Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-25 / 7. szám
26 — a parlamenti klubbok elnökei naponta üléseznek, hogy újabb kiengesztelési módokról tanácskozzanak, s beszéljék le Thierst szándékáról, ennek nem sikerültével pedig vizsgálják meg mi lenne a teendő'. Л franczia közönség roppant izgatott a nyers termények megadóztatása miatt. \ alósa- gos népvándorlás történik Versaillesba ; a küldöttségek mindenfelől tömegesn érkeznek, kérvények sok ezer aláírással ellátva jönnek a nemzetgyűléshez, hogy a nyerstermékek megadóztatása ellen tiltakozzanak. Főleg a déli bortermelő vidékek félnek ezen védvámi intézkedéstől, mely másik oldalát képezi a kiviteli vámok felemelésének. A török kormány feledve keletet igyekszik a nyngottal versenyezni. Közelebbről szerveztet- tek első folyamodásu bíróságok, s az uj törvényszékek már rendezve vannak s működésűket a napokban megkezdik. Három biró közül egy keresztyén. A nyugdíj s rendelkezés alatt lévőkre vonatkozó dijak méltányosan vannak megállapítva s egy alap által fedeztetnek, mely a hivatalnokok fizetéseiből levont 5 százalékból alapittatott. A bécsi lapok legnagyobb része elismeréssel fogadja a magyar kormány azon rendszabályát, melynek folytán a horváth országgyűlés feloszlattatott. Az alkotmány bizottság január 20-iki ülésében a ministerelnök Pickert azon kérdésére, hogy minő állást foglal el a kormány a gali- cziai képviselők indítványaival szemben, — oda nyilatkozott, hogy lehetetlen a galicziai határozatokat egészben és általában elfogadni. Ezen alapon az államban állam fogna alakulni, a mit a benső és külső viszonyok miatt kerülni kell. — Azonban a kormány — mint ezt már a trónbeszéd jelzé — hajlandó leend minden oly engedményekhez járulni, melyek a birodalom egységével és hatalmi állásával összeférnek. A ministerelnök azt mondá továbbá, hogy a múlt évben idevonatkozókig tett javaslatok alapul szolgálhatnának a további alkudozásokra. A kormány az alkotmánybizottság előterjesztését is behatólag megbirálandja és már a bizottságban felvilágosítást adand minden egyes pontra nézve a maga álláspontja iránt. — Zyblikiewitz egy további kérdésére kinyi- latkoztatá a ministerelnök, hogy a kormány óhajtja a teljes parlament helyreállítását, és azt hiszi : ezt a kényszer választási törvény által is elérhetendi; — ha ez el fog éretni, az esetben semmi sem áll útjában a galicziai kérdés végleges megoldásának, s ekkor eljövend végre azon idő, midőn a közvetlen választások által meg lehet szabadítani a bir. tanácsot a tartomány gyűlésektől. A lefolyt franczia háborúban „Le Moniteur de l'Amee“ 60-dik múlt évi száma szerint 11 tábornok hadosztályparancsnok — és 25 tábornok-dandár parancsnok azaz az összes tábornoki állomány egy tizedrésze esett el. „La République française“ 29—34 számaiban Thiers- nek a hadszervezésre vonatkozó beszédét élesen ostorozza, többek közt mondja: hogy a közvéleménnyel, mely az általános hadkötelezettség elvét feltétlenül magáévá tette, ily módon szembo szállani, igen különös. — Továbbá: Habár a kamarák a császárság idején szórakozást leltek abban, hogy Kandón és Niel által valótlan számokat mutattattak be maguknak, a mostani komoly időben afféle eljárás nem tűrendő. A franczia hadügyminister egy rendeletet tesz közzé, mely szerint bármily tartalmú katonai irodalmi munkák csak akkor tétethetnek közzé, ha a nevezett ministerium censuráján mentek keresztül. Ezen rendelet folytán az idézett lap méltányos reeriminatiőknak ad kifejezést midőn régebbi munkák, reflexiók és eritikák sat. közzé tételét, sőt a szervezésnéli felhasználásra ajánlja. No de az nálunk is úgy volt 1866-ban, — hisz az osztrák hadseregnek a Duna melletti összpontositása és a főparancsnokságnak Albrecht föherczeg általi átvétele után azonnal jött egy kemény tiszti parancs, mely a lefolyt hadi események megbeszélgetését szigorúan tiltotta ; nos aztán emlékezzünk Bartels alezredesnek annyi feltűnést és részvét nyilatkozatot költött sajtó perére. Magyarok uj éve Bukurestben. Január 13-ika, mint tudjuk az ó-hitüeknél uj év еГ so napja. A szokásos uj évi üdvözletek itt e napon tör ténnek, egyaránt minden nemzetiség és a rom. kath. fe- lekezetet kivéve minden többi felekezet tagjai közt. Magyar testvéreink is tehát e napot ünnepelik, és pedig az iinnepelés ama legszebb nemével, mely nem ismer korlátokat nemzetiség és felekezet közt. Református, lutheránus és unitárius magyarjaink egy templomban, a reformátusokéban lilék meg az idei jan. 13-iki uj évet. A vá laszfalat, melyet nálunk a felekezetiesség von, és a mely az erőket forgácsolja, náluk ledöntötte azon tudat, hogy távol a hazától csak egyesített erő és válvetetettt közreműködés tarthatja fel hitüket. Az összhangzat, melyet e napon a reformátusok templomában találtam a különböző felekezetek között, a mig egyfelől gyönyörködtetett, másfelől önkénytelenül ébresztette bennem e gondolatot: vajha nálunk is annyi korlátot a felekezetek ne ismernének. A magyarokat máskülönben a nemzetiségi öntudat, hogy ők magyarok, gyüjtó e templomba , mert magyar egyházi istentisztelet Bukurestben csak itt tartatik. Magyar pap csak egy van, a reformátusoké. A ferenezrendi bará- toknál van ugyan még egy pap, a ki rontja nyelvünket, s a jó akarat se hiányzik nála magyarul beszélni, csakhogy rendesen ellenkezőleg beszél, mint a hogy ő képzeli. Plo- jesten is olyan papjok van a katholikusoknak, hogy egy hívével se értekezhetik ha .az olaszul nem tud. Hogy ezek mikép téritnek, es a missiónak mi eredménye van, azt ily előzmények után könnyű kitalálni. — Hagyjuk azt, és most nézzük meg magyar testvéreink társadalmi életét. Társadalmi életükben a kapocs, mely oly szorosan fiizi össze]: a „Hunnia“. Ez a gyiilpont, ez az éltető szellem, a magyarr kaszinó. Évi nagy gyűlésüket, illetőleg nemzeti létök fennállásának évfordulóját e napon — jan. 13-ikán — ünnepelték. Számat adtak önmaguknak a múlt év eseményeiről, mit Nagy István egyleti elnök tolmácsolt igen meleg szavakban. Üröm volt nekem látni elöhaladásukat úgy a szellemi mint anyagi téren. Minden nevezetesebb honi lapjainkat bírják, vau több száz kötetre menő könyvtáruk, és készpénzben 70 darab aranyuk. A „Hunniáján kívül van még egy nevezetes egyletük : a „halotti társulat“. E társulat az emberbaráti szeretet legszebb eredménye. Czélja elhalt honfi ftársaink tisztességes eltemetése, és különösen a szegényebb sorsuak el- temetéséröli gondoskodás, mi által kikerülik azt, hogy idegeneknél kolduljanak szegény sorsú magyarjaink eltemetésére. E társulatnak 315 tagja van, mely két osztályra van különítve. Első osztályú tagért tizet a társulat 320 lit. (10 arany) másod osztályú tagért 80 lit. (2'/3 aranyat). E jótékony egylet vagyonilag annyira előrehaladott, hogy jelenben .... 834 aranynyal rendelkezik. Ez összeget most felhasználják igen czélszerüen egymás segélyezésére is. Az egyleti pénztárból kellő biztosítás mellett mindig adnak pénzt ki, és ezáltal megmentik magukat az uzsorásoktól. Buzgó törekvésüket mutatja újabban terveit czéljok, melyszerint az egylet részére saját házat kívánnak vásárolni, hogy abba helyezzék el egyletüket és alapítsanak oda iskolát. Csak előre, ne lankadjanak buzgó törekvésükben, nemes czéljokon a biztos siker, ha nem ma' vagy holnap a de biztosan eljövend. Elismeréssel kell kiemelnem azon honfitársaink nevét, kik magyar testvéreink érdekeinek emelésében kifá- radhatlan tevékenyek. Ilyenek : Nagy István egyleti elnök, Szabó Albert alelnök, Teleki Samu pénztárnok, Vizi Dénes jegyző. К á s z о n i István. Román lapszemle. Az „Albina“ 2-ik számában teljes megelégedését és örömét fejezi ki a felett, hogy a „Pesti Napló“ határozottan mutatta ki, miszerint a horvátokkal sehogy sem állanak jól a dolgok, mert az ellenzék — mely többségben van — liiven ragaszkodik az 1871. szépt. 20-iki maniHanem legalább nap — és csillagfény bőségesen lévén, nézzünk körül vájjon nem találunk-e oly lényt, melynek szeme, vagy valami ezt pótló szerve volna? Fáradságunk hasztalan történt, mert jól tudhatjuk még a földről, hogy minden állat s emberi szem csak a benne levő folyadék közvetítésével fogékony a világosságra 5 s a tapasztalás már megtanított, hogy a világosság befolyását érvényesíti a növények s más étettelen szemnélküli lényeken is. E szerint a világosság után legkevésbé sem következtethe tünk „szemes“ lényekre. Miután nincs szájuk, szemük, orruk, fölök, nem látjuk be miért volna szükségük főre, s mivel vérük, mellök, szivük festjük sincs: legfeljebb egy pár lábat meg kezet volna szerencsénk ember gyanánt üdvözölni, s ilyen lények megjelenése még phanfasiánkra ishütőleghatna; hagyjuk tehát a hold embereket a mik, s mi folytassuk tovább elmefuttatásunkat. V. Mitévők leszünk a holdon? Eszerint végkép le kell mondanunk az emberi társaságról ide fönn, s miutáu léghiánya miatt tökéletes süketségben szenvedünk, igy használjuk föl legalább kezeinket meg lábainkat, miután csak ők érezhetik némileg otthonosoknak magukat ezen különös helyen. Es ez pompáson sikerül. Mindenekelőtt oly könnyüknek érezzük magunkat, mikép inkább madarak, mint emberi lényeknek képzelhetjük becses személyünket, a holdfelületén hatszorta csekélyebb lévén a vonzás mint a földszinén. Tagjainkat e sze rint mesés könnyűséggel emelhetjük, s ha lehetséges volna zenét előállitni — légüres helyen erről is le kell mondanunk — úgy oly tánezot, meg ugrándozást vihetnénk véghez, mely még a legügyesebb ballet-tánczosnét is a bibliai Loth asszony sorsára jutatná bámultában. Társaságunkból ki ott lenn a földön, egy ugrással az asztalon termett, most ép annyi erőlködés mellett 20 lábnyi magas dombra ugorhat föl. Egy embert zsebre rakni s azzal tovább szaladni, valóban kicsiség, mert itt az egész „teremtés ura“ csak 20 fontnyi nehézségűvé válnék. Hegyeket megmászni csak tréfa, de a mi a járást illeti fájdalommnl tudathatjuk, hogy lábaink sokkal rövidebbek mintsem kedvünk szerinti nagy lépéseket tehetnénk velők. A legnagyobb könnyűséggel ugorjuk át a 20 lábnyi széles mélységeket, szaladva pedig csaknem lebegni látszunk; ha nem volnának oly mérhetetlen magas hegyek, úgy pár nap alatt a hold egyik szegletéről a másikig rohanhatnánk. Ily körülmények közt persze azt képzelhetné valaki, hogy ide fönn mennyei élet folyhatna. Tagjainkat hat szórta könnyebben mozgathatva mint lenn a föld felületén, úgy az következnék belőle, hogy mi egy nap alatt hat annyit végezhetnénk mint földi pályáukon, s eszerint hihetőleg hatszor kevesebb nyugalom meg álmát szükségel- nénk magunk erősítésére. Azonban mint mindennek a világon árnyoldala is megvan, úgy itt sem liiányozhatik az. Mit használ nekünk, ha a holdvonzása hatszorta kevesebb nehézségűvé is teszen mint a földé, s eszerint munkasá gunkat is ugyanannyiszorta növeszti, ha a nap a holdon két egész hétig tart, s igy a munkaidő tizennégyszerte hosszabb mint a földön. Két hétig? Valóban, telyes két hétig, sőt még azonfölül 18 órával többet. A hold voltaképen, (miről itt tökéletes meggyőződést szerezhetünk) nem fordul minden 24 órában tengelye körül. S ha ép nagy kedvünk volna, még azt is állíthatjuk: hogy nem is forog. A mint már régebb óta tudjuk, körülbelül egy hónap alatt kerüli meg a hold a földet, melynek hu kísérője marad. Ezen szaladgálásban, a hold mindég csak egyik felét fordítja a föld felé ; hogy mily formán nézhet ki a másik része, azt még egy emberfia sem birta meglátni, s e tekintetben hasonlíthatnám azon nagy urak alázatos szolgáihoz, kik uraik felé mindég arczczal fordulnak. Miglen a föld naponta kereken megfordul, s igy a hold által minden részében látható, az utóbbi olyaténkép sétálja körül a földet, mintha póznára volna felszurva, s csak egyik felét engedi megszemlélni a földlakók által, így azon nagy kényelmetlenségre van utalva, hogy körútját teljesen bekell végeznie a föld körül, ha azt akarja, hogy a nap minden részeit megvilágítsa, s miután ez 291/2 nap alatt történhetik csak meg, úgy egy nap és egy éj a holdon együttesen oly hosszú mint nálunk földlakóknál 29 nap. — Ez pedig bizony uralmas ! Egy 14 nap és 18 órából álló napot még csak valahogy eltűrnénk; hanem egy ép oly hosszú éjét, oly helyen, hol sem színház, sem álarczosbál, sem hangverseny, sőt még egy egyszerű sörcsaruok eem létezik, már képtelenség volna kiállani. Mitevők leszünk mégis ily hosszú éjen át? Nos hát ábrándozunk! ha nem is ép úgy mint az „érzelgős“ emberek holdfénynél, miután ép azon vagyunk; de ezt kárpótolja a „földvilága“, mely valóban nem kellemetlen. Sőt ellenkezőleg, nagyszerű isteni látvány! Ha éj van a holdon: nap és föld között állunk, és utóbbit a legdicsöbb napvilágitásba látjuk ragyogni. A földteke innen nézve 14 szerte nagyobbnak látszik mint oda lenn a hold. Amellett egy hosszú holdéj alatta föld 14-szer fordul meg tengelye körül, melyet innen nézve, mint egy szelíden világitó ha- talmas égitest tűnik föl, s sokkal pompásabb látványt nyújt a napnál. (Bernstein után.) A fordító azonban nem érezvén magában elég hiva- tottságot egy „ábrándozó társulat“ alapításával próbálni meg neve halhatatlanitását, s többre becsülvén olvasói értelmét, is mintsem, hogy a képzelődés phantomait válassza ki részükre: köszönetét mond azok figyelméért kik még idáig sem átallották e különben tudományos jelentőséggel biró czikket olvasni, s egy újabb találkozásig is Szerencset kíván a „Nemerének“. Hidvégi Net ti.
