Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-25 / 7. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 7. szám. Csütörtök, ja». 25. ДРЦДШШWP IP.-tt? Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garinond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iglatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. ■давидвшад Kczdi-Vásárhcly. 1872. január 18. Ismét egy levél. No ez igen sok gondolja magában a t, szerkesztő ur, ily sűrű levelezés csak kínozza a szerkesztőt ; a jóból is igen sok, hát még ily gyarlóságokból.*) Ne ijedjen meg t. szerkesztő ur, tudja hogy magyarok vagyunk, s nálunk csak а к ezdet ily heves, azután mikor a kitartás ésakarat — erő kifejezése következnék, ez szépen ellobog mint a szalmatiiz, s ott vagyunk a kényelmes „far niente“-nél. Ez előtt évekkel alakult volt nálunk mükedvellö előadásokra társulat; nagy hévvel kezdettük meg, évtizedeket Ígértünk vala életének, és egy évig alig tartott élete után szépen kialudt mint a szalmatiiz. Ezután alakult „zenekor“ ; nagy buzgalommal karolta fel városunk ifjúsága, s rövid ideig adott is életjelt, azután csakhamar ellobogott mint a szalmatiiz. Ezután egy „önképző kör“ alakult; ma már alig van hire, pora, ellobogott mint a szalmatiiz. Elébb kellett volna megemlítenem, hogy a tüntetések korában, midőn Széchényi ünnepélyt tartottunk, a néhai jeles hazafi, gróf Bethlen Farkas felhívása folytán adakoztunk volt szép összegecskét a végre, hogy városunkban egy szerény Széchenyi emlékoszlop állitassék. Ennek ide — tova 12 esztendeje, és az oszlopot hasztalan keressük Kézdi Vásárhely piaczán. Hogy mi történt az akkor összegyűlt pénzzel, arról a hírlapok utján hasztalan keresünk számadást, még emlékezet se történt róla. Ellobogott-e ez is, — miután az ösz- szegyüjtőtt pénz églielő anyag, bankó volt, mint a szal- matüz, vagy a gyertya füst? Azt már csakugyan igen jó lenne tudni, mivel igen sok derék, buzgó székely hazafi erszényét érdekli. Lesz e valaha Széchenyi oszlop városunkban, vagy az adakozók akkori lajstroma szerint visz*) Nem gondoljuk, sőt nagyon is szükségesnek véljük egy olyan városnak mint Kézdi-Vásárhely, politikai és társadalmi életét minél gyakoribb levelek által ismertetni. Szerk. j sza adatik-e kinek-kinek beadott fillére, vagy valami más jótékony czélra forditatott-e ezen szép összeg: azt tudni igen jó lenne, s az illetőknek hazafi kotelmök lenne erről a közönséget a nyilvánosság utján hirlapilag tudatni. Még sok más ilyen szaknatüzről Írhatnék, mert az ilyennek bővében vagyunk nálunk mint Sepsi Szent-Györ- gyön, hol szalmatiiz lett a „dalárda“, tán a kisegítő pénztár egylet, úgyszintén a leendő nagy takarékpénztár, s ezeknél talán sokkal nagyobb szalmatiiz lett a két év előtt felállitni szándékozott „mügazdlasági tanintézet“ a népne velés és gazdászat tetemes nagy kárára. De ezúttal más korra hagyom a további szalmatiiz lobogását, s irok még egy pár sort a színi előadásokról. Kedves élvezetet nyújtott a közönségnek a „Nők az alkotmányban“, „Kicsapott diákok“, „Korona és vérpad“ „Lázár a pásztor“, „Szent-góli vadászok“, „Toldi Miklós“, „Angyal és Démon.“ Mindezen darabokban köztetszéssel játszódtak Tóth Jenő és Mártonné, úgyszintén Márton az öreg szerepekben. E három tagja a társaságnak igen szép reményekre jogosit a jövőre. Különösen Tóth Jenő és Mártonné a drámái előadásokban, valamint népszínmű és vígjátékokban közmegelégedéssel játszanak, taps és kihívásban részesülnek mindannyiszor. Szép, tiszta csengő hangjok a szívhez szól ; jól átgondolt előadásuk gyönyört okoz, s épen ezért a közönség elég melegen is pártolja a társulatot, kivált az utolsó előadások alatt. Csevegő. A „K ronst'ádter Zeitung“ i 2 száma lefordítja a „Nemeréből“ a törvényszék hivatalos nyelvéről s utóbb a brassóvidéki képviselet azon határzatáról, hogy magyar jegyzőkönyvet nem vezet, — szóló czikkeket; czáfo- latul erre nem szól egy szót is. sőt azt mondja, hogy ő hallgat, miután a Nemere egy más czikkben kijelentette, hogy nem akarunk ma- gyarositni. Minden hallgatása mellett azonban nem állja meg, hogy egy gyanúsítás által úgy ne tüntesse föl, mintha említett czikkeink törekvése valamely erőszakos magyarosítás volna. Mi nagyon szeretnénk valahára tisztességes elvharczot látni a „Kronstádter“ részéről; azért fölkérjük, hogy ha említett czikkeink nem tetszenek, ne hallgasson ; hanem szóljon szabadon, becsületesen és érvekkel ; mutassa ki, hogy mennyiben találja fölállított elméletünket akár törvénytelennek, akár jogtalannak, akár méltánytalannak. Mindaddig azonban, a mig észszerű czáfo- lat helyett bizalmatlanság terjesztésére használja föl a szükségszerű állami fejlődés jelenségeit, — mindaddig nem tarthatjuk őt tisztességes ellén- félnek, sem állami szerveződésünk őszinte hívének. — Politikai szemle. A politikai események hullámzása a mily csendes volt ezelőtt egy pár nappal, ma ép annyira felkorbácsolt. A táviratok nagy horderejű változásokról beszélnek politikai körökből. Francziaország az különösen, mely a va- riatiónak annyira kedvelője. A nemzetgyűlés 20-iki ülésében fel olvastatott Thiers üzenete, melyben tudatja saját magának és minisztereinek lemondását. E lépésre azon körülmény folytán határozhatta el magát, mert látja, hogy nem tudja legyőzni azon akadályokat, melyek a nyerstermények megadóztatását illetőleg útjába gördittet- nek. Ha ez bekövetkezik, Francziaországban a pártküzdelem minden ponton a legnagyobb mérvben fogja magát előtérbe tolni s kétségkívül Thiers nagyot hibázik, midőn ezt tudva, az országot újabb zavarba sodorja csupa kicsinyes érzékenykedésből. A parlamenti klubbok azon véleményben vannak, hogy miután a fennforgó differentiák tisztán gazdaságiak és nem politikaiak : Thiers lemondása nem fogadható el. A minisztertanács, f A magyar kaszinóbál. (Január 20.) Hogy ne hímezzük sokáig a szót, kimondjuk, miszerint ilyen fényesen sikerült bált még keveset láttak a brassói redout termek. Ott volt az egész világ - a mint mondani szokták, — és pedig a szép világ és előkelő világ nagy számmal. Magyarok és románok legelőkelőbb körei mind megjelentek, a szépség sem képviseltethette szebben volna magát, és az eleganczia is — városunk köréhez mérten — teljes fényében ragyogott. A türelmetlen ifjúság alig várta a taktust a sormagyarra, mert a szép előkészületek alatt a talpak jó formán neki tüzesedtek. A vidámság, élénkség elpusztithatlan volt kezdettől mind végig. A mi ezen bál iránt már jó előre felcsigázta a kedélyeket és az átalános érdekeltséget: a „körmagyar“, a lehető legszebben sikerült. Nem vélünk nagyot mondani, ha azt nyilvánítjuk, hogy e körmagyar az idei — akár végig is mehetünk valamennyi farsangon a mit a kalendáriumok eddig elő kimutattak — farsangon széles e hazában páratlan volt. Biz úgy ! Brassóvárosa ha sok egyébben tudott unicumot fel mutatni, úgy itt is igen. E nem ■ zeti tánczunkat románok és görögök ép úgy tánczolták mint mi magyarok. Már előre szép volt látni mily érdekeltséggel tanulták be románok és görögök a körmagyart, hogy velünk együtt vigadjanak. De mi sem maradtunk ám adósok. Eddig csak láttuk és gyönyörködtünk a román nemzeti tánczban (románka) hanem most bele diktáltuk lábainkba és csak úgy tánczoltuk mint akár Giczi Popp. Vajha megczáfolna vagy egy báltudósitó és mutatná 2Ж ki, hogy a hazánkba dívó nemzetiségi válfalat annyira le- döntötték mint mi brassaik. Addig azonban híven ragaszkodom ahoz a mit kimondtam, hogy a brassai magyar kaszinóbál páratlan volt széles e hazában. Ha nagyobb városok példája szerint hiányzott is a vörös bársony emelvény zöld bokrokkal és dísznövényekkel ékesítve a bálanya számára, és akár ha a bálanya hiányzott is, vagy a verenda pamlagai a fesztelen susogások és bizalmas ismerkededésekre : mindazt pótolta a leplezetlen ösz- hangzat, mely két nemzetnek — a magyarok és románok benső egyesülésének ajabb njdlvánulása volt. Merem állítani, hogy a farsang idei elite báláiban a magyar birodalomban magyar női ruhát nem igen hordtak. Nálunk — abban a városban, mit máig is sokan szász városnak hisznek — azt is viseltek. Tisztelettel kell fel említenem azon honleányoknak nevét, kik diszes nemzeti ruhában jelentek meg, bálunk díszének emelésére. Ilyenek voltak: Béthi Lajosné, Kenyeres Adolfné, Temesvári An- talné úrnők és Molnár Mari kisasszony. Nem mellőzhetjük megemlíteni a magyar ruha mellett a sok Ízlés teljes tunikát és a csint a legtöbb női toiletteben ; de megbocsátanak a szépek, ha névszerint nem említhetjük meg, mert valóban az egész bál összbenyomása alatt alig tudtunk kiválogatni egyeseket. Úgy jártunk mint a ki nem látja az erdőtől a fát. A fehér georginás rendezőségnek ugyancsak volt baja, ha egy kis tért akart szorítani a tánczolóknak. A bál kivilágos viradtig azzal a fesztelenséggel folyt, mely a magyar kaszinó báloknak ősidőktől fogva jellemvonása. Ezen bál az, melyben legkevésbbé sem érezhető a mulató osztályok elkiilönzöttsége. Ez idei pedig nemcsak az eddigi mulató osztályokat, hanem különböző nemzetiségeket hozott közel, és egyenlőnek éreztetett mindenkit egymással. Katona körökből meg kell említenünk Dobler gyalogsági ezredest, Móricz Sándor honvéd-alezredest, We- szelka huszár őrnagyot és Kabos Károly őrnagyot; úgy szintén az egész tisztikart mindhárom ezredtől. Meg lehetett elégedve itt mindenki, még a pénztárnok is. A bál szép sikeréhez nagyban járult a fáradhatlan gazdának és a rendező bizottságnak tapintatos működése, mely nem mulasztott el semmit, a mi bál jó nevének és emlé- kénk megőrzéséhez szükséges. Végül nem mulaszthatjuk el őszinte köszönetünket ne nyilvánítani — a magyar kaszinó nevében — azon román és görög polgártársainknak, kik e bálba való számos megjelenésükkel is újabb jelét adták kendőzetlen ha- í zafi törekvésüknek, és bennünk erősítették a meggyőződést., Ibogy eggyek vagyunk. ___________ K épzeleti utazás a világűrben. (Vége.) Valóban lehetséges ez ; hanem az már lehetetlenség volna, hogy őket ilyenekül felismerjük, ha mindjárt előttünk megjelennének is. Semmikép sem beszélhetnénk velők, minthogy légnélkiil nincs hang sem, s minthogy ily módon valószínűleg fülök is hiányozna; még az sem érne semmit ha talán egy pár ballon levegőt vinnénk is magunkkal a tenger fenekére alászálló búvárokként. Ezen holdlakóknak tehát szaglások is hiányzik, miután légnemiirész nélkül nem létezhetik az, s a mi nem gázalaku az szagtalan. Miután azonban gáznélkiil semminemű folyadék sem létezhetik, úgy bevégzett tény, mikép a holdemberek Ízlelni sem képesek a mi értelmünk szerint; mert csak azt Ízlelhetjük, mit nyelvünk szájmirigyeink közreműködésével folyadékká dolgozott föl. Hol pedig ily folyadék hiányzik, ott szó sem lehet Ízről. Hiányozván eszerint a hohllakók Ízlése, úgy valószínűleg nyelvük sincs, és nem lévén levegőjük, hiányzik tüdőjük, sőt mi több szájuk is. Nem rendelkezvén ők folyadékkal: vérre sem számíthatunk ; ha már vérök hiányzik, úgy nem lehet szivők sem, egy szívtelen emberrel pedig ugyancsak kevésre mehetünk.
