Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-07-28 / 60. szám

239

(A mirtiszlcrilHHokbau) az 1873-ki költségvetés előmunkálatai ma-holnap befejeztetnek. A költségvetésnek az országgyűlés összeillése utáni rögtöni előterjesztését semmi sem gátolja, valamint azt sem, hogy mig a clele- gatió ülésezik, a kép.-ház pénzügyi bizottmánya megvitassa a költségvetést. A közoktatási költségvetés a múlt évihez képest sokkal nagyobb. És ez nagyon természetes, mert az összes állami képezcléknél beáll a a harmadik tanév, továbbá Pesten állami főreáltanoda Budán állami polgári tanoda nyílik meg ; ehhez járul még a kolozsvári egyetem költségvetése stb. A hadügyminisztérium követelési többlete a gyalogság szaporítása és a kapitányoknak lovakkal való ellátása által igazoltatik, mig e rendkívüli szükséget felemelése vérépitési munkálatokban találja alapját.

{„Keleti bauk“) czég alatt orosz és osztrák tőkepénzesek egy nagyszerű részvénytársulatot akarnak felállítani. Az alaptőke 20 millió forintból • álland, és a részvények Konstántinápolyban és Bécsben fognak kiadatni.

(Uj bőranyag.) Az iparvilágban egy bőranyag kezd meghonosulni, mely bár kissé drága, de vizhatlanság és tartósság tekintetében föltétlen előnnyel bir az orosz bagaria fölött. Ez a kidolgozott krokodil bőr. Pesten már kaphatni ilynemű bőrből czipöket. Egy párnak ára húsz frt.

(NŐ cinaueipalió.) F. hó 18 án a prágai helytartó tanácsnyomdájában 7 nőnövendék 3 évi próbaidő után, mint szedőnők felszabaditattak. Az osztrák birodalomban ez az első eset, hogy a nők is alkalmaztattak a szedésnél ; mig Magyarországon ez már régebben történt. Több nőnövendék a szedést figyelemreméltó tökélyre vitte és nagy correktséget tanusit a munkában.

(Az angolok) úgy látszik nagyon rokonszenveznek a jézsuitákkal. A „katholikus unió“ kezdeményezése folytán f. hó 16-án Londonban az angol katholikusok gyűlést tartottak, hogy tiltakozzanak az olasz kormánynak a pápa tekintélye és a vallásos testületek elleni törekvései és a német parlament által elfogadott jé- zsuita törvény ellen.

(Napszurás Amerikában.) Kew-Yorkból írják egy német lapnak, hogy ott a közbeszéd tárgyát azon borzasztó hőség képezi, melykörülbelöl egy hete szakadatlanul tart. Az utczákon halvány, beesett alakok vánszorognak ; majd itt, majd ott rogy valaki össze a nap- szui’ástóí eszméletlenül. Fel sem veszi senki, mert megszokták az emberek. A fürdők tömve vannak, mert ide menekül mindenki. Pinczelakások alig kaphatók már, mert sajátságos ugyan, de mindenki ily lakást keres, s legkedveltebbek főleg olyanok, melyek valamely jégverem közelében vannak. A ki teheti, vidékre megy csakhogy ott is türhetlen a hőség. A város belsejében megállt a kereskedelem és közlekedés. Mindenki elrejtőzik, még a börze emberei is némák. Legszomorub- bá teszi a helyzetet a rögtöni halálozások óriási száma, mely napról-napra növekszik. Három hét óta szakadatlanul érkeznek a legszomorubb hírek az ország belsejéből, Philadelphia, Baltimore, Waschington, Cincinati, Chicagó és más városokból. New-Yorban csak e hó másodikán 59 ember halt meg napszurás folytán, 3-án 75, 4-én 45. A legtöbb üzlet és műhely zárva van ; a strike átalános a melegség miatt. A munkások 25%- nyi bérfelemelést és nyolcz órai munkát kivánnak naponként, s e feltételt szívesen elfogadja a legtöbb munkaadó. Kevés munkás van jelenleg, ki nyolcz órai munkáért ne kapott volna 3y2 dollárt, a mi különben nem is sok, ha meggondoljuk, hogy egy csizma pl. 26 —30 tallér. A drágaság hallatlan.

(Méhek harcza.) Ersekujvárott egy kocsis a városerdeje mellett lovait örzé. Unalmában kedve jött a mézet megkóstolni, mialatt szabadon hagyott lovai feldöntöttek egy méhkast. A felzaklatott méhek erre neki estek a lovaknak és a kocsisnak. A kocsis nagy ügygyei bajjal csak megmenekült, de a lovak annál nagyobb rohamnak lettek kitéve. A felbőszült rajnak segítségére sietett a két szomszédos kas lakossága is és oly dühösen neki estek a két lónak, hogy rövid idő alatt mind a kettő életelenül terült el a földön. De a felháborodott ellenségnek élete is áldozatul esett. Mind a három kas nyüzsgő kis lakossága holtan hevert a csatatéren.

Közgazdaság.

Szaba dipar.

(Vége).

A magyar országos ipartörvény a 83 §-ban a czé- liokat megszüntetvén, elhárítani kívánt minden akadályt, mely az egyéni tevékenység kifejtése, a szabadverseny s forgalom ellen lenne. Az ipartársulatok roppant fontosságát felesmervén, az ily társulatok alapítását nem

hogy korlátolja, sőt elősegíteni igyekszik. E czélból a törvényhatóságok közreműködését, ily társulatok alapítására felhívta, feladatává tévén, a valamely községben ugyanazon, vagy külömböző iparokat űző egyes iparosoknak — közös érdekeik előmozdítása végett —• ipartársulattá alakulását előmozdítani.

A szapadipar intézménye életbeléptetésével, az államhatalom tevékenysége, nagy mértékben van igénybe véve és fólhiva. A szabadiparnak törvény általi puszta kimondása még nem elég. Gondoskodnia kell az állam- hatalomnak oly intézményekről, melyek által az egyes iparos szakmájához mért kiképezhetést nyerhessen. Gondoskodnia kell czélszerti, az ipar érdekeit védő — előmozdító törvényekről. Ipari és mütani iskolák felállítása által a közép osztályú iparosok, mint a magasabb tudományos készültség érdekeinek — eleget tenni. Iparegyletek — ipartárlatok felállítása és tartása által az ipar érdekeire átlagosan hatni.

Az újabb kor szellem mozgalmai, az erők minél sokoldalúbb kifejtése és igénybevétele mellett, a szorosan vett iparkészültsóg nem elég. A szorosan vett iparkészültség mellett, minden egyes iparosnál, iparczikkei tökéletesítése, minél olcsóbb és könnyebb előállítása tekintetéből, az olcsóbb, vagy magasabb ipar-érdekeknek megfelelő tudományos készültség is megkivántatik, hogy a tőke és munkaerő, minél szélesebb mérvben és gyü- mölcshozóbban alkalmaztathassák.

Tudományos lehető készültség, munkaszeretet mellett a műiparszabadság megszűnik rém lenni — áldást- hozó eredményei hova — tovább mutatkoznak. A mü- iparszabadság, a munka általános érvényre emelése, s általános munkaszeretet mellett, az iparos osztálynak a társadalmi életben oly állást biztosit, minőre az szellemi és anyagi képessége, ereje, s munkája után érdemes, s az iparűzést, korunk anyagi hánya és törekvése mellett, a legproductivebb nemzeti foglalkozásnak esmerteti el, s az azzal foglalkozókat közbecsiilésben részesíti.

Magyarország anyagi érdekei úgy benn, mint más államokkal szemben kifelé, alkotmányos törvényhozásunk által a lehetőleg, pénzviszonyainkhoz mérten biztosíttattak. Az ipar. terén, az iparszabadság behozatala által — nagymérvű előhaladás történt, ezen intézvény átültetése által is tanúsítani akarván, mikép más államoktól a reform törekvésekben elmaradni — miveltségi és anyagi viszonyainkhoz képest — nem akarunk. A törvényhozás megtette magáét, azontúl az egyes iparosok, ipartársulatok, egyesületek érdekében, a közérdekkel szemben kötelességében áll, iparunk terén az iparágak fejlesztését illetőleg — nemzetgazdasági életünkben lényeges és produktiv mozgalmakat idézni elő, hogy benn a külföld iparával, mint kifelé, versenyezhessünk. Az iparszabadság hathatós emeltyű arra, hogy a magyar állam végre kialakulni lássa azon hatalmas elemet: a polgárságot, melynek hiányát a középkor feudális viszonyaiban, a feudális mindenható urakkal szemben army ha érezte, s érzi még most is a teljesen meg nem szűnt, legalább socialiter fennálló ily nemű viszonyokkal szemben. —•

/

El bennünk a remény, mikép az iparszabadság kikeleti a még csak csirában lévő polgári elemet, s azt idővel a viszonyok kedvező hatása mellett oly hatalmas néposztálylyá növeli, hogy tökéletesen képes leszen phi- sikailag, mint erkölcsileg —- a nemzet törzsét — zömét képezni.

Valamely állam belviszonyaiban szilárd, a kül államokkal szemben erős, csak virágzó kereskedelme és ipara által lehet. Magyarország nemzetgazdasági viszo nyai, a századokon keresztül idegen elemek, és a vele souzerain viszonyokban álló állammal folytatott tényleges és passiv ellentállási harezokban — nem emelkedhettek azon niveaura, melyen más fejlettebb élettel biró nemzet gazdasága áll. Alkotmányos életünk az e téreni haladásra is kedvező hatással van. A magyar nemzet szívóssága, természettől adott értelmi ereje, leküzdí apránként azon korlátokat, melyek anyagilag, mint társadalmilag útjában állanak.

A cselekvési szabadság és jogosultság öntudata, hazánk egyes iparosait és társulatait, müiparunk töké- letesbitése, minél nagyobb körben »fejlesztésére buzdi- tandja, s elhozza azon időt, midőn joggal és büszkén mutathatunk és utalhatunk iparunk és iparosainkra, más fejlettebb társadalmi élettel biró államok ipara és iparosaival szemben.

Czéhrendszer és ipartársulat.

(Befejezése és vége.)

Midőn e tisztelt lapok 52-dik számának hasábjain megjelent fentebbi feliratú czikkemet ezennel egész terjedelmében fenntartom, és újból megerősítem ; megvallom, egész derültséggel olvastam ugyan e lapok 53-dik számában : miképpen igyekszik Jancsó ur fentebbi czikkemet megczáfolni.

Jegyezze meg magának csizmadia kollega, ha czá- folni akarunk, nem elégséges valakit alaptalan rágalmazónak nevezni ; hanem mindenekelőtt bizonyítani kell helyes ellenvetésekkel és kétségtelen tényekkel. Például : mit akart bizonyítani, midőn a f. é. április 30-án tartott közgyűlési jegyzőkönyv 2-ik pontjára hivatkozik, mely ezt tartalmazza: „A ezéh meghatározza, hogy a két elnök és két jegyző mellé jelöltessék egy 20 tagból álló bizottmány, az alapszabályok kidolgozására.“ Hisz, ezzel mit sem bizonyit az ellen, hogy ön — csakugyan saját önkénye szei’int — maga nevezte ki azon bizottmány tagjait. Ez pedig — hogy igy volt — valóságos tény, valamint

az is tény, hogy ama hírhedt alapszabályok aláíratására, az idézett czikkemben felsorolt fenyegetéseket ön valóban alkalmazta, és

tény, hogy ön, azonkívül még a junius 27-iki gyűlésünkön azt indítványozta, hogy a ki ama szabályokat alá nem hja : 10 írt. büntetéssel rovassék meg ! Mit a jelen volt gyűlési inspector ur sem hagyott helyben, különben ez is, az önök által szentesített bölcs alapszabályok czikkei közé soroztatott volna, melyekben — a legszükségesebbeket kivéve — mindenről gondoskodva van. Végre az is

tény, hogy ön a tanonezok behatási, vasárnapi iskola és felszabadulási díjait előre befizettetni követelte. —Ugyan kérem, édes csizmadia kollega hazudtuljon meg, ha képes ! Mert én, fenntebbi állításaimat, mindenkor bárhol és bárki előtt nyíltan kimondani, és ha kell, hiteles tanukkal is bizonyítani kész vagyok.

Azonban most még arra kérem tisztelt kollégámat, szíveskedjék arról felvilágosítást adni, hogy mit ért

1- ször azon üdvös czélok alatt, melyekre Ön a meggazdálkodott filléreket szándékozik felosztatni? és

2- szor ki az a zsarnok, a ki a más javaihoz ingyen akar jutni ?

Mert én részemről nagyon valami üdvös czélt nem látok ám abban, hogy önök 30 írt. temetési átalányt helyeztetnek kilátásba egy társulati tagnak, ha feleségestül együtt meghal. Ez bizony nem igen kecsegtető kárpótlás, azon 55 írtért, melyet önök jövőre minden fiatal mester által befizettetni akarnak. Mert ha a testületbe belépni kívánó ifjú, keservesen megtakarított 55 írtját, s azon kívül az évenként még külön befizetendő 1 írtját is csupán egy közönséges takarékpénztárba fogná befizetgetni : több évek múlva, meglehetős tőkének jutna birtokába, melyből nemcsak tisztességesen te- metkezhetik, de még egyébb szükségeit is fedezheti egykor.

Azt kérdem már most a kollégától : méltányos és igazságos eljárás-e, a jövő nemzedékre ily nagy taksát róni, és mégis kirekeszteni őket a testület vagyonának élvezetéből? És váljon azért zsarnoksággal vádolhatók-e a fiatalok, hogy ha a rájok erőszakolandó 55 frt. befizetése és évenkint fizetendő 1 frt. díj kötelezettség után a testület javaiban részesülni óhajtanak, és pedig nem ingyen — mint ön hibásan mondá — hanem oly nagy díjért, a milyet sem én sem Jancsó kollega, sem más tagtársunk eddig soha nem fizetett; mert régebben mindössze csak 35 váltó irtot kellett egy uj tagnak befizetni , mely összegből — a nélkül hogy laktanyában laktak, s kürt vagy dobszóra hivattak volna össze — mikor kellett, egybe tudtak gyűlni, sőt — mi több — czélszerti és lelkiismeretes gazdálkodásuk által képesek voltak, az akkori kicsiny díj fizetésekből nekünk ingatlan birtokot és kevés tőkepénzt is örökségül hagyni. És most mi, hálátlan utódok— mintha e javaknak épen kizárólagos tulajdonosai volnánk — a fiatal nemzedéket végképen ki akarjuk zárni, vagy pedig ezeknek élvezetiért — a különben is terhes 55 frtnyi díjfizetésen felül — még külön 25 frtnyi taksával akarjuk őket megróni !

Továbbá, nincs mit dicsekednie kollega imámnak, a hibásan felemlített 1300 frt. megtakarított összeggel; mert ebben benne foglaltatik ama 300 írt. is, mely tudvalevőleg az iskolai alaphoz tartozik, s már több évek óta a pénztárbán van ; hol csudálatosképen eddig éppen semmit nem jövedelmezett egyletünknek, ha csak azon egyeseknek nem, kiknek kezein forgott.

Ha pedig eddigi számadásainkat vizsgáljuk, bizony szomorúan tekinthetünk gazdálkodásunk eredményei-