Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-25 / 59. szám
( V királynéról.) ö felsége Erzsébet királyné most lseidben iclöz, hol a leglesztelenebb módon él. A fürdőhely környékén tenni szokott sétáin egyedüli kísérője magyar társalkodónője: Ferenczy kisasszony. Egyik napon a redtenbachi malmot látogatta meg s az ottani. vendéglőkertben hűsítőt rendelt. De alig, hogy a ki- ■ rályné helyet foglalt, már a tapintatlan kiváncsiak egész serege álta körül ülőhelyét és lorgnonokkal, operaüvegekkel a legilletlenebbiil alkalmatlankodtak. A királyné végre boszankodva ennyi* neveletlenség miatt, felállóit és a közönséges vendégszobába ment, hol parasztok ültek és ott költötte el a megrendelt ételt méltó indig- natióval mondván : „szörnyűség ! hogy még a számba is benéznek az emberek.“ (Gr. Lólljai Menyhért) lábbajban szenved se miatt mind fürdőre, mind pedig a zágrábi országgyűlésre való menetelét elhalasztotta. (\ LudoviCcl Akadémia igazgatójává) Móricz Sándor honvédezredes és itteni dandárparancsnok fog kineveztetni. A legközelebbi napokban föl is utazik Pestre, hogy a szervezést megkezdje. A mennyire örülünk országos katonai intézetünk érdekében a valóban kitünöleg szerencsés választásnak, — annyira sajnáljuk, hogy elveszítjük körünkből ezen nagy tudományu, tapintatos és miveit főtisztet, valódi példányát a honfikatotának. Vezérelje isten áldással, szerencsével! (Grüll* tábornok,) egy itt elterjedett hir szerint, valamely más állomásra fog áttétetni és helyét az erdélyi honvéd-parancsnokságban a derék Ascherman ezredes foglalja el. (Madridból) távirják, hogy a spanyol király és királyné ellen pénteken éjjel merényletet követtek el. Epen a palotába kocsiztak vissza, midőn öt egyén lövésekkel támadta meg őket ; szerencsére azonban egy golyó sem találta s a gyilkosok közül kettőt elfogtak, egyjet megöltek. A királyi pár nem vesztette el lélekjelenlétét s azonnal fogadták a miniszterek, hatóságok, testületek és minden osztályú magánosok szerencsekivá- natait. A merénylet következtében általános elkeseredés támadt Madridban, a rendet azonban sehol sem há- j borították meg. (A honvédek közmunkákéi! kötelessége.) A honvédek közmunkabeli kötelességük felett kérdés merülvén fel a közmunka- és közlekedési minisztérium a honvédelmi minisztériummal egyetértöleg abban állapodott meg, ! hogy a tényleg szolgáló honvédek — ide értve a rokkan- i takat és a honvédséghez tartozó egyéneket is — sze- | mélyökre nézve a közmunka alól fölmentetnek ; a sza- ■ badságolt honvédek azonban úgy ezen kötelezettségüket, mint ingó vagy ingatlan birtokuk után kiállítandó igás munkájukat teljesitni kötelesek. (Hévízről) Írják nekünk, hogy Máthé István, a n.-enyedi ref. főiskola növendéke és kitűnő hegedűse f. hó 14-kén igen sikerült zeneestélyt rendezett, mely alkalommal hallgatóit számtalan tapsokra ragadta. Tudósitónk szerint az ilju műkedvelő Barótra s onnan Háromszékre veszi útját. (Az Apám és N. -Ajla) között levő hidat, mely az Oltón vezet keresztül, nemsokára megnyitják és a forgalomnak át fogják adni. (Káinok halad) A kálnoki unit. megyebiró panaszt intézett az unit. püspökhöz az ottani unit. belső emberek ellen, kiket megveréssel s macska zenével fenyegetett, hogy nem a baloldal részére szavaztak, s kéri a püspök urat, hogy — mint olyan embereket, kik nem a néppel tartanak, ne csak az egyházban, hanem még a tractusban se szenvedje meg. (!) (Kálnoki kalandárium.) Káinokon egy tanító Corvina-Naptárakat árult. Egy irás-tudatlan székely ember beállott a tanítóhoz, hogy őt a felesége azért küldte, hogy adjon az uj évre egy kalandáriumot. A tanitó ad neki egy „С о r vi na - N ap tár“-t, mit a székely haza is vitt, hogy az ö írástudó feleségének mutassa meg. De megjárta atyafi, mert a felesége szinte mgverte, s össze szidta, hogy miért olyan ostoba s miért vesztegeti a pénzt hiában, hisz ez nem kalandárium, hanem Naptár. „Takarodjék vigye kend vissza“ — kiáltá mérgesen urának. A szegény atyafi elment a tanítóhoz s mondá : „feleségemnek kalandárium kell, nem Naptár; istálok hát ha van, azt.“ A tanitó nem tudta elhitetni, hogy a mit akart, azt vásárolt — s kénytelen volt vissza venni a Naptárt. Népnevelés jöjjön el a te országod ! (Leányvásár.) A „Nagyvárad“ Írja: Mindenki tudja, hogy a biharmegyei havasok között Topánfalva körül minden évben a gör. nemegyesültek által tartott Péter-Pál napján leány vásárok szoktak tartatni. A román pór fölpakolja leányát hozományával együtt szekérre, s elviszi a helyre, hol a leányvásárok tartatni szoktak к kipakolja. Száz meg száz ember, asszony, leány nyüzsög ilyenkor a hegytetőkön. A legények elindulnak keresni jövendőbelijöket s valamelyik legénynek megtetszik egy leány, odamegy " a leányhoz s elmondja, mily vagyon fölött rendelkezik s az apától megkéri az „imádott“ kezét anélkül, hogy valaha beszélt volna is vele, vagy csak látta volna is. Ha aztán tetszenek egymásnak, megcsinálják a vásárt s lesznek férj és feleség. Az ilyen leányvásárokra rendes úri emberek is kirándulnak messze tájról, részint hogy gyönyörködjenek, részint hogy csináljanak a csinosabb „fáták“- kal egy-egy „jux“-ot. A legközelebbi leány vásár alkalmával 150 hajadont adtak el. (Egy angol magyar ruhában.) ) A „Reforméban e czim alatt következőket olvassuk : Bridge John brit honpolgár közelébb érkezett Pestre s igen meg lett volna elégedve a város szépségével, csak az nem tetszett neki, hogy végig menve a hosszú utczákon nem lát senkit, | ki magyaros viseletben volna, sőt a franczia öltözékü urak öt, ki magyarosan volt öltözködve, ugyancsak megbámulták. Mister John egész a német színházig eljutott, anélkül, hogy emberre is akadt volna, ki a csodálatos körülményről felvilágosította volna. A színház előtt is jobbra-balra tekintgetett, mig végre észrevett egy termetes urat, ki magyarosan volt öltözve. Udvariasan közeledett felé, nyájasan megszólitá s kérdezé, hogy nemde angol '? — A magyar mosolyogva viszonzá, hogy honnan jő e különös feltevésre s egyszersmind végig nézett az angolon, ki tetőtől talpig kanászos öltönyben volt, s csak beretvált bajuszáról és pofaszakálláról ismerhető volt angolsága. Mister Bridge aztán a magyar nadrá- gos ur hahotája közt beszélte el, hogy neki Londonban -egy jókedvű társa azt beszélte s komolyan állította, hogy Magyarországba csak úgy merészkedjék utazni, ha előbb magyar zsinóros öltönynyel ruházta tol magát. Ez okból ö már egy hónappal előbb Angliába hozatott magyar ruhát, s csak úgy mert nagy útjára vállalkozni és most azt érte el, hogy a magyar ruhában nézik idegennek. közgazdaság. Szabadipar. (Folytatás). Az egyedárui szellemben szervezett, -céhhalis rendszerrel szemben a szabadiparnak, elősorolt előnyei mellett, mint bármely más társadalmi intézvénynek — árnyoldalai is vannak. Előidézi a nem biztos alapra fektetett vállalatokat, a véletlen s esetlegek bekövetkezésére tett számításokban gyökeredző szédelgési szellemet, mely egyeseket, mint magát a társadalmat megrázkódtatásoknak teszi ki. Felkölti a korai családalapitási vágyat és házasulási törekvést, mely által, az iparos osztály szaparodása a kereslettel arányban nem állván, szegénységet, nyomort idézhet elő. A túlságos verseny és vetélkedési szellem a társadalmat megrázkódtatásoknak teszi ki. A gazdag és szegény közti külömbséget kirívóbbá teszi satb. Az iparszabadság intézvénye, mint minden az állami létre nagy fontosságú, s az állam érdekeit mélyebben érintő társadalmi, vagy politikai intézvény — nem minden körülmény és időben alkalmazható bárhol egyaránt. Síikért és eredményt felmutatni csak ott képes, s csak ott jótékony hatású, hol valamely nép, a socialis és gaz- dászati viszonyokat tekintve, elegendő miveltség, érettséggel bir, melyre mint alapra az uj intézmény káros eredményen kívül — biztosan fektethessék. Absolut emberileg szólva egy intézmény, s általán semmi sem lehet, úgy korlátozások nélküli iparszabadság sem képzelhető. A müiparüzletnek, mint társadalmi intézménynek, bizonyos szervezettel kell bírnia, hogy annak túlkapásai ellensúlyozva, az egyéni, mint összérdek a rázkódásokkal szemben megvédve legyen. A lehető túlkapások ellensúlyozására czéloznak az állami és rendészeti felügyeleti és korlátozási szabályok, melyek szerént bizonyos veszélylyel járó iparágak, mint az építészet, gyógyszerészet satb. — üzése, csak szakképzett egyéneknek engedélyeztetik, s a nagyobb iparvállalatok fennállása, az államhatalom beléegyezése, s hozzájárulásától tételez- tetik fel. Legbiztosabb út és mód, mely által magok az egyes iparosok saját érdekeiket, az iparszabadság túlkapásaival szemben védhetik és biztosíthatják — az assotiatio, az egyesülés, létfenntartási czélból ipartársulattá alakulás. A gazdászati társulatok, úgy az ipartársulatok czélja általán — az anyagi és szellemi tőkéket, bizonyos vagyoni czél tekintetéből egyesíteni. Az egy társulattá alakulás alapelve, öntevékenység, önsegély által a munkás osztályt, a nagyobb tökebirtokosoktól függetlenné tenni, vagyonikig emelni, hogy a munkás osztály képes lehessen önmagának munkaadójává lenni, s munkássága gyümölcsét ö, s ne munkaadója élvezze. Az assotiatio egyedüli forma, mely által az ipar- szabadság mellett, és annak túlkapásaival szemben az egyes iparos, mint iparosok együttesen önmagukat, lét- fenntartásukat kisebb töke mellett is, — biztosíthatják. Lényege, hogy egyes kisebb tökével rendelkező iparosok egy társulattá alakulnak, s a közös üzlet fenntartásához vagy ugyanazon töke s munkával járulnak, vagy kiilöm- böző töke s munkássággal, s a közös üzlet által előállított iparczikkek után nyert haszonból munkásságuk, s a tőkével járulás arányában osztozkodnak. Nagyobb tőke és munkásság mellett az iparüzlet szélesebben kiterjeszt hetö, a nyers anyagok tömegesebben és olcsóbban vásárolhatók be, a nagyobb mérvbeni munkásság az iparczikkek nagyobb mennyiségben készítése és elárulha- tását teszi lehetővé, az iparczikkek utáni hasznot rendszeressé teszi — s nagyobbitja. Assotiation kívül az egyes iparosok bizonyos bukásnak lennének kitéve, mert a versenyt a nagyobb töke s olcsóbb előállítással szemben ki nem állhatják, mig a tőkék és erők együttes és egyetemes alkalmazása mellett versenyképessé lesznek, s létfenntartásuk biztosittatik. (Vége következik). A közönség köréből.*) Tisztelt Szerkesztő ur! Szíveskedjék b. lapjában a testvériségi párt szegényebb sorsú tagjainak érdekében s a rközönség tájé- kozhatása végett rövid levelemnek helyt engedni. A követválasztás második napján d. e. betértem a „kakashoz“ czimzett vendéglőbe. A legnagyobb megbotránkozással hallgatám, hogy itt nehány hős*száju szász polgár miként köt támadó szövetséget a testvériségi párt ellen. Elhatározták ugyanis, hogy egyetlen magyar, román s német embernek sem kell ezentúl semmit kölcsönözni és a netaláni adósságokat bármily módon meg kell velők fizettetni. R. német kürtőseprönek, ki szintén jelen volt, rögtön felmondták a keresetet. R.ss kiflisütőnek pedig, a ki panaszolta, hogy egyetlen süteménye sem költ el a megelőző napon, ünnepélyesen kijelenték, hogy ha velők nem tart, nom is fog árulhatni aoha Brassóban. Az, hogy bennünket ily mostohán ellöktek maguktól, még csak hagyján; de hogy a szász sógorok saját magokat is képesek voltak megtagadni: az már hallatlan ! Pedig úgy van. M ___r férfi szabó ugyanis nagy pathossal tudtul a dá a jelen voltaknak, hogy ők mától fogva nem szászok, hanem tősgyökeres németek! - (Ez az ur bizonyosan értesülve van azon nyílt titokról, a miért az erdélyi szászok a hannoverai lövész-ünnepélyre megjelentek). Ha már saját nemzetiségűkhez is hütelenek, hogy ! ne volnának azok egyes fiaikhoz. Pedig erről is tudok egy esetet. Ez már nem a fennemlitett helyen, hanem alólirt üzleti czélikertjében történt. Itt a jelen volt képviselőjelöltek egyike határozott vonatkozással azon nehány brassói polgárra köszöntött, a kik nincsenek a szászok pártján s lelkesült szavakkal kért fel bennünket a hozzájok való csatlakozásra, mivel ők csak az igazság fegyverével szoktak harczolni. (Minden félreértés kikerülése végett megemlítem, hogy a szászokon kívül nehány német s én _ az egyetlen magyar — voltunk ott; én számos barátaim unszolása folytan jelentem meg). A követjelölt ur capaczitatiójára — vonatkozva ama férfi szabó nyilatkozatára— teljes meggyőződésem szerint azt feleltem, hogy mind gálád ember az, a ki saját nemzetét megtagadja! A követjelöltek eltávozása után Gr. Sch. timármesj-e]. __ p; sehogy sem tudta elfeledni ama szavaimat s k i szörnyen neheztel reám, mivel nem vagyok kontóssa — felszólított, hogy kinyilatkoztassam : melyik párton állok ? Én röviden reá hivatkoztam, mint a ki legjobban ismerte addigi neutrális magaviseletemet. A többség meg volt feleletemmel elégedve, de a dühös timármester ordítva kiáltá, hogy kitakaradjam, mert ott nekem nincs helyem ! A prásmárij szász biró pár szót akart védelmemre mondani. De alig. kezdett beszélni, a feldühödt timár oda erőszakolta a társaságot, hogy a prásmári szász bírónak ne engedjék meg beszélni. Úgy is lett. *) E rovat alatt megjelent czikkekórt a szerkesztőség nem vállal felelősséget, ‘ Szerk.
