtelen ismét földre szegezte azokat. Rémes álmai a Bertalan-éj vad jeleneteit láttaták vele; azt hitte, hogy mindenütt a legyilkoltak árnyai lengik öt körül. Ilyen borzasztó pillanatai ritkán szűntek meg. A belső, aggály teljesen fölemészté a különben is gyenge király testi erejét. Az utolsó héten semminemű helyzetben sem tudott csendesen ülni; folyvást reszketett; azt mondják, hogy utoljáró bőre pólusaiból amúgy tolult ki a vér. így múlt ki, még nem is 24 éves korában, 1574 május 30-kán. D. G,
