Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-25 / 59. szám
234 A jövő országgyűlés. Kolozsvár julius 15-én. A választási pártmozgalmak, — alig 40 választó- kerület kivételével, — befejeztetvén, mindenki a jövő országgyűlés felé tekint, ámbár megnyitása még meglehetős távol van. Külömböző nézetekkel, véleményekkel találkozunk, melyek azon óhajoknak, reményeknek kifejezői, hogy minőnek szeretné egyik, másik a jövő hongyülést működésében látni. Talán időszerű lesz nekünk is e kérdéssel bővebben foglalkozni most, midőn a pártmozgalmak által felzaklatott kedélyek már eléggé visszanyerték higgadtságukat kevés kivétellel, arra nézve, hogy a dolgok lelett komoly, részrehajlatlan Ítéletet mondhassanak. Ha az adott szó beválthatóságában lehet bizni, — a mit felteszek, — a jövő országgyűlés működésének képe némileg előttünk áll, ha megfigyeljük a képviselő jelöltek programm-beszédeit, melyek pártszinezet nélkül egy igen fontos kérdés körül csoportosulnak. Értem a társadalmi belrcformok kérdését. Ezt komolyan hangsúlyozta mindenki, a legcsökönösebb hegymögitöl elkezdve a modern radicálisig. Temészetesen, kiki a maga értelme szerint fogva fel a dolgot. Ez azonban mit sem változtat a dolgon; igen örvendetes, hogy a belrcformok méjjen érzett szükségessége épen azoknál vált általánossá, kik már hivatásuknál fogva igen sokat tehetnek ez igen elhanyagolt téren. Sőt egy némely lap határozottan oda nyilatkozik, hogy a jövő országgyűlés lesz az első reform országgyűlés. Hát akkor a többi mi volt ? E nézetet, — igy általánosságban véve e szót „reform“ minden jelző nélkül, — nem fogadhatjuk el, mert akkor meg- kelleno tagadnunk a múlt országgyűlésektől a reformáló tevékenységet, mi a minden napi tényeknek ar- czulcsapása volna. Reform országgyűlések voltak azok mindnyájan, átalakították, reformálták állami, közéletünk minden nyilvánulásait. Beplántálták a magyar államot aparlamentismus keretébe; ezt pedig újítások, gyökeres átváltoztatások nélkül tenni nem lehetett. Ne tagadjuk meg múlt országgyűléseinknek e tulajdonságát, mert ezzel megtagadjuk állami, köz életünknek, megújulását, ujásziiletését. A múlt országgyűlések vetették meg az alapot közjogi életünk átalakítása által, melyen állva most egész biztonsággal foghatunk a társadalmi kérdések megoldásához. Megvannak már érve ezek, mutatja azon általános óhaj, mely úgy a sajtóban, mint a nyilvános élet minden terén nyilvánul irántok. Hogy a társadalmi kérdések fontosságukhoz, s az általuk érintett érdekekhez méltóan oldassanak meg, minden pártoknak együttes működése kívántatik meg. A tökéletes siker csak igy lesz biztosítva. Közjogi kérdések képezhetnek válaszfalakot a pártok között, társadalmiak soha, különösen nálunk, hol a kérdéseknek egész halmaza vár okos megoldásra, hol annyi tátongó seb van a társadalmi élet testén. Ezeknek eltávolítása szoros együttműködést igényel. Ez okból teljesen hiszem, hogy ez általános tudat változást fog előidézni a jövő pártok magatartásában. A nemzet megvárja küldötteitől, hogy ne virágos szójátékok, ne szünteleni recriminátiok, hanem kitartó, szorgalmas, s gyümölcsöző munkásság áttal töltsék el azon időt, melyre a bizalmak legszebbikével vannak felruházva. Csak igy lesznek méltók a küldöttek a küldőkhöz csak igy felelnek meg azon nagy hivatásnak, mely pályájokkal van egybe körte. Igazat szólva, egy nemzetnek nagysága, boldogsága, a nagy testnek felvirágzása nem is annyira a közjogi kérdések mikénti megoldásában, mint a társadalmi kérdések egészséges elrendezésében áll. Hogy a közjogi kérdések szünteleni feszegetése mit eredményez, mutatja egy nagy nemzet példája. Erancziaország, — mely a jelen századbau örökös színtere volt az államjogi változásoknak , szemünk előtt. hullott porba egy nemzet előtt, mely igen keveset törődik a politikai kérdésekkel, melynek nagyságát, hatalmát egészséges társadalmi élete adta, s azon általános műveltség, mely ma példa nélküli. Igen jól jegyezte meg valaki, hogy a német nemzet a tanulás miatt nem ért rá a politizálásra, minket pedig az örökös politizálás vont el az általános művelődési feltételek megszerzésétől. E hibánkat jóvá kell tennünk, ha azt nem akarjuk, hogy az idő nyomtalanul haladjon el felettünk. Егте a mostani idő nagyon kedvező. Az okos gazda pedig ezeket figyelmére szokta méltatni. Állami életünk kifelé úgy, mint befelé szilárd alapon áll. Az európai viszonyok is oly alakulatot vettek, hogy biztos kilátás van legalább egy időig a békére. Itt az alkalom tehát, hogy üdvös belreformok által uj képet adjunk társadalmunknak, hogy igy a meg ifjúit, megizmosodott bóléiét bátran nézzen szemébe a jövő minden esélyeinek. Tekintsük csak a nagyját azon kérdéseknek, melyeknek megoldása már elodázhatlanná vált, s melyek közül egy nehánynak a múlt országgyűlésen való megoldása csak is az ellenzék agyonbeszélése folytán maradt el. Ott van első sorban az uj választói törvény készitése. A jelen választások bebizonyították, hogy még egy választásnak keresztül vitele a jelen törvény alapján elégséges közéletünk eltemetésére. Annyi felé lehet azt magyarázni, a hány felé tetszik, annyi a kibúvó lyuk rajta, hogy kedve szerint szökhetik meg mindenki rajta, anélkül, hogy felfedeztethetnék. S a legfőbb hibája az, hogy a legszükségesebbről, a megvesztegetésekről nem is intézkedik. Ott van továbbá a bank az adórendszer reformálása, ott a felső-ház, közlekedési ügyünk számtalan hiánya, a vallási viszonyok eldöntése, s más számos közmivelődési kérdés, melyek mind oly méjjen érintik anyagi és szellemi elöhaladásunkat. Valóban, ha e roppant munkahalmazon végig gondolunk, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, hogy itt csak válvetett munka, kitartás segíthet. Csak úgy adhatók meg mindezek sikeresen, ha mindenik képviselő félre teszi a pártember szempontot, s csak egynek képzeli magát : a nemzet megbízottjának. Különben pedig sok szép reményünk fog ismét füstbe menni, sok üdvös kérdés marad megint megoldatlanul. Ne legyünk előre pessimisták, tegyük inkább mindig a jót fel, mint ellenkezőjét s kiáltsuk: Éljen a a jövő országgyűlés, mint első belreform hongyülés ! H u n f у. Apróságok. Azt mondja a „Kronstädter“, hogy a vasárnapi menetben csak 1220 főt számlált meg. Ezen mi nem csodálkozunk ! tehette volna, hogy tizet se számláljon. Hanem ez még nem azt jelenti, hogy csak is 1220 volt jelen. Mi is megszámláltuk a magyar kaszinó ablakából és csak is a sorban állók közt többet találtunk 5 ezernél. Természetes, hogy máskép látszott ez a menet a magyar kaszinóból és megint máskép valamely szász lágerből. Utóbbi helytt szerettek volna — igen valószínűleg — minél kevesebbet számlálni. Higyje meg a „Krönst.“, hogy csupa választó jogosult is volt ott 2000 körül s még másfél annyi értelmes polgár. Ezeket ugyan nem teszi nem létezettekké az, hogy a „Krönst.“ nem számítja meg őket. — Ez is egyik fényes bizonysága, hogy mennyire szeretik ők a mi polgárainkat. Egy magyar kereskedő váltója idejét szerette volna meghoszszabbitni egyik szász bankárnál (V). „Hiszen én várhatok; csak hogy lássa ön, mire való velünk ellenkezni, mikor minden lépten reánk szorulnak!!! .........“ A kereskedő tárczája után nyúlt s rögtön ezer forintot fizetett az illemtelen embernek. — Az ilyen ember roppant szorgalmas olvasója lehet a helybeli német lapnak, melynek az irodalmi loyalis irályról szörnyű kevés fogalma lehet. Példa világosit. A valódi cultura és humanitás páratlan magyarországi irodalmi orgánuma — a legeslegfelsőbb „Kronstädter Zeitung“ — hallatlan loyalis fóruma részéről ezennel a t. közönségnek tudtára adatik, hogy az összes magyarsajtó nem egyébb egy hatalmas „bulldog g - к a r“ nál, mely a tudományosság és miveltség egyetlen képviselője, az erdélyi szászokra, folyvást vicsorítja fogát. Ez ugató chorusban nyávogó hangja által egy uj tehetség, egy kis öl eb tűnt fel a m.-vásár helyi „Székely hirlapócska“ személyében. Az egyedül üdvezitő „Krönst. Ztg.“ azért kegyeskedett szerény laptársunkat e magas kitüntetésben részesitni, mivel egyik közelebbi számában elég udvariatlan volt azt állítani, hogy az ó-szászok bizalmatlanok az iiju-szá- szászok iránt s ennélfogva a medgyesi programmot nem lehet a nép akaratának kifolyása gyanánt tekinteni. Az engedelmet e vakmerő állításáért valószínűleg egész illemteljesen fogja t. laptársunk megkérni. Mi csak a szörnyű illemes Kronstädter magas hangú doceálására akartuk figyelmeztetni a magyar sajtót és közönséget s ez utóbbit minden szentekre fölkérni, hogy reá előfizessen, mert különben ő is kaphat egy gyönyörű titulust. Van ám ott a klastrom-utczában ilyen quantum satis ! — Felhívás. Sepsi-Szent-György, 1872. julius 20. A sepsi-széki átalános néptanitó-egylet, többfelöl nyilvánult óhajtás folytán, utóbbi egyleti gyűlésen, tárgyalás alá vevén egy nagyobb körű — egész háromszék s illetőleg erdüvidék területére is kiterjedő — átalános néptanitó-egylet létrehozásának szükségességét : abban állapodott meg, hogy a kérdéses egylet megalakitására, egy arra alkalmas időpontban, néptanitással foglalkozó pályatársaink, sepsi-széki egyletünk nevében, atyafiságo- san szólhassanak fel. E gyűlési megállapodásból kifolyólag, miután úgy vagyok értesülve, hogy a Kézdi-Vásárhelytt jövő augusztus hóban megnyitandó póttanfolyamra, háromszéki tanitótársaink már is szép számmal jegyeztették be magokat, bátorságot veszek magamnak e kedvező találkoz- hatási alkalmat egyesülni óhajtó tanítótársaimnak figyelmébe ajánlani s egyszersmind ugyan augusztus hó 6-án délelőtti 10 órára, a tervbe vett egylet megalakítása végett —• Kézdi-Vásárhelyre egész bizalommal meghívni. Igaz ugyan, hogy az önmivelés, mely tanitó-egy- leteink első és közvetlen czélja, kisebb körű egyletek által is eszközölhető, sőt a közlekedés mostani bajossága miatt, a gyakrabbi személyes érintkezés — mi az egylet virágzó életműködésének mulhatlan feltétele — csak is ez utón valósítható ; mindamellett nem lehet eltagadni oly nevelés és tanügyi teendők létezését is, melyek nagyobb körű egyesülés nélkül, jelen viszonyaink között czélszerüen s várakozást kielégitöleg el nem intézhetők, s mely oknál fogva egy ily egyletnek szükségessége e vidéken további bizonyitgatásra nem is szorul. Igen kívánatos volna tehát, hogy az érintett czél- ból alakulandó s évenkint egyszer gyülésezö nagyobb egylet zászlója alá, felekezet és nemzetiségi különbség nélkül sorakoznának mindazon pályatársaink egyröl- egyig, kik háromízéken s az ezzel földrajzi fekvésnél fogva együvé tartozó szomszédhelyiségek területén, bármiféle iskolatanitással foglalkoznak ! E rövid indokolás után felhívó soraimat legyen szabad azon reményteljes kéréssel rekoszteni, hogy a sepsi-széki átalános néptanitó-egylet jelen kezdeményezését illető ügytársaink, szíveskedjenek kellőleg méltányolni s a czélba vett közérdekű ügyet, annak idejében a kitűzött helyen, minél számosabb megjelenésűk - kel s eiöleges tárgyismeret szerzéssel kívánt eredményre vezetnL VÁJNÁ SÁNDOR, egyleti elnök. Vidé к. Kézdi-Vasárhely, 1872. juh 22-én. Tisztelt Szerkesztő ur! Tegnap érkezvén vissza a Tusnádi fürdőről, olvastam a „Nemere“ 56-ik számában К.-Vásárhelyről f. hó 9-ón keletkezett piszkolódó, minden alapot nélkülöző értesítését, melyre úgy látszik a tisztelt szerkesztő ur választ vár. Nem tudom mit fog tenni a városi választó közönség, melyet névtelen levelező ur, mig képzelt saját pártfeleit is, oly aljas módon rágalmaz, én részemről nem látom szükségesnek az ellenem irányzott epés kifaka- dások, alaptalan gyanúsítások és méltatlan kicsinyítések ellen felszólalni, meg lévén győződve, hogy a miveit olvasó közönség undorral fordul el az ily álezás szörnytől, a ki vihart és üszköt akar dobni békességben élő polgárok közé, és a ki még a legjobb emlékben élő hallottakot is képes gyalázni és rágalmazni. Az én válaszom, mig az illető magát meg nem nevezi, a megvetés. Pap Lajos. Megválasztott Deákpárti képviselők. 244. Bömches Gyula és 245. Fillenbaum Ferencz Szeredahely. 246. Wächter Frigyes és 247. Trausclienlels Fujii Brassó város és vidéke. Ellenzéki képviselők: 143. Kassai Ignácz Udvarhely. 144. Vidiiezkai József Nyíregyháza. 145. Razsó Lipot tasnádi kerület. 146. Macellariu Illés Hátszeg. 147. Muresáu Joachim Naszód vidék sz. györgyi kér. Vegyes. (0 felsége) a király September 3—6-ika közt utazik Berlinbe. Kíséretéről csak annyi bizonyos, hogy Andrássy gróf, a külügyminiszter vele lesz.
