Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-28 / 60. szám
238 kusabb keresztes vitézei gyanánt gerálják magukat. „S mit nyernek cserébe ezen paródiáért, az osztrák-magyar birodalmi eszme ezen állandó kompromittálásáért? Gúnyt és viszsz a taszító idegenkedést Németország rész ér ó'l s itthon az alkotmány hű polgárok részéről megbotránykozást. Gúnyt, kikaczagtatást Németország részéről, melynek egyik lapja (egy lipcsei lap) az osztrák-németek hannoverai szereplését „hiúságnak és tolakodásnak“ nevezi. A porosz sajtó legnagyobb része vagy agyonhallgatja a hannoverai lövészünnepélyt s Kopp ur és társainak szereplését, vagy pedig elég udvariatlan nyíltan is éreztetni kicsinylését ezen urakkal.“ Eddig a „Reform.“ Meglehet azonban, hogy az erdélyi szászok helybeli lapja, mely roppant enthusiasmussal kiir- tölte közelebbi számaiban az osztrák-német ultrás- kodók hannoveri fogadtatását, azt feleli fennebbi idézetünkre, hogy a „Reform“ — ellenzéki lap! Kitelt ez már tőle s miért ne repetál- hatná? Hanem akkor bátrak vagyunk kérdezni a „Krönst. Zeitungétól : a magyar alkotmány mikor jutott a szászok birtokába? Mert csak is ez esetben fogadjuk el, hogy a „Reform“ ellenzéki lap. Nem biz a kedves pályatárs! meg lehet győződve, hogy a „Reform“ teljesen kormány- párti lap. Hanem igen is ellenzéki állást foglal el minden oly törekvéssel szemben, mely a magyar alkotmány ellen intéztetik ; s minél inkább elismeri az alkotmányhű nemzeteknek Magyar- ország egysége és boldogságára, irányzott tetteit^ annál hevesebben Ítéli el a Kopp-féle osztráknémetek hűséges porosz barátságát. Mily sokszor hangoztatják ez urak, hogy a szász nemzet ilyen meg amolyan hű és engedelmes alattvalója a magyar kormánynak! Ez per- szé a „Krönst.“ hasábjain szépen hangzik, hanem tettben vajmi nehéz megmutatni. Igaz ugyan, hogy — a latin közmondás szerént — „verba volant, scripta manent. “ I)e míg az urak tettel nem győznek meg bennünket, a sok phrasis csak Írott malaszt marad. Tehát ismételjük : t e 11 e t, alkotmányhű szereplést , Magyarország boldogitását és dicsőségét munkáló tettet várunk mi tőlök. • —ő. zül egy egy hegyóriás, míg emettől nem messze kúp- alakban kevélykedik egy harmadik. Lehet-e szebbet, gyönyörűbbet képzelni, mint e hullámszerű vonalakat, a szépség emez utánozhatlan remekeit ! S lám újra csak a viz az, melynek mindezt köszönhetjük. О egyen- geté e meredek csúcsokat, földet hoi*dva a terméketlen kőzetre, hol fű, fa rövid időn honos lett, s igy mint szorgos rendező igyekezett helyre hozni, megszépitni mindazt, mit a tűz féktelen hatalma vadiü felkavarva magasra feldobott. Tűz a fölnek szülö-annya, a viz pedig annak nevelője, mely minden durvát és vadat a szépség törvényeinek alávetett. Ezekután kell-e még részletezni minő hatással van a viz az ember szépítésénél, nevezetesen tagjainak tisztántartásánál! mivé válnánk ezen elem nélkül ? hogy néznének ki lakásaink, ha nélkülöznünk kellene a vizet, mely minden szennyet fóloldva, magával ragad, üdítő tisztaságot hagyva maga után. Nem újjá születve kelünk-e ki fürdőinkből, mely ép annyira felfrisit, mint a harmat a virágot ! Lelkünk, testünk üdébbnek érzi magát utána, nem csupán azért, hogy az egészséget előmozdító ásványrészeket föloldja magában, melyek a megroncsolt, elgyengült testet újra helyre hozzák, hanem már magában a viz oly rendkívül gyógyhatásúnak bizonyult be, melyből ezer meg ezer ember úgy szólva uj életet ivott. S még mindeddig nem bírtam a viz megbecsülhetetlen szükségét kellőleg körvonalozni, nevezetesen mitsein szóltam még azon nagy szolgálatokról, melyet az ipar terén naponta tenni alkalma van. De ki tudná mindezeket felsorolni ? ! A festő és gyógyszerésztől kezdve, kiknél feloldó ereje által válik nélkülözhetlen elemmé, egész a roppant mennyiségű gyárak és vasúinkig, mindenütt hasznositni bírják. Mi a munkás kéz erejét meghaladja, azt a víz ereje csak játszva végzi. F. Brandes után Hídvégi N e 11 i. A nemzet kötelme. Múltkori czikkiinkben, — hol a jövő országgyűlés 1 I működési terét igyekeztünk kimutatni, — azt mondottuk, hogy az országgyűlési pártok együttes működése van hivatva nagyon is elhagyatott beléletünk terén nagyot lendíteni, sokat tenni. Készakarva mondjuk : sokat tenni. Mert mindent nem tehet. Balgaság abban a hiedelemben ringatni magunkat, hogy ha az országgyűlés megteszi kötelességét, hát már mi nyugton allhatunk. Az országgyűlés meghozhatja a legjobb, a legéletbevágóbb törvényeket, melyek első látásra a társadalmi élet gyökeres átváltoztatását igénylik, holt hetük maradnak azok a nemzet minden egyes tagjának hozzá járulása nélkül. Az országgyűlés munkássága által mégcsak felüt van elérve, a másik felit a nemzetnek magának kell megtenni, ha csak nem akarja magát erőszakkal vonczoltatni ; ez utóbbi esetben pedig sikerről szó sem lehet. Ha ez igy van, akkor magának a nemzetnek is csakugyan hozzá kell látni a dologhoz. Minden egyesnek .méjjen kell érezni hivatása fontosságát, mely jelentőségében az által még nyer, hogy nem csak napi szükségeket, hanem százados mulasztásokot kell helyre hoznunk. Igen sok esetben menthetők azonban e mulasztások zivataros múltúnkkal. Az a körülmény, — hogy mi századokon keresztül akkor vívtuk magunkra hagyatva az élethalál harczot mint a nyugati civilisátió elöharczossai, kelet nyers hatalma ellen, — midőn Europa nyugati népei az áldásos béke napjait éldelték, igen sokat meg fog magyarázni. A százados harczban akkor hullottak el legjobbjaink életök delén, kikből talán a tudomány, müvészat felkent bajnokai lettek volna, midőn nyugat népei szorgalmason rakták le azon intézményeknek alapjait, melyeken mostani nagyságuk, hatalmuk nyugszik, E körülmények mindenesetre enyhítik a mulasztás vádját, de nem szüntetik meg egészen. Mert valljuk be őszintén, igen nagy mértékben megáldott az isten a pártoskodás viszketegével. — Ha olykor nem volt kül ellenségünk, csináltunk itt benn a hazában egymás között. Ha nem kellett a török, tatár ellen menni, — mi vajmi ritkán történt, — egy más ellen fordultunk, s ontottuk a testvér vért. S kiadta meg mindig az árát? Nem annyira mi, mint a szegény haza. Ily használatlanul hagyva még a kevés számú békés napokat is, nem csoda, ha három századon keresztül annyira felhalmazódtak elintézni való dolgaink, hogy most, midőn ismét urai vagyunk sorsunknak, azt se tudjuk, melyiket igazítsuk elsőbben. Gondoljuk meg tehát, hogy a felelősség terhe minket is nyom egy részt; az alól pedig kibújni nem lehet, nem szabad. Pedig még eddig nem sokat tettünk sorsunk javítására. S ha talán némileg mégis jobban érezzük magunkat, az nem saját előrelátásunknak, éberségünknek, hanem rajtunk kívüli okoknak tulajdonítsuk. Öröklött bűnét, a pártoskodást nem tudja magáról lerázni a magyar nép. E szenvedély annyira vérévé vált, hogy talán inkább el lenne a mindennapi kenyér nélkül, mint a politikai demonstrate nélkül. Ne dugjuk össze tehát kezeinket, ne hivatkozzunk mind untalan a hongyülésre. Ne gondolja az apa, hogy ha az országgyűlés egy jó népnevelési törvényt hoz, neki megszűnt minden kötelessége. Ne az iparos, hogy az ipar törvény eldorádót teremt elhanyagolt ipari életünk terén. Ne a földmives, hogy a bankrendszer reformálása által özönnel foly be kapuján a pénz, hanem tegye meg mindenki a maga kötelességét. Csak igy együttes munkásság által javíthatunk állapotunkon, teremthetünk egy igazi társadalmi életet, s foglalhatjuk el lassan, lassan helyünket a miveit népek sorában. De a mig mi tétlenül ülünk, mindent a hongyüléstöl várva : ne csodálkozzunk, ha nem lesz körülöttünk mindjárt uj ég és uj föld. H u n f y. A „Korunk“ jnlius 23-iki számában rövid tudósítást közöl az erdélyi választásokat illetőleg, melyet olvasóinkkal megösmertetni óhajtunk. E tudósítás szóról szóra igy hangzik : „Erdélyből legújabb tudósításaink kellemetlenül hangzanak. Az Axintyékkel czimborázó Tisza-hazafiság nem volt elég csapás ennek a véráztatott földnek ; az ultramontanismus is kezdi megfészkelni magát benne. Hadd legyen több, a mi szaporítja a visszavonás elemeit azok közt, kiket az önfentartás ösztöne a legszorosabb egyetértésre utalna. Ki volna más mint Viola, ki az ultra- montánok kegyes és hazafiatlan munkáját végzi Erdélyben. Vele van Missies (talán Miksics,) Schwarz nyugalmazott százados, Rátz Károly a honvédelmi minisztérium nyugalmazott hadnagya és nyugalmazott patiká- rius legény. Ezek a derék urak körutat tesznek az országban, hova állítólag fél millió írttal léptek be, hogy képviselőket szerezzenek, a kik ahíirják az Apponyi gr. ismeretes őt pontját. Eddig Erdélyben kaptak (3 képviselőt, közte 2 reformátust, kiknek egyike a foga- rasi képviselő, vagyis jobban mondva még most csak jelölt Benedek Gyula volna. Annyi igaz, hogy Viola s a többi jómadár, hol összesen, hol párosával 5 hetet töltöttek Bogarasban, s kezök munkája annyira meglátszik Benedeken, hogy a választók jónak látják azt az 5 pontot aláirt urat mellőzni, s helyette Bruszt Ignáez törvényszéki biró körül sorakozni, kit még a hét folytán magyarok, oláhok egyetértve ki is fognak jelölni. A fogarasi választók, ha biztos tudomásuk van arról, hogy Benedek Gyula aláírta az 5 pontot, jól teszik, ha mellőzik ezt az urat, mert az országgyűlés nem katholi- kus congressus, hol mindenféle ötpontos Viola is helyi n van. Az országgyűlésen olyan tiszta jellemű s tiszta fejű férfiakra van szükség, kik a jogot nem tagadják meg senkitől, de kiváltságot som adnak senkinek — kivált ha azt a haza rovására kérik, mint az ultrámon- tánok. Gyorsírászati vizsga. A kézdi vásárhelyi rom. kath. algymn. magyar gyorsirászatot tanuló ifjúságával e hó 24-én tartatott meg szép s díszes vendégkoszoru jelenlétében gymnasiumunk- ra nézve első, de a meglepő sikert előmutatott haladás után van reményünk nem utolsó, Gabelsberger Merko- vics-féle rendszerben előadott, nyilvános gyorsírászati vizsga. A századunk legkitűnőbb találmányaihoz méltán sorakozó s nélkülözhetlenné vált szép művészet lelkesült buzgalommal karoltatott föl iskolánkban is. Erre mutat a feltűnően szép eredmény, mclylyel az önzetlen s jutalmát egyedül tanítványai elöhaladásában lelő fáradhat- lan buzgalom ifjú tanárt hálás tanítványai jutalmazták. Ei’re mutat a nagybecsű s szakértő hallgatók azon készséges áldozata, mclylyel a kitűnt tanulókat értékes s szép becsű adományokkal gazdagon megajándékozta. Fogadják legbensöbb köszönetemet önök mindnyájan, kiknek a szerénység tiltja előttünk ölükké fe- ledhetlenné lett becses nevök említését ; de fogadja a többi közt különösen tek. Nagy Gábor ur város-kapitány, kinek tanodánk s a tiszta honfiúi érzelmű székely ifjúság iránti nemes részvétét többször szerencsések voltunk érezhetni, s fogadja tek. Szotyori József ur, ki miként tek. N. G. ur is, vizsgánkon megjelenve, azt mint önmaguk is gyorsírók, dictátumaik, helyes észrevételeik s kérdéseikkel élénkítették, a vizsga végén pedig többeket megajándékoztak. Hadik Richard, tanár. Vegyes. (Emii leltük volt) Ferencz József császár és király berlini útját. A porosz koronaherczeg f. hó 24-kén érkezett Ischlbe ö felségéhez és a meghívást a császári és királyi párnak a Berlinbe teendő látogatásra ünnepé- sen átnyújtotta. О felsége porosz ezredesi egyenruhában fogadta Frigyes Vilmost s tiszteletére az nap díszebédet rendezett, melyre gr. Lónyai miniszterelnök is meghivatott. (Gróf Lónyay Menyhért) ezer fftot adott a Zichy Antal által kezdeményezett tanitók segelyegyletére. (Előpataki levelezőnk) tudósítása szerint, daczára a több heti esőzésnek, mégis nagy számú vendégek gyűltek Össze, jobbára románok, németek, izraeliták. A családok száma 50-nel több most, mint a múlt évben. Daczára a komor időknek, fényes tánczestélye- ket tartanak koronként ; a f. hó 21-ikén tartott 107 frt. jövedelmezett a községi iskola javára. Örömmel emliti fel tudósítónk, hogy az ezelőtt nagyban űzött házsárd játékok egy miniszteri rendelet által meg lettek szüntetve. (Maillé István) az enyedi főtanoda fiatal hegedűse, Hévízről körünkbe érkezett s innen háromszék felé veszi útját. Szerdán estve Sepsi-Szent-Györgyön szándékozik zeneestélyt rendezni. (Hamburgban) közelébb egy temetés alkalmával a következő sajátságos eset fordult elő: miután a pap elvégezte az egyházi szertartásokat, a gyászolók egyike pálinkás üveget vett elé zsebéből, jót ivott belőle s átnyújt á szomszédjának, s ez megint egy harmadiknak. A jelenvoltak között nagy feltűnést okozott e botrányos viselet, mig az illetők, kik mindnyájan a munkás osztályhoz tartoztak, felvilágositák a bámulókat, hogy az elhunyttal megegyeztek, miszerint annak sírján, a ki leghamarabb hal meg közöttök, egy üveg pálinkát fogyasztanak el. A gyászolók tehát e kötelezettségüknek tettek eleget.
